Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-13 / 266. szám
Világ proletárjai, egyesüljétek! ma&var. SIOCiAUSTA /WWW käs Pärt bAcs-k*skaam megyei lapja r XIX. ÉVFOLYAM, 266. SZÁM Ara 60 fillér 1964. NOVEMBER 13, PÉNTEK Csúcsforgalom idején j; ÍNTé7-i ■------------------------------------------ \ fa 1 Mi nden a rakodás gyorsaságán múlik Az őszi csúcsforgalom kellős közepén vagyunk, s ilyenkor van bőven tennivaló a vasútnál, az AKÖV-nél, de maguknál a szállíttató vállalatoknál is. Év elején arról beszéltünk, hogy megyénkben az idén több mint 20 százalékkal növekednek az elmúlt évihez viszonyítva a szállítási feladatok. Felkerestünk néhány szállíttató vállalatot, s beszéltünk a vasutasokkal és a TEFÜ-sokkal is, mit tettek eddig, és hogyan látják az áru- és anyagszállítási tennivalók sikeres elvégzésének lehetőségeit az év hátralevő részében. Rózsa János, a MÉK szállítási osztályának vezetője megelégedését fejezte ki a MÁV és a kecskeméti 9-es számú AKÖV iránt. Mint mondta a vasút ugyan nem tudta hűtővagon- igényeit teljes mértékben kielégíteni, ez azonban nem a helyi vasútállomásokon múlott. Az AKÖV-ről szólva elmondta, hogy a harmadik negyedévben több mint 12 ezer vagon árut tehergépkocsival fuvaroztak el. Ezenkívül nagy segítséget nyújtottak a TEFU-sok emelővillás targoncáikkal a rakodásnál. Hasonlóan dicsérték az AKÖV-vel és a vasúttal való együttműködést a Kecskeméti Konzervgyár, valamint a FŰSZERT Vállalat szállítási előadói. A FÜSZÉRT-nél azonban hozzátették, hogy a vasútállomásokon sok esetben bürokratikus és részben kényelmi szempontokból kifolyólag megtagadják a mérlegelést és ezzel akadályozzák a gyors kirakodást. Kevésbé voltak elégedettek — különösen az AKÖV-vel az építőipari szállítási osztályvezetők. Az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalatnál Bori József elmondta, hogy anyagszállítási igényük a nyári hónapokban csak mintegy 40 százalékig lett kielégítve. A MÁV-nál áruforgalmi korlátozást léptettek életbe, amit ugyan már feloldottak, csak az építőanyagokra vonatkozóan áll még fenn a rendelkezés. Mindez jelentősen gátolja az építkezéseket. Az AKÖV-től pedig nem kaptak használható állapotban levő billenő rakterületű gépkocsikat, ami a rakodásban okozott nagy nehézségeket. Arra a kérdésre hogyan tud a MÁV a szállíttató vállalatok kívánságának eleget tenni, Lő- rincz Antal, a kecskeméti vasútállomás főnöke válaszolt. — Minden a rakodás gyorsaságán múlik — mondotta. — A megye vasútállomásaira ugyanis üres vagonokat nem küldenek. Tehát az AKÖV-nek és a szállíttató ügyfeleinknek kell mindent megtenni, hogy a kocsik gyors kirakásával minél több üres vagont bocsáthassunk a vállalatok rendelkezésére. A FÜSZÉRT által kifogásolt mérlegelést kivizsgáljuk. Börcsök István, az AKÖV áruforgalmi osztályának vezetője azzal kezdte tájékoztatóját, hogy az AKÖV szállítási feladatai a tervek szerint 20 százalékkal, a valóságban ennél jóval magasabb arányban növekedtek. Míg ugyanis az elmúlt év első kilenc hónapjában 1,6 millió tonna árut fuvaroztak, addig az idén háromnegyedév alatt 2,4 millió tonna rakományt juttattak el rendeltetési helyére. A központi szállítási tanács osztotta a vállalatokat fontossági sorrendbe. Az első helyre kerül a MÉK, az élelmiszer- ipar, a pincegazdaság és az export. Természetesen ahogy lehetett segítették az építőipart, a használható állapotban levő billenő rakterületű tehergépkocsikat azonban a szőlőfeldolgozó helyekre kellett küldeni. Ez érthető, hiszen a megye az ország egyik legnagyobb bortermelő vidéke és a parasztság érdekei megkívánták, hogy a szállító vállaLat segítsen a