Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-13 / 10. szám
1965. január 13, szerda 5. oldal Két nyelven ■» &*$y szívvel A katymári szerbhorvát—magyar iskolában Tizenkét gyerek ül a padban. Az ablak nyitva és a kisdiákok előtt papírszalvétán zsíroskenyér-maradék, meg almacsutka. Most van a nagyszünet. A kicsiny udvaron nagy a sár, így hát benn tanyáznak. Ahogy Fekete Bertalan igazgató kíséretében belépünk az osztályba, a kicsik illedelmesen felállnak és magyarul köszönnek: — Jó napot kívánok! A katymári szerbhorvát—magyar kétnyelvű iskolában vagyunk. Az ötödik és hatodik osztályban. Ennyit tesz ki a tizenkét gyerek. Az iskola tanulólétszáma u gyanis mindössze negyvenhat. Ilyen kicsi létszám mellett összevont tanulócsoportokban tanulnak a gyerekek, öt pedagógus vezetése alatt. Svoje volimo, tude postujmo! A tanteremhez méretezett kicsiny falitáblán felírás: „Svoje volimo, tude postujmo!”. Megkérdezem Fáncsics Jancsi ötödikest, mit jelent ez a négy szó. Pattan a kisember és máris mondja a választ: A magadét szeresd, a másét tiszteld! — Nálunk — mondja az igazgató — két nyelvein folyik a tanítás. Katymár határmenti község, a négyezer lakosnak fele szerbhorvát anyanyelvű. Ezért vezettük be a kétnyelvű oktatást egyelőre csak kísérleti jelleggel. Elmondotta Fekete igazgató, hogy egészen 1960-ig saját anyanyelvükön tanultak a nemzetiségi gyerekek. Ez a rendszer azöfiban nem vált be, mert az iskola végeztével máris jelentkeztek a bajok. Vagy nem tudott továbbtanulni a gyerek, mert nem tudott magyarul, vagy pedig a munkavállalásban gátolta a magyarul tudás hiánya 1961—62-ben Fekete Bertalan maga kezdte el a kétnyelvű oktatást. Az első változat az volt, hogy a humán tárgyakat saját anyanyelvén tanulta a gyerek, a reál tárgyakat — tehát a matematikát, fizikát, biológiát, kémiát — pedig magyarul. Mivel a kétnyelvű Iskolai oktatás pedagógiai gyakorlatunkban teljesen új dolog, a katymári iskola kísérleti iskola lett és jogot kapott arra, hogy a tantervén felül kísérleteket végezhessenek a pedagógusok a kétnyelvű oktatás korszerűvé tételére. Határszéli iskolagondok Itt a déli határszélen valamennyi községben tekintélyes a szerbhorvát nemzetiségű lakosság aránya. így tehát a kétnyelvű oktatás bevezetése valamenynyi község iskolájának közös gondja. Mivel azonban ez az oktatási forma még teljesen új, nincsenek bevált és kitaposott útjai, a pedagógusoknak komoly nehézségekkel kell megküzdeni. A jelenlegi forma — amely szerint csupán a reál tárgyakat tanulják a gyerekek magyarul — sem megfelelő. Ezekben a tárgyakban ugyanis rengeteg olyan szakkifejezés van, amelyeket ha a gyerek nem tanul meg a saját anyanyelvén, létrejön egy sajátos nyelvi zagyvalék, amikor a tanuló a szerbhorvát mondatokat magyar szavakkal tűzdeli tele, mert saját nyelvén nem tudja magát kifejezni. — Ezért — mondja az igazgató — olyan tanítási formát igyekszünk megtalálni, amely nem csorbítja a saját anyanyelvet, de ugyanakkor valamennyi tantárgyból teljes magyar nyelvű tudást ad. Nem szabad elfelejteni, hogy sok nemzetiségi gyerek úgy jön hozzánk, hogy csak magyarul tud. Ha mi hézagosán tanítjuk a szerbhorvát nyelvet, a gyerek nem kap tökéletes anyanyelvi tudást. — Felötlött már az a gondolat is bennünk — mondotta Saity József