Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-14 / 11. szám
2. oldal 19(55. január 14, csütörtök fl magyar - francia külügyminiszteri találkozó Önkéntesek — Csőmbe ellen Erhard beszéde az európai politikáról PÉTER JANOS külügyminiszter szerdán látogatást tett a párizsi magyar intézetben, csu-EGY NAP Á KÜLPOLITIKÁBAN alatt tovább folytatni az imperialista politikát Kongóban. A felkelők és az afrikai közvélemény törtökön pedig ismét találkozott Couve de Murville francia külügyminiszterrel a magyar nagykövetségen. A francia televízió is közvetítette Péter János külügyminiszternek az újságírók előtt tett nyilatkozatát, a francia rádió pedig interjút készített a magyar külügyminiszterrel. Nagy figyelmet szentel a találkozónak az egész francia sajtó. A Figaro kiemeli, hogy Couve de Murville Budapestre látogat, és hogy a két ország között több egyezmény megkötése várható. A Nation címoldalán közli a megbeszéléseken készített képet és hangsúlyozza, a független Magyarország létrejötte óta ez a két ország külügyminisztereinek első találkozója. Az Humanité vezércikkben foglalkozik Franciaország és a szocialista országok kapcsolatainak fejlődésével. Rámutat: A kormányszinten lezajlott különböző találkozók, a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok növelése megfelel Franciaország érdekeinek. A francia kormány politikájában mutatkozó változás, az általános nemzetközi enyhülés eredménye: a hidegháborús erők diszkriminációs politikája visszavonulásra kényszerül. A lap azonban felhívja egyúttal a figyelmet: De Gaulle a Kelettel szemben folytatott „mosolypolitikája” dacára nem szüntette meg Bonn körüludvarlását. E veszélyes kettősség lehetőséget ad arra, hogy a nyugatnémetek az amerikaiaknál érvényt szerezzenek revansista követeléseiknek. JAVÁBAN FOLYNAK a harcok Stanleyville külvárosai körül a vérző és lángoló Kongóban. A nyugati diplomácia azonban máris újabb terveket kovácsol, hisz bebizonyosodott, hogy Csőmbe „győzelme” a harcok során vereséggé változott. A volt katangai diktátor gyakorlatilag szinte teljesen elszigetelődött Afrikában és a leghalványabb remény sincs arra, hogy ezt a kormányt elfogadhatóvá tegyék az afrikai független országok kormányai és közvéleménye előtt. Így merült fel a névtelenség homályából a Csombéval szemben amerikaiak által támogatott Adoula, aki most kijelentette, hogy a hét végén valószínűleg tárgyal Csomóéval. Véleménye szerint össze kellene hívni a különböző kongói irányzatok tanácskozását, új választásokat tartani, és elérni a zsoldosok kivonását. Ez a terv a jelek szerint az amerikaiak legfrissebb mesterfogása lenne egy nekik megfelelő kongói kormány létrehozására. Mivel a választások egy Adoula— Csombe-tárgyalás légkörében jönnének létre, zavartalanul át lehetne mázolni a cégért, más név azonban egészen másképpen gondolkodik. Szerintük az események természetes sorrendje az. ha Csombét azonnal megfosztják a hatalomtól és ebből a helyzetből kiindulva rendeznék a kongói viszonyokat. Erről beszélt az ugandai miniszterelnök legutóbbi nyilatkozata. Milton Obote hevesen támadta az Egyesült Államok kongói politikáját. Kijelentette, hogy „A kongói háború amerikai háború, amely az urániumtermelés ellenőrzésének megszerzésére irányul”. Bizonyítékokat hozott fel arra, hogy még máig sem vontak ki Kongóból minden ejtőernyőst, a külföldi zsoldosok pedig szervezett népirtást folytatnak a szerencsétlen országban. Az ugandai miniszterelnök bejelentette, hogy haladéktalanul az Afrikai Egységszervezethez fordul, egy Kongóval foglalkozó értekezlet összehívása céljából. Az AP tájékoztatása szerint több afrikai országban megindult a Csombe-ellenes önkéntesek toborzása. A hírek szerint