Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-04 / 2. szám

2. oldal 1965. január 4, héttő Huszonháromezer amerikai katona Sél-Víelaamban Nyilatkozatok Indonézia bejelentéséről Kongóban elfialasziolták a választásokat AMERIKAI forrás sze­rint Binh Ghia térségé­ben péntek dél óta je­lentősebb harc már nincs. EGY NAP A KULPOL! Ti KÁBÁN A L EOPOIjD V ILLE-I rádió szombaton ismer­tette a belügyminiszté­rium közleményét, amely Magyar és külföldi államférfiak táviraiválfása az újév alkalmából Ez a jelentés ellentmond a szombaton ugyancsak amerikai forrásból érkezett híreknek, amelyek a nap folyamán lefolyt komoly harcokról tájé­koztattak. A dél-vietnami kormányerők erős légi támogatás mellett a terepet fésülik át. Ennek eredményeként megtalálták a december 30-án lelőtt helikopter három amerikai tagját. Az ame­rikai katonai köröket — mint már jelentettük — meglepetésként érte a Saigonhoz oly közel eső térségben megnyilvánult ellenállás, amely arra enged következtetni, hogy a dél-vietnami hazafiak új stratégiával, több jelentős kormány­állás ellen egyidejűleg intézett támadással a kormányerők szétszórására törekszenek. A haza­fiak sikere még nagyobb súllyal esik latba, ha tekintetbe vesszük az amerikai katonai támoga­tás fokozódását. Az amerikai katonai szóvivő vasárnapi bejelentése szerint jelenleg 23 000 főnyi amerikai katona tartózkodik Dél-Vielnamban. Ezer emberrel több mint decemberben. A sai­­goni buddhista főhadiszálláson december 20-a óta első ízben több ezer ember gyűlt egybe. Az egymást követő szónokok elítélték a Huong-kor­­mányt, amiért elnyomja a buddhistákat. Thich Tan Chau, a saigoni buddhista központ vezetője kijelentette, hogy a buddhisták nem akarnak hatalomhoz jutni a kormányon belül, de ragasz­kodnak az üldözésmentes szabadsághoz. A budd­hista vezetők ezután felkérték a tömeget, hogy oszoljon szét, de vegyen részt a hétfőre terve­zett diáktüntetésen. AZ ENSZ-BÖL való kilépés hivatalos bejelen­tése után Palar, Indonézia ENSZ-küldöttségének vezetője közölte, hogy az írásbeli bejelentés még nem készült el, valószínűleg csak hétfőn nyújt­ják át. Indonézia szóvivője emlékeztetett rá, hogy Sukarno elnök az elhatározást már csütör­tökön elhangzott beszédében bejelentette. Az ENSZ illetékesei tájékoztatást kaptak országa döntéséről január 1-én, szándékosan az időpont előtt, amikor Malaysia, a Biztonsági Tanács tag­jává válik. Palar még annyit közölt, Indonézia kilépése nem jelenti azt, hogy kiválik az ENSZ szakosított szervezeteiből. Hírügynökségi jelenté­sekből kitűnik, hogy a brit kormány Sukarno _ elnök bejelentésének hírére további intézkedése­­" ket tett a távolkéleti" angol Csabátok megerősí­­. Malaysia felé tart az Eagle-repülőgép­anyahajó. Bejelentették, hogy összesen hat hadi­hajót és ezer főnyi egységet küldenek a Távol- Keletre. Sir James Cassels tábornok, a száraz­földi hadsereg újonnan kinevezett vezérkari fő­nöke szombaton Londonból Malaysiába utazott. Indonézia kommunista pártja nyilatkozatban je­lentette be, hogy üdvözli és teljes mértékben támogatja Sukarno elnök döntését. U Thant, az ENSZ főtitkára üzenetben kérte Indonézia elnö­két elhatározásának megmásítására. Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ-delegátusa hasonló felhívást intézett Indonéziához. Az ENSZ diplo­máciai köreiben meglepetést keltett Indonézia elhatározása. Első eset, hogy egy állam kiválik a nemzetközi szervezetből. Az ENSZ tagállamai­nak száma a kilépéssel 114-re csökkent. szerint a februárrá tervezett valasztasoxat már­cius 17-e és 31-e között fogják megrendezni. A nyugati hírügynökségek rámutatnak, hogy az 1964. augusztus 1-én kihirdetett alkotmány sze­rint, amelyet az év elején Luluaburgban száz napig tartó tanácskozások során dolgoztak ki, a választásokat legkésőbb 1985 májusa előtt kell lebonyolítani. A felkelők azonban tagadják az alkotmány érvényességét, mert a luluaburgi megbeszéléseken nem a politikai pártok, hanem Csőmbe befolyása alatt álló különféle szerveze­tek képviselői vettek részt. Az AP megjegyzi, hogy Kongóban jelenleg több mint kétszáz po­litikai párt működik — többségükben törzsi és vallási csoportok képviselői. Soknak csak hang­zatos neve, elnöke, végrehajtó bizottsága és egy sokszorosító gépe van, amelynek segítségével kiáltványokat tesz közzé. Eddig három nagyobb tömörülés jött létre: Adoula volt miniszterelnök kongói demokratikus tömörülése, a Kaszávubu elnök Abako pártja körül kialakult afrikai de­mokratikus bizottság, valamint egy úgynevezett közös arcvonal, amelyet — az AP szerint — a meggyilkolt Lumumba miniszterelnök hívei ala­kítottak. Ugyancsak az ÁP értesülése szerint amerikai és belga részről az elmúlt időszakban nyomást gyakoroltak Csőmbe miniszterelnökre, hogy rendeljen el tűzszünetet és kezdjen tárgya­lásokat a felkelőkkel. Megfigyelők véleménye szerint az amerikaiakat és a belgákat rendkívül kellemetlenül érintette az a tény, hogy az afri­kai államok képviselői az ENSZ közgyűlésében szinte egyhangúlag elítélték Csőmbe kormányát. Az állítólag megbékélésre irányuló amerikai— belga kezdeményezésnek tehát lényegében Csőm­be megmentése a célja. Táviratváltás történt az új­­esztendö alkalmából a magyar állami és pártvezetők, valamint a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Mongol Nép­­köztársaság, a Német Demokra­tikus Köztársaság, a Román Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság ál­lami és pártvezetői között. Magyar államférfiak üdvöz­letét váltottak az Afgán Király­ság, az Albán Népköztársaság, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság, az Amerikai Egyesült Államok, az Argentin Köztársaság, Ausztrália, a Bel­ga Királyság, Bolívia, a Brazí­liai Egyesült Államok, a Bur­mái Unió, a Burundi Királyság, Ceylon, a Dahomey Köztársa­ság, a Dán Királyság, az Egye­sült Arab Köztársaság, az Ele­fántcsontpart Köztársaság, az Etióp Császárság, Felső Volta Köztársaság, a Finn Köztársa­ság, a Francia Köztársaság, a Gabon Köztársaság, a Ghánái Köztársaság, a Görög Király­ság, a Guineái Köztársaság, a Holland Királyság, az Indiai Köztársaság, az Indonéz Köz­társaság, az ír Köztársaság, az Iraki Köztársaság, az Iráni Csá­szárság, az Izlandi Köztársaság, Japán, a Jemeni Arab Köztár­saság, a Jordániái Királyság, a Burma ünnepén A Burmái Unió népe ma füg­getlenségének napját köszönti. Tizenhét esztendővel ezelőtt, 1948. január 4-én ratifikálta a független Burma azt az egyez­ményt, amelynek alapján az or­szág kilépett a brit nemzetkö­zösségből. Azóta