Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-30 / 304. szám

X közös és a háztáji Világ proletárjai, egyesüljetek) / (H. L.) Néhány évvel ezelőtt az egyik termelőszövetkezet ve­zetőségi ülésén élénk vita folyt a háztáji gazdálkodás szerepé­ről. Egyesek úgy vélekedtek: Csökkenteni kell a háztáji gaz­daságok termelési tevékenysé­gét, mások viszont ennek az el­lenkezőjét vallották: Gyarapítsa minden család a maga tehetsé­ge szerint a ház körüli gazda­ságát. Az előbbiek azzal érvel­tek, hogy hovatovább a tsz-gaz- dák közül többen azért nem dolgoznak teljes erővel a kö­zösben, mert túlságosan leköti őket a háztáji; az utóbbiak pe­dig azt hirdették: Nem csök­kenteni, hanem növelni kéll azt a jövedelmet, amely az egyes családoknál a háztájiból szár­mazik. Az elnök hozzászólásá­ban nem külön, egymástól szét­választva elemezte a közös és a háztáji gazdaságot, hanem a kettőt egységes gazdálkodási te­vékenységnek tekintette. Ilyen felfogásban folytatódott tovább a vita, s ennek köszönhető, hogy ebben a termelőszövetkezetben a gazdálkodási tevékenység e két ágazata nem mint egymás­sal ellentétes, hanem egymást kiegészítő egészként fejlődik. Bizonyára napjainkban is szá­mos termelőszövetkezetben fo­lyik ilyen vagy ehhez hasonló vita. A dolgok lényegét tehát, mindenképpen érdemes mélyeb­ben is vizsgálni. A termelőszövetkezeti gazda­ságok termelési tevékenysége kétségtelenül sokat erősödött az utóbbi években. Jól bizonyítják ezt a növekvő hozamok a nö­vénytermesztésben, s az állat­tartásban egyaránt. De az is tény, hogy a közös gazdaságok termelése még nem fedezi miie­den termékből a népgazdaság szükségleteit. Tavaly és az idén h háztáji gazdaságokból került ki a baromfifélék, a tojás, a tej, a hízott sertés jelentős része. A teljes átállás' a kisparoellás gaz­dálkodásról nagyüzemire nem megy egyik évről a másikra. Ez hosszabb folyamat, amelynek fejlődési ütemét állandóan egyeztetni kell a népgazdaság teherbíró képességével. A közös gazdaságokban tehát, még nincs kellő mértékű nagyüzemi bázis — részben vagy egészben min­denütt megvannak azonban a ház körüli gazdasági épületek, amelyéknék továbbra is fontos szerepet kell betölteniök a me­zőgazdasági termelésben. Ha a jelenleg háztáji gazdaságokban levő tehénállománynak nagy­üzemi férőhelyet akarnának építeni, akkor országosan több mint 10 milliárd forintot kelle­ne erre költeni. Mindebből kö- * vetkezik, hogy a szarvasmarha­tenyésztés fenntartásában és fejlesztésében még a következő években is jelentős szerepük lesz a háztáji gazdaságoknak. Ismeretes az az erőfeszítés, amellyel évek óta törekszünk a baromfihús mennyiségének és a tojástermelésnek a növelésére. A . ház körüli gazdaságokra még nagyon hosszú ideig fontos sze­rep hárul a baromfitartásból eredő termékek előállításában. Hivatalos statisztikai felméré­sek szerint 1963-ban az ország­ban az állattartásra alkalmas falusi udvaroknak csaknem a fele — kereken egymillió — üresen állt. Gondoljuk csak meg: egymillió udvar és háztáji gazdasági épület üresen! Elkép­zelhető, hogy mindegyikben nem lehet tehenet vagy sertést tar­tani, de baromfifélék felneve­lésére bizonyára valamennyi al­kalmas. Némelyikben felnevel­hető 80—100, a másikban 20—30 aprójószág. Ha udvaronkint át­lagosan 40—50 baromfit nevel­tek volna feL, ez