Algéria, Egyiptom, Dahomey, Burundi, Szudán és Ghana vállalta az önkénteseik kiképzését, akiknek a lót-' számát 100 ezerre akarják fejleszteni. Ez a katonai egység jelentené az alapját egy tervbe vett afrikai közös hadseregnek. Foglalkozott a kongói kérdéssel Nkrumah ghanai elnök is, parlamenti beszédében. Hangoztatta, hogy Kongó ügye elsősorban politikai kérdés. Mindaddig nem lesz béke ebben az országban, amíg meg nem szűnik a külföldi beavatkozás, a neokolonialásta intrika és nyomás. A NYUGAT-BERLINI sportpalotában nagy beszédben foglalkozott Erhard kancellár az európai helyzettel. Emlékeztette a nyugati szövetségeseket szerződésben vállalt kötelezettségükre, hogy törekedni fognak a német egység helyreállítására. Kedvezően nyilatkozott az NDK-val utóbbi időben kötött utazási szerződésekről, de hozzátette, ez nem helyettesítheti az újraegyesítésre való törekvéseket. Egyes kijelentései arra utalnak, hogy hajlandó kompromisszumra jutni de Gaulle elnökkel az európai egység koncepcióját illetően. Ugyanakkor elutasította az úgynevezett „európai nukleáris erő”-re vonatkozó francia elgondolásokat. Jellemző, hogy a bonni kancellár provokatív kijelentésektől hemzsegő beszédét jó néhányszor megszakította a nyugatberlini lakosság felháborodott hangja. Végül a rendőrségnek kellett beavatkozni a rend helyreállítása érdekében. Mindenfelől — MM Ikiilliiiiiiiiiilliiiiiiiili mindenről MOSZKVA. (TASZSZ) A guatemalai népnek a kormány elnyomó intézkedéseire válaszképpen megindult harca napról napra erősödik. Jelenleg az ország két vidékén van állandó partizán-tevékenység. Most folyik az ellenállás egységes frontjának létrehozása. E front vezeti majd a tömegek harcát a nemzeti demokratikus forradalom céljainak megvalósításáért, a fegyveres harc és a tömegmegmozdulások egyéb formáinak egyidejű alkalmazásával. A felkelők fegyveres erőinek vezetősége ugyanakkor határozott harcot folytat a hibás nézetek — a kalandpolitika, a túlzó baloldaliság — minden fajtája ellen. PANAMA. (AP) A panamai katonaság könnyfakasztó gázbombákkal oszlatott szét egy diákokból álló 250 főnyi tömeget, amikor azok kedden az amerikai nagykövetség elé akartak vonulni. MOSZKVA. (TASZSZ) Koszigin szovjet miniszterelnök szerdán a Kremlben fogadta AU Bhutto pakisztáni külügyminisztert. A megbeszélésen a szovjet—pakisztáni kapcsolatok további fejlesztését, valamint néhány nemzetközi jellegű kérdést érintettek. WASHINGTON. (TASZSZ) Az Egyesült Államok és Románia kedden Washingtonban megkezdte tárgyalásait a két ország között a konzuli megállapodásról. A tárgyalások körülbelül három hétig tartanak. I Legfelső Tanács küldöttsége visszaérkezett Törökországból MOSZKVA. (MTI) Tíznapos törökországi látogatása végeztével szerdán repülőgépen visszaérkezett Moszkvába az a szovjet páriám* n ti küldöttség, amely N. V. Podgornijnak, az SZKP Központi Bizottsága Elnöksége és a Legfelső Tanács Elnöksége tagjának vezetésével január 4-én repült Ankarába, hogy eleget tegyen a Török Nagy Nemzetgyűlés meghívásának. A tíztagú küldöttség tontos megbeszéléseket folytatott a török kormány és a parlament képviselőivel átadta Anasztáz Mikojan, Aleksze.j Koszi gin és a szovjet parlament két házelnökének üzenetét a török köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek, valamint a nemzetgyűlés vezetőinek. Podgornij meghívta Gürsel elnököt és Inönü miniszterelnököt a Szovjetunióba. fl harmadik arab csúcs Keddi titkos ülésével az Arab Liga kairói székházában befejeződött az arab kormányfői értekezlet. Ez a harmadik tanácskozás volt nyolc köztársasági elnökkel és öt arab uralkodóval. A második megbeszélést 1964 őszén tartották. Ez már — akárcsak a mostani, harmadik tanácskozás — miniszterelnöki szinten ült össze: 13 arab ország miniszterelnöke részvételével. A konferencia természetszerűen nem annyira politikai, mint inkább katonai és gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Ennek az a magyarázata, hogy az egyes arab országoknak nemcsak napi politikája, hanem társadalmi szervezete is óriási különbségeket mutat. Éppen ezért a kifejezetten világpolitikai döntések csak általános jellegűek lehettek. Mégis: már az első nyílt ülésen kiderült, hogy a meglevő társadalmi különbségek, s az egyes országok különleges helyzete ellenére az értekezlet jelentős imperialistaellenes fellépésre képes. így az értekezlet első ülésén a szudáni miniszterelnök az arab világ és a Fekete Afrika összefogásáról beszélt, közös fellépést sürgetve az angol támaszponthálózat adeni bástyája ellen, s az arab országok fokozott segítségét a Fekete Afrika területén folyó imperialistaellenes felszabadítási harcokhoz — Dél-Afrikát is beleértve. Ezzel kapcsolatban a konferencia tanácskozásait figyelemmel kísérő szakértők körében nagy feltűnést keltett, hogy Soumialot, a kongói szabadságharcosok egyik felelős vezetője találkozott és tárgyalt Boumedienne algériai miniszterelnök-helyettessel, aki köztudomás szerint az algériai hadsereg egyik megteremtője. Világpolitikai jelentőségűek voltak a gazdasági kérdések is, mindenekelőtt azok a napirendi pontok, amelyek az arab országok olajpolitikájának összehangolásával foglalkoztak. Ezeknek a sorában is külön figyelmet érdemel az a terv, amely egyesült arab lartályhajó-flotta felállításával fogla4kozik. Az arab országok határozottabb olajpolitikáját ugyanis nagymértékben akadályozza. hogy az olaj nemzetközi szállítási monopóliumnak a megtörése nélkül különösen radikális harcot kell folytatni az olajvidékeket kizsákmányoló trösztök ellen. E világpolitikai szintű és határozottan antiimperialista jellegű jelenség mellett az arab országok figyelmét a titkos ülések nagy részén elsősorban az úgynevezett Jordánterv kötötte le. A Jordán-ügy alapja az a hallatlanul éles vita, amely Irzael és az arab országok között folyik a Jordán-folyó vízfeihaszná-A kínai kormány tiltakozása A Kínai Népköztársaság kormánya kedden kiadott nyilatkozatában élesen elítélte azt, hogy dél-koreai bábkormány csapatokat küld Dél-Vietnamba. Az amerikai imperializmusnak ez a lépése — hangoztatja a nyilatkozat — a genfi megállapodások meghiúsítására, az indokínai háború kiszélesítésére és az agresszív dél-vietnami háború nemzetközivé tételére irányul. — Amennyiben az amerikai imperializmus a VDK és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának figyelmeztetése ellenére további lépéseket tesz a háború kiterjesztésére és nemzetközivé tételére Pél-Vietnamban, akkor a kínai kormány és nép kénytelen lesz megfontolás tárgyává tenni e térség békéjének védelmével kapcsolatos kötelezettségeit. A Pravda az indiai reakció mesterkedéseiről A Pravda szerdai számában „Saját tudósítás” megjelöléssel a következő anyag jelent meg: Az utóbbi időben Indiában tömegesen tartóztatták le a „baloldali” elemek által nemrég létrehozott párhuzamos kommunista párt tagjait. Az indiai közvélemény elítéli ezeket a letartóztatásokat, és felhívja a kormányt, vessen véget a megtorló intézkedéseknek. Az Indiai Kommunista Párt Központi Titkárságának külön nyilatkozata, amely a New Age-ben jelent meg, kijelenti, hogy az Indiai KP erélyesen tiltakozik az alaptalan letartóztatások ellen, a demokratikus normák és szabadságjogok megsértése ellen. A központi titkárság felhívta az összes demokratikus szervezeteket, emeljék fel tiltakozó szavukat a letartóztatások ellen. Hazánk külügyminisztere, Péter János — franciaországi