esztendőről esz­tendőre ezen a napon végeznek számvetést az évszázados angol gyarmati uralom utáni szabad évekről. Burma a legutóbbi évtizedben egyre következetesebben küz­dötte le a gyarmati múlt ma­radványait. Először az ameri­kaiak által felajánlott katonai zserződést utasította el. majd megtagadta a SEATO délkelet­ázsiai agresszív tömbhöz való csatlakozást, s a nemzetközi fó­rumokon az antíimperialista or­szágokkal együtt a békés egy­más mellett élés politikáját hir­dette. Az igazán mélyreható változások azonban a legutóbbi két és fél esztendőben következ­tek be, miután Ne Vin tábor­nok „forradalmi tanácsa” vette át a hatalmat 1962-iben. Ne Vin kormányának programja: Bur­ma szocialista állammá alakítá­sa, s ennek érdekében a bur­zsoázia uralmának, a külföldi monopóliumok befolyásának fel­számolása. Elvetették a régi parlamentáris rendszert, mert a burzsoá parlament nem a ha­ladást hanem a konzervativiz­must szolgálta. A több szakasz­ban végrehajtott gazdasági in­tézkedések — a bankok, majd a Burma'Oil Company államosí­tása, az amerikai Ford-alap és a neokolonialista behatolást szol­gáló ázsiai alap felmondása, a rizsfeldolgozó- és az erdőipar államosítása — jelentős forra­dalmi változásokat eredményez­tek. Megkezdték a földreform végrehajtását is, háromezer traktort rendeltek például Cseh­szlovákiától, s szovjet segítség­gel 30 traktörállomás szervezé­séhez láttak. A „forradalmi ta­nács” uralkodása óta Burmá­ban 73 százalékkal emelkedett az állami szektor termelése, a magángazdaságoké viszont mindössze tíz százalékkal. Re­formokkal igyekeztek leküzdeni a súlyos gyarmati örökséget, s bár a dolgozókat tömörítő Bur­mái Szocialista Program Pártja nem marxista párt, elveti az antikommunizmust és célja a szocializmus megteremtése. Népünk és népköztársaságunk kormánya rokonszenvvel kíséri a hősi múltú, 24 milliós burmai nép küzdelmét, s támogatja a függetlenségi program megvaló­sítását. Visszahívták szabadságáról a 2. angol ejtőernyős zászlóaljat, hogy Malaysia térségébe irányítsák. (MTI Telefoto) 1 Kínai Országos Hépl Gyűlés megválasztotta az álfán* vezetőit A Kínai Országos Népi Gyű­lés most folyó első ülésszaka plenáris ülés keretében megvá­lasztotta az ország vezető ál­lami érfiait. Liu Sao-csi tölti be továbbra is a Kínai Népköztársaság ál­lamfőjének tisztségét. Szung Csing-ling asszony és Tung Di­­vu maradt az államfő két he­lyettese. Az országos népi gyűlés ál­landó bizottságának elnökévé újraválasztották Csu Tét. Az államfő javaslatára Csou En-lajt választották meg az ál­lamtanács elnökévé. Az elnökj emelvényen jelen volt Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bi­zottságának elnöke. Meside elu?asíi|a Walter Ulbricht lavasla'ait Erich Mende alkancellár és össznémetügyi miniszter a Runschau am Sonntag-nak adott nyilatkozatában elutasí­totta a Walter Ulbricht újévi rádióbeszédében kifejtett javas­latokat. Azzal a kibúvóval tért ki Walter Ulbricht javaslatai­nak érdembeli megválaszolása elől, hogy előbb a négy nagy­hatalomnak kellene egyetér­tésre jutnia a leszerelés és az európai biztonság kérdéseiben. Leszögezte, hogy Bonn továbbra is csak akkor járulna hozzá a vegyes össznémet bizottságok létrehozásához, ha a négy nagy­hatalom és Franciaország — ad­na megbízást erre a németek­nek, Kambodzsai Királyság, Kame­run Szövetségi Köztársaság, Ka­nada, a Kenyai Köztársaság, a Kongói Köztársaság (Brazza­ville), a Középafrikai Köztársa­ság, Kuwait Emírség, Laosz Királyság, Libanon Köztársaság, Libéria Köztársaság, Libia Ki­rályság, Luxemburg Nagyher­cegség, Malawi, a Malgas Köz­társaság, a Mali Köztársaság, Málta Állam, Marokkó Király­ság, Mexikó Köztársaság, Nagy- Britannia és Észak-Ir ország Egyesült Királyság, Nepál Ki­rályság, Niger Köztársaság, a Nigériai Szövetségi Köztársaság, a Norvég Királyság, Nyugat- Szamoa, az Olasz Köztársaság, az Osztrák Köztársaság, a Pa­kisztáni Köztársaság, Ruanda Köztársaság, Sierra Leone, a Svájci Államszövetség, a Svéd Királyság, a Szenegáli Köztár­saság, a Szíriái Arab Köztársa­ság, a Szomáli Köztársaság, Szudán Köztársaság, Tanzania Egyesült Köztársaság, Thaiföld Királyság, a Tógái Köztársaság, Trinidad és Tobago, a Török Köztársaság, a Tunéziai Köz­társaság, Uganda, Uruguay, Zambia Köztársaság államf ér­fiaival és U Thanttal, az ENSZ főtitkárával. (MTI) Díszszemle Havannában Január másodikén ünnepelte Kuba népe a forradalom győ­zelmének évfordulóját. Az ün­nepi díszszemlén megjelentek a kubai közélet képviselői, diplo­maták és újságírók. A kormány­tribünön a Kubai Szocialista Forradalmi Egységpárt Országos Vezetőségének tagjai, miniszte­rek és a társadalmi szervezetek vezetői foglaltak helyet. A díszszemlét 21 löveg össz­tüze vezette be, majd megkez­dődött a kubai fegyveres erők impozáns seregszemléje. A katonai parádé után Fidel Castro, a Kubai Szocialista For­radalmi Egységpárt Országos Vezetőségének első titkára, a kubai forradalmi kormány elnö­ke mondott beszédet. A kubai miniszterelnök két és fél órás beszédében főleg az ország belső helyzetével foglal­kozott. •— Kijelenthetjük, hogy a forradalom hatodik éve kitűnő év volt. Megelégedéssel állapít­hatjuk meg. hogy számottevően nőtt a termelés. A nemzetközi helyzettel fog­lalkozva a miniszterelnök ironi­kus hangon jegyezte meg: Az imperialisták hiaba reményked­nek abban, hogy Kuba az Egye­sült Államokkal való kapcsola­tainak javítása érdekében el­távolodhat a szocialista tábor­tól. Hangsúlyozta, hogy Kuba még akkor sem fogadna el se­gítséget az Egyesült Államoktól, ha azt kamatmentesen ajánlaná fel. Nem fogadnánk el, mert nem hiszünk nekik — szögezte le a. miniszterelnök. Ezután így folytatta: Ha a világon egyetlen szocialista ország lenne csak, akkor sem tagadnák meg; a vi­lág minden kincséért sem, hogy szolidaritást vállaljunk vele. Az imperialistáktól pedig semmit sem akarunk. Semmiféle fehé­­telt nem fogadunk el, csak a nemzetközi jog szabályait és törvényeit. Fidel Castro visszatérve a gazdasági problémákra, arról szólt, hogy Kuba bizonyos fo­kig még függ a világpiaci cu­koráraktól. a cukor jelentős ré­szét azonban a szocialista or­szágok vásárolják meg olyan stabil áron, amely a legteljesebb mértékben kielégíti a kubaiakat — mondotta. Felhívott arra, hogy minden erőt mozgósítani kell a bő termés betakarítására. Ha szükség lesz rá, mindenki cukornádat fog vágni saját ma­gamat is ideszámítva — jegyez­te meg. Végül javasolta, hogy az 1965-ös évet nyilvánítsák a i mezőgazdaság évévé.

Next

/
Thumbnails
Contents