Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-07 / 5. szám

2. oldal

1965. január 1, csütörtök

Husk külpolitikai beszámolója

r

Újabb zsoldosokat toboroznak Kongóba

DEAN RESK amerikai külügymsinisater kedden tájékoztatta a szenátus külügyi bizottságának tagjait az Egyesült Államok külpolitikai problémáiról. A három és íél órás, zárt ajtók mögött megtartott tájékoztatásra azért került sor, mert az amerikai szenátorokat aggasztja az Egyesült Államoknak Dél-Vietnamban, valamint más országokban elszenvedett politikai kudarca. Egyes afrikai és ázsiai országokban nyílt Amerika-ellenesség nyilvánul meg: a2 egyiptomi fővárosban például a közelmúltban tüntető fiatalok lerombolták és felgyújtották az Usis'amerikai propaganda szerv könyvtárát, s Nasszer elnök december 23-án elmondott Port Said-i beszédében határozottan állást foglalt a kongói felkelők mellett. Azt is kijelentette, hogy Egyiptomnak nincs szüksége amerikai segítségre, ha az Egyesült Államok beavatkozik az ország ügyeibe. A tanácskozás után a külügyminiszter a szenátus folyosóján rögtönzött sajtóértekezletet tartott. Kifejezte reményét, hogy „a dél-vietnami tábornokoknak végül is sikerül megteremteniük” az egységes kormányt. A múlt tanulságaiból okulva azonban Rusk nem jelölte meg. mikorra várható ez az egységes kormány. Az Egyesült Államok kongói politikájáról szólva Rusk rendkívül szűkszavúnak bizonyult. Csak annyit mondott, hogy a főfeladat jelenleg a felkelőknek érkező fegyverszállítmányok korlátozása. Erre — mint mondotta — „az Egyesült Államoknak most jó lehetősége kínálkozik”. Fulbright szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke a sajtóértekezleten támogatta Johnson elnöknek „Az Unió állapotáról” szóló jelentésében előterjesztett javaslatát, amely szerint a szovjet és amerikai vezetők kölcsönösen látogassanak el egymás hazájába. A szenátor síkraszállt a szovjet—amerikai kapcsolatoknak „az ésszerű enyhülés légkörében” történő kibővítéséért.

CSŐMBE kongói miniszterelnök és negyven főnyi kísérete kedden Stanleyvüle-be repült. Csőmbe külföldi zsoldosai az amerikai és belga intervenciósokkal együttműködve ebből a városból szorították ki a felkelőket. A miniszterelnök stanleyville-i látogatásáról nem érkeztek részletes hívügynökségi jelentések, a londoni rádió reggeli jelentése szerint azonban Csőmbe és kísérete a telvezettnél előbb utazott vissza. A program leszűkítését nem magyarázták meg.

Csőmbe pénteken utazik Brüsszelbe, ahol Spaak belga külügyminiszterrel aiTÓl fog tárgyalni, hogy Belgium milyen mértékben fokozza a leopoldville-T kormánynak nyújtott katonai segítséget, továbbá- hogy miként rendezzék a két ország gazdasági és pénzügyi kapcsolatait, különös tekintettel arra, hogy Csombéék megszüntették a külföldiek kongói bányakoncesszióit. A Reuter értesülése szerint különben Kongó északkeleti részén, Pauiis és Bunia város térségében a felkelők tevékenysége megélénkült. A két város a kormányerők kezén van. Némi szünet után a kongói hatóságok Dél-Afrikában megint zsoldosokat toboroznak. A Rand Daily Mail című johannesburgi lap jelentése szerint Eric Bridges kongói százados, aki átvette a johannesburgi toborzóiroda vezetését, kedden bejelentette, hogy utasítást kapott Leopold vili e-ből: Indítson új kampányt és egy hónapon belül küldjön további háromszáz zsoldost Kongóba. Mint az accrai rádió közli, a súlyos kongói gazdasági nehézségek ellenére az eddigi havi ötven fontról kétszáz fontra emelték fel a fehér zsoldosok illetményét.

