Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-05 / 285. szám
3. oldal 1964. december 5. szombat Tsz-rezetőképző iskola hallgatói a tassi Petőfi Termelőszövetkezetben Tegnap délétött a kali majori fez-vezetőképző iskola ötveri hallgatója — fez-elnökök,. brigádvezetők — látogatott ei a tassi Petőfi Termelőszövetkezetbe. A vendégek előtt Kovács István, a közös gazdaság elnöke ismertette a 17 éve működő szövetkezet eddigi eredményeit. Elmondta, hogy amíg 1960-ban 9 ezer forint volt az egy tagra jutó átlagjövedelem, ebben az esztendőben már személyenként 22 ezer forintot adnak ki készpénzben és terményben a ledolgozott munkaegységek után. A szövetkezeti vezetőképző iskola hallgatói megtekintették a Petőfi Tsz most épülő szarvasmarha-istállóját is. Ezután pedig a kiskunsági öntözőrendszer első fokozataként készülő tassi öntözőcsatorna építkezését keresték fel. A helyi tanácsi és termelőszövetkezeti vezetők elmondták, hogy az első szakasz építése 1966-ban fejeződik be. Ezzel közel 3 ezer hold terület rendszeres öntözésére nyílik lehetőség, A „PAPRIKÁS” FIATALOK KÜLDÖTTE — Bakos Éva laboráns vagyok. Kezet szorítok a karcsú, dió- barna szemű, gesztenyehajú lánnyal, a Kalocsavidéki Fű- szerpaprika- és Konzervipari Vállalat laboránsával, s pár perc múltán már a szabályos rendbe rakott, paprikával teli „utcákban” vagyunk. A rend, a tisztaság egyaránt dicséri az üzem fiataljainak ügyes kezét, lelkesedését, akik a vasúti kocsikból kőMásfél évi határidő-eltolódás Huzavona a lajosmizsei társasházak építése körül „Tért hódít a társasépítkezés” — adta hírül az egyik, közelmúltban megjelent írásunk címe. S a cikk egy év tapasztalatainak tükrében arról adott számot, hogy a lakásgondal küszködök közül egyre többen céltudatosan rakosgatják félre, helyezik el betétben keresetük egy-egy hányadát, hogy megfelelő előtakarékosság után építési kölcsönért folyamodhassanak. Ugyanakkor örvendetes, hogy a városok és nagyobb községek fejlesztési lehetőségeivel egybevágóan, egyre nagyobb az érdeklődés a lakásépítés társas formája iránt. Röviddel a cikk megjelenése után Torma Gyula lajosmizsei lakos szerkesztőségünkhöz küldött panaszos levelében keserűen állapítja meg: „Sajnos, Lajosmizsén a társasépítkezési akció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.” S amit ennek bizonyítására levelének további részében elmond, az közvélemény elé kínálkozik. Az OTP helyes propagandáéi szervező munkája nyomán 1962. novemberében nyolc lajosmizsei lakos jelentette be igényét két társasház építésére. S ugyanakkor Kecskeméten, a Hunyadivárosban négy társasház építtetése céljából tizenhatan fogtak össze. A kivitelezést mindkét helyen a Lajosmizsei Fa- és Építőipari Ktsz vállalta, rögzített áras költségvetés elfogadása mellett kötött szerződésben. A szerződés értelmében — maradjunk csak a lajosmizsei társulásoknál — a két négylakásos társasháznak 1964. július 31-ig beköltözhetőnek kellett volna lennie. Ezzel szemben mi a helyzet ma? A szerződés írott ma- laszt maradt. A Lajosmizsei Fa- és Építőipari Ktsz vezetői ellen különböző visszaélések miatt bűnvádi eljárás indult, a ktsz megszűnt, azaz ügyleteit a megfelelő rendelkezések értelmében létrehozott kényszerfelszámoló bizottság rakosgatja ■„tisztába”. A lajosmizsei két társasház megkezdett építése ez év márciusában félbemaradt. A félig-meddig felhúzott falak — tető híján — március óta az időjárás viszontagságainak vannak kitéve, kopnak, rongálódnak, s ugyanez a sorsuk a már beállított