Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-25 / 302. szám
B I ogdán Károlyj tet&ar|mánykezelő és raktáros előrehajolva állít a kuglizóban. Jobb kezében a golyó, egyszer előre lendíti, egyszer hátra. — Nem lesz hét fa. van rá egy tízesem! — mondja Mirnák Károly brigádvezíő és egy tízest a földre dob. Bogdán a pénzig sandít, de a golyó csak lendül. Most egy másik ember szól. — Itt is egy tízes, hogy nem lesz! — s ismét repül egy tízes. A golyót a hóna alá csapja zsebében kaparász. S ledob a földre két tízest. Fiatalok és idősebbek csomóra gyúródnék, s nézik a pénzt, s nézik Bogdánt — Kinek kell még egy húszas? — kérdezi Bogdán kihívóan, és meglobogtatja a pénzt Aztán csak úgy. lepöccinti s. földre. A pénz száll, mint a falevél a fáról, s innen is mellé repül megint egy tízes, onnan is. Egy lendület előre, hátra, s aztán durr. Belevágott. A golyó szinte csúszik, mintha a pálya jeges volna, a babák csörömpölnek, s ahány ember, annyi nyak mered a fa felé. — Négy! — mondja kiesé meghökkenve Mirnák. — Meg két dobás van. Ügy válogat a golyók között, mintha a nyereség máris a markában volna. Nem a pénzért. mint összegért, hanem a nyerésért. — Szerencsés kezed van, hallod! — fanyalog a traktor ista. Az iménti pózzal veselkedik neki megint egyszer, kétszer, háromszor és durrbele! — Bal spiccre volt! — rikkantja Mimák Károly vígan. Igaz: a golyó ész nélkül kaló- tyol össze-vissza. Szóval, olyan vángli lett ebből a dobásból, mint a pinty. Na, de mindössze három fáról van még szó. Négy már van, négy meg három az hét, és ezt nemcsak mindenki tudja, hanem mindenki számolja is. Kiváltképpen azok, akiknek a pénze ott van ni, a földön. A golyó megint kirepült, de túl a dobódeszkán ért földet. Hiába szórta szét a fennálló babákat. — Meritlás volt! — rikkantják egyszerre a fogadók és gyorsan kapkodják fel a pénzeket. — Hiába na — mondja Bogdán. — Nekem nincs szerencsém. Tegnap se volt szerencsém, ma sincs, holnap se lesz... M iimák rikkant, s közben a pénzeket simogatja, s tárcájába teszi: — Akinek a mai világban szerencséje nincs, annak esze sincs... — Kacag Mirnák. — Gyere. Ne csöggedj — sörrel kínálja. — Szerbusz! Bogdán Károly hátrább lép, s szinte szónokolva mondja: — Nem szerencse vagy nem szerencse kérdése itt semmi. Nekem jó három gimnáziumom van, éppencsak hogy ... nem érettségiztem, és mégis, mi vagyok? Felkelek már hajnalban, háromkor, de sokszor kettőkor, mert a jószág nem vár. aztán... az elnöknek, még annyi sincs, mégis ő itten az elnök. De én nem udvarolok. Neki meg éppen nem udvariok. — Aki szép lányt akar, annak udvarolni kell... A közelben autó áll meg. Ajtó csapódik, s három ember megpakolt aktatáskákkal igyekszik keresztül a gyepen az iroda felé. __ A__ járásiak. Biztosan mo st jönnek köszöntem az elnököt. — Igen! A... kormányki tűn- tetés! — Hát persze. A szövetkezet mégis csak jól megy, ez az igazság. Viszont az is igaz, hogy ebben igen nagy szerepe van az élénkünknek is — magyarázza Mirnák. — Neki? Nagy szerepe? Nekem van nagy szerepem, meg neked, meg ... mindenkinek, aki két kézével vagy az eszével becsületesen dolgozik! — magyarázza Bogdán, — Na-na, hát azért mégis csak.. — Mit hogy? — Hát az. hogy ■ iát... fejének azért mégis csak kell lenni, hát mi vagyunk a kéz. meg a láb, o, mármint az elnök, a fej, meg az ész. így van ez rendjén, Bogdán sógor! — magyarázza Mirnák. — Legyék feje. de azért nekem is adhatna más beosztást vén létemre! Nem bírom én már.; Egy szép hajnalon ott fordulok fel a siló mellett. — Szedd össze magad és eredj be az elnökhöz. Most talán jobb hangulatban is van, mint máskor. 