Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-17 / 14. szám

2. oldal 1965. január 17, vasárnap A párizsi tárgyalások mérlege Szovjet—török találkozó 32 év után Angol erőfitogtatás Délkelet-Ázsiában MAGYAR vonatkozás­ban különös figyelmet érdemel külügyminiszte­rünk Péter János hiva­talos párizsi látogatása. Első ízben fordult elő, hogy magyar külügyminiszter a francia kormány meghívására Párizsba látogatott. A látogatásról készített mérleg mindenképpen pozitív és a tár­gyalásokon konkrét eredmények is születtek. El­ső helyen keli említeni, hogy Couve de Murville francia külügyminiszter elfogadta magyar kol­legája meghívását. Ez egyben azt is jelenti, hogy folytatódik a két állam kormányának sze­mélyes kapcsolata. A tárgyalásokon elvi egyez­mény született a két ország kapcsolatainak ki­­szélesítésére. Ennek alapján rövidesen megkez­dődhet egy hosszú lejáratú kereskedelmi szerző­dés, egy szélesebb kulturális egyezmény, egy műszaki—tudományos együttműködés és a kon­zuli kapcsolatok megteremtéséről szóló egyez­mény előkészítése. Szato japán miniszterelnök washingtoni tár­gyalásai során a legmeglepőbb az volt, hogy nem került sor az okinawai és bonini sziget­támaszpontok Japánnak történő visszaadására. Mint Szato sajtóértekezletéből kiderült, az ame­rikai félnek nem sikerült japán szövetségesét maradéktalanul politikájának oldalára állítani. Szato ugyanis határozottan síkraszállt Japán és a Kínai Népköztársaság gazdasági és kulturális közeledésének szükségessége mellett. Washing­tonnak ugyancsak nem sikerült maga mellé állí­tania a japán miniszterelnököt Dél-Vietnam kér­désében sem. Szato határozottan visszautasította az amerikaiaknak azt a felszólítását, hogy Japán kapcsolódjék be valamilyen módon a dél-viet­nami szennyes háborúba. Mindez természetesen, alapvetően nem változtat az USA és Japán vi­szonyán, amely lényegében ezután is régi vágá­nyon halad. A felek közötti „eszmecsere” a po­zíciók megtartása, illetőleg korrigálása jegyében ment végbe. Erre a hétre nyúlik át két jelentős diplomá­ciai küldetés, illetőleg tárgyalás is. ELSŐSORBAN a Podgornij vezette szovjet küldöttség törökországi látogatásának mérlegét kell megemlíteni. Megállapítható: a héten véget ért látogatás fordulópontot jelent a szovjet—tö­rök viszonyban. A 32 esztendő után először Tö­rökországban járt szovjet küldöttség tárgyalásai a vártnál is nagyobb sikert értek él, és kaput EGY HÉT Á KÜLPOLITIKÁBAN nyitottak a két ország kapcsolatai bővítésének. Jelentős az is, hogy még ez évben török parla­menti küldöttség utazik Moszkvába, és előkészíti Gürsel elnök valamint Inönü miniszterelnök lá­togatását. A szovjet—török tárgyalások egyben újabb világos bizonyítókai a Szovjetunió békés egymás mellett élésről szóló politikája megvaló­síthatóságának és helyességének. Érthetően, NA­­TO-körökben nyugtalan érdeklődéssel figyelték a szovjet delegáció törökországi útját, és a nyug­talanságot követte a török kormánynak az a hi­vatalos bejelentése is, hogy országa nem vállal részvételt a MLF-ben, a NATO hírhedt közös atomhaderejében. DÉL-VIETNAMBAN folytatódnak a tünteté­sek és megmozdulások. A belpolitikai nehézsé­geken keveset változtatott az a tény, hogy Tay­lor amerikai nagykövetnek kompromisszumos megegyezéssel sikerült létrehozni egy látszategy­séget a „fiatal tábornokok” és a polgári kor­mány között. Trang Van Hűen miniszterelnök rádióbeszédben fordult a dél-vietnami lakosság­hoz. Támogatásukat kérte a partizánok elleni harcban és új, általános választásokra tett ígé­retet. Ehhez elég annyit megjegyezni: Vajon ho­gyan lehet választásokat tartani egy olyan or­szágban, amelynek területén legnagyobb részt jelenleg is harc folyik?! Végül még egy feszültségi gócról, az indonéz— malaysiai kérdésről. Itt nem volt még fegyveres összetűzés —, mégis pillanatnyilag, a béke szem­pontjából, ez látszik a legveszélyesebbnek. Az angol kormány hatalmas erőfitogtatást hajt vég­re Ázsiának ezen a területén. A maláj vizeken hetvennél több különböző rendeltetésű angol ha­dihajó cirkál, és a Malaysiába szállított angol csapatok száma jóval meghaladja már az ötven­ezret. A