Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-29 / 24. szám

A választások küszöbén Séta közben Egyre több állami feladatot vesz át a szakszervezet Beszélgetés Brutyó Jánossal, a SZOT főtitkárával Fontos események előtt áll a magyar szakszervezeti mozga­lom. 1965. első negyedévében új­raválasztják a szakszervezetek üzemi szerveit és tisztségvise­lőit, a bizalmiakat, a szakszer­vezeti bizottságokat, a társada­lombiztosítási tanácsokat, majd a következő negyedévben az üzemi tanácsokat és a társadal­mi bíróságokat. Mivel a szak­­szervezetek munka ja a már meg­kezdődött választások alkal­mából az érdeklődés középpont­jába került,, megkértük Brutyó János elvtársat, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa főtitká­rát, tájékoztassa olvasóinkat a szakszervezeti mozgalom idősze­rű feladatairól. — Hogyan fejlődött a szakszervezeti érdekvédelem és milyen aktuális tennivar lók állnak az aktivisták előtt? — Nehéz lenne itt felsorolni mindazt, ami az érdekvédelem körébe tartozik — mondotta Brutyó elvtárs. A köztudat ma már ezt úgy fogalmazza, hogy a szakszervezet végigkíséri az embereket a bölcsőtől a sírig. Meghatározott esetekben külön­böző kedvezményekben, jutta­tásokban részesíti tagjait, s az üzemi és magánélet szinte min­den eseményében részt vesz, se­gítőkészen áll a szervezett dol­gozók mellett. Természetesen, nemcsak anya­gi juttatások adományozása jel­lemzi a szakszervezetek mun­káját. Hazánkban minden, a dolgozók életkörülményeivel kapcsolatos kérdésben, a kor­mány, a miniszitériumok és más gazdasági szervek a szakszerve­zetek véleményének meghallga­tásával, egyetértésével dönte­nek. Ezek „húsba vágó” témák. Csak néhányat említek: a beso­rolásokat, a normafelülvizsgá­latot, az élüzem cím adományo­zását. A szakszervezetek a ha­táskörükbe utalt területeken sok olyan jogszabályt, szabály­zatot alkotnak, amelyek kötele­ző érvényűek egyes állami szer­vekre. gazdasági vezetőkre. Köz­ismert az is, hogy a dolgozók társadalombiztosítását ugyan­csak a SZOT, illetve a Szak­­szervezeti Társadalombiztosítási Központ intézi. — Tehát a szakszerveze­tek egyre több állami fel­adatot vesznek át. Milyen változást jelent ez az ügyek intézésében? — Mindenekelőtt azt, hogy az eddiginél jobban, még fi­gyelmesebben, a dolgozók szé­leskörű társadalmi közreműkö­désével kell megoldanunk azt, amit eddig az állami ügyviteli apparátus csinált. A társada­lombiztosítás különböző terüle­tein például 120 ezer szakszer­vezeti aktivista segíti a dolgo­zókat ügyeik gyors elintézésé­ben. . A nyugdíj előkészítő bi­zottságok a társadalombiztosítá­si tanácsok és bizottságok sok utánjárástól mentesítik az em­bereket, és a legbonyolultabb ügyekben is készséggel adnak tanácsot. Ki kell emelnem az 1964-ben kiadott munkásvédel­mi törvényt is, amely további előrelépést jelent a dolgozók ér­dekeinek védelmében. Igen je­lentős pontja például, hogy a balesetek bekövetkezésénél — a korábbi gyakorlattal szemben — már nem a dolgozónak kell bi­zonyítania vétlenségét, hanem a vállalatnak kell igazolnia azt, hogy a baleset elháríthatatlan volt, illetve az nem a vállalat hibájából származik. Ha pedig ezt nem tudja igazolni, kárté­rítést kell a dolgozónak fizetnie. — A példák azt bizonyít­ják, hogy a szocialista ál­lam támaszkodik a szak­­szervezetekre, igényli sok­irányú közreműködésüket. Vajon a jó együttműködés azt jelenti-e, hogy nincs vita az egyes állami és szak­­szervezeti szervek közt? — Hangsúlyozom: Az alapve­tő kérdéseikben teljes az egyet­értés. A célhoz vezető egyes in­tézkedések kidolgozásában, s főleg a végrehajtásban, lehet­nek, s vannak is véleménykü­lönbségek a szakszervezeti és az állami szervek között. Lehetnek viták és véleménykülönbségek egy-egy törvény alkalmazása­kor, amikor a helyi szakszerve­zetek helytelen döntés esetén fellépnek az egyes dolgozók ér­dekében. Az elmúlt évben pél­dául 4348 felmondás közül 2059 esetben el kellett marasztalni a vállalatot. Vagy megemlíthet­ném a munkásvédelmi felügye­let aktív tevékenységét, amely­nek során nemegyszer pénzbün-* tetőssel sújtják a szabályokat megszegő gazdasági vezetőket. Sőt, még