Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-25 / 302. szám

ÜNNEPI RIPORT (4. oldal) A FASIZMUS VÉGNAPJAI KECSKEMÉTEN (4. oldal) ÉRDEKES EMBEREK (5. oldal) MÄSFAJTA RAJ — Ruffy Péter irodalmi riportja. (7. oldal) A KUGLI — Szabó Pál elbeszélése. (8. oldal) KARÁCSONY 1944 (8. oldal) FURCSA MESE EGY DIPLOMÄRÖL (9. oldal) KI MINEK ÖRÜLNE (10. oldal) A MI OTTHONUNK (11. oldal) RÁDIÓ ÉS TV-MÜSOR (12. oldal) SPORT (13. oldal) HOGY NYUGODTAN ÜNNEPELHESSÜNK (16. oldal) ERDEI UTAKON (16. oldal) Világ proletárjai, egyesüljetek 0ÁCS - KISKUN MEGYEI LAPJA xix. évf. 302. sz. Ara 1 forint mm. dec. 25, péntek Karácsony — béke Az 1965. évi népgazdasági terv A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A forradalmi munkás—pa­raszt kormány megtárgyalta és jóváhagyta az 1965. évi tervja­vaslatot. Az 1964. évi terv teljesítését .— előzetes adatok szerint — az alábbiak jellemzik. Az ipari termelés 1964-ben az előző évi ütemet meghaladó mértékben emelkedik. Előrelát­hatóan jelentősen túlteljesíti termelési tervét az élelmiszer- ipar és a vegyipar; néhány ága­zatban és egyes, a népgazdaság szempontjából fontos termékek termelésében azonban lemara­dás is mutatkozik. Az iparban a minőségi mu­tatók nem javultak kellő mér­tékben. Nem nőtt megfelelően a munka szervezettsége, a terme­lési terv túlteljesítése a terve­zettnél nagyobb létszám és bér, valamint több túlóra igény- bevételével történt. Nem a ter­vezett mértékben csökkent a fajlagos anyagfelhasználás és a költségszint. A mezőgazdaságban a vetés- szerkezet a tervezettnek megfe­lelően alakult. A kenyérgabona­termelés fedezi a szükséglete­ket. viszont az előirányzottnál kevesebb takarmány termett. 1964-ben kedvezően alakult és a tervezettet meghaladó mér­tékben nőtt az állatállomány, emelkedett az állati termékek termelése, az előző évinél kö­rülbelül 5 százalékkal nagyobb a tej, 11 százalékkal a tojás, 3 százalékkal a vágóbaromfi és mintegy 15 százalékkal a bor termelése. Több hetes országos esőzés hátráltatta az őszi betakarítást és szántás-vetést. Ennek ellené­re a tervezett területen elvetet­ték a kenyérgabonát. Lemara­dás van a mélyszántásban. Az év folyamán bővült a vas­út vonóereje és kocsiparkja, ja­vult a közlekedés szervezettsé­ge. Ennek eredményeként a közlekedés mintegy 9 százalék­kal több árut szállított, mint az előző évben. így csökkentek az előző években tapasztalt nehéz­ségek, minden szállítási igényt azonban az idén sem sikerült teljes mértékben kielégíteni. Ez év során a beruházások összege 10 százalékkal haladta meg az 1963. évit és kismérték­ben túlteljesül az 1964. évi be­ruházási terv is. Ebben az esztendőben — töb­bek között — megkezdődött a termelés a Tiszai Vegyi­kombinát műtrágyagyárában, a Debreceni Orvosi Műszergyár­ban, az Egri Hajtómű- és Fel­vonógyárban, a Nyíregyházi Konzervgyárban, a Tatabányai Tejüzemben, a Romhányi Cse- répkályfhagyárban, a hidasi új brikettgyárban, a Győri Szesz­gyár takarmányélesztő üzemé­ben egyéb más üzemek mellett tovább bővült a Szegedi Kábel­gyár és a Békéscsabai Konzerv­gyár. Átadták a forgalomnak az Erzsébet-hidat és a Ferenc táv­beszélő központ új részlegét. Több fontos beruházás befe­jezése a tervtől eltérően áthúzó­dik a következő évre, ilyen pél­dául a Hatvani Cukorgyár bő­vítése, a szekszárdi gépkocsifor­galmi telep és a Budapesten az Astoria szálló építése. 