'foAűrfáii — Hogy én beállítsak hozzá? Próbáltam. Nem ér semmit. Hát én többé hozzá nem megyek, annyi szent. — Hát akkor ott lesz az őszi közgyűlés. Terjeszd a gyűlés elé. — Őszi közgyűlés... — Legyint. Zsebbe dugja két kezét, s bámul kifelé. Megannyian Bogdánra néznek, aztán két ember összesúg, és szótlanul elmennek. Egyenest az irodaház felé. Bogdán is, Mirnák is megütközve néznek utánuk. — Hová mennek ezek? — kérdezi Bogdán megiszonyodva. — Mennek köszönteni az elnököt, nyilván. L ehuppan a lócára, s két térde közé csüngeti a kezét, s csendesen nyög- déesel. — Micsoda rongyok az emberek. Minden lehető alkalmat felhasználnak, hogy..; hízelegjenek, udvaroljanak... Mirnák riadtan ül le mellé. — Hát az emberek nem valami földre szállt angyalok. De neked mi bajod van, sógor? — Nékem? Van annyi. hogy... más embert már ennyivel régen eltemettek volna ... — No, de mégis! Vészes vér- szegénység? — Na hát ez mégsem olyan vészes, még tán az a jó. A feleségemnek meg magas a vérnyomása. i— Az enyém is alacsony, az asszony é magas ... hát így állunk, sógor. — Mindkettővel lehet élni, csak okosan. Különben pedig az elnökünknek is alacsony a vérnyomása, és éppen a minap magyaráztam neki is, hogy csak feketét inni, feketét. Naponta legalább három-négy duplát, sógor, akkor nincs semmi baj. — Valaki már mondta nekem, de — amúgy, törökösen nem szeretem, nincsen rá án- dungom egyáltalán. Akartam már itt venni főzőt a szövetkezetben, de nincs. Hiába rendelnek, mire ideérne, el is fogy. — Tényleg nem lehet, de ... én bent jártam Debrecenben, és ... az elnökünket akartam kitüntetése alkalmából megajándékozni, de ... a család mégis csak egymást segítse inkább. A sógor a sógort, a koma a komát. vagy éppen fordítva... — Az átkötő gerendáról levesz egy aktatáskát, kicsatolja, s kivesz belőle egy új kávégépet. — Tessék. Használd egészséggel. Bogdán feláll. Meghökkenve kérdi: — Mi ez? — Kávéfőző. A legújabb modell. Tulipán. így kell üzemeltetni, nézzed! — mutogatja, babrálja. — Tessék. Aztán naponta három vagy -négy kávét! — Hiszen... De hiszen akkor — révedezik Bogdán és a gépet szórakozottan forgatja. Valahova messze néz. — Akkor nem muszáj nekem örökkön hajnalban kelni, amíg már csak élek... Köszönöm, sógor! — s már indul is. — De hát hová mégy? — csu- dállkozik amaz. — Hogy hová? Megyek, ezzel a kávéfőzővel köszöntőm az elnököt! Neki is alacsony a vérnyomása, nékem is, kvittek vagyunk! Szerbusz! — És elmegy. M irnák néz utána, néz, aztán kiált az állító gyerekhez: — Vigyázz, te! — s négy golyót egymás után dob ki. A babák csörömpölnek, s az utolsó dobás után lekucorog és bámul a guruló golyó után. Gyorsított felvétel Félórát csapkodsz* fuldokolsz a reggel hullámaiban. Hugyorgó ébredéssel, rohonással váltod meg mindegyik napod. Serceg a rádió, bőrödről lesiklik a dzsessz, akár a csap vize. Fölgördülő roló mögül néz ránk az ég, mint álmából kibúvó gyerekünk szeme. Félórát csapkodsz, fuldokolsz, — indulni kéne már. Hétórás hírek, mínusz fokok lökéseiben tátorogsz, kapkodsz. rohannál máris a gépkocsi-tülkölésben. Kontyodból, miután feltűzted, fémszínű percek szikráznak elő. Micsoda ritmussal viliódzó film ez f — Nap orsóján gyorsuló felvétel. Félórát csapkodsz., fuldokolsz. A gyerek inni kér. Egyszerre öltözteted őt is, magad is. Mint a tegnapról megmaradt tejet, elosztod mozdulataid. Mi jut belőle Neked? Kapaszkodnál a zenébe, fénybe, s a tárgyakra hull kezed. Fél-ösztönnel figyelsz a gyerek buta kis csivogására is, míg átkozod a hideget & s a síkos utakat. Félórát csapkodsz, fuldokolsz a reggei hullámaiban, hogy végül a röpke nyugalom partjára dobjon a vasárnap vekker-nélküli csobogása. HATVANI DÁNIEL, SCKSZOR eszembe jut a húsz év előtti karácsony. Elmondom. Igaz történet, biztosan soksn emlékeznek még rá Baján, az alvégen, A Bem József utcában Legjobb, ha az eseményeket 1944. október 10-ével kezdem. Ezen a napon sikerült megszöknöm Baján az SS-ekt51. Életveszélyes vállalkozás volt, de sikerült. Valahova el kellett rejtőznöm, addig, amíg a város fel nem szabadul. Az est sötétjében, félve, reszketve, kétségekkel