Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-04 / 2. szám
1965. Január 4, hétfő & flfRM Bizakodó hangulatban „Született” vezető nincs — Vége felé járunk a leltározásnak — mondja Sütő Béla, a lajosmizsei Sallai Tsz főkönyvelője. Kissé gondterhelt mosollyal azonban hozzáteszi: — A könyvelés számára még ezután következik a nehéz időszak. De a „kettős műszak” csak három hétig tart; a tervek szerint január 22-re elkészülünk a zárszámadással. A leltározás már szilveszterkor befejeződött. Ami a zárszámadással kapcsolatos sokrétű munka ütemét iileti, a tervüknek megfelelően haladnak. Nem érdektelen azonban a zárszámadás tartalma sem, vagyis az: a gazdálkodás eredményei „naprakész” állapotban vannak-e. Milliós haszon a kertészetből Néhány eredményre, adatra máris fény derült. — A növénytermesztés több mint kétmillió forintos bevételi tervét teljesítettük — így a könyvelő. — Az állattenyésztésből egy millió 765 ezer forint bevételt terveztünk, s ezt az összeget egy-két százalékkal meghaladja az eredmény. Nem rossz tehát az állattenyésztés hozamának aránya, főleg ha figyelembe vesszük: a 2300 holdas termelőszövetkezet túlnyomó részben — méghozzá nem is a legjobbik fajta — homokon gazdálkodik. A talajt azonban meg akarjuk javítani trágyázással — szól közbe Sárközi János íőagronómus. Majd a zöldségtermesztés hasznosságáról beszél. A növénytermesztés bevételének majdnem a fele származott az alig több mint száz holdas kertészetből. Saját fúrású csőkútjaikból 35 holdat állandóan/ egy másik ugyanekkora területet pedig időnként öntöznek. Jutott a mesterséges esőből a 70 holdnyi lucernásra is. Az agronómus segítsége A főagronómusnak is elegendő rész jut a zárszámadás munkájából. Hol az egyik, hol a másik leltározó bizottsággal járja a határt, a majorságot. — A mezei leltár elkészítésében éppen a főagronómus segíthet a legtöbbet — mondja. — Hiszen neki kell legjobban ismerni a területet. De szükség van a pontos kimutatásokra is, elsősorban a termésátlagok felmérésénél. A leltárjegyzéken hozzávetőleg tíz millió forint értékű vagyon szerepel majd. Erre alapozzák az idei gazdálkodást. Megvettek egy majorságot S még egy nem lényegtelen kérdés: miként részesedik a jövedelemből a szövetkezet csaknem kétszáz gazdája? Erre a főkönyvelő válaszol: — Két év óta a készpénzfizetéses módszert alkalmazzuk. Ennyi idő után nyugodtan mondhatjuk, hogy bevált a jövedelemelosztásnak ez a formája. Néhány kapásnövénynél azonban még a százalékos elosztás is érvényben van. Ám az előbbi a döntő. Bízvást kijelenthetem, hogy a gazdák közösből származó átlagos évi jövedelme az idén meghaladja a 11 ezer forintot. A részesedés mértéke tehát eléri a tervezettet. Ez annál inkább figyelemre méltó, mert törődtek a közös fejlesztésével is. Terven felüli beruházásokat eszközöltek, gépeket vásároltak, sőt megvették a Helvéciái Állami Gazdaság közeli üzemrészének egy teljes majorságát, ahol több mint 700 négylábú jószágot helyezhetnek el. Mindent összegezve: a Sallai Tsz gazdái, vezetői bizakodó hangulatban készülnek a zárszámadásra. Nem ok nélkül. H. D. Zyvieci szerelők „Boldog új évet!” — hallatszott az év első munkanapján a műhely minden sarkából, amikor olajos szerelőruhában belépett a három lengyel. Pinkowski Roman, Malysa Bogumil villanyszerelő techninikus és Kosiec Józef mérnök vidáman integetve — a magyart azonban alaposan törve — viszonozták a jókívánságokat: „Bodag uj evet!”