világ e pontján London robbanásig fe­szítette a helyzetet. Ugyanakkor meg kell álla­pítani: Indonézia a fenyegető felvonulások elle­nére is nyugodt és józan magatartást tanúsít. Sukarno elnök több ízben kijelentette: Indoné­zia nem támad meg senkit, de ha kell, visszaüt. A legújabb fejlemény ebben az ügyben Sukarno nyilatkozata. Eszerint — bár, Indonézia nem tagja az ENSZ-nek, elfogad bármilyen ENSZ- bizottságot annak megvizsgálására, hogy Saravak és Savak lakossága nem akar Malaysiához tar­tozni. Hazaérkezett Péter János külügyminiszter Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere Couve de Murville francia, és dr. Bruno Kreisky osztrák kül­ügyminiszterrel Párizsban, illetve Bécsben folytatott tárgya­lásai után pénteken a késő esti órákban visszaérkezett Buda­pestre. (MTI) Magyar küldöttség utasait as ElSSZ-kösgyülés ülésszakára Mód Péternek, a külügymi­niszter első helyettesének ve­zetésével szombaton magyar küldöttség utazott az ENSZ- közgyűlésének január 18-án folytatódó 19. ülésszakára. A delegáció búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Szarka Károly külügy­miniszter-helyettes és a kül­ügyminisztérium több vezető munkatársa. (MTI) Bonni helyzetkép Erhard párizsi útja előtt Erhard kancellár 3 és fél órás tanácskozást folytatott Ade­­nauerral jövő heti párizsi láto­gatásáról. A megbeszélésen, mint közölték — „igen alapo­san megtárgyalták mindazokat a kérdéseket, amelyek felvetőd­hetnek majd de Gaulle és Er­hard párizsi találkozóján”. A lapok írják: Tulajdonkép­pen Erhard javasolta, hogy az használja majd a választási kampányban, s ennek fejében hajlandó lesz de Gaulle-nak ki­látásba helyezni, hogy az atlanti szövetségen belül támogatja majd az ő igényeit és elismeri őt a közös piaci országokból ál­ló Kis-Európa „szóvivőjének”) Erhard továbbá kész hozzájá­rulni ahhoz, hogy a régóta ter­vezett nyugat-európai politikai VÁGYÁLOM Meggyilkolták Burundi miniszterelnökét Az amerikai külügyminiszté­rium péntek este táviratot ka­pott az Egyesült Államok Bu­rundiban működő nagyköveté­től, aki jelentette, hogy pénte­ken meggyilkolták Pierre Ngen­­dandumwe miniszterelnököt. — Ngendandumwe meglátogatta a kórházban feleségét és újszülött gyermekét, s amikor a kórház­ból távozott, akkor követték el ellene a gyilkos merényletet. Az amerikai külügyminisztérium pontosabb értesülések megérke­zéséig nem volt hajlandó kom­mentárt fűzni az eseményhez. Nemzetközi dollárhamisító banda ügyében nyomoz az Interpol ATHÉN. (MTI) Január 4-én a görög rendőr­ség Athénben letartóztatott három osztrákot, akik közül az egyik hamis útlevéllel utazott, valamint egy finn turistát. Az Istambulból érkező külföldiek Görögország három városában hamis húszdollárosokkal fizet­tek. Az Interpol egyik felügyelő­je ekkor Isztambulba utazott és a nyomon elindulva három személyt, egy törököt, egy olaszt és egy franciát vett őri­zetbe. A három férfinél össze­sen 5460 dollár értékű hamisí­tott pénzt találtak. A nyomozás ezután tovább szélesedett és Franciaország­ban is több letartóztatás tör­tént. Franciaországban először 1962-ben kerültek a forgalom­ba hamis húszdollárosok. Panama-per Olaszországban RÓMA. (TASZSZ) A római büntetőbíróságon megkezdődött egy politikai hát­terű bűnper tárgyalása. A vád­lott Nicola Bernabei professzor, aki letartóztatásáig az olasz fő­város közelében levő Fomezia polgármestere és a keresztény­­demokrata párt ottani szerveze­tének egyik vezető funkcioná­riusa volt. Bernabei és pártve­zetőségi cinkostársai sok millió lírát fogadtak el megvesztegeté­sül azért, hogy telkeket bocsá­tottak rendelkezésre építkezés céljából. A vádlott a bizonyítékok sú­lya alatt beismerte, hogy meg­vesztegetést fogadott el. de azt hangoztatta, hogy az így kapott pénzt a kereszténydemokrata párt szervezetének fizette be. Részletesen elmondta, hogyan és kitől kapott megvesztegetést és hogyan fizette be a pénzösz­­szegeket kereszténydemokrata párt kasszájába. Bernabei beismerése a tár­gyaláson nagy zavart keltett, úgyhogy az elnök gyorsan a jövő hétre napolta el a per tárgyalását. Olasz sajtóvélemények szerint az ügy hosszú ideig