betakarításban. Fokozta még a nehézségeket, hogy a 9-es számú AKÖV-nek több mint kétszázzal csökkent a rakodómunkás-létszáma. Az év hátralevő részében a MÉK, a konzervgyárak szállítási igényei csökkennek. A FÜSZÉRT szezonja azonban most kezdődik. Mintegy 300—350 vagon árut kell részére az ünnepek előtt szállítani. A Közúti Üzemi Vállalat 30 ezer, az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat 50 ezier tonna anyag szállítását igényli. A cukorrépa mintegy 20 százaléka lett eddig leszállítva a megyéből. A többit még ezután kell elfuvarozni a cukorgyárakba. A vasút és a 9-es számú AKÖV dolgozód azonban — mint Lőrincz Antal állomásfőnök és Börcsök István, az AKÖV áruforgalmi osztályának vezetője mondotta — felkészültek arra, hogy megbirkózzanak ezekkel a feladatokkal, ehhez azonban a szállíttatok együttműködésére is szükség van. N. O. Az erőgépek „orvosai" Pár nap múlva beköszönt a téli nagyjavítások évadja. A Kecskeméti Gépállomás szerelőcsarnokában azonban már most is serény munka folyik. Nemcsak a gépállomás, hanem az azzal szerződött szövetkezeti gazdaságok erőgépeit is szüntelenül javítják. November közepén fognak hozzá géptípusonként a főjavításhoz. Két szalagon mintegy harminc szerelő veszi kezelésbe elsőnek az RS—09-es, majd az SZ—100-as gépeket. Munkájukat megkönnyíti az épülő munkagépjavító műhely és a rövidesen elkészülő lúgos mosóberendezés is. Első képünk: Katonás rendbe sorakozva várják „orvosaikat” a kisebb-nagyobb erőgépek. Az előtérben Kovács István és K. Farkas Sándor szerelők a tiszakécskei Tiszagyöngye ,Tsz DT- traktorának a garanciális javítását végzik, odébb pedig az or- goványi Sallai Tsz UTOS-át hozza rendbe Varga Sándor szerelő és Rigó Sándor villanyszerelő. Jobb oldali kép: Szabó Pál villanyszerelő feladata az erőgépek elektromos berendezéseinek javítása-karbantartása. Már a hetedik éve dolgozik ebben a munkakörben. (Pásztor Zoltán felvételei.) Kezdeti tapasztalatok ON. D.) Hosszú idők gyakorlata* hogy szabályos időközönként a párt valamennyi alapszervezete újraválasztja vezetőségét. Az új vezetőségnek adandó megbízás lebonyolítása a múlt hét elején kezdődött meg, s mivel eddig csak a pártszervezetek kis hányadában zajlott le, a tapasztalatok nagyjából egy hét rendezvényeiből származnak. Már az első napok is azt mutatják, hogy a párttagság részvétele csaknem hiánytalan, és közülük sokan vállalkoznak a felszólalásra is. A bajai járás egy hét alatti taggyűlésein a megjelenés 94 százalékos és a részvevők 20 százaléka hallatta szavát. A sokoldalú aktivitás szorosan összefügg az előkészítés, a beszámoló színvonalával és a határozati javaslatok helyes célkit űzései vei. Pártszervezeteink jó néhány hete készülődnek a vezetőség újjáválasztására és elmondható, hogy ez a munka hamarabb vette kezdetét, mint korábban, ugyanakkor szervezettebb és színvonalasabb is volt az előzőeknél. Lényeges vonás: hogy pártszervezeteink ebben az időszakban nemcsak belső ügyeikkel foglalkoztak, hanem kezükben tartották az összes politikai és gazdasági kérdéseket, sokat tettek az éves tervek teljesítéséért és a rossz időjárás miatt a mező- gazdasági munkálatok elé tornyosult akadályok elhárításáért. S az előkészületek mintegy melléktermékeként — nyilván az alapszervezetekkel való gyakoribb foglalkozás következtében — időközben a felsőbb pártszervek irányító és segítő munkája is sokat javult. Az előkészítést követő gondos beszámolók meghatározták a taggyűlések légkörét. A felszólalásokból kiderül, hogy az egyes kommunistákat is ugyanazok a kérdések foglalkoztatják, mint amelyeket felölel a vezetőség által jóváhagyott beszámoló. A