Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-21 / 44. szám
2. oldal 1965. február M, vasárnap Az USA helytelen és veszélyes útja Kérdések a tizedik paces után Terrorista akciók Kongóban AZ ELMÚLT héten tovább bonyolódott a délkelet-ázsiai válság. Az _____________________ Eg yesült Államok hadihajói újabb provokációkat hajtottak végre. Az irreális amerikai vonalvezetést tükrözi: már a New York Times vezércikke is bírálja Johnson nyilatkozatát a vietnami kérdésről. Az elnök ugyanis kijelentette: Az Egyesült Államok nem akarja a vietnami háború kiterjesztését, ugyanakkor viszont arról beszélt, hogy az amerikai haderők délkelet-ázsiai tevékenysége elengedhetetlen. Ez a nyilvánvaló ellentmondás késztette az amerikai lap cikkíróját az alábbi következtetés levonására: „A kormány lépései folytán napról napra növekszik a kiterjedt háború veszélye.” A délkelet-ázsiai amerikai akciók ellenhatásaként erősödik a felháborodás világszerte. Edgar Faure, volt francia miniszterelnök, a távol-keleti ügyek szakértője így nyilatkozott: „Johnson helyén tanácsot kérnék de Gaulle-tól”. Faure ezzel azokra a kezdeményezésekre utalt, amelyeket az utóbbi napokban a párizsi diplomácia tett a vietnami konfliktus tárgyalásos, megoldásáért. Angol politikai körökben szintén érlelődik az az álláspont, hogy Washington helytelen úton jár Délkelet-Ázsiában. A brit külügyminiszter ugyan eddig elhárította a munkáspárti képviselők nagyszámú csoportjának követelését: Tegyen Washingtontól független kezdeményezést a térségben érdekelt hatalmak értekezletének összehívására. De az angliai közhangulatot tükrözi az a nyílt levél, amit ugyancsak a munkáspárti képviselőcsoport tett közzé a Times-ban. A New York Times pedig négyszáz amerikai egyetemi és középiskolai tanár levelét közli. A levélírók aggodalommal nyilatkoznak az Egyesült Államok vietnami agresszív politikájának várható következményeiről. Felszólítják Johnson elnököt, tanúsítson józanságot, amíg nem késő, tegyen kezdeményezést a vietnami béke helyreállítása érdekében. Ilyen előzmények után állapította meg Koszigin szovjet kormányfő: Az indokínai helyzet rendezésének fő akadálya az amerikai imperialisták reakciós politikája. A Szovjetunió erélyesen követeli, vonják ki Dél-Vietnamból az amerikai csapatokat. A népek harca szabadságukért megértésre és támogatásra talál a Szovjetunió népeinél és kormányánál. Az elmúlt héten fejeződött he Couve de Murváié francia külügyminiszter washingtoni tárgyalása, melynek során ugyancsak felmerült a délkelet-ázsiai kérdés. A megfigyelők egyetértenek abban, hogy ez a megbeszélés, vagy az esetleges későbbi francia—amerikai eszmecsere csak abban az esetben hozhat eredményt, ha az amerikai elnök végre ki tudja vonni magát a Pentagon szélsőséges elemeinek befolyása alól, és de Gaulle segítségét elfogadva kiutat keres a zsákutcából. EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN A SZOMBAT reggelig megérkezett amerikai kommentárok rendkívül súlyosnak ítélik meg a dél-vietnami helyzetet. William Ryan, az AP egyik vezető hírmagyarázója azt írja, hogy a dél-vietnami katonapolitikusok megfosztották az Egyesült Államokat minden érvényes jogcímtől, amelynek alapján Saigonban maradhatna. „Ha az amerikaiak a kormány kívánságára tartózkodnak ott, meddig tart ez a kormány és menynyire érvényes az a kívánsága, hogy az Egyesült Államok védje meg őt a kommunista veszedelemtől?” — veti fel a kérdést Ryan. A nyolc vagy kilenc eddigi államcsíny felveti a komoly kérdést: Van-e egyáltalán kiút az Egyesült Államok számára akár háborúval, akár tárgyalásos békével? Milyen saigoni kormány, kicsodát képvisel? Van-e bármely saigoni kormánynak olyan népi támogatása, amely igazolná az amerikai állítást, hogy az amerikai haderők a dél-vietnami hatóságok kérésére tartózkodnak az országban? Amerika megdöbbenése fájdalmasan nyilvánvaló. Egy órával a legújabb puccs után Taylor amerikai nagykövet bevallotta, hogy fogalma sem volt róla, mi fog történni — írja az AP kommentátora. A VILÁG egy másik pontján, a kongói térségben is kiéleződött a helyzet. A Brazzaville-Kon- gó ellen indított megfélemlítő hadjáratot most már terrorista akciók tetőzték. Meggyilkolták az ország tájékoztatásügyi miniszterét és főállam- ügyászét. A nyomozás szerint Léopoldville-ből érkezett terrorosztag követte el a gyilkosságokat. Az események mögött az áll, hogy Brazzaville- Kongó új kormánya