Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-15 / 12. szám

Ötezer utas, 140 autóbusz — Miért nincs fekete, fröccs, sütemény, r m * uj sag? Ami jó és ami nem jó a kecskeméti távolsági autóbuszállomáson Újszerű formáival már mesz­­sziről felhívja magára az embe­rek figyelmét Kecskeméten az új, közelmúltban átadott autóbusz­­állomás. Az utasok megelége­déssel szemlélik a modern léte­lesítményt, sétálnak a gombák alatt, ülnek a kellemesen me­leg váróteremben. Talán olyan „külföldi” is van, akiben az el­ső pillanatban fellobban az irigység, mondván, hogy ni, ezek a kecskemétiek, de meggaz­dagodtak. De ha már jobban be­le lát az illető a pályaudvar életébe, bizony olyan hiányos­ságokat találhat, ami nem vá­lik sem a város, sem pedig az AKÖV dicséretére. — Naponként általában 138 autóbusz érkezik és indul a pályaudvaron — mondja Nagy István állomásfőnök. — Ez csak egy szimpla nap, de nagyobb ünnepeken, piacok alkalmával 20—30 járművel kell többet be­állítani. Egy-egy kocsin átlago­san harmincöt ember utazik, s ez azt jelenti, hogy közel öt­ezer utas fordul meg itt egy nap alatt. Kint hatalmas farmotoros Ika­­ruszok, egyszerűbb építésű ko­csik várják az indító jelt. Néme­lyik előtt már ott áll a beszáll­ni kívánó tömeg. Most egy gyorsjáratú kanyarodik az állo­más elé, nagyot szusszanva megáll, hogy a rövid várakozási idő alatt egy feketetét, pohár Az alpári állatorvos tervei (Tudósítón któl.) — Nekünk, állatorvosoknak tervezni nehéz dolog, hiszen nem láthatni előre, milyen akadályok léphetnek fel év­közben. Ettől eltekintve én is tervezek, vagyis igyekszem tervszerűen elősegíteni az ál­lattenyésztést és az ál’at-egész­­ségvédelmet... Dr. Springer József alpári állatorvostól hallottam a na­pokban ezeket a szavakat. De ismerkedjünk a terveivel is. — Saját tenyésztésű vemhes üszőkből pótolni a tenyész­­anyagot. A vemhes üszők egy részét eladni és a hízómarha alapanyagát pedig saját ma­gunk teremtjük elő — így képzelem. Ennek anyagi elő­nyei vannak a tsz számára, mivel nem kell értük pénzt adni, sőt a saját nevelésű vem­hes üszők után darabonként négyezer forintot kap a szö­vetkezet. Nem is szólva az el­adási. árról, ami egyenként 8000—9000 forint körül mozog A sertéseknél is szeretnénk elérni, hogy saját nevelésű malacokból állítsuk elő a hízó­alapanyagot, mert ez nagy anyagi megtakarítással jár és állategészségügyi szempontból is előnyös. A szarvasmarhák esetleges megbetegedésénél időben be­avatkozom, a fertőző betegség ellen pedig megelőző oltással védekezünk. A leggyakoribb fertőző sertésbetegségek ellen a preventív oltások igen hasz­nosnak bizonyulnak. A raga­dós száj- és körömfájás ellen is a megelőzéssel, személyek és járművek fertőtlenítésével. a forgalom minimálisra csökken­tésével és felvilágosító mun­kával védekezünk. Célul tűztem ki az 1965-ös évre az elhullások lehető leg­kisebbre csökkentését, különö­sen azokat, amelyek tartási és takarmányozási hibából adód­nak. Természetesen törekszem a betegségekből eredő elhullá­sok csökkentésére is, amihez nagyon szükséges a megbete­gedés időbeni bejelentése. Az állatok takarmányozását, elhe­lyezését igyekszem szaktaná­csokkal elősegíteni, amit a tsz részéről szívesen is vesznek. Ezek együttvéve biztosítékai az állategészségügyi és állatte­nyésztési sikereknek, melyek­hez fontos feltétel még a tsz vezetőivel való szoros kapcso­lat és nem utolsósorban a szövetkezeti gazdák komoly hozzáállása. Nálunk ebben nincs is hiány. Végezetül hadd mondom el: szükségesnek tartanám még most, a tél folyamán az állat­­gondozók között a szakmun­kásképzést, amely különösen a fiatalok körében tartana szá­mot az érdeklődésre. A tanfo­lyamon szerzett szaktudás hasz­nosítására a közös gazdaság­ban nagyszerű lehetőség kí­nálkozik. D. .1. szódát igyanak, vagy szendvics­­csel, pogácsával enyhítsék éh­ségüket. Sajnos, azonban erre itt nincs lehetőség. Csalódottan térnek vissza helyükre és nem értik a helyzetet, bosz­­szankodnak. — Leginkább a büfé, az új­ságárus hiányzik — folytatja Nagy