Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

Vidám, rajzos baromiitenyésziés

avagy

okosodjunk — röhögve

KÜLFÖLDI vendégeink egyhangúlag vallják, hogy annyi vicc, mint nálunk, széles e világon sehol másutt nem forog' közszájon. Vidám náció vagyunk, szeretjük a jó tréfát. Humortermelésünk minőségével azonban néha-néha baj van.

Mindez egy szakkönyv, nevezetesen a „Vidám, rajzos baromfitenyésztés” lapozgatása közben jutott eszembe a minap.

A Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot a munka, amelyből — a borító „fülén” olvasható szöveg szerint: „Szórakozva sajátíthatja el a korszerű szakismeretet” az érdeklődő. Kissé szerénytelenül azt is közli az ajánlás, hogy „a szöveget ötletes rajzok élénkítik”.

Bevallom, a baromfitenyésztés nem túlzottan érdekel. A szórakoztató, vidám rajzokat azonban kedvelem. Ügy láttam tehát a könyv olvasásához, ahogy gyerekkoromban a kuglófevéshez: ki akartam szedegetni belőle az ínyemre való mazsolát, azaz az „ötletes” rajzokat.

KISSÉ meglepett az, amit találtam. De ízleljék meg önök is:

Az egyik ábrán — némileg szárnyashoz hasonlító — állatféleség hempergőzik a bidres- bodros porfelhőben, körötte fejvesztetten menekülő tetvek. A legnagyobbfejü élősködő így rikolt: „Ettű menekül a tetű."

A másik képecskén libacombot rágcsSló pocakos polgárral találkoztam, aki imigyen szedte rímbe bölcsességét: „Almoskönyvi igazság: lúdhúst enni — boldogság."

Egérke panaszolja másutt — a gyöngytyúkra célozva: „Ha lyukam előtt ülök, s hallom hangját menekülök.” A csibenevelő ház előtt így inti a püspökfalatja környékén matató, rokkant kakast a begyes jérce: „Ne nézzen falusi tyúknak! Engem itt neveltek." És így tovább.

AZT HISZEM nem állok egyedül a véleményemmel, ha kijelentem: az ilyenféle humor talán még elment volna egy emberöltővel korábban a kalendáriumban. Most már azonban — enyhén szólva — erőltetetten hat. Az pedig köztudomású, hogy ha sok mindent lehet is, de a humort semmiképpen sem lehet erőltetni. De minek is, ha nem muszáj. Aki könyvből akarja bővíteni baromfitenyésztési tudományát, az minden bizonnyal megteszi „ötletes” ábrák, „álmoskönyvi" rigmusok nélkül is.

Békés Dezső

A búra fény

Lábaim hosszú utat bejártak. Jóság is. gonoszság is kisért. Néha ujjongtam, szemem az égbe fúrva,

máskor a száraz levelekre í»u’T kifogyhatatlan könnyeim, íme, a nagy tapasztalás: a könny-ár

parttalan óceánná dagadha — minden megy tovább törvényszabta pályáa, éjre nappal köszönt, s a búra fény jön!

Varga Mihály

ALTATÓ

Csendes a város,

Este van. Álmos.

Már alszik a fény.

A fák tetején ,

pár sárga levél lehullani fél.

Az égen a hold, kíváncsi kobold, már messzire jár.

Pazar csodavár a csillagos ég.

Titokteli még.

A szélsusogás, patakcsobogás már halkul egyre, köd hull a hegyre, nehéz takaró.

Aludni de jó!

Alszik a gond is, álmos a konflis.

Tedd le a könyvet! Gondolj egy csöppet rám. Elég mára a sok kis ábra,

a betűk furcsa, dús sokasága, az olasz szavak, folyók, a tavak, matematika.

Aludj Marika!

Kántor Zoltán

Motsá JátiiMu Csendélet,

TVISZT - CSÁRDÁS

A bálterem ajtaját ki kellett tárni, hadd tóduljon be rajta a csillagos éj. Oszlik is már a dohányfüst köde. Éppen pihenő van: körbejárnak a fiatalok. Pár perc szünet, s aztán újra megperdül a dob, felüvölt a szakszofon. A fiatalok ismét munkába állnak: forognak a csípők, dagasztanak a karok, lüktetnek az erek.