párt- szervezetek jellege szerint más és más a felvetett kérdések témája, de töltésük nagyobbrészt azonos: A nagyon időszerű gazdasági, politikai, kulturális és pártépítési kérdések kerülnek szóba a felelősség hangján. Ezek között is központi helyet foglal el a tervek teljesítése, a termelőszövetkezetek megszilárdítása, a munka megszervezése, a vezetők és a dolgozók közötti kapcsolat. S mindennek mértéktartó bírálat a velejárója. Mindez bizonyítja, hogy az alapszervezetek politikai irányító, nevelő és a termelést segítő, ellenőrző tevékenysége sokat fejlődött, fontos láncszemet képeznek a párt politikájának megvalósításában. De arra is utalnak, hogy a párttagság megértette: A vezetőségeik újjáválasztásával erősödni kell a párt belső életének, a kommunisták egyéni tevékenységének és a pártpolitikai munka szervezettségének. Az újjáválasztás jó alkalom arra, hogy a párttagok kivétel nélkül megismerjék a pártszervezet illetékességi területének gondjait, eme nagy beszélgetés keretében meghányják-vessék, mit kell tenniük a következő két évben. Az újjáválasztás nagy emelő a vezetés állandó javulásához, és ezzel együtt a felelősségteljes, önállóbb múnkához. A későbbi taggyűlések néhány dolgot azonban figyelmesebben vegyenek szemügyre. A beszámolóktól a párttagság nem várja, hogy foglalkozzon a nemzetközi politikai élet az utóbbi két-három évben beállt összes változásaival, hiszen egyrészt ez nagy aránytalansághoz vezetne, — másrészt ezzel a taggyűlések a legutóbbi alkalommal foglalkoztak. Minderről röviden és tömören annyit adjunk, amennyire az egyes legidőszerűbb kérdések a párt tagjait foglalkoztatják. A taggyűlések legfőbb célja, hogy kimunkálja a jövő feladatait. Éppen ezért — bár, fontos az elmúlt időszakról való beszámolás — a legfőbb helyet mégis — a jelen elemző feltárása alapján — a holnap gondjai, tennivalói kell kapják. A beszámoló az alapszervezet hatókörébe eső szövetkezet, ipari üzem, vállalat vagy intézmény dolgairól szóljon. Alapvetően arról, hogy az adott helyen miként valósult meg, miként lett helyi politikává a Központi Bizottság és a megyei pártbizottság politikai irányvonala. A jövővel, a holnappal való foglalkozás utaljon a téli időszakra, a következő esztendőre, s mindazokra a kérdésekre, amelyek helyileg fontosak az éves és az ötéves terv befejezése érdekében. Ha történetesen tsz-pártszervezetről van szó, vizsgálják meg: Milyen kerékkötői vannak a szövetkezet előbbre lépésének. A felmerült kulturális kérdések mindig kapcsolódjanak a gazdasági tennivalókhoz. A taggyűlésnek nem statisztikai adathalmazra van szüksége, hanem jól meghatározott, alaposan megvitatott, a pártszervezet kommunistáit magával ragadó helyi politikai célkitűzések megfogalmazására. A taggyűlésen jól érvényesül a párton belüli demokratizmus. Erre a beható vitán túl az is mutat, hogy egyes helyeken a javasoltnál alkalmasabb jelöltet választanak meg. Továbbra is fontos, hogy a jelölő bizottságok alaposan indokolják meg, hogy miért esett a választás jelöltjükre, méltassák erényeit (szót ejthetnek esetleges hibáiról is), vegyék számba az illető eddigi jó kommunista munkáját, amivel kiérdemli a kétéves megbízatásra való alkalmasságot. A párton belüli demokrácia szoros tartozéka, hogy a vitában részvevők a felmerült kérdésekhez való véleményfűzésen túl, mondják el, hogy maguk mit tettek az adott szövetkezet megerősítése vagy az ipari üzem tervteljesítése érdekében, de arról is szóljanak, hogy a jövőben mit akarnak tenni. Íme, jól látható, hogy a pártvezetőségek újjáválasztá- sa nemcsak a párt belső ügye, hanem közügy, amelyből erőt merít a szocialista építés.