1964 végéig átadásra került mintegy 18 000 állami kivitelezé- (Folytatás a 3. oldalon.) K arácsony és béke! Ez a két fogalom ősidők óta együtt csendült az emberi szí­vekben, együtt hangzott el az ajkakról, még a társadalmak legviharosabb évszázadaiban, ágyúk dörgése, fegyverek csat­togása idején is együtt járta útját az emberiség változó tör­ténelme során. Volt, amikor csak remény, remegő óhajtása a nyugalomnak, volt, amikor beteljesülés, a megszerzett béke szelíd mozdulata gyújtotta meg ezen a napon a gyertyák pis­lákoló fényét, mely elűzi a ho­mályt, beragyogja a legelha- gyatottabb zugokat. Hiszen a társadalmi és egyéni boldogu­lás biztosítékának tartotta az ember minden időkben a béke alkotó éveit, évtizedeit — vagy —, amit olyan ritkán mutat­hatott csak fel a világ — az építés évszázadait. Tulajdon­képpen kicsit leszűkítenénk a békéről szóló aggódás aktuali­tását, ha csak most karácsony­kor beszélnénk róla. A béke gondolatát nem lehet egyetlen kiemelkedő ünnephez kötni. A világ békéje a mi mindenna­pos felelősségünk: egyik leg­alapvetőbb törekvése határain­kon belüli és határainkon túli szocialista politikánknak /t ggódva figyeljük nap mint nap a híreket, melyeket a különböző kontinensekről su­gároznak felénk a rádióállomá­sok, a hírközlő irodák — őr- zik-e, nem zavarják-e meg bű­nös kezek a békét, a népek épí­tő buzgalmát, jövőt alkotó igye­kezetét. Erről beszélnek köve­teink az Egyesült Nemzetek Szervezetének ülésein, s ennek a politikának a tántoríthatat­lan képviseletét valósítják meg a szocialista tábor országai szembeszállva a világ bármely zugában minden olyan törek­véssel, amely az emberiség jö­vőjét veszélyezteti. Hangsúlyoz­zák, hogy az általános és teljes leszerelés, a fegyverkezési ver­seny korlátozása, a katonai raktárakban található atom­fegyverkészletek megsemmisí­tése, gyártásuk betiltása mind olyan törekvés, amelynek meg­valósítása nem tűr halasztást. Ezért merült fel a közelmúlt­ban ismét a világ vezető nagy­hatalmai államfőinek minél gya­koribb találkozása is, hogy a legfontosabb nemzetközi kér­déseket közös akarattal, békés körülmények között oldjak meg. Ezek közé tartoznak az ide­gen területen fenntartott ka­tonai támaszpontok, a nukleá­ris fegyverek elterjedését gátló újabb intézkedések és a szocia­lista tábor különböző országai részéről az elmúlt években a világ nyilvánossága elé tárt ja­vaslatok, melyek a legveszélye­sebb zónákban atomfegyver­mentes övezetek létrehozását sürgetik. A béke megőrzése szempontjából hatalmas jelen­tőségű lépés lenne az is, ha a varsói szerződés tagállamai és az északatlanti szerződés or­szágai között meg nem táma­dási szerződés megkötésére ke­rülne sor. Ezeknek a javasla­toknak az elfogadása olyan lég­kört teremthetne, amely vitat­hatatlanul a legerőteljesebben csökkenthetné egy új háború veszélyét. A világ minden becsülete- sen gondolkodó dolgozója elítéli és mélységesen helytele­níti a nemzeti felszabadító mozgalmak előretörését akadá­lyozó imperialista lépéseket és a neokolonializmus legutóbbi véres akcióit. Az agresszorokat, a kongói véres dráma részeseit az ENSZ-ben máris sarokba szo­rították. Lumumba gyilkosaival egyforma haraggal és ítélettel fordul szembe az afrikai orszá­gok többsége, s jó néhány olyan európai ország is, amely elkö­telezte magát a NATO vezető nagyhatalmai mellett. A békét, a békés alkotást kívánó embe­rek másként gondolkoznak, mint a belga jejtőternyősök, a kolo- nialisták. Éppen ellenkezőjét szeretnék annak, amit a nyu­gati tervek hangoztatnak. S ha ezeket nem is veszik minden­kor számításba, a vezető im­perialista hatalmak, egyre in­kább szembe kerülnek a haladó világ követelményével, az em­beriség jobbik felének erős és tántoríthatatlan békevágyával. arácsony előtt alig néhány nappal tanúja az embe­riség a természet nagy fordu­lójának. December 21-én borul minden esztendőben kontinen­sünkre a leghosszabb éjszaka, ilyenkor szórja sugarait a leg­rövidebb ideig a nap a földre. De ezen a kurta nappalon gyul­lad ki az emberek szívében a remény is, hogy ezután min­den nappal bőkezűbben és bő­kezűbben látogatja majd föl­dünket a nap éltető fénye. A remény képletes értelmű is. Benne van a béke sugárzó nap­jának óhajtása és az a hit, hogy földünk egymással húszán össze­fonódott nehéz és vajúdó prob­lémái az emberiség új napjá­nak izzásában előbb-utóbb vég­legesen megoldódnak. Csáky Lajos I

Next

/
Thumbnails
Contents