Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-04 / 259. szám
Egymillió külföldi járt az idén eddig hazánkban, ugyanennyien utaztak tőlünk külföldre 4 A% idegenforgalom új rendje Az őszbe áthúzódó nyárutó meghosszabbította az idei idegenforgalmi évet. Az ország sok táján jócskán hallunk még idegen nyelvű beszédet — sok külföldi látogatott el hazánkba, még a balatoni évad befejezése után is. Pedig az év idegenforgalmi mérlege már az első nyolc hónapban (ennyiről vannak hivatalos .adatok) sokkal magasabb számokat mutat az 1963-asnál. Tavaly — egész évben — 584 ezer 688 külföldi állampolgár jött Magyarországra és 572 380 magyar utazott idegenbe. Az utazók túlnyomú többsége — a be- és kiutazók mintegy 87 százaléka — egyénileg, vagy csoport tagjaként, magánutazáson vett részt. 1964 januártól augusztus 31-ig 964 951 külföldi jött Magyarországra és 940 766 magyar állampolgár utazott a határon túlra. Az azóta eltelt másfél hónap alatt mind a ki-, mind a beutazók száma tovább emelke dett, s már túlhaladta az egy- egy milliót. Amikor ennyien utaznak, természetes, hogy mind több emberben támad fel a kíváncsiság: ők is csatlakoznak a turisták évről évre népesebb táborához. Körzeti IBUSZ- megbízottak A jövő év januárjától az eddiginél jelentősebb szerepet kap a falu a? idegenforgalomban. A SZÖVOSZ és az IBUSZ vezetői közös tervet dolgoztak ki arról, hogy a földművesszövetkezetsk hálózatát bevonják a társasutazások szervezésébe. Január elsejétől fokozatosan megkezdik munkájukat a körzeti IBUSZ- megbízottak. A körzeti földművesszövetkezeti apparátus egy- egy kijelölt és megfelelő szakoktatásban részesült dolgozója végzi ezután ezt a munkát. A szövetkezetek irodáján megjelenik az új tábla, a SZÖVOSZ és az IBUSZ emblémájával: Körzeti IBUSZ-megbízott. Ezek a megbízottak jó előre megkapják az IBUSZ tervezett társasútjainak programját és Budapesttel egy időben megkezdik a jelentkezések felvételét. Mind a belföldi, mind a külföldi társasutazásokra a lakóhelyhez közel eső körzeti irodákban lehet majd januártól, jelentkezni — nem kell ezért senkinek Pestre utaznia, sőt. a megyeszékhelyre sem. Ország—világ járók baráti köre Az IBUSZ szeretné elérni, hogy a társasutazások résztvevőinek aránya — első lépésként legalább 60:40 arányban — a vidékiek javára változzék meg. PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel, Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Meze) István tgazgatf Szerkeszt 5ség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési db i hónapra 13 torim Bäcs-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefoni 11-85. Index; 25 065, A vidéki városok, falvak művelődési házai is bekapcsolódnak a növekvő idegenforgalom propagandájába. Mindenütt megalakítják a művelődési házak „ország-világjáró” baráti körét. A művelődési házak előre meghirdetik az utakat: a TIT bevonásával vetítettképes előadásokat tartanak a tervezett útvonalban érintett városok, tájak szépségeiről, nevezetességeiről; a résztvevők hazatérése után pedig a baráti körben beszélik meg tapasztalataikat. A körzeti megbízottakon és a földművesszövetkezeteknek minden községben működő helyi megbízottam, s az utakat szervező, szállásról, étkezésről, idegenvezetőről gondoskodó IBUSZ-on sok múlik a tervek valóra váltásában. A községi tanácsok, termelőszövetkezetek maguk is kezdeményezhetnek utakat; az IBUSZ terveiben szerepel, 'hogy mind több ilyen, az utazóközönség által kért túrát indít; „rendezvény”-utakat és „pihenő”-utakat is, 6—8—10 napon üdüléssel egybekötött „ország-világjárás”-okat. Egyéni utazásokkal a körzeti kirendeltségek nem foglalkoznak, ezeket továbbra is a nagyobb apparátussal