Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-20 / 43. szám

3. oldal 1963. február 30. szombat Újabb államcsíny Saigonban Fenyegető lépések Uganda határán Kormányhatározat az állami zászló ünnepélyes felvonásáról Vélemények a Bonn—Kaíró-vitárói PÉNTEKEN kora dél­után Saigonban újabb államcsínyt hajtottak végre. Több hírügynök­ség jelentése szerint Pham Ngoc Thao ezredes vezetésével a városba vonultak a tengerészgya­logság és a szárazföldi erők csapatai, őrizetbe vették Nguyen Khanh tábornokot és Nguyen Cao Ky repülőtábornokot. A puccsot követő első órákban egymásnak ellentmondó jelentések ér­keztek az államcsíny céljáról és jellegéről. Bizo­nyosnak látszik, hogy a puccs Nguyen Khanh tábornok személyes hatalmának megdöntésére irányult, de nem érinti az amerikaiakkal való szövetséget és a dél-vietnami szabadságharcosok elleni további háborús erőfeszítéseket. Thao ez­redes, akit nyugati hírügynökségek a pénteki puccs legfőbb szervezőjének neveznek, elfoglalta a saigoni rádió épületét, és azóta is ott tartózko­dik. A rádió e perctől kezdve „diktátornak” ne­vezte Khanh tábornokot. A híradásokban olyan kijelentések hangzottak el, hogy nem államcsíny történt, hanem mindössze „katonai műveletre” került sor. A puccsisták a jelentések szerint vér­ontás nélkül vették birtokukba Saigon legfonto­sabb objektumait. Thao ezredes három tankkal foglalta el a rádiót. Pham Huy Quat, a három napja kinevezett új miniszterelnök sorsa isme­retlen, de az AFP singapore-i tudósítója tudni véli, hogy Khanh-hoz hasonlóan ő is házi őrizet­ben van. Ez a puccs egyébként már a kilence­dik 1963 ősze óta, beleértve Diem rendszerének megdöntését. A hírügynökségi jelentések szerint Saigonban viszonylagos nyugalom uralkodik, az utcákon megerősített őrjáratok cirkálnak, teljes a hírzárlat, nem működnek a távíróhivatalok, és nem fogad, nem indít gépeket a repülőtér. A rádió továbbra is élesen bírálja Khanh táborno­kot, mint „hatalomszomjas, becsvágyó törtetőt”. A saigoni rádió minden adásában megismétli, hogy Khiem tábornok, a jelenlegi washingtoni nagykövet veszi át „ismét” a hatalmat. CSŐMBE kongói miniszterelnök országjáró helyszíni szemlét tartott az ugandai határ köze­lében. A Reuter szerint a „súlyosbodó határ- konfliktus” tette szükségessé Csőmbe utazását. Az elmúlt napokban egyre több olyan hír érke­zett Kongóból, ami arra vallott, hogy Csőmbe és klikkje baljós terveket sző szomszédai, külö­nösképpen Uganda ellen. Mint LéopoldviHe-ben bejelentették, a kongói hadsereg alakulatai az ugandai határ tőszom­szédságában tevékenyked nek. Az AFP tájékoztatása szerint Bunia város vidékén ugandai katonák kerültek kongói fog­ságba. Paulis térségében egyébként eltűnt a kon­gói légierők két amerikai gyártmányú vadász­gépe, fedélzetén disszidens kubai pilótákkal. Minden jel arra vall, hogy a gépeket a kongói felkelők semmisítették meg. Minthogy az ame­rikai kormány a leplezetlen beavatkozás miatt a bírálatok pergőtüzébe került, az Egyesült Ál­lamok ENSZ-küldöttsége csütörtöki nyilatkoza­tában kísérletet tett, hogy elhárítsa a washing­toni kormányról a felelősséget az ugandai bom­batámadásokért. A BONN ÉS KAIRÓ közötti vitáról szólva, Dusán Blagojevies jugoszláv külügyi szóvivő ki­jelentette: — Véleményünk szerint az a nyomás, amelyet az utóbbi időben egyes nyugati orszá­gok az EAK-ra gyakorolnak, s amely most, Ul­bricht meghívása után fokozódik, kísérlet arra, hogy a nemzetközi kapcsolatokban már túlhala­dott módszerekkel és eszközökkel durván meg­sértsék minden egyes ország szuverén jogát ah­hoz, hogy harmadik országokkal való kapcsola­tait sajat érdekei és külpolitikai elvei szerint határozza meg. — Von Hase bonni kormányszó­vivő szerint az Izraelbe küldött nyugatnémet fegyverszállítmányoknak az volt a céljuk, hogy „erősítsék Izrael