Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

Tokió ismét a magyar vívók sikerétől volt hangos. Űjra be­bizonyítottuk, hogy a világ egyik legjobb vívónemzete va­gyunk. Persze, ezeket a sikere­ket nem adják ingyen. Nagyon sok munka kapcsolódik arany­lesz Kutast István, Kovács Sán­dor tőrvívókből, András Attila, Járdánházi Tamás kardvívókból, a lányok közül a tőröző Sóskúti Ildikóból. De még sorolhatnám tovább ... Nekik megvan a te­hetségük, rajtuk múlik, mire vi­A kis Orbán Jancsi szúrása „ül”. A mester, Gaál Tibor azért még talál rajta javítaniva lót. érmeinkhez. De talán selhol a szik ebben a sportágban. Sós­világon nem folyik olyan rend- kúti Ildikóból például, ha szor- szeres, alapos vívóoktatás, mint galmas marad, nagyon hamar Magyarországon. Nálunk a vívás másodosztályú versenyző lehet. tömegsport. És ez olyan talaj, Pedig ez nem kis szó, különö­szeretnénk egy állandó jellegű emlékversenyt kiírni Bánfai Be­nő mester emlékére. A szakosztály egyik legöre­gebb versenyzője Bánó Csaba tőrvívó. Persze, csak vívómúltja „öreg”, ő maga fiatalember. — Felsőfokú technikumba já­rok — mondja —■, kilenc éve vívok. Harmadik általános isko­lás voltam, amikor megismer­kedtem ezzel a sporttal. Ügy hallottuk, hogy egyike a legrutinosabb, legmegbízhatóbb versenyzőknek. Melyik volt ed­digi legnagyobb sikere? — A múlt évben rendeztünk egy harmadosztályú versenyt, itt Kecskeméten. Ezt sikerült megnyernem, s így lettem má­sodosztályú vívó. További tervék? — Szeretném elvégezni a TF-en a vívóedzőképző szakot. — Igen. Csaba komolyan veszi a sportot — kapcsolódik a be­szélgetésbe az edző. — De saj­nos, az ő fejlődése sincs bizto­sítva — hiába edz bármilyen szorgalmasan —, ha nem ka­punk végre egy találatjelző gé­pet. Pedig a szükséges felszere­lést már beszereztük hozzá. Ha a gépet megkapnánk a megyei TST-től, akkor a jobb edzési és versenyzési lehetőségek mellett végre megalakíthatnánk a régen óhajtott párbajtőrszakosztályt is. Tovább csattognak a pengék. A fiatal vívók bizony alaposan megizzadtak. Pedig csak most Közösen gyakorolnak a tőrvívók. sen, ha valaki 17 éves. Fiatal tehetségeink tehát van­nak. Milyen versenyeken vehet­nek részt a Vörös Meteor és a sportiskola vívói? — Biztosítottak a versenyle­hetőségek, November közepén lesz a megyei felnőtt csapatbaj­nokság. December elején Szege­den területi csapatbajnokságon veszünk részt. Utána az orszá­gos másodosztályú csapatbaj­nokság következik. Ezeken kívül ahonnan mindig elegendő tehet­ség nő ki. Kecskeméten az 1910-es éve­kig nyúlik vissza a vívóélet kez­dete, amikor a nemrégiben el­hunyt Bánfai Benő mester kez­deményezésére vívókör alakult. Ez egészen a felszabadulásig működött. hosszabb-rövidebb megszakításokkal. A felszabadu­lás után először a Kecskeméti Dózsa színeiben alakult vívó­szakosztály, majd a Vörös Me­teor vette át. Három éve a sportiskolában is megkezdődött a vívás tanítása. A Béke téri iskola tornater­mében vagyunk. Vívóruhóba öl­tözött fiatalok — fiúk, lányok Vegyesen — edzenek, iskoláz­nak, vagy éppen bemelegítenek. A pengecsattogtatás egészen felnőtt méretű, betölti a hatal­mas termet. Gaál Tibor edző hangját hallom: Ne úgy tartsd a lábad, gyorsabban, most