Körül, a fal mellett ülnek a kísérők. Idősecske mind. Fejbillentve lesik a fiatalok csoszogását. örülnének is ezeknek a gyerekeknek, de hát az a nyim-nyám táncolás... A sarokban mosolygós szemmel figyeli egy lenszőke lányka fürge táncát két öreg: csizmás-bajúszos bácsi, fejkendős néni. Az öregember megingatja olykor a fejét, de azért fénylik a leánykára a szeme:

— Még kifárasztják ezt a kislányt azzal a dagasztó nótával. Hogy nem ficamodik ki a szája annak az ezüstdudásnak.

S ráadásul éppen belerecseg a tviszt trombitája.

A néni is igenlően megbillenti a fejét. De amúgy nem szól; csak a kis szőke lányt nézi ő is, kimeríthetetlen nézéssel.

Ahogy múlik az idő, bizony fáradnak a fiatalok, a zenészek is kifogynak a tvisztnótákból. Beleváltakoznak már egy-egy keringőbe, tangóba, olykor egy csárdásba. Éjfél körül csupa lihe- gés a terem. A fal Is izzad. Hej, folyik a gyerekekről a víz, alig győzik magukat bambizni.

TÉ’jfél után, a szünetben összenéz a két öreg. A néni bólint egyet mire a párja feláll, s megindul egyenesen a szakszofonos felé. Odaér, súg valamit a fülébe, mire a szakszofonos visszamosolyog. Int a zenekarnak. Máris ropogós csárdást dudál az a kutya ezüstduda. A többi kíséri. A szép vastag nótát a pikulák, klarinét csörgedező futama simogatja. A cintányér is csárdásosan zizeg. Az öreg, aki eddig hajlott derékkal bólogatott, most valami belső erőtől kiegyenesedik, nagyot ugrik, derékon kapja fejkendős párját, s a középre repül vele:

— Ügy járd, Roza, mint harminc évvel ezelőtt!

A néni hátrasímítja fejkendője alatt csupa ősz haját. Az öreg dallamosat kurjant. Félrebillenti kalapját, s dolgozik szépségesen a szakszofon „A csizmámon nincsen kéreg” hullámzó ütemére. Koppangatja csizmája sarkát, majd nagyot dübbent a padlóra, mire nagy ívben sereg-forog a derék körül.

A fiatalok széthúzódnak körülállják a középet, valósággal felkavarodik a vérük. Hiába, magyar parasztgyerek ez mind. Tapsolnak is az öregek talpa alá, a roggyantó ütemére.

Az öreg most kurjant. Akkor két ujját szájába dugja, s íü- ftyöl egy jó laposat. Akár harminc éve. Aztán egy helyben gyúrja a padlót, majd megint nekilendül és forog a derék körül. Belekiált az ütembe:

„Sámlit teszek a lábod alá,

Ügy hajítlak az ágydd alá! Hujjujujujujujuj!”

Most meglassúsodik, de aztán megint nekilendülve kiabál:

„Húzzad Simi, mert letípem a háztetőt! Hegyibe, hagyigyabe!"

Nem mérgéből kiáltja, a világért se: csak illendősen. Á zenekar is megérti ezt, csak mosolyognak. A fiatalok meg széjje- lebb húzódnak, mert akkora a lendület. Az öreg sikongat, közben fényes csizmája szárát veri tenyerével, csakúgy csattan. A bal csizmáját a jobb tenyerével elől-hátul, elől-hátul, a jobb csizmáját a bal tenyerével elől-hátul, elől-hátul.

Végre aztán belerekednek a tviszthangszerek. Leállnak a Zenészek, kifulladva hahotáznak.

Un csend van, máris vissza kell görnyedni. Belekarol a pár- jába, a sarokba tipeg vele. Lerogynak a székre. Lihegnek, kókadtan darvadoznak. A néni sápadtan csomózza fejkendőjét. A fiatalok ott is körülállják őket. Az öreg most hátradől a széken s fulladozva, de büszkén mondja:

— Lássátok, fiaim! Attól az óggi-móggi Iviszttől csak kifáradtok Mindig csárdást táncoljatok. Mert a csárdás felüdít, gyermekeim.