már 40—50 millió csirkét, kacsát vagy libát jelentene, ami mindenképpen számottevő mennyiség. Sorolhatnánk tovább a háztáji gazdaságok termelésének fon­tosságát; azt, hogy kell a nép­gazdaságnak az a tej, hízott ser­tés, gyümölcs- és főzelékféle, amely jelenleg és a következő időszakban a háztáji gazdasá­gokból kerül ki. Még akkor is, ha egyik-másik esetben ezeket a termékeket nem értékesítik a piacon, hanem a család szük­ségletét fedezik; Többen és gyakran tévednek abban, hogy háztáji gazdaságon csupán a tsz-tagoknak kimért fél vagy egy hold kukoricát ér­tik, noha ez a háztáji gazdaság­nak csak egyik — bár, kétség­telenül nagyon fontos — része. S ahogy nem lehet ezeket a ki­parcellázott kukoricaföldeket a közös gazdaságtól függetlenül szemlélni, ugyanúgy nem lehet külön kezelni és szembeállítani a közös és háztáji tevékenységet sem. Statisztikák igazolják: 1961 óta hazánk — ezen belül me­gyénk — termelőszövetkezetei­ben egyaránt növekszik a tag­ság közösből és háztájiból szár­mazó jövedelme. A tények bi­zonyítják: A háztáji gazdálko­dásnak nagy szerepe van a még gyenge és a már megerősödött közös gazdaságokban akkor, ha a háztáji tevékenység nem el­lentétes a közössel, nem gyen­gíti, hanem segíti annak fejlő­dését. Most, a tervezések idején minden termelőszövetkezet so­kat tehet azért, hogy megfele­lően összehangolja a szövetke­zetben élő és dolgozó családok e kétféle gazdálkodási tevékeny­ségét. Az a termelőszövetkezet cselekszik helyesen, amelynek gazdálkodási tervéből a közös fejlesztésével együtt megfelelő helyet kap a háztáji megterve­zése is. Telefonalkatrész-gyártás A Kiskunfélegyházi Mű­anyagfeldolgozó Vállalat ba­kelitüzemében a Telefongyár megrendelésére távbeszélő al­katrészeket gyártanak. Képün­kön Udvardi Lászlóné, Kollák Jánosné és Kürti Imréné a prés alól kikerült alkatrésze­ket szerelésre alkalmassá ké­szítik ki a szép, modern vo­nalú telefonalkatrészeket. Hegesztés a magasban Mint arról hírt adtunk az ÉM Csőszerelő Vál­lalat 5-ös számú üzemegységének szakmunkásai soron kívül vállalták a leninvárosi távfűtés ge­rincvezetékének bekötését a kecskeméti erőmű höközpontjába. Ezt a műveletet elvégezték, s már megtartották a nyomáspróbát is, amelynek alapján megállapították hol kell javítani a tö­mítést és a hegesztést. Képünkön Balogh György a 6—7 méter magasban húzódó csövek hegesz­tését végzi. Háttérben a távfűtésbe bekapcso­lásra váró leninvárosi 9 emeletes épületek lát­hatók. (Pásztor Zoltán felvétele.) XIX. ÉVF. 304. SZ. Ara 60 fillér 1964. DEC. 30, SZERDA Megindultak az öthónapos téli tanfolyamok Több mint 12000 felnőtt tanul a Dolgozók Iskolájában A megyei tanács művelődési osztályán részletes kimutatást készítettek az iskolába járó fel­nőttekről. Eszerint az idén 4990-en tanulnak az általános iskolákban. Ezen a fokon há­romféle formában folyik az oktatás: alapismereti, 5 hóna­pos és 10 hónapos tanfolyamo­kon. Sok helyütt alkalmazzák még a levelező oktatást is. A tavalyihoz képest a tanuló felnőttek száma az idén némi­leg emelkedett. Tavaly 4756 felnőtt iratko­zott be a különböző általá­nos iskolai oktatási formák­ra, ezek közül sikerrel vizsgázott 4529. A 8. osztályt sikerrel el­végezte 2365 felnőtt tanuló. Az általános iskolát végző húsz év alatti felnőtt dolgozók száma még mindig feltűnően