rendelkező megyei és országos irodák bonyolítják le. Ha a tervekből valóság lesz, remélhető: jövő őszre talán megdől az idei idegenforgalmi rekord: az egymillió. V. E. Pályázati felhívás külföldi ösztöndíjra A Művelődésügyi Minisztérium ösztöndíjas pályázatot hirdet az 1965/66-os tanévre külföldi egyetemek, főiskolák, illetve mérnök szakiskolák nappali tagozatára. Külföldi ösztöndíjjal a Bolgár Népköztársaság,. a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Népköztársaság, és a Szovjetunió egyetemein, főiskoláin, illetve a Német Demokratikus Köztársaság szakiskoláin tanulhatnak a pályázók. Az 1961-ben, vagy azóta érettségizett fiatalok munkahelyük, az idei tanévben érettségizők, illetve képesítőzök, valamint a felsőfokú technikumok 1. éves, az egyetemek és főiskolák ugyancsak 1. éves hallgatói oktatási intézményük vezetői útján szerezhetik be a szükséges felvételi űrlapot, kaphatnak felvilágosítást és ugyanott nyújthatják be pályázatukat. (MTI) Még mindig sár... Kissé unalmas már, de az itt lakók is unják, jobban, mint bárki más azok közül, akik tehetnének valamit, de csak halogatják a munkát, az intézkedést. Érthetetlen, hogy a kecskeméti Leninváros lakói számára miért teszi a kivitelező vállalat szinte lehetetlenné a közlekedést. Most már „csak” a Batthyány utca végétől megközelíthetetlen nagyobb esőzés esetén a lakónegyed, addig ugyanis rendbehozták a járdát. Egyébként azonban minden maradt a régiben. A csatorna még nincs készen, és bekötve, csak piszmognak rajta már több mint fél esztendeje. A lefolyó árkon kát kővel temették be az út jobb oldalán. A ZIM előtti gyalogjárdán még mindig földkupacok nehezítik a közlekedést. A házak előtti járdákat lovas kocsik és autók teszik tönkre, felhordva rá a sarat. Tűrhetetlen állapot ez, melyre nem lehet magyarázatot találni. Huzavona és halogatás, ez jellemzi a Halasi út környékén lakók közlekedési gondjainak megoldását. S ez annál bosszantóbb, mert a kivitelezőt már a megyei tanács beruházási irodája is felszólította az intézkedésre. Ez azonban csak részben valósult meg, pedig a határidők jórésze már lejárt. Vajon kit terhel ezért a felelősség? Ölben kell vinni a babakocsit, akkora a sártenger a házak közötti járdán, a kocsik és teherautók jóvoltából. Vajon miért kellett a 4-es és 5-ös számú épületek udvarára telepíteni ezt a betonkeverő gépet, amikor a kocsiút mellett is bőven lett volna hely számára? Az se baj, ha elakad az autó anyagszállítás közben — mert gyakran elakad! —, s ha a járdára felhordja a sarat, ugyan kit izgat az? A lakókat legfeljebb... De mit törődik ezzel a kivitelező vállalat. Ha mesét írnék, azzal kezdeném, hogy hol volt, hol nem volt... Az eset, azonban, amellyel szórakoztatni kívánom a nagyérdemű közönséget —megtörtént. Legjobb lesz tehát, ha így indítom ezt a kis írást: A fekete hajú fiú szerelmes volt a szőke leányzóba, aki eleinte még figyelemre sem méltatta a jó képű, de szerelmi ügyekben kissé félszeg anyámasz- szony katonáját. A fiú, akiben azért fortyogott valami a férfivérből, a leqfir- nájszosabb cseleket eszelte ki, hogy magára terelje az imádott figyelmét, bevágódjon a ringó járású szőkeségnél. Célratörése azonban nem termett babért, vagy hogy sportnyelven fejezzem ki magam, „nem tudott kosarat Csillag és bőregér dobni, nem ért el helyezést”. Ő legalább is ezt gondolta, mert a szépkeblű hölgy szívét kissé meglágyította a fiú elszántsága, s magában elhatározta, hogy gyengédebb lesz hozzá. A többit majd meglátja, így történt, hogy pár nap múlva már együtt sétáltak az Aktaelőregyártó Vállalat épületének alagsoraiban, a konyhából kiáradó rakottkel és ökörpörkölt elegyes illatában, — Higyje