Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-28 / 50. szám
Munkáskezek dicsérete 17 áros épül itt csakugyan, w új, szép, hangos és nagyszerű, hogy végképpen megszűnjék Kecskemét ősi mezőváros-jellege, mint ahogy nagy részben megszűnt már évtizedek óta a szántóföldi gazdálkodás, hogy az egykor oly sivár kun-magyar homok-szahara helyén helyet adjon a csodálatosan megújult világnak. Várost épít itt a szocialista társadalom teremtő igénye —, az ész és szív, az akarat és a munkáskéz emeli toronymagasságba a roppant paneleket, a kész falakat, óriás daruk gigászi karjain. Jelzők torlódásával lehet csak éreztetni azt a korszakformáló, történelemalakító munkát, amely ennek a homoki Lenin- városnak első, valóban nagyszerű terét és utait rövid két-há- rom év alatt elővarázsolta a ma már oly nyomorúságos emlékű Rávágy téri és környéki sáros zugok, s a temetöszéli szomorúság helyén. Nézzétek a torony- házakat: zengő új életet hirdetnek ezek a felkiáltójelek az Alföld szivén, új idők új dalait zengetik s lám, a művészetnek, a rajzoló művésznek is új ösztönzést, új ihletet sugallnak... A nagyméretű modern városalakítás, a rombolás, a földdu- lás, csatornák, kábelek, alépítmények, a villanyvezetés, terek és utak képzése, rendezése: évekig tartó munkálatok ezek, de nagyszerűségük látványa már eddig is a teremtő gyorsaság érzetét keltik nemcsak bennünk, alföldi emberekben, hanem az átutazó nagyvárosiakban is. Imhol, most a négy, hat, kilencemeletes utcasorok lakó és középületeinek távfűtését, ezt a leghaladottabb igényke- elégítés is meg lehetett már kezdeni — s ezzel Kecskemét is felsorakozik az ország nagyvárosainak élvonalába. Az új magyar élet szépségeiről tanúskodnak a mi Leninvá- rosunk gyorsan és biztosan kialakuló nagy, bátor és harmonikus körvonalai is. Ezzel, így küldjük üzenetünket mi is a nagyvilágba: Nézzétek —, mindez a szocializmus műve! Magunknak pedig ezt mondjuk: Dicséret és hála a városépítő munkáskezek és sziveknek, amelyek ezt a művet létrehozzák. S. Gy. iü: KAPUNYITÁS UTÁN ZÁRÁS ELŐTT? T’ Ötéves a Bács megyei Filmstúdió Gondosan kivágott és dossziéba beragasztott újságcikkek: A „Hírős Stúdió” fejlődésének mérföldkövei. Ka valaki végiglapozza, tíz perc alatt megismeri a történetét. Megalakult: 1059. nyarán. Mint az első és az országban azóta is egyetlen önálló, megyei filmstúdió. Létrehozta hivatalosan a Megyei Moziüzemi Vállalat, a Művelődésügyi Minisztérium Filmfőigazgatóságának és a megyei tanács végrehajtó bizottságának megértő támogatásával, „nem hivatalosan”: Sdhremm Rezső, meg az újra. szépre szomjas emberi lelkesedés. A semmiből, egyetlen szűk szobából, társadalmi munkában kölcsönfelvevőgépekkel filmezi amatőrök lázas tenniakarásábó! kinőtt és felnőtt a Bács-Kiskur, megyei Filmstúdió. „Az országban egyetlen dokumentációs films zakkör Kecskeméten működik” — írja elismerően 1960. decemberében a Népszava. Heltai Nándor cikke a Petőfi Népében azonban veszélyre hívja fel a figyelmet: „A Megyei Filmhíradó sorsdöntő fordulóponthoz érkezett. Vagy további segítséget kapnak — többek között egy függetlenített munkatársat — vagy abbahagyják munkájukat. Nem a kedv veszett el: az erő.” A figyelmeztetés nem maradt hatástalan. A filmhíradó a Művelődésügyi Minisztériumtól modem fényhang-kamerát, a Magyar Rádiótól két stúdiómagnetofont és egyéb felszerelést, megyei patrónusaitól új. korszerű stúdiót kapott. Végre létDE FURCSA IS... De furcsa is, hogy cimboráit úgy emlegetik a halált, mint amelynek már jönni kell, mert