tartózkodása során — tárgyalásokat folytatott Couve de Murville francia külügyminiszterrel. Képünkön: a két külügyminiszter. Anglia fokozódó kereskedelme Kubával LONDON. (MTI) Az Egyesült Államok Kuba ellen folytatott gazdasági bojkottjának csúfos kudarcát bizonyítja a Manchesteri Kereskedelmi Kamara latin-amerikai osztályának jelentése, mely szerint Anglia Kubába irányuló exportja tavaly körülbelül megötszöröződött, azaz értéke, mely 1960-ban 1 200 000 fontsterling volt, 1963-ban 6 200 000 fontra emelkedett. A jelentés szerint a többi latin-amerikai országokkal folytatott angol kereskedelem nem volt kielégítő. A Brazíliába irányuló angol export 35 százalékkal, az Argentínába irányuló pedig 23 millió fonttal volt kisebb, mint 1962-ben. A Manchesteri Kereskedelmi Kamara kelet-európai osztálya évi jelentésében hangsúlyozza, hogy nagyon komoly okok indokolják azt a reményt, hogy a Szovjetunióba és a kelet-európai országokba irányuló angol export jelentékenyen emelkedik majd a közeli jövőben. (MTI) Iásáról. A 26C kilométeres Jordán, amely Palesztina egyetlen állandó vizű folyója, évente 800 millió köbméter vizet ad és alkalmas lenne arra. hogy termékenyebbé tegye nél-Szíria, Izrael, Libanon és Jordánia vízben szegény földjeit. A vita akkor kezdődött, amikor 13S3-ban Eisenhower egyik külünmegbízottja, Eric Johnston az amerikai kormány nevében javaslatot tett a Jordán vizének hasznosítására. Eszerint Izrael 40. Jordánia 45, Szíria és Libanon pedig 15 százalékot kaptak volna a vízmennyiségből. Az ajánlat áraként Dulles akkori amerikai külügyminiszter azt követelte az araz országoktól, hogy a mindmáig vitatott izraeli határvonalat ismerjék el. Az arab országok ezt a manővert elutasították, különös tekintettel arra, hogy szinte automatikusan lehetetlenné tette volna a Palesztinái arab menekültek visszatérését otthonaikba. Izrael kormánya a Johnston-teiv elutasítása után nyilvánvaló amerikai bátorítással, 1055-ben megkezde a Jordán, illetve a Tibériás tó vizének Jiasznosítását. Az Arab Liga tiltakozást jelentett be, azzal az indoklással, hogy a nemzetközi jog alapelvei szerint egy több országon áthaladó folyó vizét csak az összes érdekelt felek hozzájárulásával lehet hasznosítani. A tiltakozás ellenére a munkálatok tovább folytak, az arab országok közös fellépését pedig belső nézeteltéréseik akadályozták. Ilyen előzmények után, a körülmények sürgető nyomása alatt, jött létre az első arab csúcsértekezlet. Ezen a Jordán-ügyben elvi határozat született: Az arab országok közös erőfeszítéssel megszervezik a maguk Jordán-öntözörendszerét. Az esetleges konfliktusra való felkészülés jegyében megállapodtak abban, hogy létrehozzák az arab fegyveres erők közös főparancsnokságát. A második csúcs alkalmával lényeges változás nem történt — legfeljebb az, hogy a helyzet még sürgetőbbé vált. Az őszi hónapokban ugyanis az izraeli kormány megkezdte a Negev sivatag öntözését a Tibériás tóból elvezetett Jordánvízzel. Ez természetesen a mostani, harmadik arab csúcs számára különösen sürgetővé tette a feladatok megoldását. E sürgető légkörben döntést hoztak: Libanoni területen építik fel a Jordán szabályozásának munkájához szükséges erőmüvet. Részletesen meghatározták továbbá, hogy az erőmű elleni katonai támadás esetén milyen arab országok milyen különleges hadmozdulatokal hajtanak végre a támadás elhárítására. Valószínű, a közeljövőben . - ENSZ közgyűlésén világpolitikai színvonalon Is megkezdődik a Jordán-vita. Természetesen az aia,b országok tényleges érdekeit az szolgálná legjobban, ha a gazdasági rekonstrukciós munkát a fegyverek csörgése nem zavarná meg és nemzeti érdekeiknek megfelelő politikai döntés születhetne a Jordániigyben.
