Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-07 / 5. szám

2. oldal 1965. január 1, csütörtök Husk külpolitikai beszámolója r Újabb zsoldosokat toboroznak Kongóba DEAN RESK ameri­kai külügymsinisater ked­den tájékoztatta a sze­nátus külügyi bizottsá­gának tagjait az Egyesült Államok külpolitikai problémáiról. A három és íél órás, zárt ajtók mögött megtartott tájékoztatásra azért került sor, mert az amerikai szenátorokat aggasztja az Egyesült Államoknak Dél-Vietnamban, valamint más országokban elszenvedett politikai kudar­ca. Egyes afrikai és ázsiai országokban nyílt Amerika-ellenesség nyilvánul meg: a2 egyiptomi fővárosban például a közelmúltban tüntető fia­talok lerombolták és felgyújtották az Usis'ame­rikai propaganda szerv könyvtárát, s Nasszer elnök december 23-án elmondott Port Said-i be­szédében határozottan állást foglalt a kongói felkelők mellett. Azt is kijelentette, hogy Egyip­tomnak nincs szüksége amerikai segítségre, ha az Egyesült Államok beavatkozik az ország ügyeibe. A tanácskozás után a külügyminiszter a szenátus folyosóján rögtönzött sajtóértekezle­tet tartott. Kifejezte reményét, hogy „a dél-viet­nami tábornokoknak végül is sikerül megterem­teniük” az egységes kormányt. A múlt tanulsá­gaiból okulva azonban Rusk nem jelölte meg. mikorra várható ez az egységes kormány. Az Egyesült Államok kongói politikájáról szólva Rusk rendkívül szűkszavúnak bizonyult. Csak annyit mondott, hogy a főfeladat jelenleg a fel­kelőknek érkező fegyverszállítmányok korláto­zása. Erre — mint mondotta — „az Egyesült Államoknak most jó lehetősége kínálkozik”. Ful­­bright szenátor, a szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke a sajtóértekezleten támogatta John­son elnöknek „Az Unió állapotáról” szóló jelen­tésében előterjesztett javaslatát, amely szerint a szovjet és amerikai vezetők kölcsönösen láto­gassanak el egymás hazájába. A szenátor síkra­­szállt a szovjet—amerikai kapcsolatoknak „az ésszerű enyhülés légkörében” történő kibővíté­séért. CSŐMBE kongói miniszterelnök és negyven főnyi kísérete kedden Stanleyvüle-be repült. Csőmbe külföldi zsoldosai az amerikai és belga intervenciósokkal együttműködve ebből a város­ból szorították ki a felkelőket. A miniszterelnök stanleyville-i látogatásáról nem érkeztek részle­tes hívügynökségi jelentések, a londoni rádió reggeli jelentése szerint azonban Csőmbe és kí­sérete a telvezettnél előbb utazott vissza. A program leszűkítését nem magyarázták meg. Csőmbe pénteken utazik Brüsszelbe, ahol Spaak belga külügyminiszterrel aiTÓl fog tárgyalni, hogy Belgium milyen mértékben fokozza a leo­­poldville-T kormánynak nyújtott katonai segít­séget, továbbá- hogy miként rendezzék a két or­szág gazdasági és pénzügyi kapcsolatait, különös tekintettel arra, hogy Csombéék megszüntették a külföldiek kongói bányakoncesszióit. A Reuter értesülése szerint különben Kongó északkeleti részén, Pauiis és Bunia város térségében a fel­kelők tevékenysége megélénkült. A két város a kormányerők kezén van. Némi szünet után a kongói hatóságok Dél-Afrikában megint zsoldo­sokat toboroznak. A Rand Daily Mail című jo­hannesburgi lap jelentése szerint Eric Bridges kongói százados, aki átvette a johannesburgi toborzóiroda vezetését, kedden bejelentette, hogy