Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-20 / 298. szám

1,4'FJ a

— Örökké fegyelmezzek? — kérdezte az egyik gazdasági vezető, aki sűrűn találkozott a lazaság és a felelőtlenség meghökkentő eseteivel, és kezdte elveszíteni a türelmét. — Felnőtt emberekkel van dolgom ,és ak- 1 kor szüntelenül én legyek a „tanító bácsi”? Vagy mit várnak tőlem? Se ügyész, se rendőr nem lehetek: vezetem és irányítom a reám bízott üzemet, de a fegyelmezés erősebb oldalát ne tőlem várják.

Van-e gazdasági vezető, akinek a természetével (szubjektív okokból) nehezen fér össze a kérlelhetetlen fegyelmező szerepe? Van, és még csak nem is nagyon hibáztatható érte. Emberek más-más lelki alkattal nőnek fel és másképpen tevékenykednek.

Ahol dolgoznák, termelnek, legalább is a mi mai fejlődési főkunkon, előfordulnak fegyelmezetlenségek, akadnak lógósok és a munkahelyen csak munkaidőt töltők. Legyen bármilyen alkatú a vezető: Ha valóban meg akar állni a lábán, fel kell lépnie ellenük. Közérdekből. És a saját érdekéből is. A kettő a termelésben sokkal erősebben fonódik össze, mint ahogyan általában gondolják az emberek, minden agitáció ellenére ...

Nos, itt áll a mi gazdasági

vezetőnk. Követelje meg a rendet? A pontosságot? A fegyelmet? Félő, hogy esetleg saját felettesei előtt is magára marad — hátha azok valamilyen okból ugyancsak ellenzik a határozott módszereket? Aztán itt van a műhely közvéleménye. Nem szeretne az utasítgató, az össze-vissza vagdalkozó főnök kellemetlen látszatába kerülni. Hiszen bennünket humanista elgondolások és elvek vezérelnek! Nem vágják-e a fejéhez, hogy régimódi, elavult stílus szerint cselekszik? Elgondolkozni való igazán akad ebben a helyzetben:

De hát, végül is nem lehet örökké bizonytalankodni, amikor intézkedni kellene, mert annak a termelés és végső fokon a dolgozók, a jól dolgozók vallják kárát. Igen, a jól dolgozók. Róluk rendkívül kevés szó esik, amikor a fegyelemről, annak hiányáról, megszilárdításáról vagy más, ezzel összefüggő problémákról beszélünk. Valahogy „kiesnek” a látókörből, s marad a vezető s vele szemben a fegyelmezetlenek kis csoportja.

Pedig a hanyag, a lógós ember csak a visszája a műhelynek, a gyárnak, az iparnak. A színe (amely felé nem fordítjuk eléggé a figyelmet) a jó munkás, az igyekvő, a pontos; az esetleg nem kiugró, de mindig helytálló, mindig számításba vehető rendes ember. Többségben — ha a látszat néha nem is ez — ők vannak. Vajon őket is „bántja”, ha a lógós, a fegyelmezetlen, a fusizó ellen kemény fellépést tapasztal? Egyi- küket-mási kukat, hamisan értelmezett szolidaritásból, rövidke ideig, talán igen. De józan érvekkel alátámasztott intézkedések láttán a szorgalmas, igyekvő és lelkiismeretes ember nem szolidáris a lógással és rendetlenséggel, hiszen neki is

U-ÜT-t r.l.-1-vz. ■*- Van azután még egy fontos része a kérdésnek: Kap-e elég elismerést az, aki rendszeresen, egyenletesen, erőfeszítéssel húzza a műhely, a gyár, a közösség „szekerét” — vagy azt csak egyszerűen tudomásul veszik, mondván, hogy ez az élet rendje? Mert, ha a műhely „színe’ rendszeresen elismerést kap alkotó munkájáért, szorgalmáért, pontos fegyelméért, akkor reálisnak fogja érezni a „vissza jával” szemben alkalmazott felelősségre vonóst is. Aki észreveszi a jót, erkölcsi alapot teremt arra, hogy rávilágítson a hibákra is. Ilyen erkölcsi alapon állva nem kell tartania attól, hogy rossz lesz a viszonya a munkásokhoz. Rossz lesz, esetleg feszült is — a hanyagokhoz, viszont kitűnően együttműködhet a műhely színét képviselőkkel.

Hogy ez „bélefér-e” a humanista magatartás kereteibe? Feltétlenül. Mert furcsa humanista lenne az, aki beletörődne néhány embernek a közösség kára „végzett” lógásába, értékek elherdálásába, nehogy „rossz ember” legyen. Aki a lógós, a fegyelmezetlen, a műhely és a gyár lelkiismeretlen elemei szemében „rossz ember”, az attól még kitűnő humanista lehet. Veszélyes útra tévedt az a gazdasági vezető, akit a fusizók is „szeretnek”. Persze, a határozott magatartáshoz belső bátorság is kell, és a munkások többségének egyetértése mellett magától értetődően az üzem politikai, társadalmi szerveinek segítsége is. A párt- és a szak- szervezet támogatása nélkül nagyon nehéz lenne szilárdan helytállni a „színe-visszája” küzdelem forgatagában.