az is előfordul, hogy veszélyesség miatt egy-egy üzemrészt leállítanak. Adódhatnák viták abból is, hogy az igények és a lehetősé­gek egy-egy adott időszakban nem egyeznek. Általában az igények a magasabbak, s így valamennyit nem lehet abban az időpontban teljesen kielégí­teni. Az elosztás módszere azon­ban többféle lehet, s azon lehet vitatkozni, hogy az adott lehe­tőségek közül melyik a legigaz­ságosabb megoldás. Mi tehát, nemegyszer bírálunk állami szervet az elosztás módja miatt; a legtöbbet azonban azzal segít­hetünk, ha hozzájárulunk az elosztásra kerülő javak gyara­pításához. Tető alatt esernyővel Ötszáz csillag a homlokzatra — Milyen feladatokat kell a szakszervezeteknek meg­oldaniuk, hogy eredménye­sen vegyenek részt az or­szág anyagi javainak gyara­pításában? — A szakszervezeti munka egyik központi kérdése a társa­dalmi és az egyéni érdek össze­hangolása. Szüntelenül a szocia­lizmus építésének távlataira, s az ebből adódó konkrét felada­tokra kell irányítanunk a dol­gozók figyelmét. Az élet- és munkakörülmények rendszeres javítása csak a népgazdaság fejlesztése útján valósítható meg. Tehát többet és olcsóbban kell termelni, hogy az életszín­vonal emelkedhessék. A szak­­szervezetek tehát, nem választ­ják ketté a közvetlen érdekvé­delmi és termelési feladataikat. Mozgósítják a dolgozókat a több és jobb munkára, amely a jövő életszínvonalának biztosítéka. Az a több százezer munkás, műszaki és alkalmazott, aki részt vesz a szocialista munka­­versenyben, küzd a szocialista brigád vagy üzemi cím elnye­réséért, Vagy már megkapta a kitüntetést, nemcsak pártunk és kormányunk helyes gazdaságpo­litikáját, hanem a szakszerveze­tek ez irányú tevékenységét is helyesli. A magyar szakszervezetek csaknem hárommilliós tagsága magában foglalja a bérből és fizetésből élők több mint 90 százalékát. A szakszervezetek­nek tehát joguk, sőt kötelessé­gük, hogy az összes dolgozók érdekeit képviseljék. Több eset akad, amikor az egyes dolgozók érdekei összeütköznek a többség érdekeivel. Az emberek gondol­kodása nem egységes. Vannak, akik a miénk és az enyém fo­galmát összekeverik, akik indo­kolatlan juttatásokat, előnyöket akarnak. A szakszervezetek a szolidaritás szervei ugyan, de ezekkel az emberekkel semmi­féle szolidaritást nem vállalnak. Azon vagyunk, hogy segítsük az olyan közszellem kialakítá­sát, amely nem nézi el a törvé­nyek áthágását; sem a társadal­mi tulajdon herdálását, sem a fegyelmezetlenséget. Visszatérve kiindulási té­mánkra — mondotta befejezésül Brutyó elvtárs —, emlékeztet­nék arra, hogy most újra vá­lasztjuk az üzemi szakszervezeti tisztségviselőket. Ezeknek az embereknek a vállán nagy fe­lelősség nyugszik. Kötelezi őket a szakszervezetek sok évtizedes múltja, tradíciója, s az a biza­lom, amelyet választásukkor kapnak. Képviseljék önzetlenül, bátran és harcosan dolgozó tár­saikat, mindenkor figyelembe véve a társadalom érdekeit is, S. E. I HÉTFŐ I volt, kora délelőtt, !--------------! és szakadt az eső. Kint zuhogtak az esőcsatornák — s én a jó meleg szobában ri­portíráshoz készülődtem. — Mi az? Ma nem dolgozunk? — robbant a szobába teljes fel­szerelésével fotóriporterünk. Kénytelen. kelletlen, hogy í gyávának ne látsszam — elin- * dúltam vele az esőben. Sétálni. Mert ahhoz, hogy nap mint nap kép is legyen az újságban a fo­tósnak mennie kell. Esőben, sár­ban, hóban, fagyban... A kölcsönkért esernyő mind­untalan összecsuklott a fejem fölött, közben a tócsák körül is ügyesen lavírozni kellett. így elég hamar, már a zsidótemp-1 lom tájékán elfogyott a türel- ' mem. kezet szélső tartó gerendái a gya­kori beázás miatt ugyanis tel­jesen elkorhadtak, emiatt a tető teljes beomlással fenyegetett. Így történt, hogy nemcsak kí­vül, de belül is állványerdőveü kellett körülölelni az épületet. IDE SE jut be most egy­könnyen az olvasó, nézzünk szét mi helyette! A harmadik kapun végül sikerült is bejutni az épületbe, mely már belül is magán viseli a ta­tarozók keze nyomát. Az oldal­karzatok magasan aláállványoz­va — alattuk éppoly reményte­lenül csurog az eső, mint oda­kint. Tehát helyenként itt, a te­tő alatt is