halálát túl senki sem élheti — ha már az a kor, a vénség itt ül, silbakol ajtód előtt, vagy pláne benn bordád közt, rossz szív képiben; illő tehát, hogy néha szólj róla is, hátha megzokoi s művel veled csúf-ostobát: két mozdulat közt vacsorád félbeszakad, s a villa, kés kihull kezedből s szélhüdés nyomorult bénasága fog, hogy egyet lépvén is a bot tükörsimára koptatott görbéje lesz a támaszod .. • Hát mondok egyet cimborák, ki-ki megissza a borát, s hazafelé majd útrakel ... (Mert hát — ugye, hogy menni kell?) S aki csak élt maga helyett sírba is csak egy életet vihet magával s e g y halált: egy élőt, aki holtra vált! ki sem szélcsend, sem förgeteg, csak volt olyan langyos-meleg, akit a próféta kiköp, mert élt az emberek között oly módon, hogy nem értük élt, nem értük halt, csak ott henyélt a kornak napos oldalán s az önzés védte: a magány!..« Fekete Lajos Tavasz volt, amikor megérke- zett a stúdió első saját felvevő- gépe. Azóta Ábrahám János elmaradhatatlan társa az Arry- flex. rejött, megszilárdult a most már hivatásosként ténykedő filmes gárda is. Az eredmény? A megye 120 keskenyfilmes mozijában vetítik híradóikat, kisfilm- jeiket. A tv képernyőjén is egyre sűrűbben jelennek meg a Bács-Kiskun megyei Híradó munkatársainak riportjai. — Ez volt a hőskorszak, az álmok megvalósulásának nehéz, de felejthetetlenül szép ideje — emlékeznek vissza ma is meghatottam — Utaztunk a Pobeda hűtőjén, cipeltük a lámpákat, kábeleket, szereltük, csinosítottuk a stúdiót sokszor éjszaka is. A környék lakói a tanúk. Hányszor világítottak bele az éjszakába a stúdió ablakai, jelezve, hogy a négy munkatárs: Schremm Rezső, Ábrahám János, Radó Gyula és Fodor Balázs még mindig dolgozik. Az acetonszagú vágószobéban forgott az orsó, kígyózó filmszalagokra tömörült múlt és jelen. A jövő? Ki ért volna rá ezen töprengeni... Különben, akkor még úgy látszott, hogy a jövő is biztató. Az érdeklődés középpontjában Udvardy Gyula: Szajna-parfc Igen. akikor „felfedezték őket”, a kezüket szorongatták, minden híres ember, aki Kecskeméten megfordult, elzarándokolt a stúdióba. Vendégkönyvükben Csuhraj nyitja meg a sort. — Nagy dolog, hogy már vidéken is ilyen színvonalas filmeket tudunk készíteni — írja I Kis József filmrendező. I — A kezdeményezés izgalma olyan fontos volna mindenütt. Örülök, hogy ma itt találkozhattam vele és én is megfrissül- áettem tőle — lelkesedik az író, 'ubay Miklós. — Aranyos emberek, kedves I munkatársak, heroikus küzdeA vágószobában. Fodor Balázs és Radó Gyula munkaközben. lem a jó hangért — így vélekedik a kiváló hangmérnök, Loihr Ferenc. — Nagy élvezettel néztem a „Homoki öntözés” — című kis- filmet. A szép munkához szívből gratulálok — írja Kékesdi Gyula újságíró. Sokasodnak a bejegyzések. Színészek, írók. rendezők ámul- nak a csodán, a homokból kinőtt stúdión és kívánnak jó munkát, újabb eredményeket. A munka nem is szünetel. Elkészül többek között a Simavesz- szős szőlőtelepítés című oktatófilm és a mezőgazdasági szakemberek tetszésével találkozik. A családi ünnepek című kis- film képiáját többek között a Népművelési Intézet és a Szegedi Népművelési Tanácsadó is negvásárolja. A Palántaneveléstől a konzervgyártásig című ismeretterjesztő oktatófilmből tíz példányt rendel meg a Konzervipari Igazgatóság, országos forgalmazásra. Hirtelen nehéz lenne felsorolni és méltatni a stúdió által készített és országos elismerésben részesített filmeket. 