Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-13 / 266. szám

2. oldal 1964. november 13, péntefi Amerika-ellenes tüntetések Japánban Megkönnyebbült a londoni City Fokozódó nyugtalanság Dél-Vietnamban PÉLDÁTLAN méretű tüntetéseket váltott ki Japánban a 2552 tonnás amerikai atom-tenger­alattjáró, a „tengeri sárkány” (Sea Dragon) meg­jelenése. A sasebói haditengerészeti támaszpon­ton kikötött tengeralattjáróval kapcsolatos tilta­kozásul nemcsak a japán szervezett munkásság tömegei, hanem a politikai pártok tagjai, és az egyetemi diákság tekintélyes része is kivonult az utcára. A munkások várták a hajó megérke­zését és a tüntetés megkezdését jelzőrakéták felbocsátásával adták tudtul társaiknak. A kikö­tőkben hatalmas embertömeg jelent meg, s köz­tük több ezer szocialista munkás. A kivonult közel 3000 rendőr féktelen durvasággal próbálta eltéríteni útjából a felvonulókat, de nem sok sikerrel. Különösen bátor magatartást tanúsítot­tak a diákok, akik már 1960-ban élen jártak az úgynevezett amerikai—japán biztonsági szerző­dés felbontásáért indított tüntetésekben. Jellem­ző, hogy a rendőrökkel együtt verekedésbe ke­veredett fasiszta diákszervezethez tartozó töme­gek is teljesen felmorzsolódtak a véres vereke­dés közben, mely több óráig tartott. A haditen­gerészeti támaszpont bejáratától alig sikerült visszaszorítani az egyre növekvő áradatot. A helyzet — bár, a tüntetés lassan szétoszlott — változatlanul igen feszült. A japán szakszerve­zeti főtanácshoz tartozó üzemek munkásai or­szágszerte gyűléseken tiltakoznak a várható ame­rikai flottalátogatások miatt, sőt olyan sztrájk- felhívást szövegeztek meg, mely a kívánságok nem teljesítése esetén 4 millió 600 ezer dolgozót mozdítana meg. A KÉSŐ éjszakai órákba nyúlott az a tanács­kozás, melyen a közös piaci miniszterek azok­nak az áruknak a listáját határozták meg, ame­lyeket törölni kellene a Genf ben kezdődő úgy­nevezett „Kennedy-forduló” által érintett áruk sorából. Nem könnyű a döntés, mert ez a gaz­dasági jellegű akció 50 százalékos kölcsönös vámtarifa-csökkentést irányozna elő bizonyos áruféleségeik körében, a közös piaci országok EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN ipari struktúrája viszont nagyon bonyolult, és szinte országonként más és más áruféléket dik­tálnak a kapitalista „nemzeti érdek” elvei. Jel­lemző, hogy máris dúl az úgynevezett autóhá­ború. A franciák és az olaszok a gépkocsit nem szeretnék felvetetni a listára, hiszen ez saját válsággal küzdő autóiparukat veszélyeztetné. — Harc folyik a vegyipari cikkek, órák, papíripari cikkek, textíliák és az alumínium ügyében. A brüsszeli vitát tehát nem tudták lezárni. A csa­torna másik partján, Angliában viszont a sok gazdasági nehézséggel küzdő angol kormány ál­tal előterjesztett új költségvetés miatt általános megkönnyebbülés tapasztalható londoni üzleti körökben. A munkáspárti kormány pénzügymi­niszterének bejelentései a fizetési mérleg válsá­gának leküzdésére ugyanis nem érintik sem a tőke profitját, sem a hadiipari konszernek jö­vedelmeit. A kormány csupán arra utalt, hogy foglalkozik egy javaslattal, amely az adózás kér­déseit érinti. Sokan attól féltek ugyanis, hogy haladéktalanul emelni fogják a részvényesek nyereségére és a tőke útján szerzett haszonra kivetett adókat. A Daily Worker megelégedés­sel fogadta azt a határozatot, hogy emelik a munkanélküli segélyt