vb-titkár, hogy a határszélen nem volna-e praktikus dolog, ha a magyar nyelvű iskolákban is rátérnénk a kétnyelvű oktatásra. Véleményünk szerint hasznos dolog volna, ha a nemzetiségi községek lakói ismernék egymás nyelvét. üzenet Szlovéniából Saity József vb-titkár szavait Fekete igazgató levelekkel támasztja alá. Ezek a levelek a szlovéniai Lendva község iskolájából jöttek és jönnek. Ott is van kétnyelvű iskolai oktatás: szlovén és magyar nyelven, ök már sokkal előbbre vannak ezen a téren. A szlovéniai kétnyelvű iskolákban nemcsak a magyar nyelvet tanítják, hanem a magyar történelmet és földrajzot is. Az egyik levélből idézzük: „Mi azért csináljuk a kétnyelvű oktatást — írják a lendvai pedagógusok —, hogy jobban megértsük egymást.” Igen, erről van szó. Itt Katymáron egyébként — és a déli határmenti községekben mindenütt — szép példáit látjuk az összefogásnak. A M.andity Lubinko által vezetett nemzetiségi kultúrcsoport .gyakran szerepéi a községi művelődési házban és közös műsorokat rendez a magyar határőrséggel. — Sajnos — mondja a tanácstitkár — könyvtárunkban kevés a szerbhorvát nyelvű könyv. Ezentúl költségvetésünkből a község évi 5000 forintot fordít nemzetiségi könyvek beszerzésére. Két nyelven — egy szívvel, ez a célja ennek a kétnyelvű oktatásnak. Üttörőmunka és még a kísérletezés állapotában van. De bíztató eredményekre van kilátás. — Jó volna — teszi hozzá Fekete Bertalan igazgató —, ha tapasztalatcserére mehetnénk Szlovéniába. Vagy az NDK-ba és a Szovjetunióba. Mert ott már nagy hagyományai vannak a kétnyelvű oktatásnak. Balogh József Öt kiilönvonatot indít az IBUSZ az idei Tavaszi Lipcsei Vásárra 1965-ben ünnepli Lipcse városa és egyben a Lipcsei Vásár fennállásának 800 éves jubileumát. Lipcse a jubileumhoz méltóan akarja megrendezni február 28-tól március 9-ig az idei tavaszi vásárt. Az IBUSZ Vezérigazgatóságán elmondották, hogy mintegy hetven országból körülbelül 9000 kiállítót várnak. Lipcse várja a magyar vendégeket is. Az IBUSZ képviselői elmondották, hogy ötszáz-ötszáz személy részvételével öt különvonat indul február 26—március 6-a között az NDK vásárvárosába. A részvételi díj, ellátással, szállással, városnéző sétával, vásári belépővel együtt ezer forint. Az érdeklődők január 25-ig jelentkezhetnek az IBUSZ-irodákban. Lehetőség nyílik egyéni utazásra is, az IBUSZ közreműködésével. Az egyéni utazók utazásuk előtt egy hónappal jelentkezhetnek az IBUSZ-irodákban. (MTI) Még nem érkezett ugyan el a korcsolyaszezon, de a tassi általános iskolában már szorgalmasan árkolják, planírozzák az iskola udvarát, hogy ha itt lesz a kemény hideg, felönthessék a pályát. Aztán lábra kerül a korcsolya, és siklik a vidám gyerekhad. Képünkön: Kovács László tornatanár vezetésével készül a korcsolyapálya. Megjelent a Megyei Kórház évkönyve HÁROM évvel ezelőtt terjedelmes kötet látott napvilágot a Megyei Kórház kiadásában. Tartalmazta dr. Réthy Aladár főorvos tanulmányát a kórház történetéről, s ezenkívül mintegy negyven szakmai cikket, dolgozatot is.