Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-05 / 285. szám

t. oldal 1964. december 5. szómba! Mélyül az olasz politikai válság Taylor útravulója Jelentések az ENSZ-ből AZ OLASZ kormányt csütörtökön leszavazták a képviselőház jogi bi­zottságában. A szavazás a bérrögzítésről szóló törvénytervezet sorsáról döntött. A képviselők többsége elfogadta azt a kommunista módosító indítványt, amely vissza­utasítja a kormány által előírt tízszázalékos lak- béremelést. A szavazás érdekesen tükrözi a köz­ségi tanácsi választások utáni helyzetet. Ezen a kormánykoalíció négyszázalékos szavazatveszte­séget szenvedett, és most már a parlamentben sem rendelkezik megingathatatlan többséggel. Két fronton is veszélyek fenyegetik a kormányt. Most alakulnak a községi és a megyei tanácsok, most derül ki, kik fogják kormányozni ezeket a helyi közigazgatási szerveket, másfelől pedig küszöbön áll a súlyosan beteg Segni köztársasá­gi elnök lemondása. A szocialista párt ezeken a választásokon meg akarja bontani a kommu­nistákkal húsz éve fennálló szövetséget, amely lehetővé tette, hogy Olaszországban több mint kétezer község és megye közigazgatása a bal­oldal kezében legyen. Nenniék a keresztényde­mokratákkal akartak szövetkezni, de a párt bal­szárnya és a Lombardi-féle csoport ezt ellenzi. Nenni ennek ellenére megkezdte a középballal való szövetség megteremtését. A válság másik tényezője az elnöki tisztség betöltésének kérdé­se. Már eddig is rendkívül kétes politikai ma­nőverek folynak Segni személye körül, de a sú­lyos beteg elnök ezeknek szeretne véget vetni. Hiszen ha lemond, 15 napon belül meg kell vá­lasztani az utódját, csakhogy ez esetleg felszín­re hozhatja a kormánykoalíció összes rejtett el­lentmondásait. A kereszténydemokraták ugyanis azt szeretnék, ha az új elnök a soraikból kerül­ne ki, a kormánykoalíció többi résztvevői azon­ban ennek ellene vannak. VISSZAUTAZOTT Saigonba Taylor tábornok, az Egyesült .Államok dél-vietnami nagykövete. Köz­vetlenül elutazása előtt ismételten tárgyalt John­son elnökkel, utána újságírók előtt hangoztatta: véleménye szerint nincs szükség a Dél-Vietnam­EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN ban tartózkodó katonai amerikai egységek lét­számának szaporítására. Szavaiból kiderült, hogy az amerikai kormánynak súlyos gondot jelente­nek az egymást követő pártkormányok, illetve ezek egyre csökkenő népszerűsége, valamint az a körülmény, hogy a szabadságukért küzdő dél­vietnami nép ereje nem törik meg. Taylor uta­sítást kapott, hogy visszatérve sürgősen talál­kozzék Tran Van Huong kormányával, és pró­báljon az eddigieknél előnyösebb helyzet meg­teremtésében közreműködni. A tárgyalásokról kiadott nyilatkozat nem hozza nyilvánosságra milyen tervek születtek Johnson elnök tárgyaló- asztalánál. A nagykövetnek a saigoni tárgyalá­sok sürgős megkezdésére adott utasításából azon­ban arra következtetnek, hogy az Egyesült Ál­lamok készen áll a támadások megindítására, s csupán idő kérdése, mikor vezénylik a Dél-Viet- namban állomásozó légierőket határon túl eső területek ellen. A hadsereg egyébként teljes tá­mogatásáról biztosította Tran Van Huong kor­mányát, tekintettel a súlyos helyzetre. GROMIKO szovjet külügyminiszter az ENSZ- közgyűlés 19. ülésszakán részt vevő szovjet kül­döttség vezetője fogadást adott a szocialista or­szágok közgyűlésen részt vevő küldöttségeinek tiszteletére. A külügyminiszter fogadta Martin kanadai külügyminisztert, majd Kiprianu kül­ügyminiszterrel tárgyalt. Érdekes az a nyilatko­zat, amelyet az amerikai ENSZ-küldöttség szó­vivője tett. Szerinte kielégítő módon folynak az ENSZ pénzügyi problémáival kapcsolatos tár­gyalások. A Biztonsági Tanács Szíria és Izrael egymás ellen beadott panaszával foglalkozott. Fedorenko szovjet küldött ezzel kapcsolatban rámutatott felszólalásában, hogy a viszály fő oka, az izraeli kormány harcias magatartása. Az ismételt határsértések egyik tényezője, hogy no­vember 13-án izraeli repülőgépek szíriai terüle­teket bombáztak. A BT bizonytalan időre elna­polta a vitát újabb értesülések beszerzése cél­jából. Szovjet közoktatási küldöttség érkezett hazánkba Pénteken háromtagú szovjet közoktatási delegáció érkezett Budapestre. A küldöttség veze­tője V. Konyev, a Szovjetunió Művelődésügyi Minisztériumá­nak személyzeti főosztályveze­tője, tagjai: B. Kiktyev, a vla- gyimirl pedagógiai