Bonyolult fonadék a munka, a gazdasági élet szövete. De, aki*az egészet ismerni akarja, mindenekelőtt próbálja elválasztani és megkülönböztetni a színét — a visszájától és eszerint cselekedjé'

Bakelit tízem

Alig fél éve kezdte meg a termelést a Kiskunfélegyházi Alföldi Műanyagfeldolgozó Vállalat bakelitüzeme, s máris rendszeresen túlteljesíti tervét. Novemberben például 120 ezer forint értékű félkészáruval állítottak elő többet az üzem dolgozói a tervezettnél. Készülnek itt villanykapcsoló fedelek, gáz- és villamossági berendezésekhez kapcsológombok, fogantyúk, telefonalkatrészek. Képünkön a bakelitüzem 80—100 tonnás nyomású présgépei láthatók, többnyire asszonyok dolgoznak mellettük^ (Pásztor Zoltán felvétele.)

Több mint egymilliárd forint értékű Bács-Kiskun megyei iparcikk külföldön

Túlteljesíti éves exporttervét a megye ipara

Amikor e sorokat írjuk, a megye ipara és mezőgazdasága már éves exporttervét teljesítette, és annak túlteljesítésén fáradozik. Pontos adatok ugyan csak a december eleji állapotoknak megfelelően vannak, de akkor is már csak 3,5 százalék hiányzott

Korszerű cukoricamorzsolás

Villanymeghajtású géppel morzsolják a kukoricát és fúvócső segítségével juttatják fel a 10 vagonos magtár padlására a mátételki Győzelem Isz majorságában.

Felvételünkön Baba re zj Géza és Vörös György szövetkezeti gazdák láthatók a morzsológép mellett. A fúvóberendezés óránként 120 mázsa szemet visz a magasba.

az idei kötelezettségekből. November 30-ig egymilliárd 308 millió forint értékű árut szál- lítotttak a megye üzemeiből, gazdaságaiból külföldre.

Ennek csaknem a felét — 545 millió forint értékű terméket — a nyugati országokba exportáltak.

Több min* egymilliárd forint értékű árut a megye ipara szállított a külkereskedelmi vállalatok megrendelésére. Ebből 918 milliót a minisztériumi ipar, 68 milliót a tanácsi ipar, 34 és fél milliót a szövetkezeti ipar termelt. Ha a gyártmányféleségeket közelebbről vizsgáljuk, látjuk csak milyen nagyot fejlődött az utóbbi években a megye ipara és mennyi mindent termel.

Régóta ismeretes, hogy a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregysége a világ minden részébe exportál fürdőkádakat. A Kecskeméti Konzervgyár több mint húsz terméke jól ismert Angliától a Szovjetunióig, Brüsz- szeltől Athénig. Hasonló hírnévnek örvendenek a Bajai Finomposztó Vállalat'fésűsgyapjú szövetei, sok színű műszál- és gyapjútakarói.

Ám az utóbbi években újabb üzemek is hozzájárultak a magyar ipar jó hírnevének más országokban, más kontinenseken való öregbítéséhez. A Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár konzervipari berendezéseket, vas- és fémszerkezeteket, darukat, szállítóeszközöket gyárt külföldi megrendelésre.

Gyorsan megkedvelték hazánk határain kívül a Ganz Villamossági Művek Bajai Készülékek Gyárának porszívó gépeit,

bonyolult feladatokat ellátó elektromos jelzőberendezéseit. Jelentős exportot bonyolít le esőkabátból a Kiskunfélegyházi Alföldi Műanyagfeldolgozó Vállalat, gyümölcsös ládákból a tanácsi ipar kiskunhalasi és bajai fafeldolgozó üzeme.

Vannak olyan vállalatok, amelyek már november 30-ig teljesítették, sőt túlszárnyalták Jtsses Ezek.

között élenjár a Bács-Kiskun megyei Fatömegcikkipari és Fa- gyapotgyártó Vállalat 136,8, az Alföldi Műanyagfeldolgozó Vállalat 118,2, a Bács-Kiskun megyei Húsipari Vállalat 112,9, a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat 111,1, a Ganz Villamossági Művek Bajai Készülékek Gyára 109,6 százalékos éves exportterv teljesítésével, illetve túlteljesítésével.

Külön kell említenünk a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárat, amely az utóbbi hónapokban súlyos elmaradást pótolva a napokban tett eleget éves exportkötelezettségeinek.

Mindennek ellenére nem lehetünk teljesen elégedettek, hiszen néhány vállalat még jelenleg is elmarad a tervteljesítés- től. Ilyen többek között a Kecskeméti Konzervgyár. Igaz, hogy a mezőgazdasági termelést befolyásoló tényezők a konzervgyár tervteljesítésére is kihatással vannak. Az exporttervtől való lemaradásba ilyen okok is közrejátszottak. A Bács-Kiskun megyei Fémtömegcikkipari Vállalat a lámpagyártással van jelentősen elmaradva. Ebben rajta kívül álló ok, hogy a megfelelő anyag nem érkezett meg idejében. A Kiskunfélegyházi Vegyesipari Vállalat, amely különböző kosarakat exportál

kellő mennyiségű vessző hiányában nem tudta teljesíteni a tervét,

mert a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek inkább csökkentik, mint növelik vesszővel betelepített területeiket.

A Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár példája azonban azt is bizonyítja, hogy az erők megfelelő összpontosításával, jó munkaszervezéssel jelentősen lehet csökkenteni a termelésben való lemaradást. Nemcsak arra van szükség, hogy forintértékben teljesítsék megyénk üzemei az exporttervet, de iparunk becsülete azt is megköveteli, hogy gyártmányprogram szerinti kötelezettségeinek is eleget tegyenek.

Világ proletárjai, egyesüljetek)

XIX. ftVF. 298. SZ. Ara 80 fillér

»64. DEC. 20, VASÁRNAP

Sagy Ottó

/ 9^*

Színe és visszáját