* Azóta az évkönyvet minden évben megjelenteti a kórház Tudományos Tanácsa. Szerkesztője dr. Lusztig Gábor főorvos, az orvostudományok kandidátusa. Helyet kapnak benne a kórház és a rendelőintézet orvosainak tanulmányai, egyes érdekes kérésetek ismertetése és a sikeresen alkalmazott új, vagy ritka gyógymódok tapasztalatai, a tudományos kutatások és a statisztikai vizsgálódások eredményei. A KÖTETBŐL igen széles körű tudományos munkáról kaphat képet a szakember. A kórház vezetőségének és a megyei tanácsnak — amely anyagiakkal támogatja a kiadást — éppen az a célja az évkönyv megjelentetésével, hogy a szaklapok mellett saját fórumot is teremtsen a tudományos tevékenységet folytató orvosok számára, másrészt, hogy a publikálás lehetőségével ösztönözze a fiatal szakorvosokat is a tudományos munkára. Az évkönyv 400 példányban készül. A könyvesboltokban nem kerül forgalomba. A szerkesztőbizottság a munkatársakon és a helybeli orvosokon kívül tiszteletpéldányokat küld belőle a többi kórháznak és az egészségügyi intézményeknek, tudományos intézeteknek. A MOST 3. évfolyamába lépett évkönyv az eddigieknél jobb minőségben készült, számos fénykép és táblázat teszi szemléletessé, s tartalmilag is fejlődést jelent az előzőekhez képest. Külön-külön is elismerésre méltó munkát végeztek a szerkesztők és a szerzők. Uricska István, a kisszállás! községi tanács elnöke — Úgy hallottuk, hogy épül a hétközi diákotthon! — Hát épülni nem épül, mert nem lesz ez új épület. A volt főintézői lakás, a „kiskastély”, amelyben eddig pedagóguslakások voltak, némi átalakítással 60 személyes diákotthon lesz. A felsőtagozatos tanyai gyerekeket helyezzük el benne. BOCCACCIO T2. ßajaiza nett a babának uba Sámuel immár másfél évtizede tisztes hivatalsegéde a Spirálfonó Vállalatnak. Kajla bajsza révén nemcsak hogy élő műemlék az intézménynél, hanem sok, arra járó fehérnép kegyeltje is. Lön pedig, hogy az egyik nyári vállalati vígasság alkalmával tekintete több ízben öszszeakadt egy éjhajú démonéval. Élannyira, hogy kölcsönösen keresték az alkalmat, hogyan kerülhetnének egész közvetlen ösmeretségbe. Ennek is eljött az ideje. Egy félreeső lebujbán számos literjét fogyasztották el a szőlő levének. E nagyszabású kedvtelés után csupán egymás hathatós támogatása mellett sikerült hazatalálniok, az aszszonyka utcájába. Ott viszont ily szókkal fűzte Gubát a kacér nőszemély. — Jöszte kis házunk nagy kapujába vélem, bajszos szeretőm? Sámuel barátunk pediglen válaszold: — Már hogyne mennék, szentem! Ugyanakkor vadul átnyalábolta hölgyének derekát, miáltal az fennhangon ropogott, tfokozódtak volna -*■ a gerjedelmek a kis ház nagy kapujában, de a folyamatot félbeszakította a fekete nő ébren alvó édes jó anyja. A néne füle botja figyelmes lett a szerelem búgó hangjaira, és gyanút eredményezett. Az öregasszony félt, hogy asszonylánya valami ördög martalékául esik, ezért felkelt nyoszolyájáról és nagy ajtócsapkodások közepette kikocogott a kis ház nagy kapualjába. Egyszülött asszonylánya füle szintén jól fogott. Megneszelte anyja közeledtét. — Jujj! Itt az édes jó anyám! — sikkantott az éjsötét üstökű asszonyka, miközben nagy gonddal fejtegette le bájairól a hivatalsegéd végtagjait. Mindezt oly sebesen végezte, hogy mire a mama csoszogása a kapu-aljban visszhangzott, ő már bevetette magát lakosztálya nyitott ablakán. Egyenesen a hivesi ágyra. Teljes ruházatával bújt a takaró alá. Ezt annál kevesebb feltűnéssel tehette, mert hitvese aznap hiányzóit belőle. Lévén több napra külszolgálatban. Guba