. Nagyon megszerették őket a Kiskunfélegyházi Műanyagfedolgozó Vállalat — új nevén a Villamosszigetelő és Műanyaggyár 2-es számú gyáregységének — dolgozói. Egy hónapja, hogy itt vannak. Mint mondani szokták ég a kezük alatt a munka. Szűkebb hazájuk: Zyviec 30 ezer lakosú lengyel városka, ahol a présgépgyárban dolgoznak. Azért jöttek Félegyházára, hogy a műanyaggyár új műhelycsarnokában felszereljenek harminchárom darab 40— 100—160 és 250 tonnás náluk készült új bakelit présgépet. Ök azonban egész természetesnek tartják, hogyha elromlik egy régebbi gép, akkor azt is megjavítják. Ilyenkor azután nem nézik a munkaidőt. — A tervet teljesíteni kell — szokták mondani kedvesen mosolyogva, de mégis komolyan, amikor megköszönik nekik a segítséget Így hát nem csoda, ha dédelgetik az üzemben a három lengyelt — vezetők és munkások egyaránt. Karácsonykor csak a mérnök utazott haza, a két technikus itt maradt. Annyi meghívást kaptak a műanyaggyáriaktól, azt sem tudtak hová menjetek. Végül Zombor Gábor főmechanikus meghívását fogadták el Kistelekre. Azóta is sokat emlegetik a finom ételeket, italokat, a művelődési ház műsoros estjét, a cigányzenét, meg a magyar családnál eltöltött karácsony estét. — És hol szilvesztereztetek? — kiált gépje mellől egy munkás. — Felavattuk Budapesten a Szabadság Szállót — magyarázták kézzellábbal. — Pálinka... Muzik... — Tánc reggelig. „Bodag uj ev!...” — intettek még egyszer nevetve, majd közrefogtak egy szerelésre váró présgépet, s már a munka kötötte le minden figyelmüket. Nagy Ottó Az írás bajnokai Asszonyok, lányok az írás bajnokai. Villámgyors kezű háziasszonyok, családanyák, kiknek az írógép billentyűje, a tűhegyes gyorsíró ceruza nemcsak kenyérkereseti munkaeszköz, hanem immár az elismerés forrása is. Velük, a kecskeméti gyors- és gépíróbajnokokkal találkoztam a minap, akik tavaly az ország legjobb vidéki versenyzőinek bizonyultak. A különböző gép- és gyorsírási sebességi kategóriákban mind a csapat-, mind az egyéni versenyben a kecskemétiek szerezték legtöbb bajnoki és helyezési pontot a pestiek után. Szerények. — Hol vagyunk mi dr. Kappa Györgytől, akinek lehetetlen oly gyorsan diktálni, hogy lemaradjon a gyorsírással. Ö a 600-at is nyugodtan bírja. És csak 300-as vagyok — jegyzi meg dr. Saskői Ernőné, a kecskeméti gyors- és gépíró iskola tanára. Igen, ő „csak” 300 szótagot ír le percenként, s kollegái mesélik: Ez a legnehezebb sebességi kategória, ebben indultak a legtöbben az országos versenyen. Saskőiné a megszabott 75 perc helyett 40 perc alatt készítette el hibátlan „bajj*oki” dolgozatát. _ Egy ember percenként hány szótagot mond általában? , __ Száznyolcvanat. Én most a 350-es kategóriára térek át, ezt már csak tizenketten bírják az országban... — így Saskőiné. Három asszony: Köpöczi Lajosné, Szórád Gyuláné és Horváth Sándorné — valamennyien a megyei pártbizottság dolgozói — szerezték meg az idén harmadízben az országos gép- és gyorsíró vetélkedés csapatbajnokságát, ami azért is nagyszerű teljesítmény, mert a tapasztalatok szerint, a hivatalok, intézmények, vállalatok irodáiban egyáltalán nem gyakoriak a két írásnemet kultiváló munkaerők. — Pedig a kettőt össze kell, össze lehet egyeztetni — magyarázza a „csapatkapitány” Köpöcziné —, de ehhez az is szükséges, hogy gép- és gyorsírásban egyaránt foglalkoztassák a dolgozókat. Mert, ha nem így van, elfelejti hamar az ember a gyorsírást. S az sem ártana, ha a gyorsíró tudást anyagilag is jobban megbecsülnék... Érdekes szakmai sajátosságot árult el a megye legjobb gépírónője, Oláh Gyuláné, aki a megyei bíróságon dolgozik. — Kevesen tudják, hogy egy billentyű leütéséhez 20 dekasúlyú erőt kell kifejteni. Ha tehát, valaki 10 perc alatt 5000 leütést végez, ez egy mázsa súlyt jelent. Ezért fáj a legtöbb gépírónő csuklója, s nagyon téved, aki azt hiszi, hogy a gépíráshoz nem kell erős fizikum... Én sem tudtam ezt idáig, de most már elhiszem ... Persze, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a