ajtóknak, ablakoknak is. A ktsz-nek jogutódja nem maradt, s bár az építtetők részére — ha másért nem, hát az átadási határidő alapos eltolódása miatt — nagyon is jogos volna a kötbér, arra nem tarthatnak igényt. Ilyen előzmények után a legelőbb is az építkezés folytatására lett volna szükség. Köztudott, hogy kivitelezői kapacitást évközben meglehetősen ne- ház szerezni Megítélésünk szerint -»ónban túl hosszú huzavonába került, míg a felügyeleti szerv a Jánoshalmi Vegyes- és Építőipari Ktsz-t rábírta az építkezés folytatására, illetve 1965. december 31. határidővel történő befejezésére. Az új kivitelező új költségvetést készített, s az eredeti összeget elég jelentősen felemelte. Az építtetők ekkor közölték a kényszerfelszámoló bizottsággal, hogy: „Amennyiben az új kivitelező a felszámolás alatti ktsz-szel kötött fixáras szerződés összegéből az építkezést befejezni nem tudja, as ebből származó többletköltséget a felszámoló ktsz-re áthárítják.” A válasszal nem késlekedett a felszámoló bizottság. Hamarosan tudomására hozta az érdekelteknek, hogy a követelési igényük fennállását nem ismeri el, „annak érvényesítésére vonatkozó jogaikat a bíróság előtt érvényesíthetik”. A lajosmizsei építtetők elálltak ettől, hiszen a bírósági eljáráshoz a követelésük 5 százalékát illetékben kellene leróniuk. Végül is az építtetőkkel való tárgyalások, értekezések, vitatkozások után a nem helyi, új kivitelezőnek jogosan kijáró többletköltséget a kényszerfelszámoló bizottság magára vállalta. Ugyanakkor jegyzőkönyv készült arra vonatkozóan is, hogy az egyik lajosmizsei társasház szabálytalanul megépített alapjának bontási, illetve újraépítési költségét is a felszámoló bizottság fedezi. (Jellemző volt a lajosmizsei ktsz-re, hogy az elhibázott házalap építési költségeiről számlát nyújtott ,wá -v-> <->- Ws lások tagjai pedig alig várják, hogy a március óta stagnáló építkezés folytatódjék. Alaposan megtépázott bizalmukat viszont nemigen növeli például az olyan tény, mint a Lajosmizsei Fa- és Építőipari Ktsz kényszerfelszámoló bizottsága és Urbán István tervező (aki egyben a KISZÖV főmérnöke) szeptember 23-án jegyzőkönyvben rögzített és még november 30-án is beváltatlan ígérete. Azt vállalták ugyanis, hogy a jánoshalmi ktsz által építendő társasház tervdokumentációját és költségvetését elkészítik, illetve sokszorosítják úgy, hogy az legkésőbb október 15-ig az építtetők rendelkezésére álljon. Ennek hiánya egyébként az OTP-t is gátolja abban, hogy az elkészült munkák költségét átutalhassa a kényszerfelszámoló bizottságnak. Kár szaporítani a szót. Egy dolog bizonyos: az állam támogatta társasépítkezések ilyetén való kezelése cseppet sem kedvderítő. A lajosmizsei volt ktsz vétkesei feleljenek bűneikért a bíróság előtt. De senki sem magyarázhatja meg, miért kell az ostor végének bármilyen formában is azokon csattannia, akik nagy anyagi áldó- / zatot vállalva szeretnének vég-1 re lakáshoz jutni. Megítélésünk szerint — ha már az építtetők zös erővel rakták ki ezeket a göngyölegeket. — Nincs ebben semmi csodálatos, hiszen a KlSZ-kongresz- szusra való felajánlásunk is így írja elő — magyarázza Bakos Éva. — Mi is tudjuk, a szerelvényeket gyorsan útra kell indítani, hiszen az őszi csúcsforgalomban minden „normán” felüli állásidő sokszoros veszteséget jelent a vasútnak, a népgazdaságnak, s a mi üzemünknek is. Ezért segédkezünk nemcsak a göngyöleg, hanem a készáru rakodásánál, esetleg csomagolásánál, ha kell, akár műszak után Is. — Kik a