Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-16 / 13. szám
Világ proletárjai, egyesüljétek! TM'fUm A*MA&VAR SZOCIALISTA MWWKÄSPÄRT &ÄCS-l<lSV<A/l\J ME&YEI LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM Ara 60 fillér 1965. JANUÁR 16, SZOMBAT Száztizenhatmillió forintot fordítottak építkezésre közös gazdaságaink az elmúlt évben Megyénk közös gazdaságai az elmúlt évben 116 millió forintot fordítottak új épületekre, állóeszközök beruházására. Az összeg 9 millióval haladja meg a tervezettet, a teljesítés tehát több mint 107 százalékos. A tervezett összeg túllépése az előző évhez képest jelentősen nagyobb saját erő felhasználásából származik; vagyis a gazdaságok hitel Igénybevétele nélkül — és terven félül — fogtak hozzá kisebb-nagyobti építkezésekhez. Ugyanakkor számos építkezést ebben az évben fejeznek be. Az is igaz azonban, hogy e munkák értékének összege nem éri el a hárommillió forintot. Részleteiben a következő eredményt mutatják a tavalyi építkezések. Szarvasmarha-férőhelyek építésére 36 és fél millió forintot fordítottak, másfél millió forinttal kevesebbet a tervezettnél. Átadásra és használatba került 12 tehén- 16 növendékmarha-istálló és öt borjúnevelő. Több gazdaságban befejezetlenül maradtak áz épü-A tudomány új palotája Az elkövetkező években még több fiatal mérnökre, megalapozott tudású műszaki szakemberre lesz szükség. A mérnökképzés nagy feladatát látja el — többek között — a Budapesti Műszaki Egyetem. A tervek szerint 1965 végéig több mint egymilliárd forintot fordítanak az egyetem fejlesztésére. A nagy beruházási program egy része máris megvalósult. Két éve vették birtokukba a hallgatók az elsőként elkészült villamoskari épületet. letek. A kalocsai járásban — Dusnokon, Fajszon és Homokmégyen — négy tehénistálló átadása várat magára. A kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tszben sem készült el 168 férőhelyes hasonló épület. Ezenkívül két-két tehénistálló és borjúnevelő építése maradt félbe a kiskunhalasi járásban, valamint a kecskeméti Törekvés Tsz-ben. A megye termelőszövetkezeteiben épített sertésférőhelyek több m'nt 15 millió forintba kerültek. Az elmaradás itt. az előbbiekhez képest, jelentéktelennek mondható. A madarasi és a vaskúti sertéstelepen nem történt meg összesen hat épület végleges átadása, s Kisszálláson a íakarmányos szín építését nem fejezték be. Ugyanakkor a tervezett 36 juhhodály csaknem teljesen elkészült. Ezek építésére hét és fél millió forintot költöttek. Az elkészült — többségében tízezer férőhelyes — hét tojóház, két csibcneve'ő, s hat előnevelő, továbbá 12 ól a törzsállomány részére, öszszesen 14 és fél millióba került. Az öntözőberendezések több mint húszmillió forint értékben készültek el, illetve kerültek megvásárlásra. A tassi Petőfi Tsz csaknem egymillió forintot fordított öntözőtelepének a bővítésére. A felsoroltakon kívül két lóistálló és 34 gépszín is épült, az utóbbiak 9 millió forintért. Rajtuk kívül egy nem készült el, Fülöpszálláson. A felépített négy magtár összesen 120 vagon A közelmúltban adták át a hatszintes Duna-parti épületet, amelyben műhely és laboratórium kapott helyet. gabona tárolását teszi lehetővé. Az új ültetvények járulékos beruházásként hat permetlékeverő tornyot építettek, ami nem mondható soknak. A kiskőrösi járásban hármat nem sikerült befejezni. Ugyanaltkor 22 ásott, 11 mélyfúrású és öt csőkutat készítettek a nagyüzemi szőlőkben és gyümölcsösökben. öt tsz-majorság gyarapodott hidroglóbussal, s 52 majorközpontot csaknem hatmillió forintért villamosítottak. Üzembe helyeztek 39 ventillátoros szénaszárítót is. Összesen hét palántanevelő telep készült el, mégpedig a tiszakécskei Üj Élet, Tiszagyöngye, Béke, továbbá a lászlófalvi Üj