jó gyors- és gépírónőnek sokat kell olvasnia, művelődnie, s nemcsak a nyelvtani, hanem a helyesírási szabályokkal is tökéletesen tisztában kell lennie. Söröly Margit, a Kecskeméti Gyors- és Gépíró Iskola igazgatónője, a gyors- és gépírószövetség kecskeméti csoportjának elnöke az utánpótlásról beszélt: — A nálunk végzők sorsát, munkáját később is figyelemmel kísérjük és gondoskodunk a rendszeres továbbképzésükről is mind elméletileg, mind gyakorlatilag. A legjobbak részére módot nyújtunk — mint legutóbb is —, hogy országos viszonylatban összemérjék tudásukat másokkal. Ügy érzem, van okunk a büszkeségre. Nemcsak annak örülök, hogy az ország 19 megyéje közül a mi megyénk versenyzői hódították el a legtöbb csapat- és egyéni bajnokságot, helyezést, hanem a hibátlansági százalék javulásának is. S ha ezt vesszük tekintetbe, az eredmények még magasabbra értékelhetők. Persze, a mi feladatunk minden tanulónkból „kihozni” a maximumot, mindenkit átlagos, vagy ennél magasabb kvalitású gyors- és gépírónak nevelni. S hogy ezt sikerült megoldani eddig, és remélem ezután is, ezt a legjobbak eredményei reprezentálják... B. Gy. Legutóbbi felmérés szerint Kecskeméten jelenleg csak minden harmadik vállalatigazgató és minden második főmérnök tanul, a többi semmilyen — gazdasági vagy politikai — oktatásban nem vesz részt. Nem éppen vigasztaló jelenség ez, sőt káros, retrográd szemléletet is tükröz. Vezetők — ma — tanulás nélkül?! Amikor világszerte kifejlődőben van a vezetés, mint külön tudomány? S nemcsak nálunk, hanem a többi szocialista államban is kiépülnek a vezetőképzés intézményes oktatási keretei? Először is leszögezzük, hogy a vezető fogalmában — semmiesetre sem egyetlen, de legfőbb kritériumnak azt a jogot és lehetőséget tartjuk, hogy mások munkáját meghatározhatja, befolyásolhatja, ellenőrizheti, értékelheti. Azaz: emberek tevékenységét közvetlenül irányítja. Éppen az a tény, hogy a vezetés — „személyek vezetése”, különleges problémákat vet fel a szocialista társadalomban. Hogyan? — teheti fel a kérdést a mindennapi gondolkodás — nálunk, ahol a termelőeszközök közös tulajdona társadalmi valósággá tette minden ember egyenlő jogát, mégis fennáll a vezető és vezetett viszony egyenlőtlensége? Nem ellentmondás az, hogy az emberek bizonyos csoportjának j oga van más emberek munkáját megszabni, ellenőrizni — és így tovább? Mint Lenin is rámutatott, az egyenlő jogok ellentmondásaként szükségszerűen fennmaradt az egyenlőtlenség a szocialista társadalomban — a munkamegosztásban. Ebben benne van a vezető és vezetett viszony megléte is. Történt-e akkor változás az előző társadalmi rendszerrel összehasonlítva a vezetők és vezetettek viszonyában? —. kérdezheti valaki. Egy különbségre mindjárt rámutathatunk. Nálunk a vezetők tevékenysége igen sokirányú közösségi, társadalmi kontroll mellett megy végbe, s ez azzal összefüggésben is, hogy a mi vezetőink az össztársadalom érdekeit képviselik — ha esetenként hibáznak is — minőségi változást jelent. Volt időszak, amikor a sematikus gondolkodás a vezetők és vezetettek viszonyát azzal akarta nemlétezővé tenni, hogy kimondta: Csak technikai alárendeltségről, a dolgok igazgatásáról beszélhetünk nálunk, emberek tényleges irányításáról nem. Ebből az erőszakolt tagadásból következett aztán az a felfogás, hogy ha ez így van, a jó vezetőnek csak jó elektromérnöknek, mezőgazdásznak, jogásznak, esztergályosnak kell lennie, értsen a dolgok irányításához, az emberekkel való bánásmód nem fontos. Az már úgyis „jön” a tapasztalatból, rátermettségből, a jó vezető érzékből, mert hisz vezetőnek születni kell. A szocializmus végleges győzelmével azonban megváltoztak a