elhúzódhat és a kereszténydemokrata párt pomeziai vezetőinek egész sorát érintheti. A perben körülbelül 180 tanút hallgatnak majd ki. Wilson februárban Amerikába látogat Az angol miniszterelnökség pénteken este kiadott közle­ménye szerint Harold Wilson miniszterelnök február 11-én New Yorkba látogat, ahol az ENSZ közgyűlése előtt beszé­det mond. Ezt megelőzően február 10-én Wilson Washing­tonban találkozik Johnson el­nökkel. Február 12-én az angol mi­niszterelnök Ottawában Les­ter Pearson kanadai miniszter­­elnökkel folytat megbeszélése­ket Erhard: — Tehát ilyen volna, ha igazán volna!?..» eredetileg tervezett széles körű eszemecsere helyett, amelyen mindkét részről számos minisz­ter is részt vett volna, egy négyszemközti bizalmas beszél­getés álljon a mostani találkozó tengelyében. A kommentárokból kitűnik: Erhard — a Washing­tonból kapott újévi „hidegzu­hany” után — most mindenáron valami pozitívumként feltüntet­hető eredménnyel szeretne visz­­szatérni Párizsból, hogy azt fel-Pearson Johnsonnál Pearson pénteken délután Kanadából különrepülőgépen Johnson farmjának közelében létesített repülőtérre érkezett, ahol maga az amerikai elnök fogadta. Pearson megérkezésével egy­­időben Washingtonban közöl­ték, hogy az Egyesült Államok és Kanada megállapodott a gépkocsik behozatali vámjá­nak kölcsönös megszüntetésé­ben. A megállapodás minden gépjárműre vonatkozik. A gépkocsi behozatali vá­mok kölcsönös eltörlésével létrejött a gépkocsik észak­amerikai közös piaca. A meg­állapodás, mint az AFP írja, elsősorban az Egyesült Álla­mok számára előnyös, mert itt a gépkocsiipar termelékenysé­ge jóval nagyobb, s ezentúl a kanadai gépkocsieladásokat semmiféle vámsorompó nem akadályozza. A megállapodás egyben súlyos csapást mér a többi európai autógyárra. : nely így hátrányos helyzetbe kerül amerikai versenytársaival szemben. A Volvo, a Peugeot és a Renault gyár a közel­múltban szerződéseket írtak alá arról, hogy gyártmányaikat Kanadában állítják össze, ami mentesítette volna ezeket a gépkocsikat a behozatali vám­tól. Az amerikai—kanadai megállapodás értelmében azon­ban csupán akkor részesülhet­nek a vámkedvezményben, ha végső értékük 65 százaléka kanadai eredetű. uniót a Bonn által korábban követelt „integráció” helyett de Gaulle koncepciója, a „hazánk Európája” alapján valósítsák meg. A kommentátorok arra is rá­mutatnak: Schröder külügymi­niszter a párizsi találkozón úgy­szólván csak a statiszta szere­pét játssza, a Rambouillet-kas­­télyban folytatandó tanácsko­zásba egyáltalán nem vonják be. Schröder helyett Westrick miniszter, a kancellári hivatal vezetője kíséri majd Erhardot a rambouillet-i kastélyba. „Ez a tény Schröder dezavuálását jelenti” — írja a Süddeutsche Zeitung, s a lapok általában hangoztatják: Bár, a választáso­kig most már aligha váltják le Schrödert, a külügyminiszter politikai befolyása a bonni ve­zetőkörökben az elmúlt hetek eseményei — elsősorban Wa­shington és London magatartása — következtében úgyszólván mélypontra süllyedt. Tüntetés Buenos Airesben Buenos Airesben pénteken tüntetésekre került sor, amely­nek során a rendőrség könnyfa­kasztó gázzal, rendőrkutyákkal, gumi botokkal támadt a város több helyén tüntető csoportok­ra. Az összetűzések során töb­ben megsebesültek. A rendőrség 18 tüntetőt letartóztatott. A tüntetésekre az adott okot, hogy a Buenos Aires-i rendőr­ség az utolsó pillanatban betil­totta az Argentin Kommunista Párt péntekre kitűzött gyűlését, amelyet a város legnagyobb sportcsarnokában akartak meg­rendezni. Az illegalitás hosszú évei után a pénteki nagygyűlés lett volna az első, hatóságilag is engedélyezett tömegmegmoz­dulása a pártnak. Az Argentin KP működését 1959-ben tiltotta be Frondizi akkori elnök. Az argentin kongresszus a múlt év végén visszavonta az összes el­nyomó törvényeket és az Ar­gentin KP ismét legális párttá lett. A Euenos Aires-i rendőrség pénteki önkényes eljárása m;att az Argentin KP határozottan tiltakozott Arturo Illia köztár­sasági elnöknél, követelve, hogy vessenek véget a helyi hatósá­gok önkényének, amely akadá­lyozza a párt tevékenységét.

Next

/
Thumbnails
Contents