KEDDEN Indonézia ENSZ-küldöttségének egyik tagja és a közgyűlésre érkezett küldöttség öt tagja New Yorkból visszaindult Dj akartába. Palar, Indonézia állandó ENSZ-küldötte, a tervek szerint szerdán utazik haza, hogy megkapja a végleges utasításokat kormányától. Az ENSZ- ben kedden közzétették a levelet, amelyben Malaysia tájékoztatja a Biztonsági Tanácsot a december eleje óta történt állítólagos indonéz partraszállásokról és incidensekről. A levél december 31-i keltezésű. Ramani nagykövet, a malaysiai küldöttség vezetője kijelentette, országa nem kérte a Biztonsági Tanács összehívását, csali azt kívánja, hogy a levelet ENSZ-okményként ismertessék a tagállamokkal. A malajziai kormány kedden megtartott rendkívüli minisztertanácsi ülése után Tunku Abdul Rahman miniszterelnök kijelentette az újságíróknak: Behatóan ismertetni akarja az ENSZ-ben problémáit, és kérni fogja, hogy tegyen hatékony intézkedéseket, amelyekkel Malaysia „önvédelmét” segíti. A feltett kérdésekre a miniszterelnök kijelentette, az ENSZ-re tartozik, hogy a támogatás milyen formáját határozza majd el. A malaysiai kormány kedden óvintézkedésként a Maláj-félsziget keleti részében 50 kilométeres térségre terjesztette ki a kijárási tilalmat.

Palai* hazautazik

EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN

Hárem a tizenkettedik emeleten ...

Illusztris vendág érkezett szerdán Becsbe: ihn Szaud, Szaud-Arábia volt uralkodója. A látogatás külsőségei kiválóan alkalmasak rá, hogy ámulatba ejtsék a bécsi kispolgárt. Szaud „kedvenc fia-’ egy Beatles-frizui'át viselő vérbeli herceg kedden négymotoros kttlönrepűlőgépen érkezett meg Frankfurtból. A másfélórás útért — „sürgős volt a dolgom” — mondotta — 150 000 schillinget fizetett, majd rögtön munkához látott. Kibérelte az egyik bécsi luxusszálló egy teljes emeletét, benne az „elnöki lakosztályt”. Az utóbbi biedermeiertermeiben lakik majd az exkirály, aki a moszkvai rádió jelentése szerint közvetlenül bécsi útja előtt ismerte el végleg utódául Fejszalt, az emelet többi 35 szobájában pedig a kíséret: számos herceg, valamint marcona testőr és egyáltalán nem marcona háremhölgy kapott helyet. Az utóbbiak Szaud számára ezúttal puszta reprezentációt jelentenek. A „nyugdíjazott” király súlyos beteg, s ismét a híres bécsi belgyógyászokkal kívánja kezeltetni magát. Különgépét, ame’y potom 700 000 schillingért szállította kíséretével el Riadból Becsbe, műtőberendezéssel is felszerelték.

Lemondott a jemeni kormány

SANAA. (MTI)

Hamud al Dzsaifi. jemeni miniszterelnök és kormánya kedden este — a MEN hírügynökség jelentése szerint — benyújtotta lemondását. Abdullah Asz Szalal köztársasági elnök a lemondást elfogadta és az új kormány megalakításával Husszein Al-Amri alelnököt bízta meg. A kairói hírügynökség értesülése szerint az új kormány megalakításáról szerdán közleményt hoznak nyilvánosságra.

„Hz imperializmus taktikája az osztályharcban”

Részletek a Pravda cikkéből

Jurij Arbatov írja a Pravdában: „Az új történelmi realitásokhoz való alkalmazkodás az osztályharc új taktikáját követelte meg az imperialista burzsoáziától.” Elemezve az imperializmusnak az osztályharcban követett kétféle politikai irányvonalát, a „veszettekét”, illetve az „ultrákét” — ennek lényege senki előtt nem kétséges — és a „mérsékeltekét”, valamint a „liberálisokét”, amelyre a dolgozók széles rétegei is időnként szavazatukat, adják, a cikk szerzője a következőket írja:

Ila nem azokat nézzük, akik ez utóbbi politikára szavaznak, hanem azokat, akiket ez a politika szolgál, a „liberálisok” és „mérsékeltek” verziója azonnal megdől és a két irányvonal közötti eltérés csupán taktikai különbségnek bizonyul. Ez is, az is egyetlen stratégiai célt követ: Megőrizni a monopolista burzsoázia uralmát a kapitalizmus mélyülő általános válságának viszonyai között. Ilyen értelemben a két taktika nem egyéb, mint különböző reagálás korunk alapvető tényére, nevezetesen arra, hogy szakadatlanul változnak az osztályerőviszonyok a szocializmus és a nemzetközi munkásosztály javára, gyöngülnek a nemzetközi kapitalizmus állásai, csökken befolyása.

Az első taktikai irányvonal „inkább a kapitalizmus általános válsága kezdeti szakaszainak viszonyaira jellemző, míg a második tükrözi azt a mélyreható folyamatot, amikor a kapitalizmus alkalmazkodni igyekszik általános válsága jelenlegi szakaszának realitásaihoz, azokhoz a viszonyokhoz, amikor a régi harci módszerek csak újabb vereségekhez vezetnek és csak meggyorsíthatják az imperializmus végső bukását.