Tavasz, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag, a tiszaúj falusi Alkotmány és a kalocsai Iszkra Tsz-ben. Befejezetlenül maradt a palántanevelő a mélykúti Alkotmány és Üj Élet, valamint a tompái Szabadság Tsz-ben. A szövetkezeti építkezéseket illetően van tehát pótolnivaló az elkövetkező hetekben, hónapokban. Az erre az évre áthúzódott munkák befejezése zömmel a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalatra hárul. Lemaradását egyébként a több szempontból nem kielégítő munkaszervezés, a munkaerő szétaprózása okozta, s ennek tanulságait az elkövetkező időre meg kell szívlelnie a vállalatnak. Javulás már tapasztalható, s a továbbiakban is remélhető, mert már a szükségletek jelentkezésének megfelelően ütemezik a munkát. Az idei építkezések többségének a tervét egyébként már megkapták a kivitelezők, ami a korábbiakhoz képest szintén jelentős előrelépés. H. D. Újszerű módon (T. P.) Két hónapja már, hogy megyénkben is megtörtént a pártvezetőségek újjáválasztása. Most, az új esztendő első hónapjában, minden alapszervezetben elkészítik az évi terveket és meghatározzák az elkövetkező időszak legfőbb tennivalóit. Látszólag nem nehéz feladat ez, s könnyű volna sablonosán, bizonyos megszokottsággal öszszeállítani az évi „menetrendet”, a pártvezetőségek munkaprogramját, a pártmegbizatásokkal, a pártoktatással kapcsolatos teendőket stb. Ezúttal azonban nem csupán és egyszerűen egy szokásos esztendő munkájáról van szó. Már a vezetőségeket újjáválasztó taggyűlések légköréből érezni és látni lehetett, hogy a korábbi időszakhoz képest ismét előbbre léptünk. A pezsgő vitakedv, a sok észrevétel és javaslat, s a pártdemokrácia érvényesülésének konkrét megnyilvánulása, mind arra utalt, hogy lesz mit a „tarsolyába” tenni az új vezetőségnek. — Meg kellene őriznünk és tovább fejleszteni ezt a fellendülést — hangzott el a taggyűlések utáni értékeléseken az őszinte kívánság, s arról is szó esett, hogy mi ennek az útjamódja. Többek között: fel kell használni a taggyűléseken elhangzott javaslatokat, a munkára vonatkozó megjegyzéseket, bíráló észrevételeket. Olyan alapossággal kell a tagsággal és pártonkívüli barátainkkal közös dolgainkról tárgyalni, beszélgetni, ahogyan a beszámolók elkészítésekor történt. Egyszóval: támaszkodni, építeni az egész párttagságra, annak alkotó kedvére, öntudatára, s nem engedni, hogy elsikkadjanak a hasznos kezdeményezések, okos megjegyzések és jogos bírálatok. Az évi munkaprogramoknak tehát számolniuk kell mindezekkel. S a pártvezetőség akkor jár el helyesen, ha az újjáválasztó taggyűlés határozatait és egész lefolyását mérlegelve szabja meg gyakorlati tennivalóit az új esztendőre. Ha csak ezt tenné — már ez is eltérne a megszokottól, s igen nagy feladat elé állítaná az egész kollektívát, az alapszervezetek tagjait, aktivistáit. Az 1965-ös esztendő azonban ezen felül is számos, egészen újszerű — és valljuk be bátran — merőben szokatlan, s nem is könnyű feladatot tartogat a pártalapszervezetek számára. Még emlékszünk a nagy „termelési csatákra”, s az országépítő munka olyan éveire, amikor — helyesen vagy néha eltúlzottan — a tervek maximális túlteljesítése volt a cél, s erre mozgósítottunk minden embert. Még pár esztendeje sincs* hogy a községfejlesztési összegek évről évre magasabb ütemével számolhattunk, s kissé meg is szoktuk ezt a rohamos emelkedést. Hogy közben épületeket, vízműveket, művelődési házakat hagytunk befejezetlen, s a lakosság nem mindig értette azok félbemaradásának okát — ilyen is előfordult. S az üzemekben és a mezőgazdaságban is jártunk így egy-egy létesítménnyel. Arról nem is beszélve, amikor nem a céljainak megfelelően, s a legpraktikusabban, néha túlméretezetten építkeztünk. De sorolhatnánk ehhez hasonló példákat, amelyek