Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-07 / 5. szám
1963. január í, csütörtök Gyarsabban intézik a vitás ügyeket Bővült az egyeztető bizottságok jogköre Január 1-én lépett életbe az a rendelet, amely a Munka Törvénykönyve néhány paragrafusát módosítva, szabályozza a munkaviszony egyes kérdéseit. Ugyanakkor új alapokra helyezi a munkaügyi viták intézését is. A rendelet egyik célja az, hogy a jogsérelmeket a korábbinál gyorsabban és megnyugtatóbb módon orvosolják. E követelmények szem előtt tartásával került sor az egyeztető bizottságok szervezetének megváltoztatására és jogkörük bővítésére. Ezekről a változásokról nyilatkozott lapunknak Balogh Cyörgyné, a Területi Egyeztető Bizottság elnöke. Bevezetőül hangsúlyozta, hogy a vállalati és a területi egyeztető bizottságok még a korábbi szervezeti formájukban működnek a rövidesen sorra kerülő szakszervezeti választásokig, de természetesen már az új rendelet értelmében döntenek a vitás kérdésekben. — Miért vált szükségessé és milyen változást hoz az egyeztető bizottságok átszervezése? — A négytagú vállalati egyeztető bizottságoknak- szinte tálcán kínálkozott a lehető legkényelmesebb megoldás: szavazategyenlőséggel . „tovább paszszolni” a kényesiiek vélt ügyet a Területi Egyeztető Bizottsághoz. Ez pedig nyilvánvalóan az ügy elhúzódását eredményezte. A háromtagú vállalati munkaügyi döntőbizottságoknál — ez az új elnevezés — eleve ki van zárva a szavazategyenlőség lehetősége. Előnyös az is, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően az elnök illetve helyettese állandó tagja lesz a bizottságnak és így jól összefoghatja ezt a munkát. Ahhoz, hogy e tisztséget betölthesse a területi munkaügyi döntőbizottság elnökének a hozzájárulása is szükséges. A bizottság további tagjait a vállalatok gazdasági s,Úttörő yállalkozás ...” „Az első lépés a közigazgatás gépesítése felé...” — írtuk a többi között 1963. tavaszán, röviddel azután, hogy megszervezték Kecskeméten a Bács-Kiskun megyei Illetmény Hivatalt. Nemrégiben ismét felkerestük Peták Jánost, a hivatal vezetőjét és arról beszélgettünk vele, hogy beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket az intézmény. Vendéglátónk elmondta, hogy tavaly 270 millió 300 ezer forint értékű munkabért és SZTK-juttatást számfejtettek, illetve fizettek ki a hivatal dolgozói a tanácsok és a tanácsi felügyelet alá tartozó intézmények 15 ezer dolgozója részére. Ha lenne olyan mutató, amellyel az adminisztratív dolgozók teljesítményét is kifejezhetnénk, akkor számszerű adatokkal is igazolhatnánk, hogy a hivatal harminchárom munkásának teljesítménye messze túlszárnyalja a hasonló munkakörben dolgozókat. Ez elsősorban a gépesítésnek köszönhető. Említésre méltó, hogy a #>rzsszámot és a nevet is címnyomó géppel írják a kartonokra. így erre a munkafolyamatra huszonnégyszer kevesebb időt kell fordítani. De nemcsak meggyorsítja, hanem pontosabbá, könnyebben ellenőrizhetővé is teszi a bérszámfejtést a központosítás. A kellően felszerelt, gyakorlott apparátus szinte olyan pontosan működik, mint egy jól olajozott gép, a hibalehetőség igen vezetői és szakszervezeti bizottságai közösen jelölik. A területi munkaügyi döntőbizottság szervezete mindöszsze annyiban különbözik a korábbitól, hogy a döntéseket hozó tanácsban részt vevők száma az eddigi ötről háromra csökken. — Mivel bővíti a döntőbizottságok hatáskörét az új törvény? — Lényegesen csökken a bíróságok szerepe a munkaügyi vitákban. Korábban például a fegyelmi vétség miatti áthelyezések és elbocsájtások nyomán támadt viták végső fokon sokszor a bíróságokon nyertek elintézést. De eljuthattak a bíróságig