biztonságát az arab világ fe­nyegetéseivel szemben”. Ugyanebből a célból — folytatja a szóvivő — más országok már régóta szállítanak fegyvereket Izraelnek. — Nasszer el­nök elmondotta, hogy a bonni kormány 200 harc­kocsit, 50 repülőgépet és 200 páncélozott katonai járművet szállított Izraelnek. Nasszer ismét hangsúlyozta, hogy Bonn nem segítséget, csak hitelt nyújtott az EAK-nak, méghozzá nem is kedvező feltételek mellett. — A hírügynökségek arról is beszámolnak, hogy Csen Ji miniszterel­nök-helyettes és külügyminiszter megbélyegezte az Egyesült Államokat és Nyugat-Németorszá- got, amiért támogatják Izrael agresszív céljait. A nyugatnémet militaristák — mondotta — nyo­mást gyakorolnak az Egyesült Arab Köztársa­ságra, és szeretnék megakadályozni, hogy meg­szilárdítsa kapcsolatait a Német Demokratikus Köztársasággal. EGY NAP A KÜLPOLI Ti KÁBAN De Gaulle újabb felhívása a vietnami helyzet tárgyalásos megoldására Kiutasítottak Moszkvából egy amerikai újságírót MOSZKVA (TASZSZ) A Szovjetunió külügyminisz­tériuma pénteken felszólította Adam Clymert, a Baltimore Sun című amerikai lap tudósítóját, hogy távozzék a Szovjetunióból. A kiutasítás oka az, hogy az újságíró február 9-én durván megsértette a közrendet: arcul ütött egy szovjet rendőrt szol­gálati kötelességének teljesítése közben. A szovjet törvények módot adtak volna arra, hogy Clymert büntetőjogilag felelősségre von­ják. Az illetékes hatóságok azonban ettől eltekintettek és arra szorítkoztak, hogy kiutasí­tották az újságírót. PHNOM PENH. (MTI) De Gaulle francia köztársasá­gi elnök megismételte felhívá­sát, hogy üljön össze nemzetkö­zi értekezlet a vietnami helyzet megoldására. A kambodzsai hi­vatalos hírügynökség közzé tette a francia elnöknek Norodom Szihamik herceg kambodzsai ál­lamfőhöz intézett levelét, amely­ben az elnök „súlyos aggodal­mát” fejezi ki a vietnami hely­zet romlása miatt, amire a amerikaiak észak-vietnami had műveletei nyomán került so: „Attól tartok, hogy a legutcb: kitört ellenségeskedés súlyosabb és kiterjedtebb konfliktushoz vezethet. Franciaország bizonyos idő óta azt vallja, hogy a fegy­verek erejével semmiféle tar­tós vagy reális megoldás el nem érhető. Csak a tárgyalások biz­tosíthatják a valódi béke és füg­getlenség visszatérését, s ez ma­gában foglalja minden külföldi beavatkozás megszüntetését Vietnamban, Laoszban és Kam­bodzsában. Kormányom ezért dta ki a nemzetközi értekezlet megtartására vonatkozó újabb elhívását” — írja de Gaulle. Buddhisták Dél-Vietnamban A legkülönfélébb sajtó jelentések gyakran emlékeznek meg a dél­vietnámi buddhisták politikai sze­repléséről. Ezek nem ritkán olyan benyomások keltésére alkalmasak, mintha Dél-Vietnámban a reakció elleni küzdelmet a buddhisták ve­zetnék. Erről persze szó sincs. Dél- Vietnam népének szabadságharca élén a Nemzeti Felszabadítási Front áll, amely tömöríti a lakosság minden rétegét és befolyásol bizo­nyos vezető buddhista köröket is. Arra a kérdésre, hogv lényegében mi hát a buddhista mozgalmak szerepe a dél-vietnami tömegek sza­badságharcában, nem egyszerű a felelet. Különféle vallási, politikai, morális és más tényezők elegyülnek a feleletbe. Tény az, hogy a budd­hista mozgalmak egyik eleme a buddhista—katolikus vallási villon­gásból származik és eredetében visszanyúlik a francia uralom ide­jére. Akkor a katolocizmust favori­zálták. A jelenkorban — Diemtől Khanhig — a buddhisták különféle üldözésekben részesültek az USA befolyása alatt álló kormányoktól. Sok buddhista templomot lerombol­tak. sok papot és hívőt üldöztek. Ami tehát a vallási oldalt illeti, van okuk a buddhistáknak az elé* gedetlenségre. A felső buddhista papi körökben mégsem egységes az állásfoglalás. Vannak közöttük olyanok — igaz, nem sokan —, akik szélsőségesen reakciósak és hajlandók lennének minden feltétéi