Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-28 / 23. szám

Az Üj Magyar Lexikon, negyedik kötetében ez áll Mélykútról: ötk., Bács Kiskun-m., bácsalmási j. a Bácskában, Halas melett. L: 8200 (1960). Cukorrépa, kukorica, gyümölcs-szőlőtermesztés. Gépállomás.

Noha csak pár éve jelenít meg a lexikon, a szűkszavú ismertetés több tekintetben módosításra szorul. Miután megszűnt a bácsalmási járás, Mélykút a kiskunhalasi járáshoz tartozik. Mintegy 35 kilométerre van a járási székhelytől, s majdnem ugyanennyire Bajától. A gépállomás pedig néhány éve megszűnt. Más kérdés az, hogy a négy termelőszövetkezet összesen majdnem száz traktorral rendelkezik.

Először a lánctalpas gépekkel találkozunk. Szkréperládáikkal a Béke Tsz egyik 65 holdas parcelláját egyengetik. Néhány kilométer után kétoldalt utcává rendeződő házak csoportosulnak. Bent volnánk már a községben? ... Nem, már el is maradtak mellettünk. Tanyaközpont volt — Öregmajor.

Bent, a tanácsfházán, Hajdú Béla, a vb titkára újságolja:

— A belterületen 1948 éta négyszáz telken épült új ház. öregmajorban a 150 házhely most van beépítés alatt.

Megkérdem, mi szükség van a „fiók-község” létesítésére.

Ássák a2 árkot a vízelvezető csőnek,

— Mindjárt megmagyarázom — feléli, és máris veszi élő a község térképét. — öregmajor hat kilométerre van a falutóL Körötte azonban, szétszórtán, négy-öt kisebb tanyacsoport helyezkedik el. Szükség van ezek összevonására, mégpedig a forgalmas út mellé, ahol van villany, meg iskola is, meg a legszükségesebb cikkeket árusító

Ha az utcákat járja az ember, sok szép, tágas házat talál Mélykúton. Ügy tűnik, gazdáik gondoltak a kényelemre, — amennyiben módjuk volt rá. A látszat mögött azonban korántsem ilyen egyértelmű a valóság. Fürdőszoba? A felszabadulás előtt tíz hájban sem volt. És most?

— Legfeljebb huszonötben — hangzik a válasz. — Igaz, az utóbbi időben fürdőszoba nélküli házra nem adunk ki építési engedélyt. Így hát megcsinálják. Aztán? Krumplit, meg zöldséget tárolnak benne.., Mert vízvezeték még nincs.

Holott az igények már nagyobbak, mint még jó másfél évtizeddel ezelőtt is, amikor Hajdú Béla idejött Ö még ismert egy embert, aki hatvan éves elmúlt, anélkül hogy a lábát betette volna a tiszta szobába.

A korszerűsödő igényeik, no meg az itt is érezhető lakáshiány, lassanként kikezdik a tiszta szoba ódon divatját. Erről beszélgetek a vb-titkárral, valamint a közben megérkező Vezdán József tanácselnökkelés Marosi Gyula községi párttitkáiTaL Ök is a felszabadulást követő években kerültek Mélykútra. Több-kevesebb sikerrel a kulturált falu megteremtésén fáradoznak. j .

Nos, ami a közfürdőt illeti — megszületését a „kevesebb siker” jellemzi. Vaskos modernségével kissé komikus hatást kelt a község közepén végighúzódó lapályos térség egyik szögletében. Ez még a kisebb baj, hiszen belül ragyog a csempéktől, csakhogy — fürdésről szó sem lehet benne. Pedig a 35 fokos vizet adó termálkút már 1960-ban megépült, egymillió kétszázezer forintért. Majd 40 ezer köbméter földdel feltöltötték a területet, ahol azelőtt többnyire víz állt. Utána azonban? ...

— Forduljon meg! — mondja

a tanácselnök.

Hátrafordulok. Könyvszekrény; egymásra rakott dossziék, három oszlopban; festett fal. Mi van ezen néznivaló?

— A dossziék... Legalább félmázsa ügyirat. Ötször módosították a tervet. A legutolsó átadási határidő tavaly május elseje volt. Talán az idei májusban már fürödhetünk. Először a szivattyú hiányzott, ám amikor beszerezték, a munkaerő hiányára hivatkozva halogatta a munkát a kivitelező, az építési és szerelőipari vállalat. Végre megkezdődhetett a vízelvezető megépítése is. A Bajai Községgazdálkodási Vállalat dolgozói már ássák az árkot a berésaére.

Vajon mikor épül meg a fedett gyógymedence? Mert azt is terveznek ide. Meg parkot, sétánnyal, virágokkal. A fiatalok már elültettek ötszáz rózsatövet az ősszel — természetesen társadalmi munkában. Egyelőre még nagyon a kezdetén tartanak. Legalábbis, ha a jelen szemüvegén át nézzük. Húszharminc évvel ezelőtt mindez elképzelhetetlen lett volna..: Akkoriban a hosszú pengéjű mélykúti bicska kömyókszerte hírhedt volt. Búcsúk alkalmával tucatjával került kipróbálásra, s bőven akadt dolguk a halasi és a bajai mentőknek. De elővették máskor is a legények, különösen, ha a falu másik felén lakó „ellenlábasukkal” hozta Ö6sze őket a sors.

Ha már a virtust említjük: pár évvel ezelőtt meghalt a falu legerősebb embere, Talpas István, vagy közismertebb nevén — a Jezsó. ö egyébként nem bicskázott, szelíd természetű, ám félelmetes erejű ember volt. Mesélik, hogy — miként Toldi Miklós — tövestől tépte

pedálhajtású repülő megszerkesztéséhez. A magasságok felé kívánkozó falusi Daedalus egyszer már „rajtolt” is a háztetőről, de ha nincs ott a közelben a szalmatetejű fészer, rosszul végződik vállalkozása.

Dudás János, az Üj Élet Tsz egyik idős gazdájának fúró-faragó szenvedélye nem ilyen szélsőséges, ám annál sokrétűbb tevékenységre sarkallja. Féligmeddig a házát is maga készítette — egyik legszebb ház a faluban —, de üres óráiban csinál szekrényt, ablakkeretet, kályhát, gyalut, asztalt —, aminek éppen szükségét látja. Régen 11 hbld földje volt, de aki csak a háza táját és az állatállományát látta, legalább kétszáz holdra becsülte birtokát, ö hozott a faluba először fekete hússertést, törzskönyvezett állatai voltak, kiállításokon szerepelt velük és nemegyszer első díjjal tért vissza.

— Néhány évvel ezelőtt a tsz hizlaldájánál voltam, amolyan éllenőrféle — meséli. — Egyszer látom, hogy az egyik sertés fekve marad, amikor az etetés következik. Nem mentem oda hozzá, de láttam, hogy tüdőgyulladása van. Keresik az állatorvost, nem találják. Nem baj, mondom én, felírom a gyógyszert, csak hozzák ki mihamarább. Aztán én magam beoltottam az állatot, s fél nap múlva már semmi baja sem volt.

— És most mit csinál Dudás bácsi a tsz-ben?

— Javítgatok ezt-azt. Ha kell, kőműves, bognár és asztalos is vagyok. A szövetkezet első éveiben még az aratógépet is megjavítottam, de azt most már jobban értik a fiatalok.

Ebédszünetben elnézek az Üj Élet Tsz központjába. Egyedül Csorba István bérszámfejtőt találom bent.

— Tizenötezer forint körül lesz az átlagjövedelem — néz fel a papírok közül. Majd arról beszél, hogy várják a minisztériumból az engedélyt: Egyesülni szándékoznak a náluknál kisebb Kossuth Tsz-szel. Ezzel a járás legnagyobb szövetkezeti gazdaságává válnának.

— Mi indokolja az egyesülést?

— A Kossuth egyedül nem boldogul; mint kis tsz, a beruházásokból nem részesül. Így viszont tekintélyes gazdaság részévé válnék.

Majd szóba kerül az épülő üvegház, amelyet már át kellett volna adnia az építési és szerelőipari vállalatnak. EgyelőE pillanatban lép be a konzervgyár gépkocsivezetője, jelenti, hogy meghozták a ládákat. A bérszámfejtő megmutatja, hová rakják őket az udvaron. Majd elégedetten állapítja meg, hogy nagy a fejlődés, mert néhány éve még a szedés idejére sem kapták meg a göngyöleget. S nyomban hozzáteszi:

— Bár lehetséges, segít bennünket az a fiatalember, aki tavaly itt volt agrohómus-gyakomok, s aztán a gyárhoz került.

Ám, mutassunk be egy másik mezőgazdászt.

Varga István öt évvel ezelőtt végezte el az egyetemet, két évig állami gazdaságban gyakomokoskodott, azóta pedig pedig az Alkotmány Tsz főagronómusa. Idevalósi. Példaképe lehetne a nagyot alkotni akaró és tudó fiatal szakembereknek. Most jár le az állami támogatása, de marad továbbra is.

— Hogy miért? Amikor idejöttem, 18 forintot ért a munkaegység, most több mint 33-at. Tízszeresére nőtt az állóeszközök értéke. Állatállományunk csaknem megnégyszereződött. Több mint 1100 szarvasmarhánk

Lassan halad az Űj Élet Tsz üvegházának építése.

ki a kú tágasnak való szálfát, s a vállán vitte haza. A mázsányi zsákokat, mint más a kavicsot, dobálta fel a padlásra. Télen-nyáron ingben-gatyában járt, soha nem volt náthás. Egyszer nagykéssel a kezében tért be a tanácsházára, s a vb-titkár kivételével riadtan menekültek előle, a nők sikongtak. Holott a jövevény csak a gondjait elpanaszolni - tért be, és — minthogy félbehagyta az otthoni fúrás t-faragást — szórakozottságból magával hozta a riasztó szerszámot is.

A • -barkácsoló szenvedély egyébként, mint a legtöbb faluban, itt is megszállva tart néhány parasztembert. Közülük az egyik minden télen hozzáfog a

re még csak a vasvázak állnak. A létesítményre másfél millió forintot költenek. Több száz hold paradicsomra, paprikára szerződnek a Kecskeméti Konzervgyárral.

Dudás bácsi barkácsol.

van. Majdnem ezer hold nagyüzemi szőlőt telepítettünk eddig. Az ilyen ütemű fejlődést semmiért nem cserélném el.

Megkérdem, jól érzi-e magát Mélykúton.

— Elegendő munkám van ahhoz, hogy erről ne jusson eszembe meditálni — válaszol. — Sok jó szakember van a tszben, a szakmai gondokat megvitatom velük. Egyébként most iratkoztam be Gödöllőn az egyetemre, öntözési szakon tovább tanulok. Mit mondjak még? Öt év alatt háromszor jártam a Szovjetunióban, mindannyiszor jutalomképpen ...

Öt-hat évvel ezelőtt még több mint háromszáz fiatal járt el dolgozni a községből. Kétharmad részük azóta visszatért. Persze az élet szabálytalan eseteket is produkál: annak idején az egyik, Janka-pusztán lakó idősebb parasztember, Banász István, elment Pestre,, segédmunkásnak, majd kitanulta a vasöntő mesterséget. Két fia azonban itthon maradt, az egyik szántóföldi munkás, a másik traktoros és technikumba jár.

Kevés a hely, hamar megtelik az egy oldal. Pedig szólni kellene meg arról is, hogy a Baját Szegeddel összekötő műút legnagyobb községében a hétfőn déltájban átutazó nem jut meleg etelhez sem egy dupla feketéhez; hogy tavaly a háztáji gazdaságok csaknem ezer hízóra szerződtek — Muity Sándorról, az Alkotmány Tsz kitűnő organizációs képességekkel rendelkező elnökéről, az elavult művelődési házról és a szőnyegszövő tanfolyamról, az albérletben lakó és nagyon lelkes pedagógusokról, a jól felszerelt politechnikai műhelyről, és még sok-sok mindenről, amiben kiteljesedik Mélykút jelene és egyre szebben alakuló jövője Majd egy másik alkalommal...

ívta: Hatvani Dániel.

Fényképezte: Pásztor Zoltán,