Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-24 / 46. szám
Megtalálják a hei, ükét Áz erdőtől a vonókésig Az idén végző diákok a pályaválasztás utolsó szakaszához érkeztek: ezekben a napokban be kell írniok a jelentkezési lapokra, milyen szakmát akarnak tanulni, melyik középiskolába, vagy egyetemre szeretnének kerülni. A lehetőségek gazdagok, hiszen a szakmunkásképző iskolákban 73 ezren, a gimnáziumokban, technikumokban és szakközépiskolákban 71 ezren tanulhatnak tovább, az egyetemek, főiskolák és felsőfokú technikumok első évfolyamán pedig 13—14 ezer fiatal számára lesz hely. összesen tehát, 157— 158 ezer fiatal továbbtanulására nyílik lehetőség. Ha ezzel ösz- szehasonlítjuk, hogy az idén körülbelül 160 ezren végeznek az általános iskolákban, 30 ezren pedig a gimnáziumokban, s figyelembe vesszük azt a sok évi tapasztalatot, hogy a fiatalok jelentős százaléka — különösen falun — közvetlenül az iskola elvégzése után munkába áll, férjhez megy. otthon marad, akkor láthatjuk, a felkínált helyekre nemhogy sok, hanem kevés lesz a pályázó. S ez különösen egyes szakmákra vonatkozik. A sok évi tapasztalat azt is mutatja, hogy mégis lesznek A pályaválasztásról fiatalok, akik nem találják meg a helyüket. Ennék oka egyrészt a fiatalokban, szüléikben, pályaválasztási tanácsadásunk gyengeségeiben, másrészt a helyi lehetőségek korlátozottságában keresendő. A fiatalok és a szülők egy része sajnos, nem számol eléggé a lehetőségekkel, a -népgazdaság igényeivel. A végzős diákok olyan pályák felé törekednek, amelyekben viszonylag kicsi az utánpótlási igény, míg azokat a foglalkozási ágakat, szakmákat figyelmen kívül hagyják, amelyek évről évre sok-sok ezer fiatalt tudnának felvenni. Jelenleg 304 szakmában folyik szakmunkásképzés. Laíkatostanulónak például több mint 9 ezer, kőműves és egyéb építőipari szakmunkásnak csaknem 6 ezer, vasesztergályos és más forgácsoló szákmába 4 ezer, kereskedelmi eladónak 4 ezer, mezőgazdasági szakmunkásnak pedig 11 ezer fiatalt vesznek fel az idén. Ugyanakkor elektroműszerészből kétezerre, motorszerelőből ezerötszázra, vendéglátóipari eladóból ezernégyszázra, mintaasztalosból pedig mindössze százra lesz szükség. Pedig az utóbbiak az úgynevezett „divatos” szakmák körébe tartoznak, míg az előbbiek a kevésbé keresettek. A fiatalok érdeklődését, vagy tartózkodását egyes «szakmákat illetően gyakran a fizetésbeli különbségekkel magyarázzák. Az országos adatok azonban mást tanúsítanak. 1961 harmadik negyedévében például — azóta, ha a fizetések emelkedtek is, a szakmák közti kereseti arányok nem változtak lényegesen — a szák- és betanított munkások havi átlagkeresete így alakult: vájár 3183, hengerész 2183, olvasztár 2230, épületburkoló 2049, autóbuszvezető 2184, traktor- és vontató- vezető 2050 forint. Ugyanakkor a sokak által óhajtott „divatos” műszerészszakmában 1820, az autó- és motorszerelő-szakmában pedig csak 1815 forint volt az átlagkereset. Mi az oka hát az egyes szakmák iránti idegenkedésnek? Minden bizonnyal sokat számítanak az eltérő munkakörülmények, de nem szabad szó nélkül elmennünk pályaválasztási tanácsadásunk gyengeségei mellett sem. Tévedés azt hinni, hogy egy-két brosúrával, valamint a végzősök tanév közepén tartandó osztályfőnöki óráival pótolni lehet az igazi pályaválasztási tanácsadást. A pályaválasztás hosszú