leglelkesebb rakodók? — kérdem. — Nehéz, talán nem is volna célszerű „rangsorolni” — válaszolja elgondolkozva —, nagyon sokan megérdemelnék a dicséretet. Akad köztük paprikacsomagoló, konzervipari munkás, raktári dolgozó. A „csomagolósok” egyébként már elnyerték, a többi ifjúsági brigád pedig most küzd a szocialista címért. Hirtelen megáll. — íme, ez a munkahelyem — mutat előre lombikos, tégelyes, kémcsöves „birodalma” felé. S a laboránslány hangjában érezhető büszkeségre is magyarázatot kaptam nemsokára. Kiderült, Bakos Éva is egyik szerény, gondos, lelkiismeretes tagja annak a fehérköpenyes vegyészkollektívának, melynek feladata: Óvni, ellenőrizni a kalocsai fűszerpaprika méltán elismert világhírű minőségét. S e felelősség súlya nem csekély, amivel, úgy láttam, a laboránslány is tisztában van. Ö azonban másokról beszél. Mestereiről. — Sokat tanultam például Bartek István vegyészmérnöktől, Csiszár József vegyésztechnikustól, s a többi szakembertől. Nekik köszönhetem, hogy ma már biztos pontossággal meg tudom állapítani a vizsgált paprikamintáknál nemcsak az összetételt, a nedvességtartalmat, hanem a súlyt és a festék- tartalmat is, amit a legnagyobb precizitással vizsgálunk. Itt tartottunk a beszélgetéssel, amikor belépett a laboratórium ajtaján Simon József kádársegéd. Izmos, középtermetű, feketehajú legény, ő az üzemi KISZ-bizottság helyettes titkára. Kezében papírlapot szorongatott. — Megint akadna estefelé egy kis munka — fordult Évához. — Göngyöleg, üvegkirakás. Ugye, ma is el tudsz jönni? — Ilyet kérdezni?! Persze, hogy ott leszek! — Köszönöm — válaszolta Simon Jóska, s a papírlapra írt névsorban Bakos Éva nevét is „kipipálta”, miközben megjegyezte: — Nem sokáig, úgy másfél-két órahosszáig tart az egész. Búcsúzás közben az üzem ka* pújában önkéntelenül- is megkérdeztem a KlSZ-titkárhelyet- testől: mindig ilyen lelkes, segítőkész volt Bakos Éva? így válaszolt: — Igen. Emellett határozott, céltudatos leány. Ezért választotta meg a vállalat 120 KISZ- fiatalja küldöttnek, s ezért lett tagja a kalocsai városi KISZ- bizottságnak. De arra még büszkébbek vagyunk, hogy a megyei tanácskozás őt is javasolta a KISZ VI. kongresszusára ... B. Gy. A tanácsülés napirendjén Népi ülnökök a kiskőrösi járásban S?>':rí<vV • *»-•••• K' íme, így maradt félben, még márciusban a munka... be az OTP-nek. Később újabb számlával jelentkezett, mondván, hogy az alapot lebontották, holott az ma is áll!) A nyolc társasépítkező végül is fejenként több mint 3000 forint plusz költséget vállalt el, részben az eredeti költségvetésben nem szereplő, de igényelt munka, s főleg az ügy előremozdulása érdekében. Térjünk azonban vissza az építkezésnek áz új kivitelező által kitűzött, meglehetősen távoli határidejéhez. Vajon mi a biztosíték ennek betartására? A KISZÖV elnöke, Fekete László szerint a lajosmizsei két épület befejezése jövőre már tervbe iktatott feladata a jánoshalmi ktsz-nek. Egyelőre azonban a huzavona tovább tart. A kecskeméti Hunyadivárosi új társulás tagjai a bíróságra bízták az igazságtevést, a felszámolás alatti ktsz- szel kötött és balul „elsült” ügyletben. A lajosmizsei társua lajosmizsei ktsz mulasztásai miatt július 31-én nem költözhettek új otthonaikba — a felügyeleti szerv felelősségérzete, határozott közbeavatkozása legyen a garancia arra, hogy az időjárás ne koptathassa tovább a félkészépületeket, ne pusztuljon a beépített érték és legalább az 1965. december végi határidőt tekinthessék „szen- írásnak” a bosszús