szúrj. Pöttömnyi gyerekkel iskolázik. A lurkó, betartva az utasítást, tőrével szorgalmasan szurkálja a mester plasztronját Persze, vannak itt idősebbek is, sőt, ők vannak többségben. A sarokban egy kardozó — szem­mel láthatólag az idősebb kor­osztályhoz tartozó gimnazista — a megfelelő tempót várva a lengő mészőkötelet szurkálja kardja hegyével. Kitűnő ütem­érzék, biztos kéz és jó szem szükséges ehhez. És rengeteg gyakorlás. Edzés, edzés, edzés. Ez az alapja ennek, a sportágnak is — mondja Gaál Tibor edző. ■ A tehetség magában véve nem «Jéfl. A munkától függ, hogy mi következik az edzés legszebb ré­sze. Egymás ellen vívhatnak, komolyan — találatra. Kelemen Gábor Miért sikerült a Petőfinek és miért nem sikerülhetett a Dózsának l. Mint azt már lapunk szerdai számában hírül adtuk, kecske­méti szempontból egy váratla­nul kellemes és egy még várat- lanabbul kellemetlen meglepe­téssel ért végett a kosárlabda NB I-be jutásért rendezett osz­tályozó mérkőzések sorozata. A Kecskeméti Petőfi férfi csa­patát senki sem sorolta az esé­lyesek közé, maguk a jútéko- kosok és a vezetők is csak ti­tokban mertek NE I-re gondol­ni, mégis nagyszerű szereplés­sel kivívták az országos dön­tőn a 3. helyet és ezzel annyi sok-sok évi küzdelem és csaló­dás után bejutottak a Nemzeti Bajnokság I. osztályába. Ugyan­akkor a Kecskeméti Dózsa női együttese nem tudott megbir­kózni a körülményekkel. Hiába kezdett jól a csapat és győzte le a nehezebb ellenfeleket, a harmadik és negyedik mérkőzé­sén vereséget szenvedett és meg kellett elégednie az 5. hellyel, ami azt jelenti, hogy a Dózsa női csapata a következő évben is az NE II-ben szerepel. Mi a férfi csapat sikerének titka és miért okozott csalódást a Dózsa női csapata? Érdemes ezzel a kérdéssel behatóan fog­lalkozni. A PETŐFI FÉRFI csapatát már egy évvel korábban is csak hajszál választotta el az NB I-be jutástól. Akkor — egy bajnoki éven keresztüli vezetés után — az utolsó mérkőzésen csúszott ki a bajnokság a kecskeméti férfi csapat kezéből. A sikerte­lenség bizonyos fokú letörtséget váltott ki a Petőfinél. Néhá- nyan — Polgár, Szeghalmi, Bau­mann — megváltak a csapattól, de a megmaradottak sem ké­szültek fel olyan lelkesedéssel, mint a korábbi években. A bajnokság kezdetén bizony nem a legjobban szerepelt csapatuk. Egymás után kaptak ki és a félidőben még az utolsó előtti, tehát kieső helyen álltak. A bajnokság második fordulójára már döntően megváltozott a helyzet. Sikerült felszámolni a korábban annyi bajt okozó öre- gek-fiatalok kérdést és a csa­pat mindjobban összekovácso- lódott. Siker-sikert követett, és amikor az utolsó bajnoki mér­kőzés végét jelző sípszó is el­Sporthírek Valóságos diadalmenet volt Abebe Bikila őrmester bevonu­lása Addis Abebába. A mara­toni futás kétszeres olimpiai bajnokát hatalmas tömeg fo­gadta a repülőtéren. A fogadó bizottságban több miniszter és magas rangú katonai vezető ka­pott helyet. A repülőtérről a város középpontjába vezető öt­kilométeres utat sűrű emberer­dő szegélyezte, mindenki látni akarta Etiópia elsőszámú spor­tolóját. Egy katonai teherautóra öt méter átmérőjű földgömböt szereltek, s ennek tetejére ül­tették Bikilát. Több mint 2000 különböző motoros jármű ha­ladt a