Sámuel követni szándékozott alkalmi szerelmét ugyanazon ablakon által. Az ő ugrása viszont nem sikeredett kellő mértékben, miértis az ablakpárkányról visszapattant. Bele egyenesen az azon a tájon tartózkodó, nagy űrtartalmú babakocsiba. Ott aztán — az éji homályban, valamint a kis ház nagy kapualjában fedve volt a világ szeme elől. így az édesanya kandi szeme elől is. A háza jó hírét védelmező öregmama, nem látván semmit, visszasattyogott lakásába, ahol is asszonylányát mély álomba merülten lelte a hitvesi ágyon. Megnyugodott hát. Átpipieskedett saját szobájába és újból lefeküdt. Mikor a hajnal kárpitja felszakadt, felpattant az édesanya öreg szeme is. Tyúkólba vezető útja. során széttekintett a kapualjban is. Érdekes leletre bukkant. Az ablak alatt megtalálta Guba Samut, aki édesdeden hortyogott a kisdednek szolgáló járműben. Minthogy hivatalsegédi egyenruhában volt, és kókadt fejét rézveretes tányérsapka ékesítette, rögtön rájött, hogy hivatalos közegre talált. Jobban megvizsgálta, s felfedezte, hogy látásból igen-igen ösméri a különös gusztusú alvót. Mivel a munkába hívó sziréna se ébresztette fel Gubát, az öregasszony elkocogott a Spirálfonó Vállalathoz. Jelentette az első valakinek látszó embernek. — Jöjjenek, mert kajlabajszú segédjük a ba. bakocsiban nyugszik! A vállalati egyén furcsákat képzelt az öregasszonyról, ezért ilyen keresztkérdéssel faggatta vissza. — Ne mondja, mama. Na, és meddig tartott az űrutazás? Ebből látható, hogy vállalati felelősök is tévedhetnek olykor-olykor. A néne önérzetesen sarkon fordult, elviharzott. Negyedóra múltán ismét mutatkozott. De már akkor a babakocsit is tolta maga előtt, benne Guba Sámuellel. Az még mindig kábán aludt. — Itt van, ha nem hiszik — tárta elő a néni, s egyúttal lejjebb hajolt, majd visszaegyenesedett. így még hozzátette. — Ahogy látom, tisztába is kell tenni ezt a bajuszos babát. De azt már csinálják maguk... Tl/W ondó — és szerényeri elosont haza. Ott már ébren várta tiszta erkölcsű aszszonylánya. Guba Samut meg sokáig tologázták még a kollégái a vállalat udvarán. Felváltva, cigaréttaszünetben. Míg fel nem serkent... — Hány tanyai iskolájuk van még? — öt. Egyet, elnéptelenedés miatt tavaly lebontottunk. Anyagából pedagóguslakás épült. Jövő évtől már csak alsótagozatos tanyai iskoláink lesznek. — Hol tanulnak a középiskolások? — Legnagyobbrészt Kiskunhalason. Az AKÖV jól megszervezte a diákjáratokat. A községben kihelyezett mezőgazdasági technikum is működik, mégpedig I. osztály 18 és a IV. osztály 13 tanulóval. Sajnos, a pedagógus kevés, a kihelyezett technikumi osztályok humán tárgyait is a mi pedagógusaink tanítják. Három tanerő hiányzik, kettő szülési szabadságon van, így a heti túlóraátlagunk 129. Sajnos, a 29 nevelőnk közül 9 képesítés nélküli. — Jól működik a könyvtáruk? — M űködne, ha.. = Kicsi a hely, szűk, már nem tudunk új könyveket sehol elhelyezni. Pedig nagyon olvas a község lakossága. Mozink 1962-ben épült, kitűnően működik. A művelődési otthonban és a kisvendéglőben szórakozhat a fiatalság. Azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok kezdenek visszajönni a faluba. Ez örvendetes jelenség. 1964-ben 40 fiatal jött vissza a három tsz-be. Tsz-tagjaink átlagos életkora 30—10 év. Tóth István B. J.
