Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-31 / 305. szám
?. oldal 1964. december 31, csütörtök Gyümölcsöző együttműködés Súlyos harcok Dél-Vietnamban Kongói jelentés A SZOCIALISTA országok együttműködésének idei eredményeit összegezi a legfrissebb szovjet sajtó. A Pravda vezércikke többek között utal rá, hogy a szocialista világrendszer az utóbbi években hatalmas erőre tett szert, befolyása és tekintélye évről évre növekszik, érezhetővé válik. Eeszámolnak a lapok az együttműködés eredményeiről, melyek a szocialista országok baráti kapcsolatainak erősödését, a testvéri együttműködés fokozódását tanúsítják. Meghosszabbították többek között a szovjet-—lengyel barátsági szerződést, számos kétoldalú magasszintű tanácskozásra került sor, több ország pártós kormányküldöttségei látogattak el egymáshoz. A nemzetközi együttműködés új formái születtek meg. A KGST keretein belül gondos munka folyik a népgazdasági tervek egybehangolására, a termelés szakosítására, és a kooperáció megvalósítására. Ugyanerről beszélt a TASZSZ tudósítójának Faggyejev, a KGST titkára is. Megemlíti, hogy a tanács legfontosabb feladata 1965- ben az 1966—1970. évi népgazdasági tervek végleges egybehangolása lesz. A KGST-országok tervhivatalainak vezetői máris elvégezték az előzetes konzultációt. A tanács számításokat végzett arra vonatkozóan, hogy a legfontosabb termékeket milyen mennyiségben kell előállítani, és milyen fogyasztásra lehet számítani a szocialista országokban. Az elvégzett munka lehetővé tette a kölcsönös áruszállítások volumenének hozzávetőleges meghatározását, felszínre hozta a fő gazdasági problémákat és megoldásuk módját is megjelölte. 1965-ben a tanács tagországai megkötik az 1966—1970. évi hosszú lejáratú árucsere-egyezményeket. A tanács szervei, csakúgy mint korábban, jövőre is szorgalmazni fogják a sokoldalú és a kétoldalú együttműködést. TÖBB MINT HÁROM NAPJA folyik a harc a Saigontól mintegy 65 kilométerre keletre fekvő Binh Ghia város térségében. A dél-vietnami szabadságharcosok egyik egysége hétfőn foglalta el a hatezer lakosú városkát. Kedden a kor-: mánycsapatok megpróbálták visszafoglalni, az egyre szélesebb körben kibontakozott támadások azonban teljes kudarcba fulladtak. A szabadság- harcosok jelentékeny károkat okoztak az amerikaiaknak, és sikerült visszaverniük a nagy erejű rakéta- és bomba támadásokat is, melyeket a délvietnami légierő repülőgépei indítottak. Nyugati jelentések emlékeztetnek rá, hogy a városkát december 5-én egyszer már elfoglalták a hazafias erők, s akkor a helikopteren odaszállított kormánycsapatok foglalták vissza egy nap múlva a helységet. Ezúttal — írja az AP — a partizánok szemmel láthatólag felkészültek a helikopterek fogadására is. Az amerikai külügyminisztérium sajtószerveit valósággal elárasztották kérdéseikkel az események után a különböző nemzetiségű sajtótudósítók. Az érdeklődést fokozta, hogy Johnson elnök is hosszasan tanácskozott a nemzetközi helyzetről Rusk külügyminiszterrel. A sajtótájékoztató Igyekszik kikerülni a konkrét válaszokat. Annyi azonban kiderült, hogy az amerikaiak tárgyalásokat folytattak Tran Van Huong miniszterelnökkel, akit továbbra is kormányfőnek tekintenek. Washingtonban remélik, hogy Dél-Vietnamban hamarosan helyreáll a politikai egység és stabilitás. A BIZTONSÁGI TANÁCS folytatta a kongói kérdés vitáját. Az ülésen világosan megmutatkozott az a véleménykülönbség, amely egyrészt a kongói problémára vonatkozóan hétfőn délután módosított határozati javaslatot előterjesztő Marokkó és Elefántcsontpart képviselői, másrészt az amerikai—belga intervenciót elítélő 18 afrikai állam képviseletében felszólaló guineai küldött között fennáll. Hétfőn Marokkó és Elefántcsontpart mérsékelt hangú határozati javaslatot terjesztett a tanács elé, mely egy szóval sem ítéli el az amerikai—belga fegyveres intervenciót. Guinea viszont hangoztatta, hogy az afrikai államok túlnyomó többsége mélységesen elítéli a beavatkozást és azt kívánja, hogy a kongói "problémát az afrikai államod közreműködésével rendezzék. Kanza, a kongói szabadságharcosok ideiglenes