élesen szembehelyezkedett a neokolonial ista politikával, és Lumumba elmenekült híveinek is otthont adott, amikor a belga —^amerikai agresszió után a zsoldosok túlereje elől a felkelő csapatok egy része kénytelen volt visszavonulni. Ezt követően ismét az amerikaiak léptek a színre, fokozták a nyomást Brazzavil le- Komgó kormánya ellen, válaszul sorozatos beavatkozásukra aztán a kormány bezáratta az amerikai úgynevezett kulturális központot, és kijelentette: fia folytatódik az amerikai intervenció, megszakítja Washingtonnal a diplomáciai kapcsolatot. Kongóban tehát közös amerikai—Csőmbe akció zajlik. A kongói diktátor ezzel szeretné elterelni a figyelmet arról is, hogy minden katonai erőfeszítés és külföldi segítség ellenére sem tud megbirkózni a hazafiak ellenállásával. Az Egyesült Államok számára pedig szintén „jól jönne”, ha az egyre kínosabbá váló délkeletázsiai helyzetről máshová terelhetné a nemzetközi közvélemény fényszóróit. Nagyon valószínűtlen azonban, hogy a közvetlen, illetve közvetett agresszió tényét egy másik intervencióval el lehetne leplezni. A legújabb dél-vietnami államcsíny SAIGON. (MTI) Nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint szombatra virradó éjjel Saigonba vonultak a Khanh tábornokhoz hű gyalogos, páncélos és ejtőernyős csapatok, tűzharc nélkül birtokukba vették a rádiót, a hadsereg-parancsnokság és a repülőtér épületeit, a posta- és telefonközpontot, s így leverték a péntek reggel kitört államcsínyt. A Reuter jelentése szerint Khanh, akiről pénteken Thao ezredes — a puccs szervezője — azt állította, hogy háziőrizetben tartják, valójában vidéken tartózkodott, s pénteken és szombatra virradó éjjel négy városba is ellátogatott repülőgépén. E látogatásai során tárgyalt a hadsereg alakulatainak parancsnokaival és megszervezte az „el- lenpuccsot”. A Mekong-delta vidékéről már péntek este elindultak a Khanh-hoz hű csapatok Saigonba. Nguyen Bao Tri tábornok vezetésével gyalogos és páncélautó-osztagok haladtak a főváros felé, Bien Hao-ból pedig az egyik ejtőernyős dandár indult meg. A csapatok hamar lefegyverezték a puccsisták egységeit. Khanh tábornok reggel nyilatkozatot tett és azzal vádolta a puccs vezetőit, hogy azok kifogásolták az Észak-Vietnam ellen végrehajtott akciókat és „áruló módon összejátszottak” a felkelőkkel. íilaiamiban háram újságíró is megsebesüli MARION (MTI) Változatlanul igen feszült a légkör az atabamai Marion városban, ahol a rendőrség csütörtökön t. utálisan verte szét az egyenj >.:üs ">t követelő négerek békéi f- onulását. Mint már jelente' l'ik, az atabamai rendőrök rólol'ek egy néger tüntetőre és életveszélyesen megsebesítették. A számos sebesült között három újságíró is van; egyikük, az NBC rádióállomás rioprtere, egy gumibotütéstől koponyatörést szenvedett. A tüntetés vezetőit letartóztatták. Szabadon bocsátásukat követelve pénteken este újabb néger tüntetés robbant ki Marionban, de a rendőrök ezúttal is közbeléptek és feloszlatták a tömeget. A súlyosan bántalmazott újságírók ügyében az alabamai sajtóklub elnöke tiltakozó táviratot küldött Wallace kormányzónak. Couve de Murville befelezte washingtoni tárgyalásait Couve de Murville francia külügyminiszter pénteken este befejezte tárgyalásait az amerikai kormány képviselőivel. Johnson elnöknél tett látogatás után újabb megbeszélést folytatott Rusk külügyminiszterrel. Jól tájékozott körök szerint Johnsonnal elsősorban a vietnami helyzetet vitatta meg, Ruskkal pedig az Afrikával, valamint a Közel-Kelettel összefüggő kérdésekről, valamint a Kelet és Nyugat kereskedelmi kapcsolatairól tárgyalt. Couve de Murville egyébként csak vasárnap hagyja el az amerikai fővárost. Az SZ (P és a Finn Kommunista Párt küldöttségének találkozása MOSZKVA (TASZSZ) Február 19-én hivatalos közleményt adtak ki az SZKP és a Finn Kommunista Párt küldöttségének találkozásáról. Leo- nyid Brezsnyev, Mihail Szusz- lov, Borisz Ponomarjov, vala- lamint Vilié Pessi, a Finn Kommunista Párt főtitkára és a finn pártküldöttség más tagjai vettek részt a találkozókon, amelyek a két párt kapcsolatait jellemző testvéri barátság, őszinteség és teljes bizalom légkörében zajlottak le. A közlemény megállapítja: Az amerikai imperializmusnak a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen elkövetett agresz- szív cselekményei, valamint az Egyesült Államok és Belgium kongói fegyveres intervenciója az általános békét