szükség van az eser­nyőre. .. — Az utolsó huszonnégy órá­ban érkeztünk — világosít fel Ferenczi Sándor, az Országos Műemléki Felügyelőség kivitele­ző részlegének egyik, itt dolgo­zó építésvezetője. — A tetőszer-Az ácsmester szédítő mélység fölött mutatja az eluorhadt, ki­cserélésre szoruló tetőgerendá­kat. Cserét igényel az aprólékos csipkézeti kömunka minden egyes darabja is. Egyedül csak a homlokzatot készítő csillagok­ból ötszázat gyárt most előre Papp Vilmos, a restaurátorok egyike. (Pásztor Zoltán felvételei.) — A gerendák anyaga, 30 köbméter fa, éppen ma érkezett meg... Mit csinálunk még? A külső állványozások körül bont­juk a tetőhéjazatot, új deszka­­zsaluzást, kátrányfedést, palát kap a tető. Ezt végezzük most, a télen, a tatarozás első ütemé­ben. Utána kerülhet sor a belső részen a gerendák cseréjére, a külső részen pedig a vakolat le­verésére, a gipszfigurák, díszí­tőelemek elhelyezésére. A ku­polaszerkezet is megroggyant, ezt is újonnan kell majd kiala­kítani. .. A Műemlékvédelmi Felügye­lőség 700 tagú kivitelező rész­legének tizenhat dolgozója mun­kálkodik jelenleg a kecskeméti zsidótemplomon. S ha tartós lesz az enyhe idő — újabb erő­sítés is érkezik. Az itt dolgozók nem akármilyen szakemberek. Legjobb értől szakmunkájuknak, a műemlékek felújításának. Kézjegyüket őrzi. már a budai Vár, s többek között a felújított siklósi vár is. . KÉT ÉVIG lesznek a város---------------------vendégei — a tervek szerint ugyanis két. év alatt fejeződik be a nagyará­nyú felújítási munka. Eszik Éva Hosszas takarékos­kodás után az illető megvette a rádiót, de bekapcsolni nem tud­ta otth rm, mert nem volt konnektor. Ö ma­ga megcsinálta, mert nem győzte várni a Kecskeméti Ezermester Ktsz szakemberét, bár egy hónappal a rádió­vásárlás előtt már megígérték, hogy ké­rését feljegyezték és megoldják. Szóval el­készült a konnektor, de bekötni már nem merte a hálózatba, mert ahhoz nem értett. Megsürgette a ktsz-t, ahonnan most már va­lóban kiküldték a szakembert. Az lesza­ladt, felszaladt, létrát hozott, eltört egy égőt, aztán kijelentette, hogy nem találja a szálat — és hazament. Másnap ismét meg je-Szakemberek? lent a helyszínen és kereste a szálat, de eredménytelenül. Vi­szont elhatározta, hogy fúr egy lyukat a pad­lásról a mennyezeten át a szobába (hogy mi­ért, az még ma sem derült ki). A művelet­hez hozzáfogott, de a fúró sajnos nem ott jött ki, ahol szerette volna, hanem a szom­széd plafonján. A gya­nútlan szorrtszéd meg­ijedt, hogy „fúrják”, de mire körülnézett, a villanyszerelő eltűnt. Azóta sem jelentke­zett. Jöttek azonban a KIK kőművesei, hogy átalakítsák a másik szomszéd lakását. Egy reggel arra ébredt, a konnektorról végleg lemondott egyszerű la­kó, hogy iszonyatos döngetés rázza a há­zat. A következő pil­lanatban egy vasrúd­­nyi véső szaladt át a szekrény mellett, tég­lát, vakolatot tolva maga előtt. Dühösen rohant át a szomszéd­ba és látja, hogy a fal túlsó oldalán, hatal­mas porfelhőben, ret­tenetes haraggal és még rettenetesebb ka­lapáccsal „dolgozik” a mester. — Mit csinál raagq ember? Hát nem látja, hogy átszakadt a fal? — Látom én, de mit tegyek? Azt gondol­tam, hogy vastagabb, és kiderül, hogy csak egy sor téglából van. Mit mondjon erre az egyszerű lakó. Bána­­. tosan beballagott kég­lijébe, mert ha egy szakember nem tudja megállapítani a fal kopogtatásakor annak vastagságát, azon már csak az orvos segíthet. Így aztán nincs kon­nektor, de van lyuk. Azóta eltelt egy hét és a szerencsétlenül járt alany azon töp­reng. mi lenne, ha ki­hívná a vízvezetéksze­relőket is. Ehhez azon­ban csak akkor lesz bátorsága, ha OTP hitellevélre mélyme­rülésű tengerjáró ha­jót lehet vásárolni, vagy zsebhelikoptert, amivel esténként bé­késen keringhet a csil­lár körül, amíg lent kavarog az áradat. —gál— PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztősig: Kecskemét. Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38 Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál é­­kézbesítőknél. Előfizetési díj i hónapra 13 for Bács-Kiskun megyei Nyomd. Kecskemét — Telefon: li-' Index: 25 065,

Next

/
Thumbnails
Contents