és reményekkel telve jutottam el a Bem József utcába. Diteljén Mátyás bácsihoz, a közkórház öreg kocsisához, édesapám régi, öreg barátjához. Vajon befogadnak-e? Rájuk is veszélyt hozök. De nem csalatkoztam bgnne. Bár nem minden félelem nélkül, de készségesen otthont, fekhelyet adott. Mátyás bácsi felesége, Katica néni pedig minden jóval ellátott. így mire a szovjet hadsereg október 20-án a várost felszabadította, úgyahogy jó erőben és egészségben mehettem az utcára. Lázas, tevékeny napok következtek. Elsőként a számbavétel: kik élnek még az ismerősök, barátok közül. Ki tud a (hozzátartozókról, szüléimről. Megtizedelt sorok mindenütít. Magamról csak annyit, hogy néhány nap múlva már „nyakig” benne voltam a város ügyeinek intézésében. Megalakítottuk a vörösőrséget és én is vörösőr lettem. Óvtuk a város és a Lakosság biztonságét. ToBozső János: Csendélet. vébbra is Mátyás bácsiéknál laktam, ahol meleg otthonom volt, csaldtagnak számítottak. Elképzellhető, hogy három évi hányódtatás, két évi bányakényszermunka után milyen jól éreztem itt magam. Matyi bácsiéknak egyetlen fiuk volt, Marci, jó barátom, iskolatársam. Szülei nem tudtak róla hónapok óta semmit, valahol a fronton hányódott. Nagyon várták haza. Minél jobban távolodott a front Bajától nyugat felé, annál inkább. A szovjet hadsereg már átlépte a Dunát, odaát tisztogatta az országot a németekül és a nyilasoktól. Budapest körülzárása is napok kérdése volt. BAJÁN pedig az élet egyre rendezettebbé vált, a polgári közigazgatás már zavartalanul működött. November közepén napirendre került a kommunista párt megalakítása, 26-án a bajai kommunisták már megtartották első taggyűlésüket is. A helyiség — az Ipartestület nagyterme — fűtetlen volt, a hangulat azonban izzó. Még nem sokan és talán nem is a legjobban elénekeltük az Interna- cionálét. Sok öreg harcos, 1919-es vöröskatona, s fiatalaob, de már az internáló táborokat megjárt kommunista szeméDen ott csillogott az öröm könnye: szabadok vagyunk, újra él a párt! Érdemes volt harcaim, küzdeni, szenvedni!... Rendszerint késő este jártam haza. sok volt a tennivaló. Lefekvés előtt Matyi bácsival mindig megbeszéltük a napi eseményeket. a rádió híreit. Politizáltunk, vitatkoztunk, így teltek az esték. A sarokban, a kályha mellett, Katica néni pulóvert kötött. Marcit meg egyre várta, s hitte, nemsoká: a megérkezik. Eljött a december, annak is a közepe. Egyre sűrűbben került szóba a közelgő karácsony. Katica néni ilyenkor csendesen elÉJFÉLI MISE (Öregapám emlékezete) A jászolba még pár villa szénát $ vetett első-harang szó után. > Bodó Ilonka pedig ! már kora délután óta ! a ma-született Jézuskát játszotta velem az istállóban: ! úgy ringatott takargatott anyányi kis paraszti-Mária. ! A barmok — suttogta — ; látod, a barmok, a betlehemi barmok.. I — és megfejte a Virágot játszásiból \ és felnyergelte játszásiból \ Huszárt a heréltet is: ;! — hátha egy napon majd futni kell > Heródes, vagy a csendőrök elől. s A második harangszó aztán < meghozta túl a Kőrösről j a tanyasiakat is ! subásan, meg bocskorosan, meg nagybotokkal. < Csordapásztorok — dúdolta Ilonka — < látod, a csordapásztorok, < meg a három király — rebegte —, | mivel a sor végén i az öles Nagyvarga Gábor egymaga > jelentette néki a három királyt. I Harmadszor kondult immár a harang J mikor jóvégre az öreg is elindult, ; s vélem Ilonka. j Midőn Betlehembe.. X í kántáltak már jó ideje < a templomban a népek, l mikor az öreg még egyre csak S azt imádkozta az úton pogányul: \ eltart-e újig az a pár véka gabona, \ nehéz ellése lesz-é a Virágnak, S tavaszra elönti-é a Kőrös megint a határt, S Uramisten meddig kutat még \ csendőr Nagyvarga Gábor nyomában? í (Amiként ha a maga módján t a megváltatlan emberiség ! idézte volna \ egy lányasszony í s az ácsmesternek gyermekét...) í Simányi Imre <
