Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-22 / 18. szám
Világ proletárja!, ogyosStjátok! Felelős döntések előtt XX. ÉVFOLYAM, 18. SZÄM Ara 60 fillér 1965. JANUAR 22, PÉNTEK Ülést tartett a megyei pártbizottság A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága január 21-én, csütörtökön Kecskeméten, a megyei tanács tanácskozó termében ülést tartott, amelyen részt vettek a járási és a városi pártbizottságok titkárai és a megye gazdasági vezetői. Az ülést dr. Molnár Frigyes, a megyei pártbizottság első titkára nyitotta meg, majd a párt-végrehajtóbizottság „Az 1965. évi népgazdasági tervekből adódó megyei feladatok” című jelentését Erdőst József, a megyei pártbizottság titkára terjesztette elő. A beszámolót követő vitában felszólalt dr. Matos László, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője, Miklós János, az állami gazdaságok megyei igazgatója, Brán András, a termelőszövetkezeti tanács megyei megbízottja, Petőfi Sándor, a Helvéciái Állami Gazdaság igazgatója, Papp Ferenc, a fajszi Vörös Csillag Tsz elnöke, Szabó Lajos, az SZMT vezető titkára, Praznovszki Sándor, az ÉM 31. Állami Építőipari Vállalat főépítésvezetője. Szabics István MÁV főmérnök, dr- Varga Jenő, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke, dr. Bodóczky László, a megyei bíróság elnöke, Végvári István, a Kecskeméti Konzervgyár igazgatója, dr. Csatári Lajos, az ÁMG megyei igazgatója, Brachna János, a MÉSZÖV elnöke, Varga Ferenc, a kalocsai járási pártbizottság titkára, Dörner Henrik, a Bács megyei Építőipari Vállalat főmérnöke, Sarok An tál, a Malomipari és Terményforgalmi Vállalat igazgatója, Benei Sándor, az Alföldi Állami Pincegazdaság igazgatója, Oláh György, a kiskunhalasi járási pártbizottság első titkára és dr. Szabó Sándor, a megyei főügyészség vezetője. A vitában felmerült kérdésekre Erdősi József adott választ. A megyei pártbizottság ülése dr. Molnár Frigyes zárszavával ért véget. őrjáratos gépkocsik szórják a salakot Éjszaka is készenlétben vannak a hóeltakarító gépek A legtöbb gondot a jégtakaró megszüntetése jelenti Mint ahogy arról tegnapi lapunkban beszámoltunk — jelenleg nincs hóakadály megyénkben. Tegnap és ma éjszaka a hóeltakarító gépek a legkisebb utakat is megtisztították a frissen hullott hótól, így a gépkocsiforgalom valamennyi közúton zavartalan. A megyei Közúti Üzemi Vállalattól kapott legfrissebb jelentés szerint megyénkben a legtöbb gondot az utakra fagyott hóié eltakarítása, vagyis a csúszósság megszüntetése jelenti. Az 5. számú budapest—szegedi főközlekedési út megyénkben húzódó szakaszán naponta többször három őrjáratos gépkocsi salakozza a síkos úttestet. Amellett további hat gépkocsi cirkál az 51. számú budapest—hercegszántói, az 54. számú dunapataj—bátaszéki, az 55. számú baja—csikériai és a Kecskemétet Dunaföldvárral összekötő útvonalakon. Mint a vállalat hóügyeletén mondták, az elkövetkezendő havazások, minden valószínűség szerint a legtöbb zavart a délen fekvő kelet—nyugati irányú közutakon okozzák majd. így már előre megtették a hóakadályok azonnali elhárítását célzó legszükségesebb intézkedéseket, és szerte a megyében éjjel-nappal készenlétben vannak a hóeltakarító gépek. A rendkívül síkos utak fokozott figyelmet követelnek a kerékpárosok és a gépjárművezetők részéről. Tegnap például a mentők bokatöréssel szállították a kórházba Horváth István, Dunavecse, Alkotmány utca 37. szám alatti lakost, aki az út síkossága miatt elvesztette uralmát kerékpárja fölött és az árokba zuhant. A vállalat lapzártakor érkezett tájékoztatása