elvtárs. — Még az épület terveivel egy időben elkészült az utasellátóhelyiség terve is, de az csak ez év végén, vagy jövőre épül fel. Egyelőre tár­gyalásaink vannak az Utasellá­tó Vállalattal, hogy legalább egy mozgóárust biztosítsanak ide. Azt hiszem, sikerülni fog* így megoldani ezt a valóban sürgető problémát. Van szó ar­ról is, hogy kapunk egy újság­árust, mert a képeslapokat, na­pilapokat is keresik az utasok. — Jöjjön főnök elvtárs, fize­tek magának egy duplát — mondja tréfálkozva egy gépko­csivezető. Az élcelődésen aka­ratlanul is mosolyog az ember. Az utasok többsége kint vá­rakozik az úgynevezett gombák alatt. A váróteremben kevés a szék. Látszik, hogy csak ideig­lenes megoldásként kerültek oda. Az elgondolás szerint még harminc-negyvem főnek biztosítanak ülőhelyet bent, de a gombák alatt Is elhe­lyeznek padokat. — Egy darabig problémát je­lentett a WC. Az átadást követő napokban ugyanis az egyik he­lyiségben leszakadt a mosdó, s emiatt az egészet le kellett zár­ni. Ezen azonban már túl va­gyunk, és csak arra kérjük az utasokat, hogy óvják, vigyázzanak a berendezésekre, hiszen első­sorban az ő érdeküket szol­gálja az épület. Mint a fentiekből kitűnik, vannak még „gyermekbetegsé­gei” az új MÁVAUT-váróterem­­nek. Merjük azonban remélni, hogy az illetékesek hamarosan segítenek ezeken, s akkor az új formáknak, megoldásoknak szó­ló elismeréshez az utasok ké­nyelmét szolgáló berendezé­seknek járó dicséret sem ma­rad el. Gál Sándor Beállt ti Balaton Csütörtökön reggelre beállt a Balaton. A déli oldalon a parttól számítva két-három ki­lométer szélességben már 8— 10 centiméter vastagságúra „hízott” a jégpáncél, munkába állhatták a siófoki halászati vállalat dolgozói, akik hat jég­vermet készítettek elő az el­múlt hetekben. Csaknem szá­zan vágják csákányokkal a jégtáblákat és gépkocsikon szállítják a vermekbe, ahol ap­róra törve tárolják. Saját szük­ségletre — a halak nyári hű­tésére — 30 000 mázsa jeget tesznek el. Szerencsés albérlő Háziasszony: Kedves Pacák úr! Elsejétől kénytelen vagyok a szoba árát száz forint­tal felemelni, mert megdrágult az élet. Pacák: (meghökken­­ve) Mi drágult meg? Háziasszony: Töb­bek között a telefon előfizetés. Pacák: Nincs is te­lefon a háznál. Háziasszony: Még lehet! Pacák: Ugyan mi­nek? Háziasszony: Az nem tartozik magára. Pacák: (bátortala­nul) De a szoba árá­nak emelése,.. Háziasszony: (köz­bevágva) Az viszont rám tartozik. Pacák: A telefon miatt? Háziasszony: Nem­csak azért. A rumnak is felment az ára. Pacák: Hiszen cit­rommal issza a teát? Háziasszony: Iha­tom még rummal is. Az embernek változik az ízlése. Pacák: (savanyú képpel) Éppen ilyen­kor? Háziasszony: Az íz­lésnek parancsolni nem lehet! Pacák: Pedig jó lenne. Háziasszony: (ren­dületlenül) Azonkívül emelkedett a rövidita­lok ára is. Pacák: Eddig csak hosszúlépést ivott. Háziasszony: Csak­hogy rövidre kell fog­nom, mert az orvos eltiltott a sok folya­déktól. Pacák: (panaszosan) Éppen most? Háziasszony: (vállat vonva) Hja! A szer­vezetnek parancsolni nem lehet! * Pacák: (megtörtén) Ez az én szerencsém! Háziasszony: A ma­ga szerencséje, hogy njár nyolc éve lakik nálunk és ezért csa­ládtagnak tekintem. Pacák: (keseredet­ten) Szép kis család­tag, akitől megint száz forinttal többet köve­téi. Háziasszony: Csali ne berzenkedjen! A férjemnek az egész fizetését elszedem. Ke ve Jenő Ha per, ám legyen per! Ha pillanatnyilag még nem is, de — tekintettel a tények­re — hamarosan a népgazda­ság lesz majd a „felperes” ab­ban az ügyben, amelynek sze­replői Simigla István, a Kecs­keméti Finommechanikai Vál­lalat gondnoka, volt téglagyári üzemvezető és az ÉM Csong­­rác!