főiskola rek­tora és N. Szemikin, az oren- burgi megyei tanács oktatási osztályának vezetője. A küldöttség a magyar—szov­jet kulturális egyezmény 1964. évi munkaterve alapján két he­tet tölt hazánkban. (MTI) hírek mo&ctt ‘l/óí/v fltomütőerö — Made in USA Kitüntették a Bien Hoa repülőtér elleni támadásban részt vett alakulatokat A Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front Központi Bi­zottságának és a felszabadító hadsereg vezérkarának rende­letére kitüntették azokat az ala­kulatokat, amelyek részt vettek a Bien-Hoa-i repülőtér elleni tá­madásban. A felszabadító hadsereg pa­rancsnokának értesülései sze­rint a hazafiak ötvenkilenc el­lenséges repülőgépet elpusztí­tottak és megrongáltak. A re­pülőtér lamerikai személyzete 293 főt vesztett sebesültekben és halottakban. Szovjet pártküldöttség utazott Jugoszláviába MOSZKVA (TASZSZ) A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének VIII. kongresszu­sára Belgrádba utazott az SZKP küldöttsége, Pjotr Gyemicsev- nek, a Központi Bizottság el­nökségi tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésé-* vei. A küldöttség tagjai: Alek- szej Rumjancev, a Pravda fő- szerkesztője és Alekszandr Pu- zanov belgrádi szovjet nagykö­vet, mindketten az SZKP Köz­ponti Bizottságának tagjai. Visszaérkezett Prágába a csehszlovák párt- és állami delegáció PRÁGA (MTI) Pénteken délelőtt visszaérke­zett Prágába a csehszlovák párt- és állami küldöttség, mely Antonin Novotnynak, a CSKP első titkárának, köztársasági el­nöknek vezetésével november 30-tól december 4-ig baráti lá­togatáson a Szovjetunióban tar­tózkodott. A delegáció fogadására a prá­gai repülőtéren megjelentek a CSKP KB elnökségének, a kor­mánynak, a Nemzetgyűlés el­nökségének tagjai, a prágai dip­lomáciai képviseletek vezetői, valamint a fővárosi üzemek dol­gozói. India miniszterelnöke Londonban L. B. Sasztri, India miniszterelnöke Londonban találko­zott H. Wilson angol miniszterelnökkel. Képünkön: A két kor­mányfő munkatársaik társaságában. Péter János megbeszélése Dean Ruskkal Hónapok óta foglalkoztatják a vi­lágsajtót a multilaterális flotta szer­vezetével kapcsolatos események. Mi húzódik meg az MLF mögött? Az Egyesült Államok kalandorpo­litikájára jellemző, hogy ma már nemcsak a szárazföldet, hanem a nemzetközileg is „senki földjének’* nyilvánított óceánokat, tengereket is szeretnék behálózni atomtámasz­pontjaikkal. S az utóbbi hónapok NATO-tanácskozásain egyre inkább előtérbe kerül a multilaterális (sok­oldalú) atomütőerővel rendelkező hajóflotta létrehozásának gondolata. Az amerikai terv szerint huszon­öt hajóból álló különítményt hozná­nak létre a tagállamok, amelyekre egyenként 8 Polaris-rakétát szerel­nének fel. Ennyit a világsajtót bejárt hírről. De nézzük meg először azt, hogy kik is irányítanák ennek a haláí- hajórajnak a tevékenységét, s kik nyomhatnák meg azt a zöld gom­bocskát, amely egyszeriben lángok­ba borítaná a világot? Az Amerikai Egyesült Államok — minthogy a flotta fenntartási költ­ségeinek több mint a negyedét ma­gára vállalja — a szavazatok 35 százalékával rendelkezne. Nyugat- Németország 32 százalékos költsé­get vállal, s így ugyanennyi sza­vazattal is bírna. Ezzel szemben Anglia csak tíz, a többi NATO-or- szág — a többi között Olaszország, Belgium, Luxemburg, Görögország, Törökország — pedig csupán a dön­tési szavazatok tört hányadát tud­hatná magáénak. S hozzá még csak annyi — s ez végképp megpecsétel­te az amerikai javaslat sorsát hogy a szavazatok kétharmados többsége esetén a tagországok kény­telenek alávetni magukat a dön­tésnek. Nem kell hozzá különösebb mate­matikai számítás, hogy nyilvánva­lóvá váljék az amerikaiak és a nyugatnémet revansisták nyílt, há­borús programja. Egy bevetéshez — mely a terv szerint 66,6 százalé­kos többséget igényel =r elég az USA és Nyugat-Német ország sza­vazata. S hogy ez mennyire így van, elég egy svájci lap szatirikus megjegyzésére utalni: Várható, hogy lesznek olyan atomhajók, ahol csak két „oldal” lesz — ame­rikai és nyugatnémet —, olasz bor­béllyal. .. A multilaterális atomhaj óflotta terve az angol választások előtt vált ismertté. S a választás során döntő szavazattöbbséget nyert munkáspárt programjában egykor azt ígérte, hogy mereven ellenzi majd a sokoldalú atomütőerő lét­rehozását. Wilson tehát ígért. S mint ahogy lenni szokott — az ígéret csak ígé­ret maradt. A