A monopoltőke — folytatja Arbatov —, felhasználva nagy gazdasági lehetőségeit és a kedvező konjunktúrát, az osztályuralom óriási és szerteágazó apparátusára támaszkodva széles teret nyer a manőverezés számára, és társítja a közvetlen nyomást az engedményekkel és a szociális demagógiával. Felhasználva azt, hogy óriási mértékben kiszélesedett a társadalmi életnek az a szférája, amely alá van rendelve az államilag megszervezett monopóliumok közvetlen hatásának, szabadabban léphet kompromisszumra az egyik helyen, ahol előnytelen vagy veszélyes

lenne a merev ellenállás, hogy kárpótolja magát a másik helyen, ott, ahol a munkásosztály nem készült fel a támadásra és gyenge állásokkal rendelkezik.

Ami az imperialista burzsoáziának a nemzetközi porondon folytatott osztályharcát illeti — mutat rá a cikk szerzője — e területen azért van szüksége üj módszerekre, mert egyrészt alapvető eltolódás következett be a kapitalizmus és a szocializmus közötti erőviszonyokban, másrészt nukleáris fegyverek megjelenésével megváltozott a háború jellege.

Az imperializmus új módszereket követ az elnyomott népekkel szemben is. A véres leszámolásokkal egyidejűleg — amelynek például a kongói nép esett áldozatul — most olyan módszerrel is kísérleteznek, hogy segítik ezekben az országokban a kapitalizmus kifejlődését.

Az imperializmus osztályharcának új taktikája, amely gyakorlatban még mindig hatásos, a „veszettek” politikájával, szeminelláthatólag élvezi az imperialista burzsoázia befolyásos rétegeinek fokozódó támogatását, mivel a „veszettek” politikájának kudarcai egyre nyilvánvalóbbak és csak közelebb hozzák a kapitalizmus pusztulásának óráját — mutat rá. ■ Arbatov.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy az imperializmus „régi” taktikája nem előnyösebb-e a munkásosztály számára, a cikk szerzője mindenekelőtt rámutat arra a tényre, hogy a termonukleáris háború „nem hozhat semmiféle előnyt a szocializmusnak, még akkor sem,

Az elévülő és az elévülhetetlen

Még világszerte hangos tiltakozás szegül szembe a bonni állam terveivel, amelyek szerint 1965. május 9-e után jogilag elévültnek tekintendők a náci büntetettek; azaz szabadon térhet vissza Nyugat-Németországba latin-amerikai rejtekhelyéről milliók gyilkosa, Mengele, az auschwitzi főorvos, vagy akár az állítólag bujkáló Bormann, Hitler egykori helyettese is ... A világ tiltakozik, de a bonni jogállamban gyorsan bizonyítanak — dehogyis érvényes mindenre az elévülés elve! A Bundestag egyik legutolsó 1964-es döntése szerint „rendezni kell az egykori Kék Hadosztály volt katonáinak igényeit”. Aki elfelejtette volna: a Kék Hadosztály az a spanyol fasisztákból álló rabiőhadsereg volt, amely Hitler hordáival tört be szovjet földre. A bonni állam

parlamentje most ezer kiszolgált spanyol fasisztának és ezerháromszáz családtagnak szavazott meg nyugdíjat. Igaz, hogy 117 szociáldemokrata és három szabaddemokrata képviselő a jaavslat ellen szavazott, de a többség nem tudott ellenállni Carstens külügyi államtitkár „ragyogó” indokolásának: „Spanyolország egyike azoknak az országoknak, amelyek minden létfontosságú kérdésben a mi oldalunkon állnak.” Ez igaz; ha a náci bűnök elévüléséről szóló döntés törvénnyé lesz. Spanyolországból jónéhány bujkáló náci kerülhet elő... De igaz az is, hogy Bonn csak a náci bűnök büntetésére kívánja az elévülést: a náci bűnökért az elévülhetetlen nyugdíjjogosultságot tartja „jogszerűnek”.

(gm)

Szovjet vezetők üdvözlő távirata a kínai vezetőkhöz

MOSZKVA. (TASZSZ)

Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a szovjet minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Liu Sao-Csit a KNTK elnökévé, Csu Te-t, az Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának elnökévé történt megválasztása, valamint Csou En- Lajt, az Államtanács elnökévé kinevezése alkalmából.

