Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 14. szám
Számadás a munkáról Gazdag programjuk lesz a sakkozóknak A múlt héten a megye valamennyi járásában megkezdődtek az MHS vezetőségválasztó taggyűlései. A vezetőségválasztás fontos mérföldköve egy-egy alapszervezet életének. A Kecskeméti Zománcipari Művek MHS-alapszervezete ezen a héten tartotta a vezetőségválasztó taggyűlést. A taggyűlésen az alapszervezet egyik legrégibb tagja Mészáros Ferenc művezető elnökölt Megnyitó szavai után Cseh István, az alapszervezet elnöke számolt be a vezetőség kétéves munkájáról. Az MHS Országos Elnöksége tavaly év végén Bács megyének ítélte a legjobb megye jutalmazására kiírt vándorzászlót. Ebben szerepe van annak a munkának is, amit a ZIM alapszervezete végzett. A megyei elnökség jónak értékelte ezt a munkát — mondotta az elnök-A vezetőség rendszeresen dolgozott. Az alapszervezet minden évben eleget tesz a kiképzési feladatoknak. Megszervezik az alapfokú rádiós tanfolyamét, sportlövész csapatuk tavaly első helyezést ért él a megyei bajnokságban. Ezért dicséret illeti Túri elvtársat, a lövészcsapat kapitányát Jó munkát végzett a tartalékos tiszti csoport is. Az alapszervezet eredményeiben nagy szerepe van annak, hogy az üzem vezetősége és az üzemi pártbizottság figyelemmel kíséri a munkáját és megadja a szükséges segítséget. Javult az MHS kapcsolata az üzem KISZ- szervezetével is. Korszerű edzés és edzésrendszerek címen tart előadást hétfőn délután 6 órai kezdettel a megyei tanács kultúrtermében Sebes Gusztáv mesteredző a magyar labdarúgás egyik legkiválóbb szakembere. Az előadás nemcsak az edzők és labdarúgók, hanem a nagyközönség számára is érdekesnek ígérkezik. Utána az Internazionale és a Real Madrid edzéseiről készült kisfilmeket vetítik. A taggyűlés elé terjesztett határozati javaslat körültekintően jelölte ki az alapszervezetre váró feladatokat. Fontos helyet foglal el a munkában a termelés. Az MHS is feladatának tartja a termelési mozgalmak segítését. Tervbe vették, hogy megalakítják az üzemben az első MHS-brigádot, amely benevez a szocialista versenymozgalomba-A beszámoló után számos hozzászóló foglalkozott az alapszervezet munkájának különféle területeivel. Többször is szó esett arról,. hogy többet kell törődni a jövőben az úgynevezett előzetes képzéssel, azoknak a fiataloknak a foglalkoztatásával, akik még nem érték el a sorköteles kort, de az MHS munkájában részt vehetnek. Nagyon sok fiatalt érdekel a rádiózás, a modellezés, vagy a gépkocsivezetés. Az alapfokú ismereteket már 16—17 éves korukban megszerezhetik, hogy azptán a bevonulás előtti esztendő-ben már megfelelő ismeretekkel felfegyverkezve vehessenek részt az MHS-nek a katonai szolgálatra felkészítő tanfolyamain. Így eredményesebb munkát végezhet a városi elnökség is, amely az alapszervben előzőleg foglalkoztatott bevonuló fiatalok kiképzését végzi. Részt vett a taggyűlésen Szabó Lajos, az üzem főmérnöke és Harján István,- a városi pártbizottság küldötte is- Mindketten jó véleménnyel vannak az alapszervezet munkájáról, eddigi tevékenységéről, s további jó munkát kívántak az alapszervezetnek és az új vezetőségnek. Bugarszki László Megszoktuk már, hogy sakkszövetségünk évről évre gazdag programmal kedveskedik nagy számú híveinek. Mivel úgy hallottuk, sakkeseményekben az idén sem lesz hiány', megkértük Gimes Györgyöt, a megyei TS előadóját, alti gazdasági munkája mellett a TS részéről segíti a szövetség munkáját — mondja el, hogy milyen nagy versenyeket rendeznek az év folyamán. — Megyeszékhelyünk sakkprogramja az idén, ha lehet még nagyobb szabású lesz az előző évinél. Először is egy nagy nemzetközi versenyre ke| rül sor. Kecskeméten rendezi ’az USIC (A vasutasok nemzetközi sportszerve.) a VI. Vasutas Európa-bajnokságot. Ez 6 fős csapatokból álló csapatverseny, melyen a hírek szerint valamennyi fejlett sakk-kultúrával rendelkező európai ország elindítja csapatát. Körülbelül 16—18 csapatra számíthatunk. A résztvevők száma a kísérőkkel és versenybírókkal együtt meghaladja a 160 főt. A Vasutas Európai Bajnokság megrendezése máris nagy gondot okoz nekünk, hiszen az SZMT székháza — a verseny színhelye — viszonylag kis befogadóképességű. Még akkor is, ha a versenyt egyszerre d nagyteremben és a földszinti termekben rendezzük, a nézők számára alig jut hely. Ilyen nagy létszámú versenyt természetesen demonstrációs táblákkal sem lehet élvezhetőbbé tenni. Egyelőre sok kérdés vár megoldásra. Hamarosan megkezdődik tehát a verseny szervező bizottságának tevékenysége. A nemzetközi versenyen kívül vannak-e tervei a sakkszövetségnek? Igen, még két nagy jelentőségű versenyt rendezünk. Tóth Lászlónak, a magyar sakkirodalom megteremtője halálának évfordulója alkalmával vegyes mesterversenyt rendezünk, hazai és nemzetközi mesterek részvételével. Ezenkívül Kecskeméten rendezzük meg az idén először az Ifjúsági Sakkfesztivált. Ennek időpontjában még nem állapodtunk meg. Sakkozóink tehát az idén sem panaszkodhatnak. A soksok megyei, járási egyéni és csapatversenyén kívül, melyeken a megye sok sakkozója maga is részt vehet, ilyen nagy szabású országos és nemzetközi versenyeknek is tanúi lehetnek és ezeken a versenyeken még tovább fejleszthetik tudásukat. „ _ Ilézsi Istvánnak, a megyei labdarúgó szövetség elnökének az édesanyja 1965. január 6-án Kolozsvárott elhunyt. Temetése január 9-én Bánffyhunyadon volt. Bemutatjuk az Nb I-be jutott Kecskeméti MÄV férfi tekecsapatát. Álló sor, balról jobbra: ifj. Rédei Béla, Földházi István, Tóth József edző, Pintér Gábor, Mozsár József. Guggolnak: Pintér Tibor, Dudás I. Mihály, Megyesi István. Az új fiú A kisvároska labdarúgócsapatának népszerű edzője talán tíz esztendővel volt idősebb, mint csapatának legöregebb játékosa. És mégis: valamennyien Pista bácsinak szólították. Szerették, sőt, a történtek után is szeretik őt nagyon, Pedig akkor csalódtak benne, amikor a csapat bajnokságot nyert, s egy osztálylyal feljebb jutott... Az utolsó bajnoki mérkőzést követően — amint elült a jogos örömmámor — Pista bácsi belépett az öltözőbe: — Köszönöm fiúk... — mondta. — Nemcsak jól, hanem okosan is játszottatok. Bajnokságotokhoz én is gratulálok. De bizonyára tisztában vagytok azzal, hogy jövőre, a felsőbb osztályban erősítenünk kell... — Ajaj ... Még több edzésre számíthatunk — vágott közbe Dudás, a balösszekötő. — Az is lesz... más is ... Csend támadt az öltözőben, egyszeriben hallhatóvá vált a kint álló szurkolók moraja. — Nézzétek fiúk — törte meg a furcsa csendet az edző — beszéljünk egymással őszintén, kendőzetlenül, úgy, ahogyan éveken át tettük. Zsebébe nyúlt, s egy borítékot húzott elő. — Tegnap kaptam ezt a levelet — folytatta. — Egy volt NB 1-es játékos írta, a leglényegesebbet felolvasom belőle. „... Fél éve nem játszom már csapatomnál, egy másik klub edzéseire járok rendszeresen. — Szívesen lennék csapatuk tagja, persze, ha sikerül bejutásuk az NB Il-be. Az anyagi részt később személyesen megbeszélnénk...” A bejejentést még elviselhetetlenebb csend fogadta. Nem bírta sokáig, újra megszólalt: — Erősítenünk kell... Jó játékos ... Huszonnégy éves... Két lábbal lő... Jól cselez... Ha ezt megszerezzük, nyert ügyünk lesz az NB 11-ben is Csend... Csak az agyakban visszhangoztak Pista bácsi kapkodó érvei: „huszonnégy éves ... kétlábas lövő... jó cselező...” Csend... Legalább megszólalna valamelyik. De mit? És ki mondja azt a