fenyegető veszély forrásává vált. Az SZKP képviselői hangoztatják, hogy a szovjet külpolitika célkitűzései változatlanok. E politika az új világháború elhárítására, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére, a szocialista világrendszer megerősítésére és a népek felszabadítási mozgalmának támogatására irányul. A béke biztosításához fontos hozzájárulás a Szovjetunió és Finnország jószomszédi, baráti viszonya, amely a békés együttélés elvei alapján sikeresen fejlődik. Ugyanakkor a két küldöttség levonta azt a következtetést, hogy mind Finnországban, mind külföldön továbbra is működnek azok az erők, amelyek le akarják téríteni Finnországot a béke és a Szovjetunióval való barátság útjáról. A két pártküldöttség hangsúlyozta, hogy harcolni kell az atomfegyver megszerzésére törekvő nyugatnémet revansista, militarista erők részéről fenyegető veszély ellen. Az SZKP küldöttsége és a finn pártküldöttség megállapította, hogy nézeteik teljesen megegyeznek a nemzetközi kommunista mozgalom időszerű kérdéseit illetően. Mindkét pártot az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozat tételei vezérlik. A felek kifejezték azt a szilárd meggyőződésüket, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom soraiban mutatkozó nézeteltérések ellenére megvan a lehetőség minden testvérpárt akcióegységére az imperializmus ellen, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcban. Walter Ulbricht vasárnap utazik az EAK-ba Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke vasárnap délelőtt 10 órakor repülőgéppel utazik el Berlinből EAK-beli látogatására. A berlin-schöne- feldi repülőtérről a jugoszláviai Dubrovnik városba repül és onnan az NDK „Völkerfreundschaft” nevű hajóján utazik tovább Alexandriába. Útjára elkíséri dr. Lothhr Bolz miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter, Alfred Neumann, az Állami Gazdasági Bizottság elnöke, dr. Kiesewetter külügyminiszter-helyettes (aki évekig nagyköveti rangban az NDK főkonzulátusát vezette Kairóban), Weiss külkereskedelmi miniszterhelyettes (aki az idén januárban az EAK-ban járt és tevékeny volt Walter Ulbricht látogatásának előkészítésében) és sokan mások, többek között tíz újságíró. Walter Ulbrichtot Alexandriában és EAK-beli útján mindenütt államfőnek kijáró fogadtatásban részesítik. Többször találkozik Nasszer elnökkel és folytat vele bizalmas beszélgetést. Számos fontos, elsősorban gazdasági jellegű megállapodás aláírására is sor kerül a látogatás idején. Walter Ulbricht az EAK-ból március 2-án utazik vissza, ugyanolyan módon és ugyanazon az útvonalon, mint ahogyan odaérkezett. Tehát Dub- rovnikot hajóval közelíti meg, onnan pedig tovább repül Berlinbe. Ide március 5-én érkezik meg és rögtön utána Lipcsébe siet, hogy ott részt vegyen a jubileumi vásáron. Sziltanuk is Mikojan táviratváltása Az indokínai fejleményekkel kapcsolatban táviratváltás történt Norodom Szihanuk kom- bodzsai kormányfő és Anasz- tasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke között. A kambodzsai kormányfő február 11-i táviratában közölte a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökével, hogy mélységesen nyugtalanítják az amerikai légierő egységeinek berepülései a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe fölé. TISZTARA AKARJAK MOSNI — A propaganda gépezetem úgylátszik ép maradt. Anasztasz Mikojan február 17-i válaszában rámutatott, hogy az Egyesült Államok kormányának ilyenfajta akciói Indokína népei ellen irányulnak és összeegyeztethetetlenek mind a nemzetközi joggal, mind a genfi megállapodásokkal. Ezek a cselekmények a békéért, a szabadságért és az igazságért küzdő valamennyi nép ellen irányulnak — írja Mikojan. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke táviratában emlékeztetett a szovjet kormány nyilatkozatára, amelyben a Szovjetunió kormánya teljes egészében magáénak vallotta a VDK kormányának azt a követelését, hogy meg kell állítani az agressziót, továbbá kinyilvánította: A Szovjetunió kénytelen lesz szövetségeseivel és barátaival együtt további intézkedéseket tenni a Vietnami Demokratikus Köztársaság biztonsága védelmében, védelmi képességének fokozása érdekében. Mikojan választáviratában hangsúlyozta, hogy csak az ENSZ alapokmányának és a Genfben aláírt megállapodásoknak tiszteletben tartásával lehet megőrizni és szavatolni Indokína és egész Délkelet-Ázsia népeinek békéjét és biztonságát.