A Pekingbe küldött üdvözlő távirat kifejezésre juttatja azt a meggyőződést, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság barátságának és szoros együttműködéének a szocialista internacionalizmus alapelvei talaján megvalósuló további gyümölcsöző fejlődése jelentős mértékben járul hozzá az imperializmus ellen, a békéért, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért és a kommunizmus győzelméért vívott harc ügyéhez.

A szovjet emberek őszintén örülnek a testvéri kínai nép minden eredményének és újabb sikereket kívánnak neki a szocializmus építésében, a béke megszilárdításáért vívott harcban — hangzik a távirat.

Magyar kormánybizottság u!azott Dubnába

Hazánk is képviselteti magát a dubnai egyesített atomkutató intézetet fenntartó országok kormánybizottságainak tanácskozásán, amelyre most, az intézet tudományos tanácsának ülése után kerül sor.

A tanácskozáson részvevő magyar küldöttség Jánossy Lajos akadémikusnak, az Országos Atomenergia Bizottság alelnökének vezetésével elutazott a Szovjetunióba. (MTI)

Angol lapvélemények Johnson beszédéről

LONDON (MTI)

Az angol közvélemény főként azt a következtetést vonja le Johnson beszédéből: Az elnök a szovjet vezetőkhöz intézett meghívásával azt akarja elérni, hogy a szovjet kormány válaszoljon rá viszontmeghívással, azaz, hívják őt meg Moszkvába, amit az elnök — angol értesülés szerint — erősen óhajtana, s készséggel elfogadna.

ha füzében elpusztul a hidegháborút kirobbantó imperializmus”. Ez már önmagában meghatározza, hogy a munkásosztály milyen álláspontra helyezkedjen abban a harcban, amely az imperialista burzsoázia részéről tapasztalt két áramlat ellen folyik és kizárja a „semleges” álláspont lehetőségét.

„Az elmondottak — folytatja Arbatov — vonatkoznak a kapitalizmus osztályharcának egész új taktikájára. A gyarmati háború, a fasizmus, a munkásosztály és minden dolgozó gazdasági politikai érdekeinek durva lábbal tiprása — a „veszettek” egész programja, a tömegek számára újabb áldozatokat és szenvedéseket jelent. A kommunisták harcának célja és értelme pedig éppen a dolgozók érdekeinek védelme, mégpedig nemcsak a jövendő, hanem á most élő nemzedékek érdekeinek védelme is.

A kommunisták ilyen álláspontjának mély értelme van annak a harcnak a szempontjából is, amelyet a munkásosztály vív végső céljáért: a szocialista forradalomért.

Az imperializmus — írja befejezésül Arbatov — arra kényszerül, hogy egyre inkább alkalmazkodjék a megváltozott helyzethez és átvigye a küzdelmet arra a' hadszíntérre, amelyre szorították. De a hadszíntéren korántsem vár „nyugodt élet” a szocializmus erőire, a munkásosztályra, az elnyomott népekre. Szívós harc vár rájuk, olyan harc, amely talán még több rátermettséget, művészetet, politikai bölcsességet, minden erő. akarat és értelem megfeszítését követeli tőlük.

A Times washingtoni levelezője szerint az Egyesült Államok hivatalos nézete a Szovjetunióról, Nyugat-Európáról, Afrikáról és Ázsiáról, Dél-Vietnam kivételével az, hogy a feszültség nagyban enyhült. Ezt a nézetet tükrözi a német probléma új megközelítése és az a döntés, hogy a Szovjetunióval és Kelet-Európával folytatott kereskedelem növelését keresi.

A Daily Mail washingtoni levelezője jelenti feltűnő beállításban: „Johnson elnök elsőbbségben részesíti az Egyesült Államok és a kommunista országok közötti kereskedelem növelését. Az amerikai üzletembereket nagyon nyugtalanítják a nyugateurópaiak sikerei a kommunista piacokon, s kereskedelmi politikájának felülvizsgálására sarkallták az Egyesült Államok kormányát. Az Egyesült Államok tavaly csak 125 millió font értékű árut exportált a kelet-európai országokba, aminek közel egyharmada amerikai gabonafelesleg volt. Az elnök közvetlen célja a törvényhozás felhatalmazásának kieszközlése • ahhoz, hogy kommunista országoknak ugyanazt a legnagyobb mértékű kedvezményes vámtarifaelőnyöket nyújthassa, mint aminőket más országok élveznek.

A Times második vezércikke szerint „Johnson nagyon ésszerűen belátja, hogy a szembekerülés a Szovjetunióval többé nem olyan uralkodó fontosságú probléma, mint azelőtt volt. Belátja az elnök, hogy Amerika külföldi kötelezettségeinek ás aggodalmainak tő gyújtópontja Európából Ázsiába tolódott át.