Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-24 / 301. szám

„TervEemaradás" Pimpőke Edömér anyagbe­szerző siralmas képet vágott, amikor hívatták a központi iro­dára. December huszonharma­dika volt, és éppen azon törte a fejét, hogy kiveszi az elma­radt szabadságát. Am, ember tervez... Az igazgató egy másfélméte­res papírtekercset helyezett elé­je, mondván: — Pimpőke kar­átrs, lásson munkához. Ezt a kis pénzt még el kell költe­nünk ebben az évben, különben fuccs a prémiumnak. Pimpőke majdnem sírva fa­kadt, mert eszébe jutott, hogy tavaly is pont ilyenkor hívatta az igazgató, és ő akkor meg­fogadta, hogy legközelebb de­cemberben kórházba vonul, ki­vetett a nemlétező vakbelét, ki- egyenesítteti elferdült orrsövé­nyét, és lápiszoltatja a feje- búbján pipiskedő szemölcsöt. De lám, ez a következetlenség ára. Most már késő, rohangászhat és lejárhatja a lábát. Hacsak... Eszébe jutott barátja, Szekula­rácz Teofil, akinek vasárnap ünnepelték a nevenapját, Teo­fil biztosan segít! Végignézett a listán. — S ha ez nincs? — szólt bánatosan a szigorú főnökhöz. — Bánom is én, vegyen akár­mit, de költse el a harminc­ezret! — Meglesz! — rebegte Edö­mér, és rohant, hogy telefonál­jon barátjának. — Halló, Teofil! Mondd, kér­lek., nálad van az a kimutatás, amit a múltkor úgy panaszol­tál, tudod, az elfekvő készle­tekről? Nagyszerű! Az egészet átvesszük, számlázzátok le, de sürgősen. Hogy-hogy bóvli? Mit izgat az téged? Hogy minek nekünk kétszáz passzírozógép, ötven núdliszaggató, kilencezer fogkefe és ötszáz rakodóheve- der? Ne legyél már ilyen ki­csinyes. Kösz. A viszontszolgá­latra készen, drága barátom ... Pimpőke meg sem lepődött, amikor fél óra múlva szólt a telefon és Teofil jelentkezett ha­sonló ügyben. — Vártam, hogy hívsz. Már össze is állítottam a listát, amit mi nektek szállítani tudunk: 930 db polírozott, hasmántélű reszelő, két köbméter porlasz­tóit jegenyefenyő, másfél liter sterilizált Hoffmann-csepp, 250 Supraphon-lemez, szidolozva — Csárdáskirálynő és János vitéz —, 120 pakli romi és magyar kár­tya vegyesen, négy szombreró — tavalyi szilveszter-estről ki­maradva — stb., összesen 42 ezer forint értékben, házhoz szállítva, promt számlázva. — Isteni! — áradozott Teo­fil, és cuppogva nevetett. — öregem, fő a tervszerűség! — mondta Pimpőke, melleit ki­dagasztva, s örült, hogy nem vonult kórházba. Sőt, jövőre sem fog. Teofil küldeményéi, úgy ahogy van, beviteti a rak­tárba. Aranyat fog ez érni jövő ilyenkor. Feltéve, ha az igazga­tót is ki nem cseréli a tröszt hasonló meggondolások alapján. A tervteljesítés és a tervsze­rűség érdekében. T. P Vonatindulás-korlátosás a háromnapos ünnepen A MÁV Szegedi Igazgatósága értesíti az utazóközönséget, hogy 1964. december 25-e és 27-e kö­zötti munkaszüneti napokon, a várható csekély utasforgalom miatt a következő vonatokat nem közlekedteti: DECEMBER 25-ÉN: a 2117. számú Bajáról 7,40 órakor Dombóvárra, a 2114. számú Dombóvárról 14,13 órakor Bajá­ra, a 2131. számú Bajáról 21,27 órakor Bátaszékre, a 2138. szá­mú Bátaszékről 23 órakor Ba­jára, a 2121. számú Kiskunha­lasról 18 órakor Bajára, a 7414. számú Budapestről 14,29 órakor, Kecskemétről 16,53 órakor, Kis­kunfélegyházáról 17,40 órakor Szentesre, a 718. számú Bu­dapestről 19,36 órakor, Kecs­kemétről 22,28 órakor Kis­kunfélegyházára, a 922. számú Kiskunhalasról 7,40 órakor Ke- lebiára, és a 913. számú Kele- biáról 12,34 órakor Kiskunha­lasra induló vonatokat. DECEMBER 26-ÁN: a 2117. számú, a 2114. számú, a 2120. számú Bajáról 2,07 órakor Kis­kunhalasra, a 2121. számú, a 2131. számú, a 2138. számú, a 922. számú, a 913. számú, a 4822. számú Kunszentmiklósról 7,25 órakor Dunaföldvárra, a 4823. számú Dunaföldvárról 12,08 órakor Kunszentmiklósra, a 930. számú Budapestről 0,30 órakor Tassra a 929-es számú Kunszentmiklósról 4,07 órakor Budapestre, a 722. számú Ceg­lédről 6,32 órakor, Kecskemét­ről 7,38 órakor Kiskunfélegyhá­zára, a 7413. számú Kiskunfél­egyházáról 12,56 órakor, Kecske­métről 13,42 órakor Budapestre, a 717. számú Kiskunfélegyházá­ról 4,34 órakor, Kecskemétről 5,17 órakor Budapestre, a 742. &zámú Kiskunfélegyházáról. 