Dénes Géza

\

író barátom meséli:

Kenyeremet másfél évtizede keresem a toll forgatásával, számtalanszor kaptam mór ki- sebb-nagyobb honoráriumot. — Volt, amikor kévéséi tem, előfordult, hogy... nem, nem, a tiszteletdíjat sohasem sokallja az ember.

A legelső alkalommal azonban elégedett voltam honorálásommal, bár nem mint írót részesítettek benne — jóllehet irodalmi tevékenységemért.

Ügy történt, hogy érettségi után, a negyvenes évek elején, százpengős tisztviselői állást kaptam Budapesten, a Hitelbankban.

M ár az első naptól kezdve untam a másoknak kifizetett és megint csak mások számlájára folyósított hatalmas összegek könyvel getését, s csömört kaptam attól az „alázatos tisztele- tem”-légkörtől is, amelyben naphosszat zsongott az egy helyiségben serénykedő hatvan főnyi hivatatnoksereg. A legkedvezőbb alkalommal meglépek innen, határoztam el, s az alkalom ötvennapi banktisztviselős- ködésem után, egy verőfényes őszi napon, pontosan október 4-én elém is toppant.

Ebédszünetben sziesztá- zom a József nádor tér egyik padján, s no lám csak, egykori osztálytársam, legkedvesebb barátom, Tibor telepedik mellém, ö a klinikák gazdasági osztályán havi nyolcvanért körmöl- gette, hogy hány kilométer gézt kötöztek el a sebészek, s hány mázsa szenet tüzeltek fel a fűtők. (Olyan rubrika nem volt, amelyben az ellopott mennyiséget kellett volna feltüntetnie.)

— Undorodsz te is a léleksavanyító munkádtól? — kérdezte.

— Permanens hányingerem van tőle.

— Hagyjuk fenébe az egészet, iratkozzunk be az egyetemre — ajánlotta. — Ma van az utolsó nap. Tandíjmentességet biztosan kapunk, hiszen jelesen érettségiztünk, s van szegénységi bizonyítványunk is.

— De miből élünk?

— Egyik barátom áruátvevő a Vámház körúti nagycsarnokban, hajnali háromtól reggel hétig krumplizsákolást tud nekünk biztosítani — lelkendezett. — Naponta két pengőt, kettő- ötvenet is megkereshetünk, s nyolctól már ott lehetünk az előadásokon;

Valamilyen ürüggyel telefonon elkéredzkedtem hivatali főnökömtől, aztán rohanás piri- nyó albérleti fészkembe a szükséges iratokért —, s egy óra múlva, leckekönywel a zsebemben, minit újdonsült egyetemi polgár, azaz „gólya”, már ott is ültem a főnök párnázott ajtajú szobájában, hogy azonnali hatállyal felmondjam a hathónapi próbaidőre vállalt állásomat. (Akkoriban ilyen helyeken nem alkalmazták csak úgy, uk- mukfukk az embert.)

— Össze tudja maga hasonlítani a négyévi bankprakszist az egyetemen folytatandó négyévi tanulmányaival?! — för- medt rám a hivatali cézár, akit magunk közt a „fogatlan oroszlán” megtisztelő jelzővel szoktunk illetni.

— Nagyon is! Az irodánkban több olyan tisztviselő dolgozik, akik huszonöt év után is ugyanazt csinálják, amit én ötven napi gyakorlattal. A fizetésük csak a szolgálati idejük miatt nagyobb. Négy év múlva viszont, mint egyetemet végzett kezdőnek is csaknem annyi lesz a jövedelmem, mint most nekik — okosítottam fel a főnököt, akit okfejtésem annyira meglepett, hogy ellátott szájában megrekedt a dörgőre szánt hangja.

— Hmm — dünnyögte aztán, s már tudtam, nem próbál lebeszélni szándékomról. — Elmehet — mondta —, de remélem, tudja, maga tartozik a banknak.

— Igen, hogyne. Nyolcvan- négy pengő és 60 fillérrel — válaszoltam tárgyilagosan. (A bank ugyanis előre fizetett, de a havi stallumért én csak négy napig dolgoztam.) Megkérem azonban az igazgatóságot, adjon haladékot december végéig. A magam erejéből próbálok tanulni, s fillér nélkül nem vághatok neki az egyetemnek.

