Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-21 / 17. szám

A tszcs- és szakszövetkezeti tagok rendszeres betegellátása érdekében Egry előnyös, de kihassnálatlun kormányrendeletről „Híg latyakban járunk...66 Körülbelül egy hónappal ez­előtt képet közölt a Petőfi Né­pe a kecskeméti Csongrádi út újjáépítéséről. S ha az út elké­szül, valóban szinte megfiata­lítja majd ezt a városrészt. En­nek örülünk. De nem hallgat­hatjuk el, hogy az útépítők nem gondoskodtak az átmeneti időszak problémáinak megol­dásáról, nevezetesen: az ideig­lenes vízlevezető árkokról, s így, ha csapadékos az időjárás, a járdákat elönti az esővíz. Amikor e sorokat írom, híg la­tyakban járunk, és gyermeke­ink is bokáig sáros cipőben jelennek meg az iskolában. (A pedagógusok persze ezt nem hagyják szó nélkül.) A Kuruc téri iskola sarka, de a Zsinór és Zöldfa utcának a térre ve­zető része is járhatatlan. Az átkelőhelyeket az útépítő­­anyaggal megrakott tehergép­kocsik ugyancsak egyetlen sár­tengerré változtatják, sőt fel­nyomják a sarat a gyalogjáró­ra is. Kérjük az illetékeseket, sür­gős intézkedésükkel szüntessék meg az itt uralkodó áldatlan állapotokat. Németh Zoltán Kecskemét, Epreskert u. 74. fl statisztikai jelentésből A legfrissebb adatok szerint a házikertekben és szórvány­ban 53,6 millió gyümölcsfa, tehát az ország gyümölcsfaál­lományának hatvanegy száza­léka található. (MTI) Téli táj A múlt évben új kormány­­rendelet jelent meg a tszcs- és szakszövetkezeti tagok rendsze­res betegellátásáról. A rendel­kezés kimondja: 1964. szeptember l-tííl ön­kéntes alapon betegségi el­látásban részesülhetnek a közös munkában rendszere­sen résztvevő tagok is, havi 36 forint betegellátási díj fizetése mellett. Az önkéntes betegségi biztosí­tásnak azok a tszcs- és szakszö­vetkezeti tagok, családtagjaik is élvezői lehetnek — havi 60 forint betegellátási díj ellené­ben —, akik nem vesznek részt a közös munkában. A SZOT Társadalombiztosítá­si Főigazgatóságának Megyei Igazgatóságán a következő tájé­koztatást kaptuk a rendelkezés végrehajtásáról: — A rendelkezés mindenek­előtt azért volt időszerű, mert a tszcs-k és a szakszövetkezetek közösen művelt területe és tag­sága évről évre gyarapodik. Te­hát egyre több tag vesz részt a közös munkában, akik így jogot nyernek a társadalombiztosítási kedvezményekre is. Rajtuk kí­vül az egyénileg biztosított csa­ládtagokat is megilleti az orvosi gyógykezelés, a gyógyszer, a gyógyászati segédeszköz-juttatás, a kórházi ápolás, az anyasági segély ugyanolyan feltételek mellett, mint a tsz-tagokat, vagy azok családtagjait. — A rendelkezéssel kapcso­latos teendőkről valamennyi tszcs és szakszövetkezet vezető­ségét idejében írásban tájékoz­tattuk, és két szóbeli értekez­letet is szerveztünk számukra. Ennek ellenére komoly hiányos­ságok tapasztalhatók a kedvez­ményes betegellátásba való be­vonásnál, Az igazgatósághoz tartozó 13 tszcs és szakszövetkezet közül csupán 5J kötött ez idáig megállapodást. A be­jelentett biztosított tagok létszáma pedig mindössze 380. Egyéni biztosítás céljá­ból a területünkhöz tartozó 33 ezer tszcs- és szakszövet­kezeti tag közül alig 370-en kérték az önkéntes biztosí­tásba való felvételüket. — Az eddigi gyenge eredmé­nyek fő oka a tszcs- és szak­szövetkezeti tagok hiányos tá­jékoztatása, felvilágosítása. — Ezenkívül a termelő csoportok, a biztosításba lépőkről, nem ve­zetnek precíz nyilvántartást, és • így nem tudható: Valóban részt vesz-e minden biztosított a kö­zös munkában, tehát helyesen (Pásztor Zoltán felvétele.) • hajtják-e végre a valóságban a kormány rendelkezését? Az te­hát a feladat, hogy a közös munkát végzőkről olyan nyilvántartást készít­senek, amelyben a ledolgo­zott munkanapok pontos száma is szerepel. Csak így állapítható meg, hogy