valamit? A 33 éves Németh Gyuszi áll fel. A legidősebb játékos. Halkan mondja: — Ahogy a vezetőség gondolja. .. Már javában folytak az edzések, amikor az új fiú megérkezett. — Szevasztok srácok — mondta, bemutatkozott, majd hozzátette: — remélem jól megleszünk egymással. S az új fiú valóban tudott.. I Gyors és pontos lövő, jól cselezett. Ismerte saját értékeit, mindenekelőtt azt, hogy tőle várják a csapat jó szereplését az NB II-ben. Követelni semmit sem követelt. Annál inkább fitymált. Epésen gúnyolta az öltözőt, ahol szekrények helyett csak fogas éktelenkedett, a játékteret, amely szerinte libalegelőnek is gyenge lenne, az edzőt, Pista bácsit persze a háta mögött gúnyosan „mester”-nek titulálta. Egyébként az edzéseken szorgalmaskodott ő is, de látszott rajta: számára csak átmeneti megoldás a vidék, s hangoztatta is: ’ nem életcélja az NB II. A játékosok félretéve ellenszenvüket, talán be is fogadták volna őt rhaguk közé, ha az új fiú igényelte volna. A derűs, kedélyes baráti hangulatnak egyszeriben vége szakadt, ha az új játékos megjelent köztük, s abban a pillanatban villamossággal telítődött meg a levegő. Aztán elérkezett az első bajnoki mérkőzés ideje. Egy pesti ellenfelet kaptak. A pályára kifutó csapatokat fergeteges taps fogadta. De a hazai közönség csak most vette észre, hogy hiányzik az együttesből Németh Gyuszi. Az ő 9-es számú mezét húZM fel az új fiú. „Kiöregedett” — gondolták, s egy kissé sajnálták is őt. „Pedig jó csatár volt” — nyugtázták még egyszer, s aztán belefeledkeztek a buzdításba... Ami ezután történt, azt nehéz elfelejteni. A vendégek támadlak először, de Nagy Jóska szépen szerelt, s máris a hazaiak támadtak. Nagy Tóthoz játszott, ez a szélen elfutva három védőt is magára húzóit, aztán felnézett egy pillanatra. Az új fiú intett neki, szállt is feléje a labda, de valami miatt pontatlanul sikerüli az ívelés. Csinnbe kellett mennie, s az ellenfél középhátvédje felszabadított. Az első félidőben ez a jelenet még vagy háromszor megismétlődött. Egy ízben gólhelyzetben pattant el tőle a labda. Máskor a feje fölött talán két centiméternyivel suhant el, később egy gondolattal bár, de lekésett egy látszólagos eléje tálalt labdáról. A közönség csalódott moraja hallatszott, s az edzőnek szánt megjegyzés: „No ezt a veterán Németh jobban csinálta volnar Null-null volt a félidő. A szünetben Pista bácsi figyelmeztette a fiút: gyorsabban induljon a hátúinál kapott labdákra. Az csodálkozva mondta: — Én legyek gyorsabb mester? Hát nem látja, minden labdáért csinnbe kell mennem? Fordulás után kétszeres akarással vetette bele magát a jár, tikba. Egy ízben tisztán kapta a labdát. A balhátvéd Magocs pontosan elé tette. így látták a nézők. Az edző azonban másképp. Az új fiú hármas védőgyűrűben állt, amelyen nem törhetett át. Érezhette mire megy itt a játék. Visszahúzódott a hátvédek elé. Szerelt... Előretört. Egy csel, kettő ... Tisztán futott mellette Bodnai Gyurka. Kérte is a labdát. De ő tovább vitte. Hosszú cselsorozat után már csak a kapussal állt szemben. Aztán, jobblába előre lendült, s a nagyerejű lövés után a kapufáról pattant vissza, pontosan Bednai elé. Az nem habozott. Belsővel szépen, kényelmesen az ellenkező sarokba helyezte. Gól! A játékosok ölelték, csókolták a kis Bednait. Az új fiúval senki sem törődött. A mérkőzés végén egyöntetű volt a közönség véleménye: Németh Gyuszi idősebbkora ellenére is jobb középcsatár. Az új játékos a zuhany alatt csak annyit mondott: — Nem szép tőletek... De jól csináltátok. S talán igazatok van. És a következő héten újra Németben feszült a 9-es mez. A „csodacsatár” pedig továbbállt egy másik klubhoz. Nélküle is bent maradtak az NB II-ben! Zentai Ferenc