a kártérítési panaszok is. Most viszont kizárólag a leltárhiányok, a baleset miatt keletkezett — és a bűncselekménnyel okozott károk tartoznak a bíróság hatáskörébe. A többi ügy legfeljebb a területi döntőbizottságokig jut el — természetesen eddig is csak abban az esetben, ha a dolgozó nem nyugszik bele a vállalati szinten született határozatba. Lényeges változás az is, hogy a magánmunkáltatóknál dolgozók és a termelőszövetkezeti alkalmazottak munkaügyi vitái is a területi munkaügyi döntőbizottságok hatáskörébe kerültek. Ismeretes, hogy panaszukra eddig csak a bíróságoknál találtak orvoslást. — Bővült a hatáskör. De vajon megvannak-e a szükséges eszközök is a feladatok végrehajtásához? — A vállalatoknál működő bizottságok tagjai „védettséget” élveznek. Az elnököt és helyettesét például csak a mi hozzájárulásunkkal lehet elbocsátani, vagy alacsonyabb munkakörbe helyezni. Az üzemi munkaügyi döntőbizottságok határozatai ellen csak a területi bizottsághoz lecsekély. Előnyös az is, hogy a dolgozók kartonjain minden olyan adatot pontosan vezetnek, amelyre később a nyugdíjazásnál szükség lesz. A Bács-Kiskun megyeihez hasonló illetményhivatal mindössze négy megyében és Budapesten, illetve Szegeden működik jelenleg. Nem kétséges, hogy a fejlődés útja ez. A távolabbi terv szerint központosítanak minden olyan közigazgatási munkát, amely gépi adatfeldolgozást igényel. A Bács-Kiskun megyében működő földművesszövetkezetek is csatlakoztak a SZÖVOSZ kezdeményezéséhez és jelentős vállalásokat tettek hazánk felszabadulásának közelgő huszadik évfordulójának a tiszteletére. A mozgalomban minden szövetkezet részt vesz, s a tervek méltók a jubileumhoz. Elsősorban a kiskereskedelmi tervek túlteljesítésére törekszenek az fmsz-ek, de ennél is jelentősebb egy szövetkezetpolitikai jellegű kezdeményezés. A megye földművesszövetkezetei ígéretet tettek arra, hogy a taglétszámot nyolcezerrel növelik. Ez annál is inkább komoly feladat, mert a szövetkezeti mozgalom megindulásakor az összlakosságnak már 24,7 százaléka hét fellebbezni. A határozatokat pedig azonnal végre kell hajtani. — Hogyan segíti az új rendelet az üzemi demokrácia szélesítését? — Azzal, hogy a munkaügyi viták eldöntésében a korábbinál is nagyobb szerepet kaptak az üzemi és a területi döntőbizottságok, jelentősen előre léptünk az üzemi demokrácia továbbfejlesztése terén. Hiszen elmondhatjuk, hogy a dolgozók ügyes-bajos dolgait munkatársaik intézik. Eddig túl sok fórumot járt meg egy-egy vita mielőtt megszületett a döntés. A szervezeti változások és a hatáskör bővítése eredményeképpen jelentősen lerövidül az ügyek elintézésének ideje. Módot nyújt a rendelkezés arra, hogy az üzemekben működő bizottságok valóban tárgyilagosan mérlegeljék a panaszokat és minden befolyástól mentesen döntsenek — mondotta befejezésül a TEB elnöke. B. D. letszetos kivitelű, impozáns külsejű Diesel-motoros mozdonyok állnak a MÁV kecskeméti keskenynyomközű vasúti pályájának fűtőháza előtt. A motormozdonyok 12 hengeres V motorja összesen 270 lóerő kifejtésére képes, tehát megfelelne a megnövekedett személyes teherszállítási feladatok elvégzésének, s a modem kor támasztotta követelményeknek. Miért feltételes módban beszélünk a motormozdonyok teljesítményéről, igénybevételéről? Azért, mert a MÁV ezeket a mozdonyokat ténylegesen nem tudja használni, mert a konstrukció nem vált be! Ennek ellenére hosszú hónapok óta millió forintokat költenek arra, hogy valamiféleképpen biztosítsák üzemeltetésüket, marokszámra szórva az állam pénzét haszontalanul. S hogy ezek a súlyos, elmarasztaló szavak nem alaptalanok, vizsgáljuk meg az Mk-49. típusú