5JA órakor Szegedre, a 741. szá­mú Szegedről 17,31 óraikor Kiskunfélegyházára, a 7232. szá­mú Kecskemétről 7,55 órakor Lakitelekre, a 7227/b. számú La­kitelekről 9,20 órakor Kecske­métre induló vonatokat. DECEMBER 27-ÉN: a 742. számú, a 2120. számú, a 930. számú, a 929. számú, a 7232. szá­mú és a 7227fb. számú vonato­kat. A MÁV kéri az utazóközönsé­get, hogy a fenti napokra ter­vezett utazása előtt, a kiindulási állomáson saját érdekében kér­jen menetrendi felvilágosítást. Párizsi meghívó Az Interobs-hálózatban részt­vevő országok megfigyelőinek legközelebbi értekezletét a fran­cia fővárosban rendezik meg, ahova meghívást kapott 111 Már­ton, a bajai csillagvizsgáló munkatársa is. Egyben felkér­ték, hogy tartson előadást az ál­lomáson végzett műholdmegfi­gyelések eredményeiről. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dll 1 hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefon: 11-85. IftdCSj 25 065, tówiiíiSí lip Fészekrakás" — Jaj, gyorsan tessék becsukni az ajtót, meg ne fázzon a pici! Ép­pen most fürdet­tem ... — ezzel fogadott a minap délelőtt egy szép, barnaszemű fia­talasszony Kecs­keméten, az Ipoly utcában. Közben nagy, puha törül­közővel takargat­ta a parányi lá­bacskáival rugda- lódzó féltett kin­csét, a kéthetes babát. Mi sem termé­szetesebb tehát, minthogy beszél­getésünk témája Györgyike. Hi­szen beköszöntése nagy esemény, újabb tartalom a fiatal pár, Simon Lászlóék éle­tében. S Erzsiké, aki egyébként a ruhaipari vállalat varrónője, egy ideig kizárólag az anyai hi­vatásának él. — Kedves férje? — érdeklő­döm eközben. — A rádiót mént el megjaví­tani az édesapjáékhoz, akiknél Györgyike a tizenkettedik uno­ka. Az én szüleimnél pedig az első. — De nem az utolsó? — ér­deklődöm tréfásan. A barna asszonyka azonban komolyan veszi. — Majd meglátjuk. Sok még a pótolni valónk. Itt albérlet­ben lakunk havi háromszáz­ötvenért. Előbb lakás kellene. Kérelmünket beadtuk a lakás- bizottsághoz mindjárt a házas­ságkötésünk után. Azóta várunk és reménykedünk. Jövőre talán már rajta leszünk a juttatottak listáján. Bútorunkat minden­esetre már az új lakáshoz iga­zítottuk. A hálószobát nemré­giben kicseréltük szép kombi- náltra. Ez is előrehaladás. De még nagyobb, hogy október 5-én a házasságunk első évfor­dulóját ünnepeltük, és íme, az idei karácsonyt már meggazda­godva, hármasban köszöntjük... A megszokás — Nem is hiszi, mit jelent ez a baba! Egész eddigi életün­ket átrendezi. Nekem legalább­is minden percemet leköti. Meg­moccan éjjel? Ébren vagyok, őt figyelem. Éhes, vagy éppen csak felsír! Máris mellette vagyok... Mint most is. A fürdő kel­lemességével eltelt Györgyike eleinte piciny kezeivel játsza­dozott, de hirtelen energikusan követelni kezdte a magáét. — Éhes szegénykém — kapja ölébe a kismama. ft ülik néni a gyúródeszka fölé hajol. . Nyújtja a Aésztaleveleket. Egyet, kettőt, s veszi sorra a harmadikat. Má­kos és túrós tészta fő ebédre. Kulik Imre bácsi pedig, eleget téve asszonya „parancsának”, a mákot darálja. De ki fogyasztja el ezt a sok ételt? Vendégeket várnak talán? — A megszokás... — magya­rázza Kulik mama. S a házi­gazda nyomban hozzáfűzi: — Tudja, nyolc gyereket ne­veltünk fel. Négy lányt és négy fiút. Ök kirepültek a „fészek­ből”, a szokás maradt.... — Ha más nem, hát az itt, Garán élő gyermekeink vagy kisunokáink — toldja meg Ku­lik néni. — Mint valamelyik nap is, a kis négyéves. Itt lak­nak a közelben. Beszaladt hoz­zánk a kis betyár és kérdezi: Mit főztél, nagymamám, tészti- kát? Akkor kérek!... Különben rövidesen meglesz a tizedik unokánk is, a Kecskeméten élő Esztink vár kisbabát... Szavaikban annyi szelídség, annyi szeretet van, hogy aki csak pár percre is bepillant en­nek a két idős embernek az otthonába, nyomban megálla­píthatja: bár kidolgozott