utasítást kapott Leopold vili e-ből: Indítson új kampányt és egy hónapon belül küldjön további háromszáz zsoldost Kongóba. Mint az accrai rá­dió közli, a súlyos kongói gazdasági nehézségek ellenére az eddigi havi ötven fontról kétszáz fontra emelték fel a fehér zsoldosok illetményét. KEDDEN Indonézia ENSZ-küldöttségének egyik tagja és a közgyűlésre érkezett küldöttség öt tagja New Yorkból visszaindult Dj akartába. Palar, Indonézia állandó ENSZ-küldötte, a ter­vek szerint szerdán utazik haza, hogy megkapja a végleges utasításokat kormányától. Az ENSZ- ben kedden közzétették a levelet, amelyben Ma­laysia tájékoztatja a Biztonsági Tanácsot a de­cember eleje óta történt állítólagos indonéz partraszállásokról és incidensekről. A levél de­cember 31-i keltezésű. Ramani nagykövet, a ma­­laysiai küldöttség vezetője kijelentette, országa nem kérte a Biztonsági Tanács összehívását, csali azt kívánja, hogy a levelet ENSZ-okmény­­ként ismertessék a tagállamokkal. A malajziai kormány kedden megtartott rendkívüli minisz­tertanácsi ülése után Tunku Abdul Rahman mi­niszterelnök kijelentette az újságíróknak: Beha­tóan ismertetni akarja az ENSZ-ben problémáit, és kérni fogja, hogy tegyen hatékony intézkedé­seket, amelyekkel Malaysia „önvédelmét” segíti. A feltett kérdésekre a miniszterelnök kijelen­tette, az ENSZ-re tartozik, hogy a támogatás milyen formáját határozza majd el. A malaysiai kormány kedden óvintézkedésként a Maláj-fél­sziget keleti részében 50 kilométeres térségre terjesztette ki a kijárási tilalmat. Palai* hazautazik EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Hárem a tizenkettedik emeleten ... Illusztris vendág érkezett szerdán Becsbe: ihn Szaud, Szaud-Arábia volt uralkodója. A látogatás külsőségei kiválóan alkalmasak rá, hogy ámulatba ejtsék a bécsi kispolgárt. Szaud „kedvenc fia-’ egy Beatles-fri­­zui'át viselő vérbeli herceg ked­den négymotoros kttlönrepűlő­­gépen érkezett meg Frankfurt­ból. A másfélórás útért — „sürgős volt a dolgom” — mondotta — 150 000 schillinget fizetett, majd rögtön munkához látott. Kibérelte az egyik bé­csi luxusszálló egy teljes eme­letét, benne az „elnöki lakosz­tályt”. Az utóbbi biedermeier­termeiben lakik majd az exki­rály, aki a moszkvai rádió jelen­tése szerint közvetlenül bécsi útja előtt ismerte el végleg utódául Fejszalt, az emelet többi 35 szobájában pedig a kíséret: számos herceg, vala­mint marcona testőr és egyál­talán nem marcona hárem­hölgy kapott helyet. Az utóbbi­ak Szaud számára ezúttal pusz­ta reprezentációt jelentenek. A „nyugdíjazott” király súlyos beteg, s ismét a híres bécsi bel­gyógyászokkal kívánja kezel­tetni magát. Különgépét, ame’y potom 700 000 schillingért szál­lította kíséretével el Riadból Becsbe, műtőberendezéssel is felszerelték. Lemondott a jemeni kormány SANAA. (MTI) Hamud al Dzsaifi. jemeni mi­niszterelnök és kormánya ked­den este — a MEN hírügynök­ség jelentése szerint — benyúj­totta lemondását. Abdullah Asz Szalal köztársasági elnök a le­mondást elfogadta és az új kor­mány megalakításával Hussze­in Al-Amri alelnököt bízta meg. A kairói hírügynökség ér­tesülése szerint az új kormány megalakításáról szerdán közle­ményt hoznak nyilvánosságra. „Hz imperializmus taktikája az osztályharcban” Részletek a Pravda cikkéből Jurij Arbatov írja a Pravdában: „Az új történelmi realitásokhoz való alkalmazkodás az osztályharc új taktikáját követelte meg az imperialista burzsoáziától.” Elemezve az imperializmusnak az osztályharcban követett kétféle po­litikai irányvonalát, a „veszettekét”, illetve az „ultrákét” — ennek lé­nyege senki előtt nem kétséges — és a „mérsékeltekét”, valamint a „liberálisokét”, amelyre a dolgo­zók széles rétegei is időnként sza­vazatukat, adják, a cikk szerzője a következőket írja: Ila nem azokat nézzük, akik ez utóbbi politikára szavaznak, ha­nem azokat, akiket ez a politika szolgál, a „liberálisok” és „mérsé­keltek” verziója azonnal megdől és a két irányvonal közötti eltérés csupán taktikai különbségnek bizo­nyul. Ez is, az is egyetlen straté­giai célt követ: Megőrizni a mo­nopolista burzsoázia uralmát a ka­pitalizmus mélyülő általános válsá­gának viszonyai között. Ilyen ér­telemben a két taktika nem egyéb, mint különböző reagálás korunk alapvető tényére, nevezetesen ar­ra, hogy szakadatlanul változnak az osztályerőviszonyok a szocializ­mus és a nemzetközi munkásosz­tály javára, gyöngülnek a nemzet­közi kapitalizmus állásai, csökken befolyása. Az első taktikai irányvonal „in­kább a kapitalizmus általános vál­sága kezdeti szakaszainak viszo­nyaira jellemző, míg a második tükrözi azt a mélyreható folyama­tot, amikor a kapitalizmus alkal­mazkodni igyekszik általános vál­sága jelenlegi szakaszának realitá­saihoz, azokhoz a viszonyokhoz, amikor a régi harci módszerek csak újabb vereségekhez vezetnek és csak meggyorsíthatják az im­perializmus végső bukását. A monopoltőke — folytatja Ar­batov —, felhasználva nagy gaz­dasági lehetőségeit és a kedvező konjunktúrát, az osztályuralom óriási és szerteágazó apparátusára támaszkodva széles teret nyer a manőverezés számára, és társítja a közvetlen nyomást az engedmé­nyekkel és a szociális demagógiá­val. Felhasználva azt, hogy óriási mértékben kiszélesedett a társa­dalmi életnek az a szférája, amely alá van rendelve az államilag meg­szervezett monopóliumok közvetlen hatásának, szabadabban léphet kompromisszumra az egyik helyen, ahol előnytelen vagy veszélyes lenne a merev ellenállás, hogy kár­pótolja magát a másik helyen, ott, ahol a munkásosztály nem készült fel a támadásra és gyenge állások­kal rendelkezik. Ami az imperialista burzsoáziá­nak a nemzetközi porondon foly­tatott osztályharcát illeti — mutat rá a cikk szerzője — e területen azért van szüksége üj módszerekre, mert egyrészt alapvető eltolódás következett be a kapitalizmus és a szocializmus közötti erőviszonyok­ban, másrészt nukleáris fegyverek megjelenésével megváltozott a há­ború jellege. Az imperializmus új módszereket követ az elnyomott népekkel szem­ben is. A véres leszámolásokkal egyidejűleg — amelynek például a kongói nép esett áldozatul — most olyan módszerrel is kísérleteznek, hogy segítik ezekben az országok­ban a kapitalizmus kifejlődését. Az imperializmus osztályharcá­nak új taktikája, amely gyakorlat­ban még mindig hatásos, a „ve­szettek” politikájával, szeminellát­­hatólag élvezi az imperialista bur­zsoázia befolyásos rétegeinek fo­kozódó támogatását, mivel a „ve­szettek” politikájának kudarcai egyre nyilvánvalóbbak és csak kö­zelebb hozzák a kapitalizmus pusz­tulásának óráját — mutat rá. ■ Arba­tov. Arra a kérdésre válaszolva, hogy az imperializmus „régi” taktikája nem előnyösebb-e a munkásosztály számára, a cikk szerzője minde­nekelőtt rámutat arra a tényre, hogy a termonukleáris háború „nem hozhat semmiféle előnyt a szocializmusnak, még akkor sem, Az elévülő és az elévülhetetlen Még világszerte hangos til­takozás szegül szembe a bonni állam terveivel, amelyek sze­rint 1965. május 9-e után jo­gilag elévültnek tekintendők a náci büntetettek; azaz szaba­don térhet vissza Nyugat-Né­­metországba latin-amerikai rejtekhelyéről milliók gyilko­sa, Mengele, az auschwitzi fő­orvos, vagy akár az állítólag bujkáló Bormann, Hitler egy­kori helyettese is ... A világ tiltakozik, de a bonni jogál­lamban gyorsan bizonyítanak — dehogyis érvényes minden­re az elévülés elve! A Bun­destag egyik legutolsó 1964-es döntése szerint „rendezni kell az egykori Kék Hadosztály volt katonáinak igényeit”. Aki elfelejtette volna: a Kék Had­osztály az a spanyol fasiszták­ból álló rabiőhadsereg volt, amely Hitler hordáival tört be szovjet földre. A bonni állam parlamentje most ezer kiszol­gált spanyol fasisztának és ezerháromszáz családtagnak szavazott meg nyugdíjat. Igaz, hogy 117 szociáldemokrata és három szabaddemokrata kép­viselő a jaavslat ellen szava­zott, de a többség nem tudott ellenállni Carstens külügyi ál­lamtitkár „ragyogó” indokolá­sának: „Spanyolország egyike azoknak az országoknak, ame­lyek minden létfontosságú kérdésben a mi oldalunkon állnak.” Ez igaz; ha a náci bűnök elévüléséről szóló dön­tés törvénnyé lesz. Spanyolor­szágból jónéhány bujkáló ná­ci kerülhet elő... De igaz az is, hogy Bonn csak a náci bű­nök büntetésére kívánja az el­évülést: a náci bűnökért az elévülhetetlen nyugdíjjogo­sultságot tartja „jogszerűnek”. (gm) Szovjet vezetők üdvözlő távirata a kínai vezetőkhöz MOSZKVA. (TASZSZ) Anasztasz Mikojan, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a szovjet miniszter­­tanács elnöke táviratban üdvö­zölte Liu Sao-Csit a KNTK el­nökévé, Csu Te-t, az Országos Népi Gyűlés állandó bizottsá­gának elnökévé történt megvá­lasztása, valamint Csou En- Lajt, az Államtanács elnökévé kinevezése alkalmából. A Pekingbe küldött üdvözlő távirat kifejezésre juttatja azt a meggyőződést, hogy a Szov­jetunió és a Kínai Népköztár­saság barátságának és szoros együttműködéének a szocialis­ta internacionalizmus alapelvei talaján megvalósuló további gyümölcsöző fejlődése jelentős mértékben járul hozzá az im­perializmus ellen, a békéért, a szabadságért, a nemzeti függet­lenségért, a társadalmi hala­dásért és a kommunizmus győ­zelméért vívott harc ügyéhez. A szovjet emberek őszintén örülnek a testvéri kínai nép minden eredményének és újabb sikereket kívánnak neki a szo­cializmus építésében, a béke megszilárdításáért vívott harc­ban — hangzik a távirat. Magyar kormánybizottság u!azott Dubnába Hazánk is képviselteti magát a dubnai egyesített atomkutató intézetet fenntartó országok kormánybizottságainak tanács­kozásán, amelyre most, az in­tézet tudományos tanácsának ülése után kerül sor. A tanácskozáson részvevő magyar küldöttség Jánossy La­jos akadémikusnak, az Orszá­gos Atomenergia Bizottság al­­elnökének vezetésével elutazott a Szovjetunióba. (MTI) Angol lapvélemények Johnson beszédéről LONDON (MTI) Az angol közvélemény fő­ként azt a következtetést vonja le Johnson beszédéből: Az el­nök a szovjet vezetőkhöz inté­zett meghívásával azt akarja el­érni, hogy a szovjet kormány válaszoljon rá viszontmeghívás­­sal, azaz, hívják őt meg Moszk­vába, amit az elnök — angol értesülés szerint — erősen óhaj­tana, s készséggel elfogadna. ha füzében elpusztul a hideghábo­rút kirobbantó imperializmus”. Ez már önmagában meghatározza, hogy a munkásosztály milyen ál­láspontra helyezkedjen abban a harcban, amely az imperialista bur­zsoázia részéről tapasztalt két áramlat ellen folyik és kizárja a „semleges” álláspont lehetőségét. „Az elmondottak — folytatja Ar­batov — vonatkoznak a kapitaliz­mus osztályharcának egész új tak­tikájára. A gyarmati háború, a fa­sizmus, a munkásosztály és min­den dolgozó gazdasági politikai ér­dekeinek durva lábbal tiprása — a „veszettek” egész programja, a tö­megek számára újabb áldozatokat és szenvedéseket jelent. A kommu­nisták harcának célja és értelme pedig éppen a dolgozók érdekeinek védelme, mégpedig nemcsak a jövendő, hanem á most élő nem­zedékek érdekeinek védelme is. A kommunisták ilyen álláspont­jának mély értelme van annak a harcnak a szempontjából is, ame­lyet a munkásosztály vív végső céljáért: a szocialista forradalomért. Az imperializmus — írja befeje­zésül Arbatov — arra kényszerül, hogy egyre inkább alkalmazkodjék a megváltozott helyzethez és át­vigye a küzdelmet arra a' hadszín­térre, amelyre szorították. De a hadszíntéren korántsem vár „nyu­godt élet” a szocializmus erőire, a munkásosztályra, az elnyomott népekre. Szívós harc vár rájuk, olyan harc, amely talán még több rátermettséget, művészetet, politi­kai bölcsességet, minden erő. aka­rat és értelem megfeszítését köve­teli tőlük. A Times washingtoni levele­zője szerint az Egyesült Álla­mok hivatalos nézete a Szov­jetunióról, Nyugat-Európáról, Afrikáról és Ázsiáról, Dél-Viet­­nam kivételével az, hogy a fe­szültség nagyban enyhült. Ezt a nézetet tükrözi a német prob­léma új megközelítése és az a döntés, hogy a Szovjetunióval és Kelet-Európával folytatott kereskedelem növelését keresi. A Daily Mail washingtoni le­velezője jelenti feltűnő beállí­tásban: „Johnson elnök elsőbb­ségben részesíti az Egyesült Ál­lamok és a kommunista orszá­gok közötti kereskedelem növe­lését. Az amerikai üzletembere­ket nagyon nyugtalanítják a nyugateurópaiak sikerei a kom­munista piacokon, s kereske­delmi politikájának felülvizsgá­lására sarkallták az Egyesült Államok kormányát. Az Egye­sült Államok tavaly csak 125 millió font értékű árut expor­tált a kelet-európai országokba, aminek közel egyharmada ame­rikai gabonafelesleg volt. Az elnök közvetlen célja a törvény­­hozás felhatalmazásának kiesz­közlése • ahhoz, hogy kommu­nista országoknak ugyanazt a legnagyobb mértékű kedvezmé­nyes vámtarifaelőnyöket nyújt­hassa, mint aminőket más or­szágok élveznek. A Times második vezércikke szerint „Johnson nagyon éssze­rűen belátja, hogy a szembeke­rülés a Szovjetunióval többé nem olyan uralkodó fontosságú probléma, mint azelőtt volt. Be­látja az elnök, hogy Amerika külföldi kötelezettségeinek ás aggodalmainak tő gyújtópontja Európából Ázsiába tolódott át.

Next

/
Thumbnails
Contents