és az öregségi, az özvegyi és a rokkantnyugdíjat. A KORMANYALAKlTÄS ÓTA egyre fokozó­dik a feszültség Dél-Vietnam fővárosában. A saigoni diákok ultimátumban követelték, a kor­mány átalakítását, különben ugyanolyan heves tüntetéseket kezdenek, mint amelyek Khanh ka­tonai rendszerének három hónappal ezelőtt vé­gét vetette. Az UPI szerint a buddhista veze­tők is támogatják a követelést. Tovább fokozza a nehézségeket, hogy a dél-vietnami partizánok nagy sikereket érnek el az utóbbi hetekben. Az egyre fokozódó partizántevékenység súlyos vesz­teségeket okozott az amerikai megszállóknak is. Négy nagyobhszabású támadásról adtak hírt, s ezek során nagy mennyiségű fegyvert és lőszert zsákmányoltak a hazafias erők. Az Országos Földművesszövetkezeti Tanács ülése Csütörtökön a SZÖVOSZ- székház nagytermében összeült az Országos Földművesszövet­kezeti Tanács, hogy megvitas­sa a szövetkezeti kereskede­lem, illetve a falusi lakosság ellátásával kapcsolatos tenni­valókat. Részt vett az ülésen Tausz János, belkereskedelmi miniszter, Szirmai Jenő, a SZÖVOSZ elnöke, Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazga­tóság vezetője és Nánási László, az Elnöki Tanács tagja, a SZÖVOSZ felügyelőbizottságá­nak elnöke. Molnár Károly, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, a tanácskozás előadója rámuta­tott: Gondoskodni kell arról, hogy a falusi üzlethálózat és áruválaszték összetétele, az árukínálat és a kiszolgálás színvonala fokozatosan megkö­zelítse a város kereskedelmét. Minden szinten meg kell va­lósítani a kereslet rendszeres és módszeres tanulmányozását. (MTI) Fogadás a római magyar nagykövetségen Dán követünk búcsúztatása KOPPENHÁGA. (MTI) IX. Frigyes dán király búcsú­kihallgatáson fogadta Pataki Lászlót, a Magyar Népköztár­saság távozó dániai követét. A koppenhágai diplomáciai testület doyenje búcsúfogadást adott Pataki László tiszteletére. n magyar párt- és kormányküldöttség hazaindult Moszkvából MOSZKVA (MTI) A magyar párt- és kormány­küldöttség, amely Kádár Já­nosnak, az MSZMP Központi Eizottsága első titkárának, a kormány elnökének a vezetésé­vel Moszkvában részt vett a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 47. évfordulójának ün­nepségein, csütörtökön délelőtt elutazott a szovjet fővárosból. A Kijev pályaudvaron a kül­döttség búcsúztatására megje­lentek: L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, L. F. Iljicsov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, M. A. Leszecsko, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, P. M. Fedoszejev, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjet Tudományos Akadé­mia alelnöke, a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság elnöke, N. A. Tyihonov miniszter, a Szovjetunió Állami Tervbizott­ságának elnökhelyettese, V. A. Zorin külügyminiszter-helyet­tes, L. N. Tolkunov, az SZKP Központi Bizottságának alosz­tályvezető-helyettese és mások. A pályaudvari búcsúztatáson jelen volt Szipka József, ha­zánk moszkvai nagykövete, aki tagja volt a magyar párt- és kormányküldöttségnek, valamint a magyar nagykövetség számos munkatársa. A szovjet és magyar zászlók­kal feldíszített pályaudvaron a moszkvai dolgozók meleg sze­retettel vettek búcsút a magyar verdégektől, akiknek vonata moszkvai idő szerint 11.10 óra­kor gördült ki a Kijev pálya­udvarról. Ismét Antonin Novotny lett a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke A Csehszlovák Nemzetgyűlés csütörtökön a prágai vár Vla- dislav-termében megválasztotta a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnökét. Bohuslav Lastovicka, a nem­zetgyűlés elnöke méltatta a volt elnök, Antonin Novotny érde­meit és munkásságát, majd a CSKP Központi Bizottsága és a Nemzeti Front nevében java­solta, hogy a következő öt év­re újból Antonin Novotnyt vá­lasszák a köztársaság elnöké­vé. A nemzetgyűlési képviselők a javaslatot egyhangúlag elfo­gadták. Csaknem kormányválság robbant ki Bonnban BCNN (MTI) Egy nappal Adenauer Párizs­ból történt visszatérése után hajszálhíján kormányválság robbant ki Bonnban, Adenauer ugyanis Schröder külügyminisz­ter sürgős leváltását követelte, arra hivatkozva, hogy csak a külügyminisztérium élén végre­hajtandó személycsere biztosít­hatná a Párizzsal való kapcso­lat tartós megjavítását. A ke­reszténydemokrata vezetők egész napos lázas tanácskozás után AnyL úu hírek MO&OTr \kkix Kilátástalanság RÓMA. (MTI) Száll József, a Magyar Nép- közársaság római nagykövete november 11-én a Római Ma­gyar Akadémia helyiségeiben fogadást adott a Hamvas End­re kalocsai érsek vezetésével a második vatikáni zsinat har­madik ülésszakán részt vevő magyar püspöki és főpapi kül­döttség tiszteletére. A hangver­sennyel egybekötött fogadáson megjelent Franz König bécsi bíboros hercegérsek, Agostino Casarolli államtitkár, a Vari­akén képviseletében, az Ameri­kai Egyesült Államok, Auszt­ria, Bulgária, Brazília, Cseh­szlovákia, az Észt Szovjet Szo­cialista Köztársaság, Felső Vol­ta, Finnország, Franciaország, Hollandia, Jugoszlávia, Len­gyelország, a Lett és a Litván Szovjet Szocialista Köztársa­ság, a Német Szövetségi Köz­társaság, Ruanda, Burundi ér­sekei és püspökei, továbbá más egyházi méltóságok. A fogadá­son részit vett La Pira Firenze polgármestere, továbbá az Olasz Köztársaság és a Szent Szék mellé akkreditált diplo­máciai képviseletek vezetői és képviselői, az olasz külügymi­nisztérium vezető tisztviselői, valamint Olaszország politikai és kulturális életének számos más kiemelkedő személyisége. Időszerű követelések az olasz parlamentben RÓMA (TASZSZ) Az olasz parlament egyik bi­zottságában Sandri kommunista képviselő állást foglalt amellett, hogy Olaszország létesítsen dip­lomáciai viszonyt a Kínai Nép- köztársasággal. Fortuna, szocia­lista képviselő támogatta a ja­vaslatot. A kommunista képviselők azt is követelték, hogy Olaszország ne vegyen részt a NATO sok­oldalú atomhaderejében, és hív­ja vissza az olasz tengerészeket a Claude Ricketts amerikai ra­kétahordozó torpedórombolóról. Ezt a vegyes személyzetű torpe­dórombolót az Egyesült Álla­mok a tervezett sokoldalú atom­haderő harci egységének tekinti. Miután ismét Johnson lett az Egyesült Államok elnöke, az a feladat áll előtte, hogy rendez­ze országa legfőbb külpolitikai problémáit. És Johnson máris munkához látott. Külügymi­niszterével, Dean Ruskkal és hadügyminiszterével, McNama- rával asztalhoz ültek, majd el­határozták: „Az Egyesült Ál­lamok politikája folyamatos marad.” Vajon mit jelent ez a „folya­matosság” mondjuk a világ­szerte elítélt dél-vietnami ag­resszió esetében? Nos, az em­lített tanácskozásról kiadott nyilatkozat erre is utal: az ag­resszió ugyancsak folytatódik. Változatlanul ömlik a dollár és a hadianyag Saigon felé, ennek ellenében kudarcjelentések és az elesett