kezeik, arcuk barázdái küzdelmes, gondteli életről tanúskodnak, a náluk uralkodó légkör nyugodt, meghitt, boldog öregséget áraszt. Gfzinte minden második sza­^ vük egy-egy keresztnév. Sok gonddal-bajjal, de becsü­lettel és szeretettel felnevelt gyermekük valamelyikéé. — Sok örömünk van ben­nünk — mondja Kulik bácsi, s szinte akaratlanul is sorra veszi a neveket: Ilonka, Péter, Imre. Teri, Elek, Eszti, Margit, Mihály s mindegyikről tud valami szépet, kedveset mon­dani. Például milyen boldogság volt apai szívének, amikor egy kis „ellenőrzésre” Biharkereki- be utazott Mihály fiához, aki tsz-elnök. Csupa elismerőt mondtak róla a gazdák S ő, a hajdani kubikos, jelenleg tsz- nyugdíjas, meg tudja ítélni sza­vaik igazságát. Elek meg? Szor­galmát mindenki ismeri a falu­ban. Ilonka pedig, aki Kecske­méten él, a leggyakrabban ír, s ő amolyan főszervező a test­vérek között. — Képzelje el — meséli el- érzékenyedve Imre bácsi —, pár hete éppen a hízókat né­zegettem, amikor hallom, hogy nyílik a kiskapu és egy cso­maggal sokan jönnek az ud­varba. Szinte földbe gyökerezett a lábam. Mihályunk gépkocsi- vezető, hirtelen arra gondol­tam, vele történt baj. Aztán hal­lom Ilonka hangját: Édesapám... Hát kérem, mi rá sem gondol­tunk, ö még összetoborozta a testvéreit, a rokonságot, hogy a házasságkötésünk 45. évfor­dulója van. Köszönteni jöttek. Amit cipeltek pedig, egy sez- lon volt... Ilyen lány ... ilye­nek ... Páran biztosan jönnek karácsonykor is. De olyanfor­mán van nálunk, hogy nem is ünnep az ünnep, ha a gyerekek nem jönnek. á^sodálatos erő a szeretet — gondoltam magamban. S hogy az ismerkedésünk során egyforma következtetésre ju­tottunk, Kulik Imre bácsi a búcsúzáskor kimondott szavai­val bizonyította, mondván: — Tudja, olyan az én felesé­gem, hogy ha most lennék fia­tal, a világ végéig is elmennék, de akkor is csak őt keresném meg!... Perny Iréa I m m i—i § ban foglalatosko­dik a karácsonyi sütés-főzéssel. Ist­vánt eközben a kis szobával zava­rom elmélyült számtani művele­tek, összeadások és kivonások közben. Györgyike mindent „átrendez" Az ifjü férj „tiszta lapot” nyit. negyven ev múlva is... — Elnézést a kíváncsiságért, hol ismerkedtek össze Mariká­val? — Fülöpszálláson. Hiszen mint gépkocsivezető az egész megyét járom. — Akkor talán nem is lehe­tett könnyű a választás, mert sok kislánnyal találkozhatott. — Valóban. De én hiszem, hogy nagyon jól, egy életre szólóan választottam. Szívből kívánjuk, hogy így legyen. — így van. Mert gön* dolom, törekvéseink ne­künk is lesznek min­dig, talán még húsz, — Készül az első családi költ­ségvetés? — Előbb tiszta lapot nyi­tunk ... — mondja mosolyog­va. — A kiadásainkat veszem számba. Az új bútor, a lako­dalom és különböző apróságok — mondhatom, tekintélyes sum­ma ... Pedig szüléink nagyon sokat segítettek. De azt hiszem, most már mindenünk meg­van ... — S ami hiányzik, azt majd apródonként... — toldom meg a szavait, amit ő helybenhagyó- lag nyugtáz: „Egy apró kis szoba, hej, több hogy is len­ne ...” — módosítom a műdalocska szövegét. amint DeiepeK ivereites istva- nék kecskeméti, Közép utca 35. számú házába, s abban is az ifjú házasok „lakosztályába”. A kicsike, talán két és félszer há­rom méternyi helyiség, a pár napja házasságra lépett Kere­kes Istvánnak é^ Poór Mariká­nak, az egyik szabadszállási tsz könyvelőjének, első közös otthona. Kerekes István, a szépszál ifjú ember, miközben tekintetét szeretettel és némi büszkeség­gel végigjáratja a kis szoba va­donatúj berendezésén, szinte folytatva a műdalt, megjegyzi: — Aprócska, de mi ketten jól megférünk benne ... Hálás va­gyok érte édesanyáméknak. Az­tán egyszer majd csak lesz la­kásunk ... Marika, az új asszony — aki­nek életében a házasságkötés abban is változást hozott, hogy Fülöpszállás helyett, ahol eddig szüleivel együtt élt, kecskeméti lakos lett, s már új munka­helyet is talált —, most anyósa mellett a konyhá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents