Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-17 / 40. szám
A fűrészporos busz „Kecskemét — Kiskunfélegyháza 6— pálmonostora” — ez van az autóbusz oldalára írva. de ezúttal helyi járatként közlekedik a vasútállomás és a város központja közt. Félreállunk tehát gyanútlanul, s mindjárt meg is lepődünk. A busz al ján ugyanis vastag fíírészpor réteg van elhintve. Bizonyára a sáros lábbelik ellen, a kocsi padlózatának kímélése céljából. Ezt talán még el is lehetne viselni valahogy, habár furcsa dolog egy városban közlekedő autóbuszon, de egyéb gyanús „tünetekkel” is találkozunk. A hamutartók tömve csikkekkel, jó néhány a padlóra is került. S a hátsó sarokban valóságos szemétrakás — odasöpörve, úgy hogy az ajtó alig nyílik ki tőle... Ezt a gépkocsit bizony elfelejtették kitakarítani. pedig sokáig álldogált az állomás előtt is, lett volna ideje rá.. . Persze, no, ez nem a sofőr dolga. De vajon kié? Valaki elmulasztotta a kötelességét. Mit szól ehhez az autóközlekedési vállalat helyi kirendeltségének vezeTéli táj Gomolygó felhők, s a földeken olvadó hófoltok, tágas világ, csak a kis tanya látszik magányosnak. De csak tavaszig, amikor zümmögő traktorok zenéje veri fel itt is a környéket. (Pásztor Zoltán felvétele.) Mit bizonyítanak a számok Építőipari gondok a statisztikusok mérlegén A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatósága múlt évi jelentésében figyelemre méltó adatokat közöl a megyei építőipar gepellátottságára, illetve a gépek kihasználására vonatkozóan. Megállapítja, hogy bár 1964. végén az 1960. évinél 117 százalékkal több —, pontosan 1349 gépi munkaeszköz — segítette az építők munkáját, a vállalatok mégis géphiánnyal küzdöttek. A jelentésből feleletet kapunk arra, miért szárnyalta túl az igény a géppark kétségtelenül jelentős fejlődését. Kevés az alkatrész A megyei építőipar termelése az említett időszakban 22,8 százalékkal emelkedett, ugyanakkor bővült a munkaterülete is. A magasépítők például tavaly a megyén kívül a Ceglédig, a mélyépítők pedig a Szolnokig nyújtózó „fronton” dolgoztak. A munkahelyek szétszórtsága miatt a vállalatok elsősorban a könnyen mozgatható, kisebb teljesítőképességű gépeket üzemeltethetik gazdaságosan. Ezekből pedig nincs elegendő. Az Állami Építőipari Vállalat például három autódarut kíván vásárolni mielőbb, mert a meglevők túl vannak terhelve. Sok gondot okozott az építőknek az elmúlt évben az is, hogy az' illetékes szervek nem gondoskodtak megfelelő módon sem a hazai, sem a külföldi eredetű gépek alkatrészeinek pótlásáról. Gyakran előfordult, hogy a Gépjavító Vállalat csak akkor volt hajlandó elvégezni a közepes és a nagy javításokat, ha a vállalatok szerezték be a szükséges alkatrészt. Ez azonban a már említett okok miatt többnyire megvalósíthatatlan feladatnak bizonyult. Nem felelnek meg Géphiány miatt nem tudja megkezdeni a termelést az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat blokkgyártó üzeme idén áprilisban és a hiányos felszerelés nehezíti a munkát a téliesített építkezéseken is. Nem mindenben felelnek meg ugyanis a követelményeknek azok az OT 30 típusú gázolajkályhnk, amelyekből nemrégiben 13 darabot vásárolt az Állami Építőipari Vállalat. A kályhákat 70 óránként ki kell tisztítani. Pótlásukat ezalatt csak részben oldhatják meg a kokszkosarakkal, mert ezek a mérgezésveszély miatt csak a munkaidő letelte után használhatók. Körültekintő munkaszervezést Jórészt az elmondottakból következik, hogy az elmúlt évben nem növekedett a kívánt mértékben a gépi munka aránya és ezzel párhuzamosan a termelékenység sem az építőiparban. De túlzás lenne azt állítani, hogy kizárólag olyan nehézségek akadályozták az építők tevékenységét, amelyeken belső intézkedésekkel, a munka jobb megszervezésével nem lehetett volna segíteni. A statisztikusok kimutatták, hogy a meglevő gépeket sem használták ki megfelelően a vál' lalatok. Az év első felében a forgó daruval teljesített üzemórák száma például csak a 10,3 százalékát tette ki a naptári időalapnak az É. M. Bács megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Mindenekelőtt a munkahelyek szétszórtsága akadályozta a gépek jó kihasználását. A következtetés tehát nyilvánvaló. A beruházások további koncentrálásának és a körültekintő mun- Jcaszervezésnek az útján járva érhetnek el fejlődést vállalataink a következő időszakban. Békés Dezső Modern céltábla. (Batter karikatúrája.) Cikt unk nyomán ízléses asztalokkal, székekkel rendezik be a vasúti várótermeket „Lapjuk 1964. évi december hó 31-i számában ,.Mikor lesz kullúr- v ár ót erem a kecskeméti állomáson?” cím alatt megjelent cikkre értesítjük, hogy az abban felvetett kérdést a helyszínen bizottságilag vizsgáltuk meg. A kultúrváróterem létesítésével lka peso latban felmértük azokat a lehetőségeket, melyek a jelenlegi körülmények között anriak létesítését lehetővé tennék. Az utazás kulturáltabbá tételét célzó felvetést jogosnak tartjuk, azonban azt egyelőre nem áll módunkban megvalósítani. Költséges és nagyobb arányú beruházásra volna szükség. Kultúrváróterem Kecskemét állomáson de más nagyobb állomásunkon is, létszám- és gazdasági okok miatt egyelőre nem valósítható meg. Ott ugyanis a díjszabásban előírt feltételek mellett külön kezelőt kell alkalmazni, mely létszám betöltésére béralap a közeljövőben nem lesz biztosítható. Ilyeneket tehát csakis korlátozott anyagi lehetőségünkhöz mérten tudunk létrehozni. Várótermeinket azonban padok helyett ízléses. mű anyagborítású asztalokkal és székekkel fogjuk berendezni így külsőségeiben is kulturáltabb körülményeket teremtünk. Törekvésünk továbbra is az, hogy az utazni szándékozók kulturáltabb környezetben töltsék el rövid idejüket várakozó helységeinkben. Megjegyezni kívánjuk, hogy a jelenlegi állomásépület már korszerűtlen és a nagy utastömeg megfelelőbb elhelyezéséhez bármilyen belső átalakítás mellett sem lenne elegendő. Az elkövetkező években van tervbe véve az állomás épületének teljes átalakítása, ennek során kerül végleges rendezésre az utazó- közönség igényesebb elhelyezése is. VAJDA SÁNDOR osztályvezető-helyettes, IQ. Forgalmi és Kereskedelmi Osztály MÁV Szegedi Igazgatósága” Van megoldás... A múlt év december 31-én lapunkban megjelent „Mikor lesz kul- túrváróteftem a kecskeméti állomáson?” című cikkre az alábbiakat közöljük. A Szegedi MÁV Igazgatóság a helyszíni szemle után elhatározta, hogy a jelenlegi várótermet — melyben a söntés üzemel — egy válaszfallal fogja elkülöníteni. Ezzel a megoldással az utazó közönségnek egy egész nagyméretű kultúrváróterem áll majd rendelkezésére. A* kifogásolt söröshordókat a jövőben az állomásfönök által biztosított udvaron tárolják. Az említett söntésrészt egy éve alakítottuk át, igen kicsi. A sor- banállást nagyon nehéz megszüntetni, mert