amerikai katonák koporsói indulnak az Egyesült Á llamokba. Pedig a józan értelem tilta­kozik a dél-vietnami agresszió ellen. Az Egyesült Államok ve­zetői azonban egyelőre nem kí­vánnak maradéktalanul a józan ész szavára hallgatni. Nem ké­pesek felszámolni a számukra kilátástalan helyzetet. Újabban már napi kétmillió dollár öm­lik a saigoni diktatúra feneket­len kútjába: 2? ezer amerikai katona áll fegyverben Dél-Vi­etnam szabadságszerető, bátor népe ellen, újabb kézifegyve­rek, ágyúk, helikopterek és mo­dem harci repülőgépek indul­nak Saigon felé, hogy igazság­talan célokat szolgáljanak. Miért mindez? Még a New York Times helyzetjelentő cik­ke is megállapítja, hogy kár az erőlködésért. Ha az Egyesült Államok hatalmas erőfeszítései eddig sem voltak alkalmasak a szabadságharcosok forradalmi lendületének letörésére* semmi biztosíték nincs arra, hogy a jövőben javukra fordul a hely­zet. Hiszen az imperialistáknak és kiszolgálóiknak, Dél-Viet­nam 45 tartományának egyiké­ben sem sikerült még győzniük. Sőt: a szabadságharcosok ka­tonai ereje jelentősen növeke­dett, újabb és újabb győzelme­ket aratnak. A Bien Hao re­pülőtere elleni támadás pél­dául több millió dolláros vesz­teséget jelentett az Egyesült Államoknak. Rusk külügyminiszter is na­gyon jól emlékezhet erre. A Johnsonnal folytatott tárgyalás után nem ok nélkül mondta: „Még hosszú ideig nincs re­mény arra, hogy Amerika. Dél- Vietnamban megnyerje a há­borút.” De ha „nincs remény”, miért folytatják mégis a vérontást? Talán pusztán azért, hogy „az folyamatos legyen,?”. azonban végül is visszariadtak ettől a lépéstől, amely sokak szerint egyelőre még áttekint­hetetlen bonyodalmakhoz ve­zetne. Egyrészt a Szabad De­mokrata Párt felmondhatná a kormánykoalíciót Schröder hir­telen menesztése esetén, más­részt a külügyminiszter meg­buktatása Washingtonban is rossz vért szülne, „a bizalmat­lanság megnyilvánulása lenne az Egyesült Államokkal szem­ben” — mondta a nyugatnémet rádió kommentátora. A kereszténydemokrata par­lamenti csoport elnökségének ülése után kiadott közlemény azt hangoztatja, hogy a kor­mány változatlanul folytatja eddigi politikáját. A gabonaár kérdésében továbbra is érvé­nyes a kancellár március 19-1 nyilatkozata, amelyben F,rhard elutasította a nyugatnémet ga­bonaár megváltoztatását. A köz­lemény a sokoldalú atomhaderő kérdésével kapcsolatban rámu­tat: Bonn továbbra is hajlandó közreműködni az önálló atom­haderő felállításában, tekintet­tel azonban a most függőben levő tárgyalásokra, nyugatné­met részről nincs ok arra, hogy „különös módon sürgessék a sokoldalú atomhaderőről szóló egyezmény megkötésének meg­gyorsítását”. E mondatban a csütörtöki sajtókommentárok annak jelét látják, hogy Bonn az atomhad­erő kérdésében „elébe megy Pá­rizs kívánságainak”, vagyis nem sürgeti az atomflotta létrehozá­sát, abban a reményben, hogy Párizs viszont nem fogja ulti­mátumszerű en követelni a ga­ben a probléma rendezését. Néhány lap azt a hivatalosan még meg nem erősített értesü­lést közli, hogy Adenauer út­jának eredményeként még de­cember 15-e előtt találkozóra kerül sor Erhard és de Gaulle között a vitás kérdések „végle­ges tisztázása” végett. A kormánypárti sajtó egyéb­ként arról cikkezik, hogy Er­hard ezentúl „jobban fog tá­maszkodni Adenauerre” és na­gyobb mértékben bekapcsolja majd a politikai döntések meg­hozatalába.

Next

/
Thumbnails
Contents