magas: az idei tanévben csak­nem 750-en folytatják, vagy fe­jezik be az általános iskolai tanulmányokat. Ezek közül 47 alapfokú ismereteket tanul. A középfokú oktatás terén több mint, 50 százalékos emel­kedés tapasztalható a tavalyi tanévhez viszonyítva. Míg az elmúlt évben esti tanfolyamon 633 felnőtt részesült középfokú oktatásban és 4087-en vettek részt levelező oktatásban, ad­dig az idén 847-en járnak esti iskolába és 6339-en tanulnak levelező oktatás útján. Tavaly sikerrel vizsgázott 3738 tanuló, érettségiztek 623-an. A felnőttoktatásban a nők arányszáma csaknem min­denütt eléri az 50 százalé­kot. A felnőttoktatás problémáiról dr. Búzás János, a Dolgozók Iskolájának igazgatója tájékoz­tatta munkatársunkat. — A felnőttoktatás — mon­dotta dr. Búzás János — ma is igen komoly kérdés. A peda­gógusok komolyan is veszik, de nem tapasztalható ugyanez egyes vállalatok és üzemek ve­zetői részéről. Sajnos, tekinté­lyes azoknak az üzemeknek a száma, ahol a vezetők nem tö­rődnek a továbbtanulókkal, sőt olyanok is akadnak, ahol egyenesen akadályozzák a fel­nőtt dolgozók továbbtanulását. Elmondotta dr. Búzás János, hogy a nyolc általános osztályt kötelezővé kellene tenni a szo­cialista brigádokban és egyes i munkabeosztást, például a bri­gádvezetőit ugyancsak az álta­lános iskola végbizonyítványá­hoz kellene kötni. Így meglen­ne az anyagi érdekeltség is. — Tizenöt esztendeje mindenkinek módjában van elvégezni a nyolc általánost. Mégis nagyon sok olyan dol­gozó — sajnos, főként fiatal­korú — van, aki nem élt ezzel a lehetőséggel. Ezen a téren a KISZ-nek is volna tennivalója. A további fejlődéshez a társa­dalmi szervek és a gazdasági vezetés szorosabb együttműkö­désére van szükség — mondot­ta végezetül dr. Búzás János igazgató. B. J. Ülést tartottak a járási és városi pártbizottságok Tegnap, december 29-én, a Központi Bizottság legutóbbi ülése anyagának megtárgyalá­sára több járási és városi párt- bizottság tartott ülést. A kis­kunfélegyházi járási pártbizott­ság ülésén a megyei pártbizott­ság részéről Borsos György, a megyei KISZ-bizottság első tit­kára, a megyei pártbizottság tagja, a kalocsai járásban Mik­lós János, az Állami Gazdasá­gok megyei igazgatója, a me­gyei párt vb tagja, Kecskemét városban dr. Horváth István, a megyei pártbizottság főelőadó­ja, Baján Madarász László a megyei pártbizottság tagja, a megyei tanács vb elnökhelyet­tese, a kiskunhalasi városi párt- bizottság ülésén pedig Szabó Ferenc, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője vett részt. Ma tovább folytatódnak a járási és városi pártbizottsági ülések. A kiskőrösi járásban Erdősi József, a megyei pártbi­zottság titkára, a kecskeméti járás ülésén dr. Glied Karoly, a megyei pártbizottság titkára, a kiskunhalasi járásban dr. Weither Dániel, a megyei párt- bizottság tagja, a Petőfi Népe főszerkesztője, a dunavecsei járási pb. ülésén dr. Tompa Béla, a megyei pártbizottság tagja, a megyei tanács vb el­nökhelyettese, a bajai járásban Endre István, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője, Kalo­csán dr. Szabó Sándor, a me­gyei pártbizottság tagja, a me­gyei főügyészség vezetője, Kis­kunfélegyházán pedig dr. Ma­tos László, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője vesz részt a tanácskozáson.

Next

/
Thumbnails
Contents