földgömb előtt és után. Bikila a városba való megér­kezése után jelentést tett tokiói útjáról Hailé Szelassziénak. Az előléptetés —éppen úgy mint a római olimpia után — ezúttal sem maradt el. A császár had­naggyá ' léptette elő a tokiói olimpia etióp hősét, s a „Mene- lik” emlékéremmel tüntette ki. „Bene Ferenc az új csillag” — címmel számol be a magyar labdarúgó-válogatott tokiói győ­zelméről a Standard Mlodych című lap. — Megállapítja Benő­ről, hogy Puskás és Hidegkúti méltó utódja. Ä cikkíró ügy véli, hogy éppen úgy, mint a helsinki olimpia után, most is­mét megnyílt a lehetőség egy új magyar nagycsapat kialakí­tására. „Ennek a csapatnak két főerőssége Albert és Bene lesz.” A tokiói eredmények azt bizo­nyították, hogy ismét felfelé ível a magyar labdarúgás, s mi kíváncsian várjuk a folytatást; hangzott, a Petőfi már biztosan tartotta a harmadik helyet. Ezután következett az NB I-be jutásért az osztályozó mérkőzé­sek sorozata. A Petőfi nyugod­tan, minden izgalom nélkül ké­szült fel erre. Bányai visszaté­rése és Baumann újbóli csata­sorba állása lényegesen javított a csapat ütőképességén. Szom­bathelyen az elődöntő első for. dulójában öldöklő küzdelemben sikerült kiharcolniok a tovább, jutást és ugyanez a harc jelle­mezte a székesfehérvári közép­döntőt is. A továbbjutás mind­két esetben hihetetlenül nehéz, talán egy kicsit szerencsés is, de feltétlenül megérdemelt volt, mert a Petőfi a döntő pillana­tokban mmdig képes volt arra a kis plusz teljesítményre, amely esetenként a győzelmet, vagy a továbbjutást jelentette. — Nekünk nincs veszteniva­lónk — ezzel utazott a Petőfi Salgótarjánba az országos dön­tőre. Valóban a csapatnak csak „nyernivalója” volt és nyert is. A Székesfehérvár elleni küzde­lem, majd a K1STEXT elleni hosszabbításban kiharcolt győ­zelem után a csapat már úgy lépett a biztos bejutásra szá­mító Előre ellen pályára, hogy meglepetést okoz és mint kide­rült, az lett volna meglepetés, ha nem a kecskeméti csapat győz. Végezetül elmondhatjuk, hogy a kitartó munka, a szív és lel­kesedés diadalán felül nagy sze­repe volt a sikerben annak, hogy a döntő körülményei vi­szonylag megfelelőek voltak. A szállásra, étkezésre nem lehetett különösebb panasz, a pálya va­lóban mindenki számára sem­leges volt és a versenybíróság, a játékvezetők is — ahol egy­formán képviselve volt a fővá­ros és vidék — igyekezett rész­rehajlás nélkül ellátni feladatát. A Petőfi nagyszerű szereplé­sének és váratlan sikerének bi­zonyára szívből örül a megye- székhely sportszerető közönsé­ge, hiszen a következő évben élvonalbeli kosárlabda-csapato­kat láthátunk majd Kecskemé­ten szerepelni. (Folytatjuk.) Szabó Zoltán A bajai csapat jutott tovább Bajai Bácska Posztó- Kecskeméti Petőfi 60:58 (33:23) Kiskunfélegyháza, v,: Soltész* Görög. A megyei ifjúsági kosárlabda­bajnokság férfi döntőjét nagy küzdelemben a Bácska Posztó csapata nyerte meg, és ezzel bejutott az országos elődöntőbe. Ld.: Halmos 16, Vörös 16, Ka­rácsonyi 10, ill.: Kovács 22* Pankotai 12, Fejes 10. OLIMPIA UTÁN — Eddig három cselgáncsleckét kaptam, s az eredmény már­is kitűnő. (Endrődi István rajza.) \ 3 Ó ÚTON... Az egyik legrutinosabb verseny­ző, B ánó Csa ba,

Next

/
Thumbnails
Contents