nélkül a washingto­ni politika vizeire evezni. Velük szemben több befolyásos pap és szerzetes tagja a Felszahadítási Front központi bizottságának. A buddhista tömegek gondolkodá­sában két motívum igen erősen ki­domborodik. Az egyik az Amerika- ellenesség, a másik az a biztos tu­dat. hogy a Felszahadítási Front programjában a vallásszabadság megfelelő hangsúllyal szerepel. A Felszahadítási Front 1962-es, már­ciusi kongresszusa nyilatkozatot adott ki a vallási kérdésekről s eb­ben a teljes vallásszabadság elis­meréséről van szó. Tett is követte ezt a nyilatkozatot, hiszen amikor Diem 1963-ban irtóhadjáratot folyta­tott a buddhisták ellen, a FelszaVa- dítási Front felhívással fordult Dél- Vietnam egész lakosságához, hogy támogassák a buddhisták küzdel­mét. A Diem-féle terror ellen erélye­sen szervezkedő buddhisták élén hamarosan feltűnt Tam Chau és Tri Quang. ez a két buddhista szerzetes. Megalakult Dél-Vietnam­ban az Egységes Buddhista Szövet­ség és Saigon munkásnegyedében, Cholonban, a Buddhista Intézet. Ez azóta a buddhista megmozdulások főhadiszállásává lett. A buddhista mozgalmak éltető ereje egyre in­kább az Amerika-ellenesség, noha, természetesen, megmaradtak vallási motívumai is. A buddhista vezetők azonban következetesen harcoltak azért, hogy részesei legyenek a polgári hatalomnak. A politikai helyzet különféle mó­dosulásai következtében a buddhista vezetőket több irányból igyekeznek befolyásolni, hogy általuk a budd­hista tömegeket a maguk szolgá­latába állíthassák. Maga a nemzeti burzsoázia már jó ideje a saját szó­csövének tekinti a buddhista moz­galmat. Az a távolabbi célja, hogy az amerikaiak eltávolítása után a buddhizmust tömegbázisként hasz­nálják fej jobboldali céljaik érde­kében, a saját hatalmuk biztosítá­sára. Ámde a washingtoni törekvések sorozatos dél-vietnami kudarcai folytán Taylort és munkatársait is arra kényszerítették, hogy kísérle­tet tegyen a jobboldali buddhista vezetők megnyerésére. Egészen nyilvánvaló az amerikaiaknak az a szándéka, bogy a maguk szolgálatá­ba állított buddhizmust a későbbiek A Minisztertanács legutóbbi ülésén a honvédelmi miniszter előterjesztése alapján határoza­tot hozott a Magyar Népköztár­saság állami zászlajának ünne­pélyes felvonásáról. A határozat kimondja, hogy a jövőben min­den évben hazánk felszabadulá­sának ünnepen, április 4-én; al­kotmányunk ünnepén, augusztus 20-án; a munka ünnepén, má­jus 1-én és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordu­lóján, november 7-én — vala­mint a kormány által megálla­pított egyéb alkalmakkor — Bu­dapesten az Országház előtt ün­nepélyes keretek között, katonai tiszteletadás mellett fel kell vonni a Magyar Népköztársaság állami zászlaját. A zászló mellett a fegyveres erők tagjai díszőrséget állnak, s a zászló előtt az ünnep napján délben 12 órakor zenés őrség­váltás lesz. Az állami zászló ünnepélyes felvonására első ízben hazánk felszabadulásának 20. évforduló­ja, 1965. április 4-e alkalmából kerül sor. A Gellért-hegyi Szabadság emlékműnél állami ünnepeken és egyéb alkalmakkor felvonják a nemzeti lobogót és a nemzet­közi munkásmozgalom vörös zászlaját. (MTI) Az 1966—1970. évi magyar—román gazdasági együttműködésről BUKAREST. (MTI) A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság terve­zőszerveinek küldöttségei pénte­ken befejezték tárgyalásaikat az 1966—1970. évekre vonatkozó gazdasági együttműködés és köl­csönös áruszállítások kérdései­ről. Pénteken délben a Bukaresti Állami Tervbizottság székházi­ban jegyzőkönyvet írtak alá a két ország közötti árucserefor­galom fejlesztésére irányuló együttműködés főbb kérdései­ről. A jegyzőkönyvet magyar részről dr. Ajtai Miklós, az Or­szágos Tervhivatal elnöke, ro­mán részről Gheorghe Gaston Marin, a minisztertanács elnök- helyettese, az Állami