folyamat, nem csupán az utolsó esztendőben kell reá gondolni. De mit teszünk ezért? Sok országban rendes „tantárgy”, az alsófokú iskola felső tagozatában a pálya- választás. Megmutatják a diákoknak a választható pályákat, elemzik az egyes szakmákhoz szükséges adottságokat, ismereteket, s mindenekelőtt hosszú időn keresztül figyelemmel kísérik a gyerekek fejlődését és érdeklődési körük változásait. Ilyen körülmények között nagyobb biztonsággal tudnak az utolsó évben tanácsot adni az iskolák. Nálunk pedig — bár, kétségtelenül erősödtek az iskola és az élet közti kapcsolatok — mégis megfeledkezünk a pályaválasztás hathatós előkészítéséről. Márpedig kézenfekvő: a gyakorlati foglalkozásoknak csupán oktatásával nem oldjuk meg a problémát. De hát javítani soha nem késő... Vannak vidékek, ahol a tanulható szakmák köre meglehetősen szűk, mert kevés, vagy azonos jellegű üzemek vannak a környéken. Ez megnehezíti a pályaválasztók helyzetét. Lehetőség azonban mindenütt van a számukra, hiszen a mezőgazdaságnak is nagy szüksége van szakmunkásokra, mert csak így tudja a termelési kultúra színvonalát emelni. Persze, a mezőgazdasági szakmák megszerettetéséért rengeteget kell még tenniök a szövetkezeteknek és az állami gazdasá goknak. A Kiskunsági Állami Erdőgazdaság nyárjasi erdészetének munkahelyein — a szabad ég alattiakon éppúgy, mint az épületekben levőkön — sokszor a kemény hideggel is dacolva folyik a termelőmunka. Az egyik „külső” munkahelyen, a világoshegyi országút mentén a kézi motorfűrész segítségével kidöntött hazai nyár- és akácfák a hosztolás, bemérés után az alkalmasságuknak megfelelő feldolgozóhelyre kerülnek. Az öt-öt főből álló két komplex brigád termelvényeit Nagy Mihály irányításával rakják fel az erdőgazdaság teherautójára, amely csakhamar útnak indul rakományával ai erdészetnek a nyárjasi vasútállomás njelletti központja felé. ff Modern „rabtartónk Százhúszezer -J- huszonkétezer perc a tv előtt • • • MODERN rabtartónk, a televízió, egyre több időnket veszi igénybe. Igaz, nem ^kötelező a műsorok megtekintése, sokan azonban — elsősorban a „legfrissebb” készüléktulajdonosok és a ráérő nyugdíjasok — nem tudnak elszakadni a képernyőtől. Ennek 'ellenére nem valószínű, hogy bárki is végignézné a televízió egész évi műsorát, amely most már eléggé tetemes dőt vesz igénybe. A TELEVÍZIÓ nemrégen elkészült statisztikája szerint a núlt évben mintegy százhúsz- zer percet — egyfolytában bbb mint két és fél hónapot — tölthettünk a televízió előtt, ;erek tizenötezer^ perccel töb- >et, mint az előző esztendőben. V műsoridő növekedéséhez első- orban az olimpia járult hozzá. Tavaly ugyanis jó négyezer nerccel több sportműsort sugároztak. Az iskolatelevízió 3142 perccel, az újonnan bevezetett kulturális műsor, a Barangolás pedig 2964 perccel növelte az évi műsoridőt. A LEGTÖBB műsort az aktuális főosztály szolgáltatta. Belpolitikai, külpolitikai, ipari és mezőgazdasági, valamint sportrovata ö;sze«an 32 760 percre, egys7 i űbben 546 órára foglalta tea nézőik á mm&Zii »53tály műsorideje 11113 perc volt. Ebből a komoly zene kedvelői 4800 percet kaptak. Könnyűzenét, esztrádműsort, kabarét 3160 percnyit nézhetett, hallhatott a közönség, míg az irodalmi műsorok kerek kétezer perc szórakozást nyújtottak. A televízió híradója 10 945 percnyi eseményt tudósított. Az év során kerek két