motormozdonyok üzemeltetésének eddigi tapasztalatait. A MÁV kecskeméti keskenynyomközű vasút fűtőháza 1961. december 20-án kapta meg a Győri Wilhelm Pieck Járműipari M űvektől az első Mk— 49-es típusú motormozdonyt, a 2001-es sorszámút, majd 1963. március 13-án újabb két mozdony, a 2003-as és a 2004-es sorszámú is megérkezett. A mozdonyok a MÁV tulajdonába kerültek, de a gyártó vállalat tagja volt a földművesszövetkezeteknek. A megyei fmsz-ek vállalták, hogy ezen kívül a részjegyeket 1 millió 600 ezer forinttal gyarapítják. Április negyedikéig több. mint ezer boltban és vendéglátó egységben tataroznak. A feladat nagy részét társadalmi munkában végzik el, sőt ezen túlmenően is szerveznek társadalmi munkát, a tervek szerint 720 ezer forint értékben. A társadalmi szervek, a ktsz-ek és tsz-ek is segítik a földművesszövetkezeteket. A felszabadulási versenymozgalom szervezőbizottságai már megalakultak és sok egyéni vállalás is született. ©. S. Havonta IS ezer dolgosó bérét számfejtik Megyénk foldművesszöYeíkezeleinek készülődése a felszabadulás jubileumára Miért, miért nem: Cegléd még csak a ha korszerűbb me^■' kísérlet, Baja már zőgazdasági munka- w jpT I Ifi O TIC valamivel több. ról beszélünk, jó- Akkor miért illetrészt a traktort, a műtrágyát, esetleg az öntözést értjük alatta. Igaz, a szakember ennél jóval többet ismer, és alkalmaz tudományos módszerekben, kutatások új eredményeiben, még a" szervezésben is. Bár — tegyük gyorsan hozzá — talán a kevesebbet éppen az utóbbiban. Ezért érdemel figyelmet a hír, amelyet közreadott a Távirati Iroda. Arról tudósít ez a közlemény, hogy Cegléden Optimatdc könyvelő gépekkel felszerelve valóságos számviteli központot szerveztek; itt mérik, összegezik több közös gazdaság fontos adatait. A tapasztalatok jók, egy gazdaság egyhónapos tevékenységét az Optimatic négy-öt nap alatt a számok nyelvére fordítja. S most, éppen a ceglédi sikerek alapján, a szakértők már városi-járási, 52 gazdaság adatait feldolgozó központ körül bábáskodnak; ezt az új „Optimatic-műhelyt” Bajára tervezik. Az iparban már sok helyütt számolnak nagy teljesítményű gépekkel. A haszon ismeretes: kevesebb ember kell a számviteli munkára, s pontosabb az eredmény. A falusi munkában hetjük a figyelemre méltó jelzővel? Való igaz: nem elsősorban azért, mert már olyan körben hasznosítanák a gépekben rejlő lehetőségeket, hogy munkaerőmegtakarítással számolhatnánk. Nem, erről még nincs szó. Viszont két tényről mégsem szabad megfeledkeznünk. Az egyik már most, ha úgy tetszik: mérhető távolság. Mégpedig: a gép átveszi a számok emberétől a mechanikus munkát, s azt hagyja a hozzáértőnek, ami emberhez, gazdához méltóbb: hogy következtessen, hogy elemezzen, s az adatok tartalmát-lényegét megfejtve, jobban intézze a tsz dolgait. Másodikként pedig — ha már éppen Optimatic a gép neve — megkockáztathatunk egy távolabbi jövőt jelző, még optimistább megjegyzést is. Ezekben a tsz-számadásokat intéző gépközpontokban újabb mérföldkövet látunk az úton, amelynek vége oly szép: eltűnik minden lényeges különbség falp és város között, ipari munkává válik a föld művelése. Sok-sok minden kell még ehhez — de egy részről most is hírt hallottunk. {L. L.