építtetők. S végezetül — minden kommentár nélkül — hadd idézzünk még Torma Gyula panaszosleveléből: „A község dolgozói látják a mi csalódásunkat a táf sasépítkezésben. Látják a tönkremenő falakat, építési anyagot, az illetékesek hanyagságát, nemtörődömségét. Nehéz dolga lesz azoknak, akik a párt és a kormány politikáját helyesen értelmezve próbálnak erőfeszítéseket tenni újabb lajói- mizsei társasházat építtető csoport összehozására.” P. I. AMIKOR tíz évvel ezelőtt az 1954. évi II. törvény létrehozta a bíróságokon működő népi ülnökök rendszerét, ezzel azt a célt kívánta szolgálni, hogy a dolgozók széles tömegei közvetlenül is részt vehessenek az igazságszolgáltatásban, a bíráskodásban. A demokratizmus ilyen széles körű megnyilvánulása egyrészt biztosítja, hogy a népi ülnökök munkájuk során szerzett tapasztalatukkal, helyi ismereteikkel támogassák a bíróságok ítélkező munkáját, másrészt visszatérve az üzemekbe, hivatalokba, beszámoljanak dolgozótársaiknak. A Kiskőrösi Járási Tanács legutóbbi ülésén megvitatta — a járásbíróság elnöke beszámolójának alapján — hogy az eltelt másfél év alatt hogyan működött az a százhúsz népi ülnök, aki a szakbírók mellett tevékenykedett. Sajnos, az a tapasztalat, hogy aktivitásuk nem kielégítő. Kevesen vannak, akik a tárgyalások előtt rendszeresen tanulmányoznák az ügy iratait, feljegyzéseket készítenének. A FENTEBB már említett 1954. évi II. törvény kifejezetten előírja, hogy az ülnökök a szakbírókkal egyenlő tagjai az ítélkező hármas tanácsnak. ' s őket is ugyanazok a jogok illetik meg, azok a kötelességek terhelik, mint a hivatásos bírákat. A gyakorlatban sajnos, ezeket a kötelezettségeket nem mindenben tartják meg a népi ülnökök. Az aktivitásnak, a miíhkában való tevékeny részvételnek a tárgyalások lefolytatásánál. az ítélet meghozatalánál kellene jobban érvényesülnie. Nem lehet ezt a jelenséget azzal magyarázni, hogy az ülnökök teljesen tájékozatlanok a jogszabályokban. A róluk szóló törvényes rendelkezés ugyanis-^ kötelezően előírja oktatásukat; Ez a kiskőrösi járásban is megtörtént, és így lesz a jövőben is. A TÁRGYALÁSOKON való hallgatást bizonyára az teszi érthetővé, hogy a joggal csupán ismerkedő embernek nehéz az elméleti tételeket viszonylag rövid idő alatt a gyakorlatban is alkalmazni. Talán több bátorításra, biztatásra lenne szükségük a szakbírák részéről, s az akadémiai előadásokat oldottabb, közérthetőbb formában kellene megtartani. Végül az ülnökök tevékenységének utolsó, de fontosságát nézve igen lényeges részéről, a dolgozók előtti beszámolásról, a tapasztalatok átadásáról szóljunk röviden. Ezen a téren van a legnagyobb hiányosság. A múlt év második felében összesen tíz ilyen beszámolóra került sor, de 1964 első hat hónapjában ez a szám is kettőre csökkent, ami inkább az üzemek, vállalatok mulasztásának következménye, ahol nem gondoskodnak megfelelően a szervezésről. így természetesen a legaktívabb ülnök sem tudja teljes egészében betölteni hivatását, ellátni a rábízott feladatot. A járásbíróság elnöke beszámolója végén javasolta, hogy a jövőben egy-egy népi ülnök tájékoztassa a tanácsülést a fenti kérdésekről. A javaslat feltétlenül figyelemre méltó, hiszen elmélyültebb munkára, nagyobb körültekintésre késztetné azt. akit ezzel megbíznak A MUNKA megjavításához azonban ezen túl még elengedhetetlenül fontos, hogy maguk népi ülnökök érezzék küldetésük jelentőségét, s ennek tudatában kapcsolódjanak a bíróságok munkájába a kiskőrösi járásban is. e. s.