naponta 3—4 ezer ember fordul meg a pályaudvaron. Ennek ellenére üzemünk vezetőjét szigorúan utasítottuk, hogy a söntés kocsmajellegének megszüntetése érdekében a lehetőségektől függő és a szükséges intézkedéseket tegye meg. Murai János Berey István főosztályvezető csoportvezető MÁV Utasellátó Üzemi Vállalat Budapest Útközben A MÚLT HÉT egyik napján a ladánybenei kitérőn át közlekedő autóbuszon igyekeztem, a fővárosból haza, Kecskemétre. Illetve, én igyekeztem volna, de a busz nemigen. Minduntalan váratlan akadály bukkant fel. Hol a felszállás tartott sokáig, hol az utat zárták el, hol meg a busz mondta fel a szolgálatot. Tatárszentgyörgy környékén már. jó órányi volt a késés. Bosszankodni? Ügy gondoltam: legnagyobb oka, a buszvezetőnek, meg az utak mentén félórát, egy órát didergő „törzsvendégeknek” volna, s nem nekem, a kiindulástól végállomásig először utazónak. (Mert hát — a kalauznö állítása szerint — ezen a vonalon nem szokatlan a gyakori „üzemhiba”.) A törzsvendégek azonban családiasán csevegtek, leintegettek az úton járó ismerősöknek, keresztnevén szólították a buszvezetőt és kalauzt. Feszélyezett, hogy mennyire kívülálló és idegen vagyok ebben a társaságban. De hirtelen ennek is vége lett. Mégpedig a Ladánybene előtti tanyai megállónál. Egy didergő, átfázott fiúcska szállt fel. Csomagja feleakkora, mint ő maga. A norvégmintás jambó sapka alatt kis piros labda az arca, s barátot keresve jár a tekintete. — Megfáztál, ugye? Mint kismadár a morzsán, úgy kap a szón: — Másfél órát vártam. Alkonyodott, s nem hagyott nyugtot a kíváncsiság, hova visz az útja, s mi célból ilyen aprócska embernek, a messzi tanyákról. Meg is kérdeztem. — Lajosmizsére, zeneórára a nagy iskolába. Hetente kétszer jövök. — S mit tanulsz ott? — Most a Kardost... Ja, hogy milyen hangszeren? — s a hátam mögött lepakolt csomagra bök: Most látom: harmonikatok. LÁTSZIK, határozott egyéniség, aki nem szereti a sok beszédet, de hallgatva sem bírja ki. Gyorsan peregnek hát a kérdések és a válaszok, míg megtudom, hogy most jár hatodik általánosba a falusi iskolába, Ladánybenén. Kint laknak tanyán, de elég közel a buszhoz és a nyolcórás busszal tér haza. Apja földműves, anyja háztartásbeli, testvére Gyónón dolgozik. Második éve tanul zenét, szereti az iskolát — s még nem döntötte el, hogy mi lesz, ha felnő. — Pisti, tedd már fel a csomagtartóba azt a fogast — hallom a hátam mögül, s hogy ugrik a szóra — így tudom meg a nevét. Ám, mire -tovább folytatnánk a beszélgetést, a busz begördül Lajosmizsére és Pisti szedelőzködik. A bőrönd nagyságú harmonikával úgy száll le a buszról, mintha hímes tojást cipelne, s a neonok fényében baktat az iskolába. MAGAM elé képzelem: Két óra múltán ugyanígy indul visz- sza a tanyára. Igaz, ott még csak petróleumlámpa világit, de az új életet, változó világot már odalopja szép, friss muzsikája. Eszik Éva PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr Weither Dániel. Kiadja a Bacs megyei Lapkiadó Vállalat, felelős kiadó: Mezei István tgazgatő- Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanacsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadsas tér 1 la Telefon: n-09 Terjeszti a Masyai Posta. Rí <3 fizethető a helyt postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dii i hónaora 13 forint. 8ács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: U-85. Index: 25 065,