hetet töltöttünk a tv mozijában és 104 órányi színházi közvetítést, televíziójátékot nézhettünk. (Ebbe a műsoridőbe, sajnos, még az a sok-sok perc is beleszámít, amit az adáshibák, a műszaki zavarok miatt „tétlenül” töltöttünk a készülék előtt.) A KÖZKEDVELT Mazsolát, a Futrinka utcaiakat, Joet, Foxi Maxit, az egyéb bábműsorokat, és az esti meséket egyfolytában két és fél napig nézhették volna a gyerekek. Még a villanásnyi rajzos időjárásjelentésekből is egész estét betöltő műsort lehetett volna készíteni. S AKINEK mindez nem volt elég, magánszorgalomból még további 22 315 percet tölthetett a készülékek előtt. Ennyi volt ugyanis a különböző műsorok — a televízióhíradó, az iskolatelevízió, a játékfilmek stb. — is- nitUssi ideje, A középiskolákban és a felsőfokú oktatási intézményekben minden bizonnyal betöltik az első éves helyeket. Itt évek óta az a rendszeresen visszatérő hiba, hogy egyes helyekre túl sokan jelentkeznek, s előfordul, hogy jó tanulók sem nyerhetnek felvételt, míg másutt kicsi a „válogatási” lehetőség. Ezen csak a pályaválasztók józan belátása változtathat. Meg kell érteniük, hogy egy gyenge négyes, vagy hármas bizonyítvánnyal alig van esélyük bekerülni például az orvostudományi egyetemre, vagy a bölcsészeti karra, míg a főiskolákra könnyebben bekerülhetnek. A végzős diákok végül is minden évben helyeit találtak, s bizonyára most sem lesz másként. Mégsem mindegy, hogy ez a helytalálás több, vagy kevesebb csalódással történik-e, hogy egybeesnék-e az egyéni vágyak és a népgazdasági igények. T. L. Éhes farkascsorda elől menekült meg egy olasz család RÓMA. (MTI) Drámai körülmények között menekült meg a hótól megközelíthetetlen magányos hegyi otthonából egy kilenctagú olasz család, amely napok óta nem mért kimozdulni a ház körül ólálkodó éhes farkascsorda miatt. Az „olasz csizma” déli csücskén fekvő Calabria hegyvidékén a tartós havazás szinte minden utat járhatatlanná tett, az országúti közelekedés majdnem lehetetlenné vált. Az olasz karabinierik egyik sitalpas járőre lett figyelmes az anyából és nyolc gyerekből álló cíftlád szorongatott helyzetére. A járőr a farkasok elűzése után biztonságba helyezte a családot, , íme, a szalagfűrész már aprítja is a szőlőkarónak való akácfát. Túri István és Szappanos Gáza fűrészesek egy-egy nyolcórás műszakban mintegy másfél ezer darabot készítenek el a különböző hosszúságú szőlőkarókból. Zizzenve siklik a kétkéz-vonó, megfosztva kérgüktől a fekete és szürke nyár rönkjeit, amelyeket a „tortúrát” követően sápadt elefántcsontszín glédába sorakoztatnak. Baksa László kérgezi a papírfákat ezen a meglehetősen „szellő*” munkahelyen. Napjában — a fa méretétől és minőségétől függően — mint mondja, egy normál űrméternyi fatömeg leképezését végzi el. Jóba — Pásztor PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bacs-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Fűszerkesztő, dr Weither Dániel. Kiadja a Bacs megyei Lapkiadó Vállalat. ~e!elős kiadó: Mezei István ígazga-ó Szerkesztőség: Kecskemét, városi fanacsház Szerkesztőségi telefonközpont 26-19 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a Telelőn n-o9 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi oostahivataloknál é* kézOesitőknél. Előfizetési 11- hónapra 13 fönn Sacs-Kiskun megyei Nvomda Kecskemét - Telelőn, u-85 Index: 35 065,