kormányának miniszter- elnöke nyilatkozatban hozott nyilvánosságra olyan dokumentumokat, amelyek az amerikaiak durva beavatkozását bizonyítják Kongó bel- ügyeibe. Olyan dokumentumok is rendelkezésére állnak a kormánynak, hogy Belgiumnak, Spanyolországnak, Portugáliának, Dél-Afrikának és Rhodesiának nagy szerepe van Csőmbe visszatérésében. Az amerikai külügyminisztérium ugyan hamisítványoknak bélyegezte a bemutatott okmányokat, Kanza azonban közölte, hogy a bizonyítékokat "az Afrikai Egységszervezet elé fogja terjeszteni. A harcok továbbfolynak Kongóban. A szabadságharcosok az elmúlt 48 órában három területen is támadást intéztek a kormánycsapatok ellen. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Az amerikai nép hisz a békében Louis Harris amerikai közvéleménykutatási szakértő szerint az Egyesült Államok minden négy polgára közül három támogatja a szocialista országokkal folytatandó tárgyalások eszméjét. Az amerikaiak 74 százaléka szeretné, ha megkezdenék a nemzetközi tárgyalásokat az atomfegyverkísérletek teljes beszüntetéséről. A News and World Report például azt jósolja, hogy az Egyesült Államoknak 1965-ben fő nehézségei továbbra is Dél- kelet-Ázsiában és Afrikában lesznek. — A lap kénytelen beismerni, hogy az amerikai befolyás külföldön minden bizonnyal tovább csökken. Az elnökhöz közel álló körökben rámutatnak, hogy Johnson általában derűlátóan értékeli a nemzetközi helyzetet az újesztendő küszöbén. Az AP szerint az Egyesült Államok elnökének az a véleménye, hogy az amerikai—szovjet kapcsolatok a múlthoz viszonyítva kevésbé ellentmondásosak és úgy véli, hogy a korábbi évektől eltérően kevesebb válságra van kilátás. Sarasat Sesni betegágyánál Saragat, az új olasz köztársasági elnök felkereste Segni volt elnököt, akit betegsége kény- szerített december 6-án lemondásra és 20 percet töltött elődjének betegágyánál. A milánói tőzsde kedden áresésekkel reagált a köztársasági elnökválasztás kimenetelére. A tőzsdét elsősorban az töltötte el pesszimizmussal, hogy az elnökválasztás alaposan megtépázta a kereszténydemokrata pártot és Saragat sikere végül- is csak a kommunista szavazatok segítségével vált lehetségessé. De Gaulle „keleti politikája” Az év fordulóján a nyugati kancelláriák legnagyobb fejfájása továbbra is de Gaulle francia tábornok-elnök „makacsul önálló” politikája. Ha Washingtonban, Londonban vagy Bonnban az ókori divat szerint madár- és béljósok is beleszólhatnának a politikai vonal meghatározásába, ezek mindenekelőtt a francia külpolitika szándékait kutatnák. A Nyugat vezető hatalmai, s mindenekelőtt az Egyesült Államok szemével nézve, de Gaulle „önállóságának” legjellemzőbb vonása, hogy át akarja venni az Egyesült Államok politikai és katonai hegemóniáját Nyugat-Európa felett. De Gaulle célja egy francia uralom alatt álló és Washingtonnal egyenjogú partnerként tárgyaló Nyugat- Európa létrehozása. Ennek a nagy programnak csak következménye az úgynevezett „önálló atomütőerő”, amellyel kapcsolatban most annyi vita folyt az Atlanti Tanács év végi értekezletén. De Gaulle és kormánya fantasztikusnak tűnő, s a francia gazdasági élet teherbírását minden valószínűség szerint meghaladó atomfegyverkezési programot dolgozott ki. Ennek nincs más célja, mint az, hogy a katonai hatalom nyers eszközeivel megfelelő „fedezetet” rtyújtson a tábornokelnök politikai terveihez: átvehesse azt a szerepet, amelyet jelenleg az amerikai fegyverek töltenek be Nyugat-Euró- pában. Magától értetődő, hogy ennek a politikának van egy „kerületi vetü- lete” is. Pontosabban: Franciaország európai hatalmi célkitűzéseiből következően de Gaulle az Egyesült Államoktól eltérő, külön utakon akar járni a szocialista országok viszonylatában is. Ennek a megítélésénél a legdöntőbb és elengedhetetlen feladat: a szándékok elválasztása a politikai gyakorlattól. A de Gaulle-kormány szándékai meglehetősen ködösek. Nyilván megvannak a maguk elképzelései a szocialista országok társadalmi rendjének fokozatos „fellazításával” kapcsolatban. A szándékok azonban mit sem változtatnak azon, hogy ez a francia politika csakis az adott nemzetközi