azt mutatták, hogy az ország pénzével, anyagi lehetőségeivel nem mindig bántunk ésszerűen. És most, a dolgozók jogos kívánságára támaszkodva, azt mondja a párt- és államvezetés: Szegjük be tisztességesen a második ötéves terv utolsó évét, fejezzük be az áthúzódó tételeket, csak módjával és indokoltan indítsunk újakat, s minden vonalon valósítsuk meg a legmesszebbmenő takarékosságot. Szerényebb módon, a munka minőségére jobban ügyelve* minden forintra vigyázva, s az új ötéves tervünket is megfelelően előkészítve — ilyen feladat áll előttünk ebben az esztendőben. Ki tagadná, hogy ennek megértése, a helyes szemléletmód kialakítása, a párthatározatok ellenőrzése az új pártvezetőségekre, a kommunistákra különösen nagy felelősséget hárít. És nemcsak úgy általában, ösztönös módon, a felmerülő kérdések, problémák esetenkénti megoldásával, hanem tudatosan és tervszerűen. Az évi munkaprogram is akkor lesz megfelelő, ha számol mindezekkel, s nem csupán egy, hanem a megszokottól igen sokban különböző, s új tennivalókat tartogató 1965. esztendőre készül konkrétan és a helyi sajátosságokat figyelembe véve. Ami a módszereket illeti, arra egy rövid újságcikk keretében nehéz volna választ adni. A helyes kiindulópont azonban már eleve megszabhatja egyegy pártalapszervezet egész esztendeji munkájának főbb vonásait, s annak hatékonyságát. A párttagság dolga lesz, hogy az évi munkaprogramot megvitató legközelebbi taggyűléseken kimunkálja mindezt részletesen, s magára nézve is kötelezően meghatározza egy esztendő sok irányú feladatait. Minden kommunista erejének és legjobb tudásának megfelelően. Tizenkétezer naposlibát neveinek az idén I Gépi tömés — Szerződés százezer tojásra — Kísérletek a táppal Kiskunfélegyházán, a város szélén nagy építkezésbe fogott tavaly a működését megkezdő lúdtenyésztő vállalkozás. Ä négy nevelőház közül egy elkészült, az elmúlt évben már teljes kapacitással dolgozott. A többiek négyötöd részben készültek el eddig, de jelenleg már folyik bennük a hizlalás. Március végére befejezik az építkezést. A vállalkozás telepén az idén 12 ezer naposlibát nevelnek a város határában gazdálkodó tsz-ek számára. Háromheti előnevelés után adják át a szárnyasokat, s azokat ősszel — mint hizialási alapanyagot — viszakapják. A nevelésre 3—4 szövetkezeti gazdasággal kötnek megállapodást. Az ólakban egyszerre 3200 lúd tömésére van mód, s a hizlalást öthetenként megismételhetik. A tömést géppel végzik, s ez a tavaly őszi kísérletek alapján sikeresnek mondható. A korszerű eljárással másfél ezer libát hizlaltak meg. Egy kiló „ráhizialásra” 6—7 kiló kukoricát használtak fel, vagyis száz kiló szemestengeriből 15—16 kiló húst nyerteik. A vállalkozás feladatai közé tartozik még a libahizlalás népszerűsítése, illetve elterjesztése, vagyis az arra vonatkozó szerződések megkötése. Érdemes megemlíteni, hogy a tsz-ek eddig százezer rajnamenti libától származó tojás átadását is vállalták. (Tavaly egész évben 60 ezer darabra szerződtek.) A tenyészludakat többnyire a közösben, de mind jelentősebb mértékben a háztáji gazdaságokban is tartják. A Földművelésügyi Minisztérium Állattenyésztési Kutató Intézetének a megbízásából az úgynevezett libatáp felhasználására vonatkozóan kísérleteket is folytatnak a telepen. Továbbá figyelemmel kísérik a nagyüzemi libanevelés és hizlalás technológiáját, s a keveréktakarmányok hatását. Ebben az évben megkezdik a tyúktenyésztést is, és evégett ötezer férőhelyes tojóházat építenek. A tojást keltetés céljából értékesítik majd. Ezzel összefüggően — a férőhelyek minél jobb kihasználása érdekében — a libanevelés és hizlalás közötti 3— 4 hónapos szünetben mintegy 25 ezer pecsen.yecsibét szándékoznak felnevelni. Egyúttal tenyészalapanyag nevelését is tervezik.