1963-ban már az egész megyében ismert és népszerű a filmhíradó. Rendszeresen jelentkeznek a tv képernyőjén és dolgoznak többek között a Szegedi Népművelési Tanácsadó, a Baranya megyei tanács, a hódmezővásárhelyi művelődési otthon, a Budapesti Műszaki Egyetem filmklubja, a Pest megyei Moziüzemi Vállalat, a Népművelési Intézet részére is. Özönlenek a megrendelések és a látogatók. De a nagy munka mellett jut idő a megye kulturális életében jelentős újdonságnak számító kezdeményezések valóra váltására is. A Kecskeméti Városi Tanács művelődési osztálya szervezésében az országban elsőként tanyai filmklub alakult Belsőbal- lószögön és Mikóstelepen — írja a Petőfi Népe. — Az előadást és a vetítést a Bács-Kiskun megyei Filmhíradó két munka társa — Radó Gyula és Ábrahám János tartja. Filmújság a kirakatban 1963. tavaszán kellemes meglepetés éri a kecskemétieket. Filmújság, ü Lapkiadó Vállalat kirakatában. Itt vetítik le minden délután a megyei filmhíradó aktuális eseményekről készített riportjait. A filmújság népszerű. A képeken magukat látják viszont, ismerőseikre, barátaikra ismernek az emberek. Egy ideig mindenki erről beszél, aztán beköszönt az ősz, a csend... Mikor, hogyan kezdődött? A stúdió szárnyaszegett kollektívájára pörölycsapásként zúdultak az események. Mint a kit alvó tüzet csüggedt hegyi vándorok, úgy ülik körül egykori dicsőségük földi maradványait. A harc a stúdió fenntartásáért szétforgácsolta az erőt. a kedvet, a lelkesedést. A kilátástalanság Pestre vitte Radó Gyulát, a kínró tehetetlenség felőrölte Ábrahám János idegeit. A nagy szavak ígéretek maradtak csupán és az ígéreteket nem lehet pénzre váltani. — Az 1963-as év végén már arról volt szó — meséli lehan- goltan Ábrahám János, — hogy megszűnünk. Tavaly nyáron aztán átvett bennünket a megyei tanács művelődési osztálya, de szerződéssel. Ez a szerződés már decemberben lejárt azóta sem jött felénk senki megkérdezni, hogy mi van, vagy mi lesz velünk? Akkor milyen előny származik mégis a cseréből? — Az, hogy könnyebben jutunk gépkocsihoz, és végre van önálló költségvetésünk, amiből gazdálkodhatunk. Viszont a költségvetésünkből kihúzták a forgatókönyvírásr3 beütemezett összeget, holott ez „ filmgyártás egyik leglényegesebb része. Hol találunk ma már olyan embert, aki egy ilyen nehéz feladatra társadalmi munkában vállalkozik. Segítségre van szükség — Nem tudtunk beruházni sem. A felszerelésünk 4—5 éves, java részét kikezdte az idő elavult, tönkrement, de új dolgokra is szükségünk lenne. Például hangos vágóasztalra, stúdiómagnóra, másológépre és egyebekre... Vajon mi lehet az oka, hogy ilyen nagyhirtelen az elhanyagolt szegény rokon sorsára jutott a stúdió? Nincs szükség a munkájukra? Tudomásunk szerint az újáépített Árpád Mozit már felszerelik a Rohrbacher Béla és Baranyi Ferenc, a moziüzemi vállalat két dolgozójának újításával — 16-os ívlámpás vetítővel — tehát itt is játszhatók ezután a stúdió híradói. A megyei mozikban és a tv-ben is várják ezeket a hír-, adókat, nem beszélve a stúdió dokumentációs és ismeretterjesztő ténykedésének fontosságáról és jobb kihasználásának lehetőségeiről. A Bács-Kiskun megyei stúdió élni akar. Meghátrálás helye'.' dolgozik. Jelenleg kisfilm készü a megye életéről a felszabad, lás 20. évfordulójának tisztel-, téré. És újabb híradó. Egyelőit Hogy azután mi lesz? Kapuzt rás? Pontosan ötéves fennáll; suk jubileumán? Még nem tue ják. De most megint nem é nek rá a töprengésre. Tanyákon, üzemekben és la kótelepekén mindegyre feltűni és forgat a stáb. Sietni kell, az idő sürget. Közeledik a bemutató napja: április 4-e Vadas Zsuzsa