Tervbi­zottság elnöke írta alá. Elutazott a Csehszlovák Béketanács delegációja Elutazott hazánkból a Cseh­szlovák Béketanács delegációja, amely, az Országos Béketanács meghívására a magyar béke­mozgalom tevékenységét tanul­mányozta és a két testvérmoz­galom szorosabb együttműködé­sének lehetőségeiről tárgyalt. A vendégeket az Országos Béketa­nács vezető munkatársai bú­csúztatták. Dr. Stefan Rais, a Csehszlo­vák Béketanács elnökségének tagja, a Szlovák Béketanács tit­kára elutazása előtt elmondotta, hogy a kapcsolatok bővítésének, gazdagításának most elfogadott programját hazatértük után a Csehszlovák Béketanács elnök­sége elé terjesztik, majd nyom­ban hozzákezdenek a közösen meghatározott feladatok megol­dásához. örömmel értesültünk arról — folytatta —, hogy a béke-világ­mozgalom ünnepeltjeinek sorá­ban Magyarországon is széles körben megemlékeznek Húsz Já­nos halálának évfordulójáról. Különböző dokumentumokat, ki­adványokat stb. bocsátunk az Országos Béketanács rendelke­zésére, amely Budapesten és vi­déken kiállításokat rendez a gyűjteményekből. Ezzel egyide­jűleg Csehszlovákiában nagysza­bású eseménysorozattal adóznak a nagy magyar tudós, az anyák megmentője, Semmelweis Ignác, emlékének. Méltatjuk felfedezé­sének jelentőségét, s tanításaink nyomán a Vöröskereszttel együtt szinte hazánk valamennyi váro­sában és községében előadáso­kat, kiállításokat rendezünk a higiénia jelentőségéről életünk­ben egészségünk megóvásában — fejezte be nyilatkozatát dr. Stefan Rais. (MTI) Szovjet üsenetterveset MOSZKVA. (TASZSZ) Pénteken nyilvánosságra hoz­ták annak az üzenettervezetnek a szövegét, amelyet a szovjet folyamán felhasználják a „konszo­lidálásra”, vagyis egy .»szilárd*» báb­kormány támogatására. A harmadik tényező ereje azon­ban mindennél nagyobb. A dél­vietnami nemzeti burzsoázia — mint jenki-ellenes, de konzervatív erő — és a reakciós buddhista vezetők csoportja — mint jenki-barát és op­portunista erő — egyaránt szembe találja magát a buddhista tömegek egyértelmű akaratával: Az ameri­kaiak takarodjanak haza, Észak- és Dél-Vietnam egyesüljön, vessenek véget a húsz éve folyó különböző erejű és formájú háborúnak, az ország lépjen a demokratikus fej­lődés útjára és az idegen betolako­dók jelenléte nélkül végre a maga kedvére élhessen. Ez a körülmény határozza meg végső fokon a buddhista mozgal­mak természetét. A tömegek aka­rata forradalmi jellegűvé teszi a buddhista mozgalmat és mind kö­zelebb vezeti a Felszabadítás! Front célkitűzéseihez. Ez a magyarázata annak, hogy a buddhista felső ve­zetésben megoszlanak az erők 'a jenki-barát és a jenki-ellenes cso­portok között. A küzdelem folyik, de a tömegek aligha lesznek az el­lenforradalmi törekvések vak eszkö­zei. Különösen igaz ez, amióta a jenkik oly vandál módon bombáz­tak észak-vietnami falvakat és vá­rosokat. (B. L.) külügyminisztérium február 16- án juttatott el Trevelyan moszk­vai angol nagykövethez. A Szov­jetunió azt ajánlotta, hogy ez legyen a laoszi kérdésben meg­tartott genfi értekezlet társel­nökeinek közös üzenete. Az üzenettervezet az Egyesült Államok kormányához és a lao­szi kérdésben létrejött egyez­ményt alaíró többi kormányhoz fordul azzal a felszólítással, hogy a washingtoni kormány többé ne használja fel légi had­erejét a laoszi békés lakosság ellen, és ne próbálja kiterjeszte­ni a laoszi háborút. Az üzenettervezet emlékeztet arra, hogy amerikai repülőgé­pek február 8-án és 9-én táma­dást intéztek a hazafias erők el­lenőrzése alatt álló laoszi terü­letek ellen. A tervezet javasolja, hogy a címzett kormányok ítél­jék el az újabb amerikai ag- ressziós cselekményeket. Egyút­tal felhívja az Egyesült Álla­mok bsrmányának figyelmét ar­ra, milyen súlyos következmé­nyekkel járhat az ilyen agresz- sziós cselekmények folytatása.

Next

/
Thumbnails
Contents