erőviszonyok által megszabott keretek között érvényesülhet. Ezért a ködös szándékoktól függetlenül éppen a Washingtontól eltérő, külön út folytatása érdekében kénytelen tudomásul venni bizonyos realitásokat. A realitásoknak ©z a tudomásul vétele leghatározottabban az említett NATO-tanácskozáson mutatkozott meg. A francia külügyminiszter, Couve de Murville, elég erélyesen figyelmeztette Bonnt: Ha kierőszakolja, hogy rátehesse ujját az atomfegyverek ravaszára — ez- eei végzetes csapást mér a német újraegyesítés ügyére és hallatlanul megnehezít minden további tárgyalást a Szovjetunióval. Feltűnő módon és nyilvánvalóan nem véletlenül. a de Gaulle pártjához közelálló Nation című lap főszerkesztője a de Murville-beszéd napján cikket írt. Ebben megismételte de Gaulle- nak azt a régebben hangoztatott kijelentését, hogy az Odera—Neisse határ vitathatatlan és sérthetetlen. A lap ehhez még hosszú méltatást is fűzött arról az építőmunkáról, amelyet Lengyelország a második világháború után az ország nyugati területeinek újjáélesztésében végzett. Az Odera—Neisse határ ügyében elfoglalt pozitív magatartás természetesen döntő különbséget jelent minden más nyugati nagyhatalom állásfoglalásával szemben és szöges ellentétben áll a hivatalos bonni politikával. amely mindmáig az 1937-es határok visszaállításáról ábrándozik. A francia külpolitikának ezt a realista vonását húzta alá néhány nappal ezelőtt Zsukov, a Pravda szemleírója is (aki egyébként hosszú évekig volt a lap párizsi tudósítója, s így a francia politika kulisszatitkainak kiváló ismerője). Zsukov mindebből azt a következtetést vonta le: „A franciák lassanként kezdik megérteni azt az egyszerű tényt, hogy az igazi európai biztonságot nem úgy lehet és kell elérni, hogy a kontinens egyik felét szembeállítják a másikkal — hanem úgy, hogy valamennyi európai állam (köztük természetesen a két német állam is) együttes erővel küszöböli ki az agresszió veszélyét.” Szolidaritási gyűlés Dunaújvárosban a kubai iorradalom győzelmének hatodik évfordulója alkalmából A kubai forradalom 6. évfordulója alkalmából szerdán délután szolidaritási gyűlést rendeztek Dunaújvárosban. A Bartók Béla Művelődési Ház nagytermét zsúfolásig megtöltötték a dunaújvárosi dolgozók. Az elnökségben foglalt helyet Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Nép- szabadság főszerkesztője, Juhász János, a Fejér megyei pártbizottság első titkára, Bu- gár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárhelyettese, Takács Imre, a dunaújvárosi pártbizottság első titkára. Ugyancsak az elnökség tagja volt dr. Juan Jósé Fuxa Sanz, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete. Ott volt a gyűlésen a külügyminisztérium több vezető munkatársa, valamint a kubai nagy- követség számos munkatársa és a Magyarországon tanuló kubai diákok egy csoportja is._ A művelődési ház előcsarnokában az úttörőzenekar indulókkal köszöntötte a gyűlésre érkező kubai és magyar vendégeket, akik úttörők sorfala között mentek be a nagyterembe. A Himnusz elhangzása után Ínokai János országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront Dunaújvárosi Bizottságának elnöke köszöntötte a nagygyűlés vendégeit és közönségét, majd Komócsin Zoltán mondott ünnepi beszédet. Hosszantartó taps és éljenzés követte az ünnepi beszédet, a dunaújvárosi dolgozók melegen ünnepelték a hős kubai népet. Ezután dr. Juan Jósé Fuxa Sanz szólalt fel. A gyűlés Inokai János zárszavával ért véget, majd ünnepi műsor következett. Hz űrhajósak újévi nyilatkozata A Novosztyi-hírügynökség ez év végén néhány kérdést intézett a szovjet űrhajósokhoz. Va- lentyina Nyikolajevna-Tyeres- kova, Pavel Popovics, Andri- jan Nyikolajev, Vlagyimir Komarov és Konsztantyin Feok- tyisztov — a Szovjetunió Hősei — szívesen válaszoltak. Arra a kérdésre, hogy „mit tart az 1964-es év legjelentősebb eseményének az űrhajózás terén?”, mind az öten a „Voszhod” több személyes űrhajó felbocsátását emelték ki. Konsztantyin Feoktyisztov hozzátette: — Jelentős eseménynek tartom azt a megállapodást is, mely a szovjet és amerikai tudósok között jött létre a közösen végzett