szerint a jelentősebb útvonalakon a következő helyeken vannak veszélyes, síkos szakaszok: Az 5. számú műúton a 63—65. kilométer (megyehatár—Lajosmizse) között, a 73—76. kilométer között (közvetlenül Kecskemét előtt, a 94—96. kilométer (Városföld) között és közvetlenül Kiskunfélegyháza után, az 54. számú Baja—Bátaszék útvonalon több helyen és az 51. számú budapest—hercegszántói közúton a 84—103. kilométer (Solt és Dunapataj) között. Fácánosban Az erdő szélén három méternyi magas, nádfonattal is megerősített drótkerítéssel körülvett terület, akkora, mint egy közepes nagyságú falusi porta. Ez a dusnoki fácántelep, a Dunaártéri Állami Erdőgazdaság itteni vadrezervátumának büszkesége, s egyben új létesítménye. Már hoztak is ide hétszáz fácánt — tojókat és kakasokat vegyesen —, Békés megyéből, a Bélmegyeri Állami Gazdaságból. Ez tulajdonképpen a törzstenyészet. A telep közvetlen közelében még az idén elkészül a keltetőállomás, s keltetni is szándékoznak mintegy 4500 fácáncsibét. Itt nevelik nyolc hetes korukig, s utána exportálják őket Nyugat-Németországba, Angliába, Franciaországba. De jut belőlük a társerdészeteknek is, ezenkívül növelik az itteni törzsállományt. A szárnyasok számára etetőket építettek a telepen, s szemestakarmánnyal táplálják őket. A „tojástermelés” idejére azonban speciális fácántápot adnak nekik. (K. Gy.) Fontos események előtt áll a termelőszövetkezeti parasztság. Itt a zárszámadó közgyűlésnek, s a jövő évi tervek megbeszélésének ideje. Vizsga, próbatétel ez minden termelőszövetkezet számára, hiszen kiderül, hogyan dolgoztak és milyen tervekkel akarnak előbbre jutni. A két jelentős esemény a tsz-demokrácia vizsgája is. Tudtak-e élni véle? Értik-e a lényeget? Arra használják-e a tsz-demokráciát, amire való: az erők összefogására? Nélkülözhetetlenül fontos —, hogy a tsz-demokrácia teljes gazdagságában kibontakozzék a közgyűléseken; a megértés, a további szorgalom forrásává váljék. Mert sajnos, igaz, néhányan félreértik, félremagyarázzák a demokráciát: Nem a lényegét látják, hanem csak a külsőségeit. Például azt, hogy a „demokrácia nevében ki-ki jól megmondhatja a magáét”. A közgyűlés azért demokratikus fórum, hogy helyet adjon a véleményeknek, csakhogy akad még olyan ember is, aki a demokrácia jogán demagóg szólamokat hangoztat. Nem számol, nem gondolkodik, nem latolgatja a realitásokat, csak beszél, követel, ostoroz. Például keveselli a jövedelmet, többet követel, mint amennyi járna. Többet akarni és követelni nem hiba, de az ilyen követelést ne csupán a zárszámadáskor hangoztassa az ember. Jó, ha a több jövedelem követelője önön szorgalmát is mérlegre teszi felszólalásában. Mennyit tett a többért, megfeszítette-e minden erejét azért, hogy több legyen? Aki például azt veti a vezetőség szemére, hogy kevés szénát juttatott a háztájiba, az azt is mondja meg, ott volt-e ő a kaszáláskor? Segített-e esetleg rohammunkában begyűjteni a szénát, amikor közelgett a vihar? Vagy csak egy hátravalót mentett haza belőle a háztájiba? Sokan számon kémek különféle juttatásokat, s természetesen jogos követelés is akad. De valaki jogtalan előnyöket kíván, olyat, ami nem jár neki, vagy olyasvalamit kér, amire nincs lehetőség, s a legjobb szándékkal sem lehet teljesíteni. S mi tagadás, sokszor olyan emberek követelnek lehetetlent, akik a lehetségest is elmulasztották a közösséggel szemben. Akik csak jogaikat tartják szentnek, de a kötelességet elmulasztották, s esetleg csak hűsöltek, míg más dolgozott. S a zárszámadó közgyűlésnek talán éppen az ő hanyagságaik