Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-20 / 43. szám

‘1963. febrnár ?0, szombat

ISMERNEK MINDEN PORTAT...

Ilyenkor télidőn, a határban nem sok dolog van a mezőőrnek. Azazhogy semmi tennivalója nincs. Ez az oka annak, Ihogy Zrínyi Józsi bácsit, a szabadszállási Mathiász Tsz idős gazdáját, bent találjuk a szövetkezet irodájában.

Ám ez csak az egyik ok, I

Az itt tartózkodás még in-f kább magyarázható azzal, hói a közmegbecsülésnek örven mezőőri foglalkozás mellé nem egészen két hónappal ezelőtt újabb tisztség járult: Józsi bácsit megválasztották a háztáji bizottság elnökének. A bizottság is akkor alakult meg, rajta kívül Császár Sándor és Biksi Imre a tagja.

Józsi bácsi tehát — ahogy ő mondja — „irodai ember’ lett. Ez persze csak annyit jelent, hogy a tisztségviselés óta valamivel többször található a tsz központjában, mint annak előtte.

— Nemrégen megbeszélést tartottunk — sorolja. — Mármint a bizottság. Hogy mit fogunk csinálni? Hát, kérem, először is mi fogjuk kiosztani a háztáji földeket. Pontosan kimérve, sorshúzás alapján, hogy senkit ne érjen sérelem. Egyúttal azonban kisebb-nagyobb legelőket is adunk a gazdáknak, összesen száz hold legelőt osztunk szét. Ezért némi térítést is fizetnek, holdanként, a minőségtől függően 50—200 forintot

Ennyi lenne csak a háztáji gazdálkodás támogatása? Korántsem. Már tavaly is úgy határoztak, s aszerint is cselekedtek, hogy a közös területen termesztett szálastakarmány — lucerna, muhar, szudáni fű — betakarítását a tehén- és kocatartó gazdák a termés egyhar- mad. illetve egynegyed része fejében vállalták. Mondanunk sem kell, hogy idejében és jó minőségben rakták kazalba a szénát Az idén is úgy csinálják, a letakarítandó kukoricaszárnak pedig a felét kapják a gazdák, a tavalyi egyharmaddal szemben. A kukorica termesztése

ugyancsak százalékos formában történik.

Kérdés azonban, hogy e sokoldalú segítés ellenében mit nyújt a háztáji gazdálkodás. A 230 gazda közül — nyugdíjasokkal ennyi a taglétszám — nyolcvanan tartanak tehenet. A tehéntartók száma tavaly húsz- szal növekedett. Ezenkívül hatvan anyakoca és csaknem négyezer tojótyúk él a háztáji ólakban. A tsz együtt értékesíti a háztáji gazdaságokból és a közösből származó tojást. Az előbbiekből tavaly több mint 220 ezer darabot továbbítottak az fmsz-nek. A nagyüzemi felárnak a felét megkapták a gazdák. Nyilvánvaló, hogy ez az értékesítési forma rövid idő alatt bevált, annál is inkább,

mert a tsz a külterületen is lé tesített egy átvevőhelyet, minthogy a gazdák fele tanyán él.

A tájékoztatásból kitűnik, hogy a háztáji bizottság már tá- jékozódott: miből és mire lehet számítani. De szerepét akkor tölti be igazán, ha — a helyi lehetőségekre támaszkodva — minél sokoldalúbban segíti a háztáji árutermelést. A tojás hoz hasonlóan meg lehetne például szerzeni több állat-, illetve növényféleség közös értékesítését is.

úgy véljük: Zrínyi Józsi bácsi, aki a tsz megalakulása óta mezőőr, s jó ismerője valamennyi portának, a bizottság tnásik két tagjával együtt nem lesz híjával a háztáji árutermelést erősítő ötleteknek.

H. D.

Meddig lesz hiánycikk?