napokban nyilvános­ságra került angol kormánynyilat­kozat szerint ugyanis csak az ame­rikai tervet ellenzik, pontosabban az NSZK — Angliához viszonyítva — több mint háromszoros szavazat- többségét. Sőt, Wilsonék még „lépnek” is egyet. Álláspontjuk szerint a sok­oldalú NATO atomütőerőt nemcsak a vizekre, hanem a szárazföldre is ki kell terjeszteni. Mit rejteget ez az óhaj? Angliá­nak a szárazföldön, saját országa és már foghíjas gyarmatbirodalma területén levő atomtámaszpontok fenntartása tetemes költséget ró a brit hadügyi költségvetésre. S most az angol kormány szeretné a költ­ségeket megosztani szövetségeseivel. A sokoldalú atomhalál létrehozásá­ra nem pénzt, hanem már meglevő támaszpontokat ajánl, és természe­tesen legalább annyi szavazatot követel, mint Nyugat-Németország. A tervjavaslat módosítása a kö­zeljövőben kerül a NATO tanácsa elé. Hogy milyen döntés várható? Egyértelmű álláspontot még a ku­lisszatitkokban jártas külföldi meg figyelők, sajtótudósítók sem tudnak elfoglalni. Annyi viszont biztos — a kecske is jól fog lakni és i káposzta is megmarad! ... Kovácsi Miklós Péter János, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere, az Egyesült Nemzetek Szerve­zete 19. közgyűlésén részt vevő magyar küldöttség vezetője pén­A HSZEP Központi Bizottságának ülése BERLIN. (TASZSZ) A Neues Deutschland pénteki számában közlemény jelent meg arról, hogy december 2-án meg­nyílt a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottságának 7. teljes ülése. Az ülés résztve­vői meghallgatták a párt Politi­kai Bizottságának beszámolóját, amelyet Kurt Hager, a Politi­kai Bizottság tagja terjesztett elő. — A Német Demokratikus Köztársaság — jelentette ki Ha­ger — erős ipari állammá vált, egyre inkább példaadóvá válik az egységes, békeszerető, de­mokratikus és szocialista Né­metország megteremtése szem­pontjából. Hager rámutatott, milyen nagy jelentőségű az NDK to­vábbi fejlődése és az egész szo­cialista világrendszer erősödése szempontjából a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal fennálló testvéri barátság és együttműködés. A testvérpártok kapcsolatai­nak kérdéséről szólva hangsú­lyozta, hogy az NSZEP szüksé­gesnek tartja a kommunista és munkáspártok újabb értekezle­tének előkészítését és megtér; tását azzal a céllal, hogy ele­mezzék az 1960. óta történt vál­tozásokat, és az azóta felmerült újabb problémákat, s ennek alapján levonják a kellő követ­keztetéseket a kommunista vi­lágmozgalom stratégiájára és taktikájára nézve. teken délelőtt New Yorkban lá­togatást tett Dean Rusk ameri­kai külügyminiszternél, az Egye­sült Államok ENSZ-missziójá- nak helyiségében. A félórás megbeszélés során a külügyminiszterek a két ország viszonyait érintő kérdéseket, valamint időszerű nemzetközi problémákat vitattak meg. Pé­ter Jánost a látogatásra elkí­sérte Radvényi János követ, a washingtoni magyar követség ideiglenes ügyvivője. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének közgyűlése pénteken délelőtt helyi idő szerint 10.30 órakor folytatta munkáját az általános politikai vitával. Sandoval Moris és társai a madridi bíróság előtt Az Humanité Madridba kül­dött tudósítója részletesen be­számol Jósé Sandoval Moris és társai perének tárgyalásáról. A tárgyalás a bírósági épület legkisebb termében folyik. A vádlottak hozzátartozóin kívül csak néhány újságírót engedtek be a terembe, a kinnrekedt többszáz főnyi tömeg tüntetett az igazságügyi palota előtt. A vádlottak, kommunisták és antifasiszták, valamennyien bát­ran és öntudatosan viselkednek a bíróság előtt. Francesca Pi- nilla, az egyetlen női vádlott kijelentette, 1935. óta tagja a Spanyol Kommunista Pártnak — 13 évet töltött börtönben. Jesus Martin Velasquez vád­lott elmondotta, bét éves volt* amikor a polgárháború után ap­ját és anyját börtönbe vetették. A legnagyobb büszkeségem, hogy a madridi kommunista pártbizottság tagja vagyok — mondotta. Justo Lopez de Vicente el­mondotta, harminckét éve har­col a párt soraiban. Jósé Daniel Lacalle, a francóista légierők miniszterének fia is megerősí­tette, hogy tagja az illegális kommunista pártnak. Jósé San­doval Moris kijelentette, 1944. óta megszakítás nélkül tagja a párt központi bizottságának, a párt saját kérésére küldte visz- sza Spanyolországba, miután évekig Franciaországban és a Szovjetunióban tartózkodott.

Next

/
Thumbnails
Contents