űrkutatásra. Vlagyimir Komarov megemlítette még a „Ranger—7” amerikai mesterséges hold sikerét,, a Holdról készített közeli felvételek Földre történt továbbítását. A második kérdéssel kapcsolatban már inkább megoszlott az űrhajósok véleménye. Így például Valentyina Nyikolajev- na-Tyereskova a „Barátságkőolajvezeték üzembe helyezését tartotta az 1964-es esztendő legjelentősebb „földi” eseményének. Andrijan Nyikolajev: — Nehezen tudnék kiemelni egyet a szovjet nép számtalan gazdasági, tudományos és politikai sikere közül Ez év őszén hazalátogattam szülőfalumba, Csuvasföldre. Kolhozunknak még soha nem volt ilyen gazTényként lehet megállapítani: ilyen irányú fejlődésre vall Románia. Csehszlovákia, Jugoszlávia és Bulgária külügyminisztereinek a körzelmúltban tett párizsi látogatása is. A nyugati sajtó sok tekintélyes orgánuma tudni véli, hogy 19fi5-ben de Gaulle több európai szocialista ország fővárosába szándékozik látogatni. Sőt, a Sunday Telegraph szerint „Párizsban arra is céloztak, hogy a politikai átértékelés keretében az eddiginél szorosabb és rendszeresebb kapcsolatokat létesítenek a keletnémet kormánynyal”. A fényekhez tartozik természetesen a kereskedelmi kapcsolat is. Franciaország már régebben áttörte azt a Washington által erőszakolt g>akorlatot, hogy öt évnél hosszabb lejáratú külkereskedelmi hiteleket nem lehet nyújtani szocialista országnak. A francia külügyminiszter maga jelentette ki, hogy Franciaország „realista módjára” fog eljárni a kereskedelem- és hitelpolitika kérdéseiben is. Couve de Murville idézőjelbe tett szavai egyben a további fejlődés feltételét és kulcsát is megadják. Franciaország „keleti politikáját” illúziók nélkü] is ellentmondásosságának tudatában kell szemlélni — ugyanakkor azonban a legteljesebb mértékben figyelembe kell venni és értékelni annak realista vonásait. Ezek komoly és egyben új. néhány esztendővel ezelőtt még nem mutatkozó lehetőséget adnak az európai béke és biztonság megszilárdítására. s= ie =* dag termése, mint az idén. De nemcsak Csuvasföldön, az egész országban kitűnő volt a termés. Vajon ez is esemény? De az ám, méghozzá jelentős esemény! Ez évben a Szovjetunió Legfelső Tanácsa törvénybeiktatta a kolhoztagok nyugdíjellátását, s ez olyan örömteli és nevezetes esemény, melynek én, mint a Szovjetunió polgára, szívemből örülök. Pável Popovics: — Az 1964-es év fontos eseményének tartom a szovjet sportolók győzelmeit az innsbrucki és tokiói olimpián. Konsztantyin Feoktyisztov: — Az idei év jelentős „földi” eseménye volt a szovjet emberek anyagi jólétének további emelkedése, ezen belül a pedagógusok, egészségügyi és közszolgáltatási dolgozók fizetésének felemelése. Arra a kérdésre, hogy mi volt az űrhajósok nemzetközi kapcsolatainak legjelentősebb eseménye, Andrijan Nyikolajev így válaszolt: — Soha nem fogom elfelejteni a magyar és a jugoszláv nép szívélyes vendégszeretetét. Már eltelt azóta néhány hónap, hogy ezekben az országokban jártam, de kapcsolataim új barátaimmal nem szakadtak meg, sőt, erősödtek. Rendszeresen válaszolok leveleikre, s itthon is mindenütt beszámolok arról a meleg fogadtatásról, melyből kiérződött a szovjet nép iránti testvéri barátság érzése. No, és vajon mit kívánnak az űrhajósok 1965-re a szocialista országokban élő barátaiknak? Valentyina Nyikolajevna-Tye- reskova: — Üjabb sikereket kívánok barátainknak a szocializmus építésében, valamint virágzó életet, jólétet, sok boldogságot minden anyának és minden gyermeknek ugyanazt kívánom, amit a saját gyermekemnek: nőjenek fel békében. Országaink barátsága legyen erős és örök. Pável Popovics: — Sok sikert az új élet megteremtéséhez, sok boldogságot és jó egészséget. Andrijan Nyikolajev: — Sok sikert a szocializmus felépítésében és rohamos gazdasági fejlődést, hogy a népek napról napra szebben, jobban, élhessenek. Jó egészséget és sok boldogságot kívánok mindenkinek. Vlagyimir Komarov , és Konsztantyin Feoktyisztov: — Kívánjuk, hogy az új esztendő a barátság, a béke és a szocialista országok felvirágzásának éve legyen. Kívánjuk, hogy barátaink minden álma, minden vágya valóra váljék.