TÖBB ÍZBEN foglalkoztunk már a viharlámpagyártás nehézségeivel. Beszámoltunk arról, hogy a Bács-Kiskun megyei Fémtömegcikkipari Vállalat 1963. második negyedévében vette át a lámpakészítést a Budapesti Lámpagyártól. De abban az évben egyetlen egy viharlámpát sem állított elő.

A gyártást akadályozó okok közül csaek néhányat említünk most: Hosszas huzavona után kapta meg a szükséges szerszámokat, gépeket az üzem és ezek közül igen sok rossz, elhasznált állapotban érkezett meg Budapestről. A gyár szakemberei is nehezen birkóztak meg a szerszámok kijavításával, a gépek üzembe helyezésével és a munkások betanításával. Ráadásul akkoriban még helyhiány is késleltette a termelés megkezdését. Röviden: a kalocsai üzem nem volt kellőképpen felkészülve — vagy előkészítve? — a profil átvételére.

Tavaly már húszezer viharlámpát gyártott a Fémtömegcikkipari Vállalat, de ez a mennyiség a szükségletnek mindössze ötödrészét fedezte.

AZ IDEI TERV szerint harmincezret adnak a kereskedelemnek — a százezer darabos igénnyel szemben. A viharlámpa tehát egyelőre hiánycikk marad.

De miért és meddig?

Az üzem vezetői elmondták, hogy még mindig nem rendelkeznek megfelelő szerszámokkal. A javításokat házilag nem is tudják elvégezni. Körülbelül ötszázezer forintra lenne szükségük ahhoz, hogy megteremtsék a gyártás összes műszaki

feltételét. Ez esetben maradéktalanul ki tudnák elégíteni a kereskedelem igényét is.

Nemetz Gyuláné, a megyei tanács ipari osztály termelési csoportvezetője megerősítette, hogy körülbelül félmillió forintos költséggel oldhatnák meg a gyártás problémáit. De véleménye szerint a jelenlegi körülmények között is növelhető még a viharlámpa-termelés. Ezért a megyei tanács ipari osztálya rövidesen tízezer lámpa előállításához elegendő anyagot igényel pótlólag az Országos Tervhivataltól.

VÉGEZETÜL a csoportvezető közölte azt is, hogy értesülése szerint a keresett cikklfől a közeljövőben nagyobb mennyiséget vásárol kereskedelmünk külföldről is.

M ielőtt azonban megrendelnék a szükséges mennyiséget — és ez 60—70 ezer lámpára tehető a belkereskedelem szerint — mindenképpen fontolóra kell venni, nem ígérkezik-e gazdaságosabb megoldásnak — deviza és szállítási költség megtakarítás stb. — a kalocsai üzem készletének felújítása. Ha igen, akkor ezt végre kell hajtani mielőbb — akkor is, ha félmillió forintba kerül. De nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a jelenleg használt vihar-lámpa konstrukciója elavult. A nagyszámú alkatrész előállítása igen sok „pepecselő” munkát igényel. Az új szerszámok beszerzése előtt tehát tökéletesíteni kell a gyártmányt.

SZÉP MŰSZAKI fejlesztési feladat lehetne ez a gyár dolgozói számára.

Békés Dezső

Jj hőközpont az erőműben

A kecskeméti erőmű új vízgőzcserélő hőközponttal gazdagodott. A korszerű berendezés a leninvárosi lakásoknak szolgáltatja a meleget. Képünkön Faragó Béla tnrbinagépész a hő- központ műszereit ellenőrzi.

Fontos szerep

A helyes munkanormák kS-‘®- alakításánál a szakszervezeteknek is fontos szerepük van. A 22/1961-es számú kormányrendelet meghatározza a szakszervezeti bizottságok normakarbantartással, illetve új normák bevezetésével kapcsolatos feladatait és jogait Az SZB-k ilyen irányú tevékenységében az utóbbi időben javulás tapasztalható. A rájuk háruló feladatokat azonban még korántsem hajtják végre úgy, ahogy kellene, s jogaikkal sem élnek a rendeletekben biztosi • tott mértékben.

Sajnos, a szakszervezeti bizottságok és a gazdasági vezetők sok esetben elfeledkeznek arról, bogy a normakarbantar- tás, s az új normák bevezetése nem kizárólagosan egy azzal megbízott apparátus feladata. Nagy hiba az is, hogy egyes gazdasági és mozgalmi vezetők a normakarbantartást bérszabályozó eszközként alkalmazzák. A gondosain előkészített normakarbantartás csakis az SZB-k és gazdasági vezetők jó együttműködésére épülhet.

Az új normák bevezetésénél, valamint a normakarbantartásnál az SZB-k feladata többek között figyelemmel kísérni, hogy a műszaki feltételek, munkás- védelmi intézkedések is biztosítva legyenek. Ugyanakkor kezdeményezzék a dolgozók között a jó munkamódszerek átadását, tapasztalatcserék lebonyolítását és az újítások széles körű bevezetését.

jVf unkanap-fényképezéssel

1 derítik fel a vállalatoknál a termelésből kieső veszteségidőket, s tesznek ezek csökkentésére intézkedéseket Az SZB-knek is feladata, hogy a dolgozók véleménye alapján tegyenek javaslatokat a veszteségidők kiküszöbölésére.

A gazdasági vezetőknek a normakarbantartással kapcsolatos célkitűzések gyakorlati megvalósításához a mozgalmi szervek támogatására van szükségük. A szaikszervezetek segítő tevékenységének fő célja csak az lehet, hogy a dolgozók érdekeit helyesen egyeztessék össze a népgazdaság érdekeivel Nagyon fontos, hogy a narmakarbamtar- tás során, illetve az új normák bevezetése esetén a változásról

a dolgozóik idejében, a rendeleteknek megfelelően tájékoztatva legyenek. Meg kell magyarázni a dolgozóknak, hogy a norma- karbantartás célja a termel c- kenység növelése, nem pedig a keresetek csökkentése.

Abban az esetben, ha az új vagy a megváltoztatott norma nagyobb számú dolgozót érint, jóváhagyásához a szakszervezeti bizottság egyetértése szükséges.

t1 nélkül a normát csak át- menetileg lehet bevezetni. A szakszervezeti bizottságnak nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a normakarbantartás a rendelet betartásával alapos, körültekintő munkával hajtsák végre, s különösen ügyeljenek arra, hogy ahol a műszaki, technológiai stb. feltételek nem változtak, a normát egy éven belül csak egyszer rendezhetik.

Az idei bérszabályoknak tükrözniük kell a megváltozott követelményekkel kapcsolatos intézkedéseket és kitérnie a normák megváltoztatására irányuló tervekre is. Ezek az intézkedések azonban csak akkor segítik elő a célkitűzéseket, ha azokat maradéktalanul teljesítik. Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges a rendszeres ellenőrzés. Ezért a szakszervezeti bizottságok akkor járnak el helyesen, ha napirendre tűzik és megvitatják az intézkedések végrehajtását, és az e közben szerzett tapasztalatokat megbeszélik a gazdasági vezetőkkel.

í átszólag a normakarban- tartással kpcsolatos teendők — még akkor is ha csupán az egyetértés és hozzájárulás jogát kell gyakorolni — nem tartoznak a népszerű feladatok közé. A szkszervezeti bizottságoknak azonban látndok kell, hogy ez esetben nem másról van szó, mint az egyéni és a népgazdasági érdekek egyeztetéséről. Amennyiben a normakarbantartást kellő felvilágosító munkával kapcsolják egybe, a becsületes dolgozók megértik és támogatják a szakszervezeti bizottságok ilyen irányú tevékenységét.

Palsovics József

HVDSZ megyei titkára

Hivatása: emberség

Valahogy túl hivatalosnak tűnik annak a munkakörnek a meghatározása, amely pedig külön rátermettséget, érzékenységgel párosuló határozottságot, szívet kíván attól, aki betölti. Kancsár Pálné, a Kiskunhalasi Járási Tanács V. B. szociálpolitikai előadója ilyen tulajdonságokkal rendelkező ember.