| 365 üzemnapos garanciáit vállalt, ami lényegében annyit jelent, hogy a 365 üzemnap — egy üzemnap 24 óra — alatt történő hibákat díjmentesen kell kijavítania, sőt a kihagyott üzemnapokért a mozdony vásárlási árának fél ezrelékét kell a MÁV számára kötbérként kifizetnie. A szervizszerelőket, az anyagot természetesen a gyárnak kellett biztosítania. Itt az elején kell megjegyeznünk, hogy a három mozdonynak ez már nem próbaüzemeltetése, hanem rendszeres forgalomba állítása volt. Az Mk—49-es motormozdonyok tehát megkezdték a munkát, de ezzel egy időben jelentkeztek a konstrukciós, méretezési és anyaghibák. Az alvázak szakadását, a gyenge anyag okozta. A segédüzemeket meghajtó berendezések sorozatos törése a méretezési és konstrukciós hiba miatt következtek be. A hajtórudak és dugattyúk szakadása, valamint a kenő- és hidroolaj hőkicseirélőmek hibái szintén tervezési okként jelentkeztek. A Győri Wilhelm Pieck Járműipari Művek szerelői 1964. december 31-ig összesen három motort, egy svéd importból származó nyomatékváltót, hőkicserélőket, segéd-üzemmeghajtó berendezéseket cseréltek ki, de az Mk—49-es mozdonyok még a mai napig sem tudtak a tervező és a MÁV által támasztott követelményeiknek eleget tenni. A fűtőház kimutatása szerint a 2001-es, 1961. december 20-a óta összesen 28 ezer kilométert futott, ami üzemnapokra átszámítva négy hónapot tesz ki. A 2003-as 1963. március 13-ától 27 ezer, a 2004-es 14 ezer kilométeres teljesítménye négy, illetve két hónap. Nem szükségtelen összehasonlításul megjegyezni, hogy a D-sorozatú motormozdonyok évi teljesítménye 70 ezer kilométer. Ezek az adatok önmagukért beszélnek: A 2001-es mozdony ugyanis három év alatt sem tudta teljesíteni a garanciális 365 üzemnapot, és a 2003-as, valamint a 2004-es mozdony másfél évi üzemeltetése sem hozta meg a gyárnak és a MÁV-nak a hibamentes működést. Érdemes ezek után számvetést készíteni, mennyibe került a Győri Wilhelm Pieck Járműipari Műveknek és a MÁV-nak, lényegében, a népgazdaságnak az j Mk—49-es mozdonyok „üzemeltetése”. Egy-egy mozdony ára több mint 3 millió forint, ám ha csak 3 milliót veszünk alapul, s nem számítjuk a javítási anyagok, motorcserék horribilis összegét, a gyár a mozdonyok hibájából kihagyott üzemnapokért — a bekerülési összeg félezrelékeként — több mint 3 millió forint kötbért fizetett. Menjünk azonban tovább: Általában egy-egy új; vagy fő javításból kikerülő mozdony üzembe állításakor nem szoktak szerelőket a helyszínre kirendelni, hanem csak alkalmi javításokkor érkeznek azok a helyszínre. Az Mk—49-esek esetében — akár működött, akár nem — átlagosan két szerelő tartózkodott Kecskeméten. (Megjegyezzük, hogy nem egy esetben 10—17 szerelő is megjelent a fűtőházban, szervizgépkocsival.) Ha a költségeket 1962. január 1-től csupán két szerelőre és négynapos munkahétre vetítjük, a következő „eredményt” kapjuk: A szerelők átlagos órabére 10 forint, a napidíj 19 forint, a szállodaköltség — általában az Aranyhomok Szálló kétágyas szobájában laktak — 90 forint. Hozzávetőlegesen 1962. január 1-től 1964. december 31-ig 180 ezer forint kiadást jelent. Az Mk—49-es mozdonyok tehát Kecskemét viszonylatában — ezenkívül még 4 darab áll belőlük az úttörővasútnál — ha a bekerülési összeget is alapul vesszük, több mint 15 millió forintba kerülték a népgazdaságnak. A Győri Wilhelm Pieck Járműipari Művek tervező és munkáskollektívája elkészített egy olyan motormozdonytípust, ami elvileg a teljesítőképesség, a teherbírás, a vezérlés és más szempontból égetően szükséges volna a MÁV-nak. Az Mk— 49-es azonban gyakorlatilag nem vált be, nem használható, ezt a több éves gyakorlat teljes egészében bebizonyította. Ennek ellenére a Győri Wilhelm Pieck Járműipari Művek vezetői teljesen indokolatlanul — feltehetően a 365 üzemnap teljesítése érdekében — milliókat költenek ezekre a mozdonyokra, elvonv a pénzt más fontosabb, s talá gazdaságosabb, célszerűbb be ruházásoktól, szállítási, javítás: és természetesen anyagi gondokat okozva a kecskeméti keskenynyomközű vasút fűtőházánafc is. Gémes Gábor Több mint ráfizetés
