Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-18 / 296. szám
Világ proletárjai, egyesüljetekl XIX. ÉVF. 29«. SZ. Ara 60 fillér 1964. DEC. IS, PÉNTEK A letakarított kukoricatáblát hó borítja Dusnok határában a bajai országút mellett. De csak addig, amíg a Munkás-Paraszt Tsz felvételünkön látható három belorusz traktora bele nem forgatja a földbe, a „két- Í2jű” ekével. Délelőtt van, már kiengedett a föld fagya, s a jókora sárban meg-megpördülnek a hatalmas gumikerekek. Hogy migsem akadnak el, az nem kis részben Ambrus Vince, Mátéka László és Szászin Péter traktorosoknak köszönhető. (Pásztor Zoltán felvétele.) Az a bizonyos két százalék Hóban, sárban... (P. P.) A népművelők részéről gyakran elhangzik a panasz: jobban segíthetnének a termelő- szövetkezetek! Példákat is mondanak hozzá: Szegényes a falu könyvtára, a tanács erejéhez mérten segít, de a termelőszövetkezetek eddig vajmi keveset adtak könyvvásárlásra .., Vagy: Szeretnénk megszervezni a tsz-akadémiát. Hallgatója is lenne a termelőszövetkezet azonban nem vállalja a költségeket. Pedig ma már rendelet írja elő, hogy a termelőszövetkezeti tagok évi összkeresetének 2 százalékát szociális és kulturális célokra kell fordítani. Száz forint 2 százaléka nem nagy összeg. Mindössze 2 forint. Egy millió forinté már azonban számottevő summa. Kerek 20 ezer. Egy négyszáz tagú termelőszövetkezetben, ahol a tagság átlagkeresete nem több, mint évi 12 ezer forint, ott a 2 százalék már megközelíti a 100 ezer forintot. Ez pedig tetemes összeg ahhoz, hogy az öregek és a betegek segítése mellett hathatósan támogassák a termelőszövetkezet kulturális életének fellendítését is. Mégis sok termelőszövetkezetben mindeddig nem éltek megfelelőképpen ezekkel a lehetőségekkel. Nem egy helyen reprezentációra, irodai bútorok vásárlására, esetleg jutalmazásra fordították az összeg túlnyomó részét. Másutt alkalomszerűen gazdálkodnak a pénzzel, függetlenül a tagság igényétől, ráadásul a szociális-kulturális bizottság megkérdezése nélkül. Pedig a szociális és kulturális alap felhasználására ez a bizottság hivatott javaslatot tenni. A döntés joga a közgyűlésé, az ott hozott határozat pedig már kötelező érvényű. Sajnos, azonban a tsz-ek egy részében a bizottság helyett a szövetkezet elnöke rendelkezik az összeg felett. Közeledik a zárszámadó közgyűlések ideje, ahol számot kell majd adni a tagság előtt, hogyan sáfárkodtak a rendelkezésre álló szociális és kulturális alap forintjaival az idei gazdasági évben. S ami még fontosabb: beszélni kell arról is, mi a tervük ezzel az összeggel az elkövetkezendő esztendőben. A zárszámadó közgyűlésen nagyon sok jó példát hozhatnak fel a vezetők a szociáliskulturális alap ésszerű fel- használására, szerte az országból és a megyéből is. Különösen a bajai járásban van sok olyan termelőszövetkezet, ahol már évek óta tudatosan fordítják ezt a pénzt a tagság műveltségének emelésére, világnézetük, tudatuk formálására. De a jó példák nélkül is bátran érvelhetnek azzal, hogy menynyi mezőgazdasági szakmunkásra van szükségük, s hogy a szakmunkásképző tanfolyam előfeltételeként hány embernek kell elvégeznie az általános iskolát. Ma már az olvasás jelentőségét sem kell bizonygatni. Az emberek szeretnek olvasni, s a közgyűlés szívesen megszavazza az alap egy részét a tsz szakkönyvtárának fejlesztésére, sőt a községi könyvtár támogatására is. További fontos feladat a klubélet kialakítása. Falun ugyanis nem any- nyira az önálló művelődési házak építésére, hanem a klubok hálózatának megteremtésére van szükség. Az otthonosan berendezet klubokban újságok, folyóiratok és könyvek mellett beszélgethetnek, szórakozhatnak a fiatalok és az idősebbek egyaránt. És ha a klubokban rádió, televízió, lemezjátszó, különféle társasjátékok, s legalább hetenként egy alkalommal filmvetítés teszi még érdekesebbé a programot, akkor rövid idő alatt kialakítható a törzsiközönség. Ilyen körülmények