Váltig arról akar meggyőzni, hogy ő rossz riportalany, nem tud újságírónak nyilatkozni, s kis hivatali helyiségének „társbérlőjét”, a nőtanács járási titkárát ösztökéli: segítse ki „nehéz” helyzetében;

Ám kiderült, hogy csak a „bemelegedés” volt nehéz. Rövidesen alig győzöm jegyezni, annyi mondanivalója van. Tizenegy esztendő alatt, amióta ebben a munkakörben dolgozik, sok gonddal találkozott, számos problémát megoldott, bánatot orvosolt, szívébe zárta a magányos, gyámolításra szoruló öregeket.

— Eleinte bizony nagyon nehéz volt, sokat kellett nyelnem, hogy egy-egy bácsi, vagy néni sorsán sírva ne fakadjak — vallja a telt alkatú, kék szemű Kancsámé. — Ma már könnyebb. Több a lehetőségünk a segítségre, és mintha kevesebb is lenne az ilyen jellegű gond.

A feladatköréhez tartozó hadirokkant- és hadiözvegy-gondozás munkájának inkább csak egy töredéke. Annál több idejét lekötik a hozzátartozó nélküli idős emberek és azok sorsa, akikkel rosszul bánnak, vagy nem törődnek a tulajdon gyermekeik. Örömmel tájékoztat Kancsámé, hogy a megyei tanács — noha nem tartozik a halasi járás területéhez, rendelkezésükre bocsátotta a katymári 90 helyes szociális otthont.

Az otthon kilencven lakója személyes ismerőse. Ugyanúgy, mint a szép, kellemes napközi harminc idős látogatója és a járás száztizenegy segélyezett öregje.

— Olykor a hálátlan gyerekekkel kell „megvívnom”, s a kis öregekkel sem mindig könnyű a boldogulás, amikor sorsuk jobbra fordulását igyekszem segíteni — sorolja elgondolkozva, —Mint például az a jánoshalmi néni, aki keserűen panaszolta, hogy miután a fiára íratta a házát, szomorú lett az élete. Éhezik, fázik, sőt már kezet is emelt rá a fiú. A helyszínen, s a szomszédoknál meggyőződtem erről. Amikor pedig a községi tanácshoz igyekeztem, hogy a teendő intézkedést megbeszéljem az illetékessel, lihegve, fulladozva ért utói a néni, és könyörgött: „Az istenre kérem, ne tessék semmit csinálni. Mégiscsak az édesfiam..

És számos példát sorol még. A több mint 80 éves bácsiról, aki ma a katymári otthon egyik legboldogabb, leghálásabb lakója. Pedig néhány hónappal ezelőtt szinte lehetetlennek látszott el- mozdíani őt a kunyhóból, ahol elhagyatottan, elesetten élt. S a kélebiai 84 éves nagymamáról, aki amellett, hogy nehéz napszámba küldte az unokája, még a család háztartását is ellátta. Az ő számára is megváltást jelentett a szociális otthon.

— Szegénykém, olyan boldog volt, amikor elintéződött az ügye — emlékezik vissza a szőke asszony. — Csak egy kikötése volt: Intézzem el a gondnoknővel, hogy valami munkát kapjon, mert máskülönben meghal... Amikor legutóbb Katymáron jártam, beszélgettünk az otthon vezetőjével, s egyszer csak szép, vastag pulóverben ott áll mellettem a néni. Elkapta a kezemet é^ megszorongatta, hogy ő milyen boldog, mert megengedik neki, hogy a mosókonyhában segíthessen. ., Nehéz elmondanom, mit éreztem.

Nem egyszerűen munkakör — hivatás a szociálpolitikai munka Kancsár Pálné számára Minduntalan ezt érzem a szavai mögött. De be szélgetésünk végén ő is megfogalmazza. Ekkép pen:

— A családom — van egy nyolcadikos osztályos kislányom — mellett tökéletesen kitölti a életemet ez a feladatkör. Annyira, hogy sok é\ múlva innen szeretnék nyugdíjba menni.

*-ry —n