— A formalitás kedvéért írjon néhány soros kérvényt, én továbbítom, de vegye úgy, hogy megkapta a haladékot. Év végén a kamataival együtt visszafizeti az adósságát.

Miután életem első bankügyletét ilyen sikeresen lebonyolítottam, büszkén léptem ki a hatalmas épület kapuján. Nem úgy éreztem, hogy személyemben egy negyednapos egyetemi hallgató, hanem úgy, hogy egy jövendő és nagy tekintélyű vezérigazgató viszonozza a portás tisz^'gését.. s

Ev végéig tökéletesen kiment az eszemből tartozásom. Hiába, ha az embernek üres a zsebe, gyatra a memóriája is.

A következő év tavaszának egyik délutánján közös albérleti szobánkban (mert Tibivel összeköltöztünk) három vendégkól- légánkkal együtt éppen az eg- ziszitencia-teremtés élé tornyosuló akadályokról vitatkoztunk, de mielőtt sikerült volna ledöntenünk őket — persze, csak elméletben — becsöngetett a postás. Nekem hozott levelet.

Egy ügyvéd írta, állapítottam meg a borítékról, s rohamosan halványodva bontottam fel a kopertát, majd kezdtem magamban elolvasni a tartalmát. Mire a végére értem, olyan fehér lehettem, mint a fal, mert barátaim ijedten tekintettek rám;

— Rosszul vagy? Valami lesújtó hír? — estek nekem.

— Á, semmi — rezgett a hangom.

— Nem a fenét — mondta Laci, egy hevesi középparaszt fia, miután kikapta kezemből a levelet, s elolvasta.

Az állt ugyanis benne, hogy ha a banknak három napon belül nem fizetem meg a kamataival és az egyéb költségekkel együtt immár 92 pengő 20 fillérre rúgó adósságomat, bírói eljárást indíttatnak ellenem.

— Fiúk! Dobjuk össze a pénzt — szónokolt Laci. — Táviratilag kérjünk a szüléinktől könyvekre, erre-arra, aztán megadod egyszer, ha módot lesz rá.

Meghatott jobb módú társaim segíteni akaró részvéte, de akkor mentő ötletem támadt.

— Ne siessük el. Írok egy levelet báró Ullmannak, a Hitelbank vezérigazgatójának, s maja meglátjuk, milyen álláspontra helyezkedik.

Nyomban hozzá is láttam a fogalmazáshoz, s fél óra múlva, amikor a piszkozatot felolvastam, barátaim egyikének-mási- kának a szeme könnybe lábadt.

— Szőrös szívű manusznak kell a méltóságos úrnak lennie, ha ez sem hatja meg — ismerték el egyöntetűen.

Olyasmiket írtam, hogy miként a Hitelbank a nemzet gazdasági felemelkedésén munkálkodik (akkoriban egyébként híre járta, hogy a báró úr a palotájában rendezett egyetlen házi murira húszezer pengőt köitött), azzal, hogy tanulok, én is ugyanazt a célt szolgálom, hiszen szaporítani akarom a nemzet kiművelt emberfőinek számát. Ehhez hasonló hazafias szólamot néhányat még belecsö- pögtettem a levélbe, s a végén egészen hazafiútlanul megjegyeztem, hogy egyébként huncut fillérem sincs, s a banknak sem lesz több azzal, ha engem börtönbe zárnak.

Nehány nap múlva jött a válasz a vezérigazgató titkárától, hogy „különös méltánylásképpen” elengedik adósságomat.

Nos — fejezi be barátom —, ez volt az első honoráriumom egy levélműfajú irodalmi termékemért. És sorsdöntő szerepet játszott számomra, mert rádöbbentett, hogy az írói pályát kell választanom. • De az esetből megtanultam azt is, hogy hatásos remekművek mindig akkor születnek, ha az író szorult helyzetben írja őket. A honorárium nagysága pedig attól függ, hogy az olvasó menynyire tehetetlen az íróval szemben.

Tarján István

e te.

Sorsdöntő honorárium