—Bács megyei Téglaipari Vállalat. Az történt ugyanis, hogy Simigla István kilenc hó­nappal ezelőtt beperelte a vál­­lolatot, mert mialatt szabadsá­gon volt családjával, a helybe­li téglagyár területén levő és ottani lakásához tartozó fás­kamráját a jelenlegi telepve­zető — hivatkozással felette­seinek utasítására — feltörte és kipakolta. A pert elsőfokon Simigla nyerte meg, majd fellebbezés folytán az ügy a megyei bíró­ságra került, amely csak rész­ítéletet hozott. Az iratok visz­­szakerültek a járásbírósághoz. A harmadik tárgyaláson a já­rásbíróság ítéletében utasítot­ta a téglaipari vállalatot, hogy a fáskatnrát 15 napon belül ad­ja át Simigla Istvánnak, a per­költségeket pedig térítse meg. Az ítéletet a vállalat nem fel­lebbezte meg — de a fáskam­rát sem adta vissza —, mire Simigla benyújtotta végrehaj­tási kérelmi. A bíróság így a november 30-án megtartott tár­gyaláson a vállalati 500 forint pénzbüntetéssel sújtotta. A per tehát ismét „nyugvóhelyzetbe” került, vagy még inkább ten­geri kígyóvá vált, ugyanis a téglaipari vállalat igazgatósága sem időt, sem pénzt nem kí­mélve, továbbra is mindent el­követ, hogy a fáskamra ne jus­son vissza Simigláék birtoká­ba. Megjegyzendő, Simigla Ist­ván 28 esztendeig dolgozott a Kecskeméti Téglagyárban, elő­ször fizikai munkásként, majd a felszabadulás után, mint az I. számú telep művezetője. Mindenki szerette, becsülte^ munkájával mind a megyei-; mind a városi tanács illetékes szervei elégedettek voltak. Múlt év végén azonban, amikor az ÉM Csongrád—Bács megyei Téglaipari Vállalat át­vette a kecskeméti telepet, a termelés fokozására vonatkozó különféle utasítások körül többször is vita támadt a mű­vezető és a vállalat igazgató­sága között. Helyzete egyre tűrhetetlenebbé vált és tavaly decemberben kénytelen volt kérni áthelyezését a Finom­­mechanikai Vállalathoz. A helyzet ezután csak még jobban elmérgesedett... A perben szereplő fáskamrát a telep vezetője továbbra is la­kat alatt tartja, sőt az a lát­szat, hogy nem is jut egyha­mar vissza Simigláék tulajdo­nába, mert — ha per, ám le­gyen per! — a téglaipari vál­lalat „állja a sarat”. Véleményünk szerint azon­ban (de a megyei tanács épí­tési osztályának véleménye szerint is) a vállalat igazgató­ságának ilyen magatartása na­gyon is kedvezőtlen fényt vet az egész ügyre, sőt szigorú bí­rálatot érdemel, s meggyőző­désünk, hogy csak jó szolgála­tot tehetünk azzal, ha felhív­juk az illetékes felügyeleti szervek figyelmét a növekvő perköltségekre, mivel nem va­lószínűtlen, hogy a terheket az államháztartás “fogja visel­ni. S végül megemlítjük még, hogy a kilenc hónapja tartó áldatlan per Simigla István­nak már közel 800 forintjába került, és munkájából is több mint egyhónapos kiesést ered­ményezett. Ez utóbbinak ter­heit viszont, kénytelen-kellet­len, a Finommechanikai Vál­lalat viseli — tekintettel gond­nokának nehéz körülményei­re igazságának keresésében. (V.) Füstszűrös erőmű Bővül a Pécsi Hőerőmű, s ezt jóleső érzéssel nyugtázzák a pécsiek. Sokan féltek azon­ban, hogy a gyarapodásnak — világjelenség ez, nagyvárosok átka — hátulütője is lesz: még ritkábban lehetnek majd nyit­va az ablakok, védekezni kell a korom, a füst növekedése el­len. Pécs másként tervez. Két turbinát szerelnek — egyik 50, a másik 24 megawatt teljesít­ményű —, 1966-ban megduplá­zódik az erőmű áramtermelé­se. De nem duplázódik meg a korom. Az építők, tervezők azt ígérik, hogy nem, vagy csak alig rontja majd a város levegőjét a megnagyobbított erőmű. Különös, eddig alig ismert berendezést szerelnek. Elektro­­filterm a neve. Leválasztja a pernyét, megakadályozza, hogy a korom a levegőbe kerüljön. Ózd, Csepel, Diósgyőr, s a többi füstöt, kormot nyelő gyárváros — Kecskemét egyes városrészeinek lakóit is bele­értve — irigykedve gondolnak a Mecsek alján épült városra: lám, a pécsiek a füstszűrös ci­garetta után füstszűrös gyár­kéményt is kaptak. Lehet azonban, hogy a pé­csiek meg azt vailják: kóny­­nyebb egy füstszűrös erőműhez jutni, mint egy doboz Fecské­hez. A. K. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskémé}.. Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont 26-19 . 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér i/a Telefon: 17-09 Terjeszti „ Maeyai Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díi í hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefoni 11-35. Index; 35 065.

Next

/
Thumbnails
Contents