között a kellemes szórakozás mellett a művelődés sokféle lehetőségét is megtalálják a tsz-tagok. A szociális-kulturális alapból még ezenkívül is igen sok hasznos, a tsz számára hova-to- vább nélkülözhetetlen kiadásra futja. Ösztöndíjat alapíthatnak belőle, tanulmányi kirándulásokat szervezhetnek és támogathatják a rászorulókat. A 2 százaléknyi összeget okosan beosztva kell felhasználni, az adottságokhoz és a tagság igényeihez mérten. Elherdálni, feleslegesen kiadni nem szabad. De ha nem használják fel, vétek az is a termelőszövetkezet érdekei ellen. Nagyobb gondot fordítanak a nők munkába helyezésére A tanácsi ipar jövő évi termelési tervének 90 százalékára Fenyőfavásár. megvan már a megrendelés Ezekben a napokban zajlanak a jövő évi termelésre vonatkozó tervtárgyalások, a tanácsi ipari vállalatok vezetői és a megyei tanács vb ipari osztálya között. Az előző évekre a termelés nagyarányú mennyiségi felfutása volt a jellemző. Abban az időben a mezőgazdaságban jelentkező munkaerő-felesleg elhelyezése volt a főcél. Ma azonban merőben más jellegűek a feladatok. Már a megyében is helyenként munkaerőgondok jelentkeznek, ezért nem a termelés mennyiségi növelésére, hanem a termékek minőségének javítására, a termelékenység emelésére kell nagyobb gondot fordítani. Ez tükröződik a megye tanácsi könnyű- és élelmiszeriparának elfogadott terveiben is, amely szerint 1965-ben mindössze 35 millió forint értékű áruval ' termel majd többet, mint az idén. Ez a tervemelkedés is elsősorban olyan iparágakra vonatkozik, amelyekben női munkaerőt lehet alkalmazni, ugyanis az asszonyok, lányok elhelyezése sok helyen még gondot okoz. Ennek további enyhítésére kezdi meg többek között jövőre a termelést Kecskeméten a műanyag-konfekció, Kiskunhalason a papírfeldolgozó üzem. Néhány nagyobb községben a férfiak munkába állítása is problémát okoz. A tanácsi ipar részéről 1965-ben Kunszentmik- lóson történik intézkedés az ilyen irányú problémák megoldására. Már teljes kapacitással fog dolgozni ugyanis az új vasipari üzem. Itt gyártják majd a mezőgazdaság részére a Rapid- tox nevű permetező-porozógépet. A megye tanácsi iparának jövő évi termelési tervei reálisak, s ami igen fontos, 90 százalékuk megrendeléssel alá van támasztva. Sőt, a válalatok többségénél már a rendelésállomány 100 százalékos, néhány üzem pedig az igények egy részét kénytelen volt visszautasítani, illetve 1966-ra előjegyezni. Nem olyan kedvező — bár az előző évekénél jobb — az anyag- ellátás. Eddig az anyagigények mintegy 65—70 százalékát tudták biztosítani. Egy éven belül ugyan az anyagokat leszállítják, mégis a fenti arány arra figyelmeztet, hogy rugalmasabb vezetési módszerekkel kell dolgozni. Előreláthatólag az anyagok nem érkeznek majd mindig idejében, s előre meg kell tervezni, hogy egyik termékféleség gyártásáról a másikra — amelyhez ‘éppen van anyag — minél zökkenőmentesebben tudjanak átállni. A tanácsi ipar fejlesztésére csaknem 12 millió forintos beruházási, felújítási és műszaki fejlesztési keret áll majd rendelkezésre. Ehhez év közben még a szakminisztériumok részéről várható néhány millió forintos támogatás. Az összegek jó részét a már megkezdett műhely, étkező, fürdő, öltöző, stb építkezések befejezésére fordítják. A műszaki fejlesztési alap az imént említett összegből alig fél millió forintot tesz ki. Ezt azonban jól kiegészítik a vállalatok részére folyósítható önköltségcsökkentő hitelek. Annál is inkább nagy gondot kell fordítani a műszaki fejlesztésre fordítható forintok ésszerű felhasználására, mert jövőre a tanácsi iparban — az ötéves terv sikeres befejezése érdekében — a munka termelékenységét 7—8 százalékkal kell emelni. Erre a lehetőségek megvannak, ha jól előkészítik a jövő évi termelés megkezdését, tovább javítják a munkaszervezést, emelik a műszaki színvonalat, ápolják a dolgozók kezdeményezéseit, mozgósítják őket a szocialista munkaversenyre. N. O.