a férfiaknál előirt évi 90, a nőknél megszabott 60 munka­napot — az adott írásos nyilat­kozatoknak megfelelően — le­dolgozták-e valójában? Ha igen, akkor az előnyösebb biztosítási juttatásokra jogosult az illető tszcs- vagy szakszövetkezeti tag. A társadalombiztosítási szervek egyébként a jövőben az ez irá­nyú ellenőrzésre sokkal nagyobb súlyt helyeznek, mint eddig. A szóban forgó rendelkezés tehát — hangzott a nyilatkozat befejező része — a munkában rendszeresen részt vevő tagok számára teszi lehetővé az elő­nyös társadalombiztosítási ked­vezményeket. Véleményünk sze­rint a termelő csoportok veze­tőségei elsősorban ebből kiin­dulva kell, hogy végezzék az ez irányú felvilágosító munkát. Hasznos lenne, ha a tszcsék­­ben a helyi tanácsok, a szak­­szövetkezetekben pedig a MÉ­SZÖV illetékesei a jövőben ak­tívabban támogatnák a tagság felvilágosítását. A társadalom­­biztosítás megyei igazgatóságá­nak a továbbiakban a hatéko­nyabb helyszíni, konkrét segít­ségnyújtás lesz a feladata, hogy elősegítsük: A termelő csopor­tok az eddiginél nagyobb szám­ban és mértékben éljenek a kormányzatunk részéről meg­adott új társadalombiztosítási jogokkal és lehetőségekkel. B. Gy. Kenyérügy — kenyértöréssel Bajok vannak régóta a ke­nyér körül. Sületten, keletien, égett — panaszolták Kecelen. —• Pedig, négygőzös sütőtérrel, dagasztógépekkel, teljes tészta­feldolgozó gépsorral, tágas rak­tárral, világos szép munkate­­remmel, fürdővel, öltözővel ren­delkezik a korszerű, 800 ezer forintba került sütőüzem. A kenyér minősége mégsem javult. Hogy miért, ennek több oka van. Mindenekelőtt az, hogy az irányítást gyakoroló Kalocsa és Vidéke Sütőipari Vállalat vezetői, nem tudtak biztosítani keceli üzemük élére minden szempontból odavaló, rátermett szakembert. Az el­múlt hónapokban végzett vizs­gálatok azt is bizonyították, hogy a selejt oka nem a rossz alapanyag, hanem egyes dolgo­zók fegyelmezetlensége, a tech­nológiai, a munkafegyelem meg­sértése. A vállalat vezetősége sokat fáradozott azon, hogy a keceli sütőüzem dolgozói (akik a régi és az új üzemben azonosak ma­radtak) minél tökéletesebben elsajátítsák az új berendezések kezelését, az új gyártási folya­mat technológiáját. Például négy helyi péket utaztattak a fővárosba, ahol a XX. kerület egyik, a kecelivél azonos típu­sú, sütőüzemében kétnapos ta­pasztalatcserén vettek részt. Ké­sőbb, Bajáról hívtak szakem­bert, aki egy hét alatt bebizo­nyította: A kemencék jók, a liszt megfelelő. A hibák a sű­rűn előforduló italozásokból, ré­szegeskedésekből eredtek. Ilyen állapotban lehetetlen kifogásta­lan minőségű munkát végezni, amire az is bizonyíték, hogy a dolgozók — józan állapotban — ugyanabból az alapanyagból né­ha tetszetős, jóízű kenyeret is előállítottak. így foglalható össze a válla­lat igazgatójának, Molnár István elvtársnak és Márkus Tibor mű­vezetőnek írásban lefektetett jelentésének lényege, a keceli sütöde múlt évi munkájáról. Joggal vetődik fel az olvasóban a kérdés: Milyen intézkedések várhatók az említett hibák megszüntetésére? Az eddigi ja­vaslatok közül csak a legfonto­sabbakat említjük: Nyújtson se­gítséget a községi partszervezet a dolgozók politikai oktatásá­hoz, tudatuk formálásához. Tá­mogassa a községi tanács az üzem élére álló új — megfelelő tudású szakember — vezető lakás­­problémájának megoldását, saz új vezető a vállalat igazgatósá­gával együtt gondoskodjék a technológiai előírások betartá­sáról. Végül: fegyelmi eljárást kell foganatosítani azok ellen, akik fegyelmezetlenség, iszákos­­ság és hasonló okok miatt tuda­tosan megsértik a technológiai és munkafegyelmet. Hasznosnak, időszerűnek te­kinthetők az említett erőfeszí­tései, javaslatai a vállalat ve­zetőségének. Viszont, ennél sok­kal hamarabb, már a problémák, hibák jelentkezésének legkezde­­tén meg kellett volna akadá­lyozni ezek elburjánzását. Ha ezt időben megteszi a vállalat vezetősége, ha idejében bizto­sítja a határozott, megfelelő és következetes helyi irányítást, az erősebb kezű vezetést, akkor a keceli üzem egyes dolgozóinak fegyelmezetlen, felelőtlen mun­kája nem vezetett volna a szo­cialista munkamorál megsérté­séhez, gazdasági károk okozásá­hoz és a megérdemelten súlyos fegyelmi büntetésekhez. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Küafcun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsiláz. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index: 25 OtS. Tervek — feladatok ÉV ELEJÉN járunk. A múlt tapasztalataival gyarapodva ar­ra törekszünk, hogy ami rossz volt közöttünk, ne ismétlőd­hessen meg. A földművesszövetkezet helyi ügyintézőjével beszélgetünk. Témánk: Csengőd múlt évi fel­­vásárlási terveinek teljesítése. — Nem sikerült minden gyü­mölcsféléből elérnünk a terve­zettet — mondja Gubán elv­társ. — Az előirányzottnál ke­vesebb cseresznyét, meggyet, barackot, őszibarackot, körtét vettünk át a termelőktől. Oka? Csak szórványosan termesztik e gyümölcsféléket községünk gazdái, csupán a házi szükség­letük biztosítására gondolnak. Ám nagyobb hiba ennél, hogy a téli és tavaszi faápolásokat, a mechanikai és kémiai véde­kezést sokan elhanyagolják. Ezért bizony sűrűn előfordul, hogy a gyümölcs felvásárlásra alkalmatlan, cefrébe való. DICSÉRETET érdemelnek viszont az almatermelők, akik nagy gonddal ápolják fáikat. Ezzel magyarázható, hogy az általuk értékesített 4533 mázsa alma 80—85 százalékban ex­portképes volt. Volt is aztán öröm a fizetéskor!... — S hogyan alakult a ba­romfi- és tojásfelvásárlás ta­valy? — Sajnos, ebben nem tudtuk megőrizni a korábbi években kivívott járási első helyezé­sünket. Okai közé tartozik, hogy baj volt az előlegek fo­lyósításával. Sok termelő csak késve jutott hozzá, s bizony, ez nem hatott serkentőleg. A másik, a nagyobbik baj az volt, hogy hiányzott az össz­hang a Barnevál és a Ter­ményforgalmi Vállalat között. A Barnevál feltüntette a szer­ződésen, hogy mennyi kukori­cára jogosult a termelő. A Ter­ményforgalmi Vállalat azon­ban nem tudott kellő időben kukoricát biztosítani. Sőt! Akadtak olyan gazdák is, akik egyáltalán nem jutottak hoz­zá. Még most is fennáll az a fonák helyzet, hogy a vállalat kukorica helyett árpát ad ki a szerződő feleknek. — Gubán elvtárs szerint mi­lyen intézkedésekkel lehetne segíteni az idei községi felvá­sárlási tervek sikerét? — N ÖVÉN Y VÉDELEM! El­sősorban ez az egészséges, szép gyümölcstermés záloga. Szer­vezési jelleggel már most fog­lalkozni kell a növényvédelmi brigádokkal. A baromfi- és to­jásfelvásárlást illetően pedig azt akarjuk, hogy ne csökken­jenek a teljesítést jelző szá­mok. Ehhez azonban az szük­séges, hogy ne folytatódjék a takarmánybiztosításban az em­lített rossz gyakorlat Hiszen a hibákból akkor okultunk, ha elhagyjuk azokat. Moravcsik Árpád Nyilvános telefont kémek A bajai Alvég lakóinak kéré­sét tolmácsolom, amikor a szer­kesztőséghez fordulok levelem­mel. Az alvégieknek ugyanis nincs nyilvános telefonjuk, s ha valamelyikük hirtelen rosszul lesz, vagy baleset adódik, sem orvost, sem mentőt nem tudnak hívni sürgősen, mert a legkö­zelebbi nyilvános telefonállo­más még kerékpáron sem ér­hető el húsz-harminc percen belül. De ha a tűzoltóságot, vagy a rendőrséget kellene ér­tesíteni, akkor is ugyanaz a helyzet. Az alvégiek tehát ez­úton kérik az illetékes posta­ügyi szerveket, hogy a Wesse­lényi utca sarkára helyezzenek egy nyilvános távbeszélő állo­mást, de ha a Vöröskereszt-is­kolában szerelnének fel egy úgynevezett pénzbedobós készü­léket, az is gyorsan elérhető he­lyen lenne. Pechtler Ferenc Baja

Next

/
Thumbnails
Contents