Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-18 / 296. szám
2. oldal Kiéleződött az ellentét Párizs és Benn között A Biztonsági Tanács kongói vitája Ismét a McCarran-törvény A PÁRIZSI NATO-ta- nácskozás befejező szakaszában de Gaulle és Rusk második megbeszélése, és a francia—nyugatnémet ellentétek kiéleződése foglalkoztatta a NATO-palotában összegyűlt diplomatákat és újságírókat. Hivatalosan azzal magyarázzák az amerikai külügyminiszter újabb látogatását az Elysée-palotában, hogy nem sikerült korábban részletesen megtárgyalni a problémákat. Jól értesült körökben azonban tudják, hogy ennél többről van szó. Az amerikai külügyminiszter újabb utasításokat kapott, Johnson ugyanis nem látja célszerűnek, hogy tovább feszítsék a húrt Párizs és Washington között. Rusk most igyekszik alaposabban megismerni a francia kormány szándékait, mielőtt további konkrét tárgyalásokat folytatna a multilaterális atomhaderő létrehozásáról. Meg akarják akadályozni mind angol, mind amerikai részről, hogy az éleződő ellentétek szakadást idézzenek elő a NATO-ban. Így vélekedik egyébként a többi társország is. A francia kormány érvelése szerint ugyanis az MLF nem akadályozza meg az atomfegyverek elterjedését, sőt, előbb- utóbb az atombomba birtokába juttatja Bonnt. A Nation hozzáteszi, hogy Németország felelőssége a második világháborúért még nem ment feledésbe, Bonn tehát ne tekintse hátrányos megkülönböztetésnek, hogy egyesek nem helyeslik, hogy Bonn rátegye az ujját az atomfegyver ravaszára. Franciaország határozottabb fellépése Bonn politikájával szemben kiélezte a viszonyt a két szomszédos szövetséges között. A francia külügyminiszter például nem volt hajlandó aláírni a Schröder nyugatnémet külügyminiszter által előterjesztett közös nyilatkozatot, amely szerint a három nyugati nagyhatalom Németország újraegyesítését a kelet—nyugati viszony kulcskérdésének tekinti. Couve de Murville, a NATO-miniszterek teljes ülésén is hangsúlyozta, az MLF létrehozása lehetetlenné tenné Németország újraegyesítését. Az ellentétek a katonai vitákra is rányomták bélyegüket. Von Hassel élesen kikelt a francia nézetekkel szemben. Bonn pedig provokatív javaslatban közölte, hogy létesítsenek Nyugat-Nómetország keleti határain ezer kilométer hosszú atomaknazárat. A legtöbb küldöttség visszatetszéssel fogadta a hírt, csupán az amerikai katonai szakértők nem. A KONGÓI kérdés vitájával folytatta vitáját szerdán a Biztonsági Tanács. Olyan államok képviselői is részt vettek a tanácskozáson, melyek ugyan nem tagjai a Biztonsági Tanácsnak, de felhatalmazást kaptak arra, hogy szavazati jog nélkül kifejthessék véleményüket a kongói kérdésben. Burundi és Elefántcsontpart küldötte a neökolonializmus ellen szállt síkra, Uganda külügyminisztere megcáfolta, hogy a gyarmat- tartók provokátorai szerint Csomóénak joga lett volna külföldi haderőket hívni Kongóba. Összeült huszonkét afrikai állam külügyminisztere is, hogy zárt ülésen tárgyalja meg a Kenyatta elnökletével felállított kongói különbizottság jelentését. Folytatódott a közgyűlésben az általános politikai vita. A felszólalók tekintélyes része itt is az afrikai problémákról szólt. Tunézia felhívta az ENSZ tagállamait: Támogassák az Afrikai Egységszervezet erőfeszítéseit, melyek Kongóban a rend és béke helyreállítására irányulnak. A kuwaiti külügyminiszter rámutatott, hogy a genfi világkereskedelmi értekezleten elfogadott ajánlások nem elégítik ki a fejlődő országok óhajait. Szélesebb körű és konkrétabb megoldásokra lenne szükség. Hasonló szellemben fejtette ki nézeteit Niger, Burundi külügyminisztere is. ÜJABB provokatív eljárás fenyegeti az Egyesült Államok Kommunista Pártját. A párt központi bizottsága sajtónyilatkozatot tett közzé azzal kaposolatban, hogy a hírhedt McCarran-tör- vény alapján ismét bírósági eljárással akarják sújtani az Egyesült Államok igazságügyi szervei. Két éve ugyanennek a törvénynek a szellemében 20 ezer dollár pénzbírsággal sújtották a pártot, mivel elmulasztotta a kötelező regisztrálást. A legfelsőbb bíróság, mint ismeretes, nyolc hónappal később az ítéletet semmisnek nyilvánította. Most azonban újból bíróság elé akarják állítani a pártot, az egyre inkább feléledő goldwaterizmus szellemében. Ezzel a cselekedettel semmibe vennék azoknak az amerikai polgároknak az akaratát, akik azt követelik, vessenek véget a szennyes törvény alapján álló üldözésnek. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Mikojan Finnországba látogat MOSZKVA. (TASZSZ) Mitkojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke december 21-től 23-ig nem hivatalos baráti látogatást tesz Finnországban. A látogatás idején eszmecserét folytat Kefcko- nen finn köztársasági elnökkel a két országot kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Egyúttal átadja Kekkonennek a Lenin-renBRÜSSZEL. (TASZSZ) A Drapeau Rouge szerdai számában befejezte a Belga KP XV. kongresszusán elfogadott határozatok publikálását. A Belga Kommunista Párt XIV. kongresszusa óta végbement belső- és nemzetközi változásokat általános bevezető ismerteti. det, amellyel a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége 1964. szeptember 18-án tüntette ki a finn köztársasági elnököt, a szovjet—finn baráti és jószomszédi kapcsolatok fejlesztésében szerzett érdemeiért, a nemzetközi feszültség enyhítése és a béke megszilárdítása érdekében kifejtett tevékenységéért. tagállamai közötti meg nem támadási szerződés aláírását, valamint a Kínai Népköztársaság elismerését és az ENSZ-be való felvételét. Rapacki december 19-én Londonba utazik LONDON (MTI) Rapacki lengyel külügyminiszter — tájékoztatott angol forrás szerint — december 19- től 22-ig magánlátogatást tesz Londonban. Megbeszéléseket folytat majd Gordon Walker brit külügyminiszterrel. U Thant meggyógyult NEW YORK. (MTI) Az ENSZ sajtóosztályának képviselője bejelentette, hogy U Thant ENSZ-főtitkár felépült betegségéből, s pénteken elhagyja a kórházat. A világszervezet főtitkárát december 4-én nyombélfekéllyel szállították a New York-i Le- roy-kórházba. Politikai realizmus A Belga KP kongresszusi határozatairól „A békeharc fokozásáról” szóló határozat egyrészt leleplezi a nemzetközi imperializmus különböző cselszövéseit, bírálja a kormányt a katonai előirányzatok növelése, a nyugatnémet támaszpontok felállítása, valamint a kongói kalandban való részvétel miatt, másrészt pedig megállapítja: a belga nép békét akar és követeli a leszerelést. A határozat rámutat a ikülönböző békevédelmi és atomfegyverellenes szervezetek és mozgalmak eredményes tevékenységére. Megállapítja: Belgium dolgozó tömegei támogatják a demokratikus és a pacifista szervezeteket, amelyek sürgetik a katonai kiadások csökkentését, az MLF tervének elutasítását, a NATO és a varsói szerződés Amikor még Goldwater az amerikai elnökválasztás ádáz küzdelmeinek idején szabadjára engedte fasisztaízü demagógiáját, kevésbé figyelt a nemzetközi közvélemény a józan vagy józanabb amerikaiak hangjára. Pedig ilyenek nemcsak vannak az Egyesült Állmokban, hanem köntörfalazás nélkül ki is mondják véleményüket. Ez pedig jelentős esemény, hiszen az igazság kimondása bizonyos körülmények között forradalmi tett. Az UNESCO Le Courrier című havi kiadványában Linus Pauling amerikai professzor emelt szót az atomfegyverkezés és a hidrogénhá- ború szörnyűségei ellen. Martin Luther King éppen a közelmúltban tett hitet a fajüldözés minden formájának megszüntetése és a népek testvérisége mellett. Bertrand Russel professzor a nyugati pacifisták élén szakadatlanul ostromolja a háborús készülődés megszállottjait. És a nyugati realisták sorában, legújabban J. William Fulbright szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke „tette le a garast”, még pedig igen határozottan. Előadást tartott a dallasi déli metodista egyetem hallgatóinak, és állást foglalt a meglevő nemzetközi problémák fegyverekkel történő megoldása ellen. Kijelentette: ,Az atomkorszakban nincs más politikai lehetőség, mint hidat verni a Nyugat és a kommunista világ között, megértésre jutni a kommunista világgal.” És nyomatékként hozzátette: „A kommunista világgal fenntartott kapcsolatainkban nem választhatunk a győzelem és a vereség között. Csalt kölcsönös megértés és kölcsönös megsemmisülés között választhatunk.” Fulbright e véleményének utolsó mondata egy nukleáris háború mérhetetlen pusztításaira utal, másként nem értelmezhető. Lényegében a nyugati erőpolitika teljes csődjének és kilátástalanságának beismerése ez. Olyasféle realizmus, amely nem éri be szólamok hangoztatásával: cselekedeteket kíván. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert szép számmal akadnak olyan nyugati „realisták”, akik szavakban elismerik a politikai realizmus érvényesülésének szükségességét de ugyanakkor véres konfliktusokat robbantanak ki a világ különböző pontjain. Fulbrightnak vannak tapasztala tai a szocialista országok erejéről. Ismeri a magyar viszonyokat is. 1961. december 18, péntek A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Az Országos Tervhivatal elnökének előterjesztése alapján megtárgyalta és jóváhagyta a jövő évi népgazdasági tervet. A pénzügyminiszter előterjesztette az 1965. évi állami költségvetés tervezetét; a kormány a tervezetet megvitatta, elfogadta, s úgy határozott, hogy az országgyűlés elé terjeszti. Az élelmezésügyi miniszter az 1964. évi felvásárlásról, a földművelésügyi miniszter a mezőgazdasági dolgozók munkásvédelmi helyzetéről számolt be. A kormány a jelentéseket megvitatta és tudomásul vette. Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese tájékoztatta a kormányt a KGST Végrehajtó Bizottságának 15. üléséről, a magyar—szovjet gazdasági tárgyalásokról, valamint a magyar bolgár gazdasági-műszaki és tudományos együttműködési bizottság ötödik ülésszakáról. A Minisztertanács a beszámolókat jóváhagyta. , , . . . ,, A kormány elfogadta a Minisztertanács, a gazdasági bizottság és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1965. évi első félévi munkatervét, majd napi ügyeket tárgyalt. (MTI) Megnyílt az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának ülésszaka MOSZKVA. (TASZSZ) Csütörtök délelőtt a Kremlben megnyílt az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának ülésszaka. Az ülésszak napirendjén az OSZSZSZK 1965. évi népgazdasági terve, a köztársaság 1965-re szóló költségvetése, az 1963. évi költségvetési zárszámadás, valamint a köztársaság legfelső tanácsának elnöksége részéről az előző ülésszak óta kiadott törvényerejű rendeletek megerősítése szerepel. Az ülésszakon jelen van Leo- nyid Brezsnyev, Andrej Kirilenko, Alekszej Koszigin, Anasztasz Mikojan, Nyikolaj Podgornij, Alekszandr Selepin, Mihail Szuszlov és Cennagyij Voronov. Ott vannak a Moszkvában működő diplomáciai képviseletek vezetői, valamint szovjet és külföldi újságírók is. CSIZMATISZTÍTŐ Teljes tudatában Van annak a mérhetetlen erőnek, amely képessé teszi a Szovjetuniót békéjének és biztonságának megvédésére. Nem lenne azonban amerikai és nem lenne egy meghatározott világszemlélet híve, nem lennének bizonyos fenntartásai az „amerikai nemzet- biztonság” követelményeinek érdekében. Mindamellett, a megcáfolhatatlan tények súlya alatt, így szól: „Arról lehet vitatkozni, hogy ellenfeleink nyilvánvaló és gyors legyőzése hasznos és kívánatos-e? Ez a vita azonban csak akadémikus jellegű lehet, mert a teljes győzelem lehetősége egyszerűen nem áll fenn.” Az amerikai szenátor, természetesen, nem éri be a diagnózis megfogalmazásával. Megkísérli a terápia megjelölését is, hogy szólhasson a prognózisról: a folyamat végéről. E tekintetben és alapjaiban a Ken- nedy-féle „barátságosabb arculat” politikáját ajánlja az USA és a szocialista országok kapcsolatában. Jutalmazni és szankciókkal sújtani szeretne, mert ezt az újfajta politikát — amelyet Johnson sem vetett el — „kényszerítő okok teszik szükségessé”. Fulbright sorra veszi a szocialista és népi demokratikus országokkal kiépíthető kapcsolatokat. Fejtegetéseinek részletei azonban kevésbé jelentősek és még kevésbé realisták. Annál inkább az emberi létezés alapvető érdekét szolgálja gondolatmenetének gerince: a koeg/isz- tencia igenlése. A békés egymás mellett élés szükségessége előadásának egészéből félreérthetetlenül kitűnik. Ezt nem titkolja, de nem is akarja titkolni. Amióta bizonyos nyugatnémet, francia, angol, sőt, amerikai üzletemberek mind több alkalommal jelentik ki, hogy kereskedni akarnak a szocialista országokkal — mert ez közvetlen érdekük — azóta a nyugati politikába is kezd észrevehetőbben alakot ölteni a koegziszten- cia elfogadása. Oly sokszor elmondottuk: a világpolitikában megváltoztak az erőviszonyok. A világpolitika mozgató erőinek állandóan ható tényezői oly nyilvánvalóak, hogy a békés egymás mellett élés tagadása — képtelenség. Ha lassan is, de érik a vetés. A világ keleti és nyugati haladó erőinek békeharca állandóan fokozódik. Változik a világ, s benne a változások üteme gyorsul. Optimista túízá- sok nélkül kimondható: Az a politika, amely általános és teljes leszerelést akar, amely a koegziszten- ciára és a két világ békés versenyére kí’ án berendezkedni — minden Jehetséges bonyolultságai ellenére: az emberiség érdekeit szolgáló egyetlen realitás. a*««« mojam w kosi*«««•* (Hír: „Moise Csőmbe kongói miniszterelnök párizsi, s római útját követően Bonnba is ellátogatott.”) (A Pravda karikatúrája.)