miatt fő a feje. „A tsz a miénk, miért nem jut belőle mindannyiunknak?” — kérdezik némelyek a felelősségrevonás hangján. S ugyanezek az emberek a fegyelmet, a munka szigorúságát is fájlalják, mondván: „Ha a miénk, miért nem úgy dolgozunk benne, ahogyan jólesik?” Nem gondolnak arra, hogy elosztani csak azt lehet, ami megtermett. S a miénkben éppen az a szép és az a demokratikus, hogy a munka ütemét és a fegyelmet nem valami külső, ránk erőszakolt törvény szabja meg, hanem a saját jól felfogott érdékünk. A miénk nem azt jelenti, hogy herdáljunk a világba, hanem szorgalmat, s fokozott felelősségvállalást jelent. Miénk, tehát gyarapítsuk. Gazdagodjunk, boldoguljunk, hogy a több anyagiból mindannyiunknak több jusson. Az egyéni gazda annak idején kora hajnalban járt ki a mezőre családjával együtt. A miénkben talán munka nélkül is megterem az, amiért az enyémben sűrű verejtéket kellett hullatni? Azt a megfeszített robotot valóban nem kívánja a közös, amit az egyéni földön a magányos ember küszködése követelt, de a jó időben végzett munka nélkül a közös sem terem, s aki kevés és rossz munkáért nagy jövedelemre tart igényt, az nem veheti nyelvére a demokrácia szót. Némelyek fájlalják a szoros fegyelmet, a rend érdekében hozott szabályokat, s azt kérdezik: Hogyan fér össze a demokráciával az, hogy az elnök ide küld, oda küld, s a miénkben meg is büntetnek minket, ha nem az előírás szerint cselekszünk. Igen ám, csakhogy a tennivalót nem az elnök, vagy a brigádvezető érdeke szabja meg, hanem a közös érdek. S vajon a demokrácia arra kötelezne, hogy a közösség elnézze a felelőtlen lógás és csellengés lazaságait? Elnézze azt, hogy az ilyen ember kockára tegye a jövőt? Szó sincs erről. Akit a belátás nem fegyelmez, annak a közösség igenis előírhatja a fegyelmet. S az ilyen ember ne takaródzék a demokráciával, ha az elnök vagy a brigádvezető megdorgálja vagy esetleg fegyelmi büntetéssel is sújtja. A felelős közgyűlés mindig elhatárolódik a demagóg szólamok hangoztatójától. Felelős tanácskozásokon mindig annak van igaza, akinek a szavai mögött ott sűrűsödik a tettek, az érdemek fedezete. Aki akkor is ott lépkedett a sorban, amikor az ég zengett, amikor a helytállás, a szorgalom kemény erőfeszítést követelt. Sajnos, az is előfordul, hogy valaki a jogos bírálatot nevezi demagógiának, s így próbálja azt visszaverni. Fáj neki, hogy az elevenére tapintottak, s különféle ügyeskedéssel próbál kibújni a felelősségvállalás alóL Van olyan tsz-vezető, aki — ha bírálni kezdik a termelés rendjét, feltárják a hibákat — demagógiát magyaráz bele a bíráló szavakba. Rendszerint az ilyen magatartás szüli, hogy nem egy közgyűlésen a tagság a lényeges kérdésekről szót sem ejt, apró-cseprő ügyekkel hozakodnak elő, kis személyi torzsalkodások, panasznapi ügyek kerülnek napirendre. Olyan jelentéktelen dolgok, amelyek nem jellemzőek a tsz életére, s a valóban demokratikus légkörben, régen orvoslást nyerve, el sem juthattak volna a közgyűlésig. A zárszámadás és a tervkészítő közgyűlés fontos esemény a- tsz életében, hiszen a közös életet érintő alapvető kérdések megbeszélésének a fóruma. De nemcsak a beleszólás, a véleménynyilvánítás kell, hogy jellemezze ezeket a fontos tanácskozásokat, hanem a kötelességek, a tettek, s a közös felelősség vállalása is. Hiszen ezek a szép erények a tsz-demokrácia legfontosabb építőkövei. készítik a keltetőállomás és a vele egybeépülő iroda alapját az erdőgazdaság építőbrigádjának munkásai. A vadmadarak riadtan búzádnak a kerítés mellé a fotóriporter lencséje elől,