kritériumok. Nemcsak politikai megbízhatóság, nemcsak a dolgok igazgatásához való értés a feltétel ahhoz, hogy valaki jó vezető legyen. A vezetőnek ma az emberek irányításában is jó szakembernek kell lennie. mánya. Ez ma még viszonylag kevés praktikus segítséget ad ugyan, de a magasabb szintű, bonyolult mechanizmusú rendszerek irányításánál már megmutatkozik a benne rejlő nagy perspektíva — és a kibernetikával való „ismerkedés” hasznos” lehet minden vezetőnek, mert ráirányítja a figyelmet a feladatok egészére, az öszszefüggések tanulmányozásának fontosságára, az információk jelentőségére. Hiszen egy-egy vezetési egység felfogható bizonyos önirányító rendszernek. Ha egy gazdasági vezetőt megkérdezünk, miket tart a vezetés helyes módszereinek, ilyeneket mond: Mindig fontossági sorrendben kell foglalkozni a döntésre váró kérdésekkel. Ne aprózzuk el a munkánkat azon a címen, hogy „mindenről tudnunk kell”. Hogy ne szakadjunk ezerfelé, ahhoz jól kell kiválasztanunk vezető munkatársainkat. Legyenek azok önállóak, merjenek az igazgató láttamozása nélkül intézkedni. Arra neveljük a vezetés középgárdáját, hogy közülük minél többen tudjanak népgazdasági méretekben, távlatokban gondolkodni. Mindez néhány csepp a vezető szerteágazó tevékenységi köréből, de kapcsolatos az emberek kiválasztásának, értékelésének készségével. A szocialista társadalom létrejöttével megszűntek* az antagonisztikus társadalmi osztályok. Szocialista szektorban dolgozik a munkás éppúgy, mint a tervezőmérnök, vagy a volt középparaszt tsz-tag. Ám, a vezetőnek nem lehet szem elől tévesztenie, hogy akiket irányít, ma is meghatározott társadalmi rétegek tagjai. Más-más környezetben élő emberek különböző értékítételek, előítéletek, törekvések, magatartásbeli normák hordozói. Nem elég, ha a vezető mindezt régi gyakorlata alapján, ösztönösen Is „felszámítja”, igen sokat nyer emberismeretben például a szociológia tudományos eredményeire is támaszkodva ítéli meg az emberek magatartásának eredőit. A pszichológiával való találkozás is könnyebbé teszi a vezető dolgát. Akkor szintén tudományos ismeretekből, tehát nemcsak ösztönből, megérzésből kiindulva foglalkozik az emberekkel. Mint egyéniségekkel, akik különböző képességek, adottságok, hajlamok, vérmérséklet „megtestesítői”, — azonkívül, hogy más-más rétegekből jöttek. A jó vezetőnek tudatosan kell közelednie a dolgozók lelkivilágához is. De miért ez a sokoldalú, tudományosan rendszerezhető ismeretanyag? Az-e ezzel acél, mint a kapitalista világban kialakult „manipulációval”? Ott a tudományos megalapozottságú emberismeret arra való, hogy ennek segítségével elsorvasszák az emberek önálló akaratát, személyiségét. Ezt az elvet mi elvetjük. A szocialista vezetőnek nemcsak meghatároznia, befolyásolnia, értékelnie, ellenőriznie kell a dolgozókat a vezetés tudományának mindjobb elsajátítása révén Szó Se róla, nem kell lebecsülni a veleszületett képességet, hosszú gyakorlattal továbbfejlesztett készséget, érzéket egy vezetőnél — de hogy korunkban egyszerűen nem nélkülözheti a vezetés egyre tudományosabban rendszerezett Ismereteit sem, az is kétségtelen. Csupán néhány olyan tudományágat említsünk, amely feltétlenül értékes ismereteket ad a vezetés tudományához. Elsőnek talán a kibernetikát hozzuk fel, amely az önirányító rendszerek vezérlésének tudohanem hozzá is kell segítenie a vezetetteket, hog' minél gazdagabban fejlessze' ki személyiségüket, tehetség) két maguk és a társadalom ja vára. Mindezt annak érzékeltetésé re mondtuk el, hogy a vezeí egyre jobban olyan kialaku ban levő külön tudomár amelynek elsajátításában ne lehet egy esztendőt sem ki hagyni... Hiszen még a jó paj is holtig tanul. Tóth István