el Klo- tildka — esedezett a fiú —, én... én ... (gondolkozott egy pillanatig, mert valami rendkívülit szeretett volna mondani, amitől a karjaiba omlik a sóvárgott leányzó) én, meg a csillagokat is le tudnám hozni a maga kedvéért. Az illetőt meglepte ez a nagy képességekre valló kijelentés, de mivel némi tapasztalata volt már a szavak és a tettek összehasonlításából, szerényebb kívánsággal fordult a dadogó lovaghoz. — Ne menjünk olyan magasra Rezsőké, maradjunk csak itt ,a Földön. Tudja, hogy nagyon szeretem, sőt imádom az apró állatkákat. Ezért arra kérem, hogy vegye le nekem onnan a sarokból azt a denevért, ami: nép esen bőreg írnek hívnak. A fiú, mintha áramütés érte volna, elszaladt, hogy létrát, vagy egyéb termetmagasíti szerkezetet kozzon az álnok jószág inegszer- zése érdekében. Röpke negyed óra múlva izzadva és kivörösödve rohant, vállán egy hatalmas kétágú létrával. Pillanatok alatt felkúszott a bőregérig, de mivel a lajtorja ci- pelésétöl reszketett a keze, az általa semmire sem becsült denevér elszállt. Rezső tigrisként liapott utána, s ugyancsak tigrisként terült el a szőke asz- szony lábainál. A történet további része már sablonos: mentő, kórház, táppénz... Mikor egy hónap miílva ismét találkoztak, a póruljárt lovag szemrehányó hangon csak ennyit mondott az asszonynak: — A csillag nem repült volna el! —g»l-T A BUDAPEST—Szeged vonal a birodalma. Kék köpeny, barna svájcisapka, mosolygós arc, csillogó, szürkéskék szempár. Rövid ideje dolgozik a szakmában, de már is sokan ismerik. Hívják, várják a kupékban, gyorsan fogy a Tükör, Crszág- Világ, a Képes Újság, a Magyarország. — És a napilapok? — Jut is, marad is — válaszolja diplomatikusan —, a Nép- szabadság, az Esti Hírlap, a Népszava, a Magyar Nemzet gyorsan elmegy és a Petőfi Népéből sem marad vissza. Számítás kérdése az egész... — Miféle számításé? — kérdem Bera Menyhérttől, miközben bemutatkozunk egymásnak. — Tudni kell, hol, mikor, milyen újság fogy, s így rendelem meg. Láthatja nincsen nagy pakkom, mégis mindent lehet nálam kapni. És Félegyházáról már csak néhány darabbal jövök vissza ... KECSKEMÉTEN lakik, reggel fél négykor kel, délelőtt megjárja Pestet, és tíz óra körül ismét otthon van, alszik egy sort, kora délután irány Szegedre, onnan vissza Pestre, majd innen Félegyházára, vagy Kecskemétre. Előfordul, hogy ennél kissé hosszabb, vagy rö- videbb az út, de a napi „kvantum” nagyjából ez. — Fárasztó-e a sok utazás? — Eleinte az volt, de már megszoktam, és el sem hiszi, milyen hamar eltelik az idő. Mert én nemcsak eladom az újságot, hanem sokszor megbeszélem az utasokkal a híreket, a sportot, a politikát is. Így hát nekem is olvasnom kell. Nemcsak azért, hogy hozzá tudjak szólni, de az üzlet miatt is. __ 9 — A VONATON a törzsvevőimet, a bejáró dolgozókat leszámítva, tudni kell, hogy kinek milyen lapot ajánljak, mikor mire kíváncsi az olvasó. Megfigyeltem, ahol például kártyáznak, legfeljebb a sportláp megy. A paraszt néni Szabad Földet kér. A megyei lapot — ez is érdekes — szívesen megveszik a Pestre, Szegedre utazók is. Ha jó kedvű az ember, és miért ne lennék , az, nagyobb bizalommal vannak az újságárus iránt. Persze a bizalomhoz az is szükséges^ hogy ne adjanak el elavult árut. — Mit ért ezalatt? — Egyhetes napilapot, hónapos hetilapot — magyarázza. — Egyes árusok megteszik ezt. Nem becsületes eljárás. Az sem, ha erőszakoskodunk a vevővel. MIKOR megtudja, hogy én is „újságos ember” vagyok, búcsúzás után még visszaszól: — Persze, az sem baj, ha maguk is segítenek és jót, érdekeset írnak. Mert mégiscsak ez ám az igazi lapterjesztő! B. 3y. Az utazó rikkancs No, lám itt akad egy méteres száraz hely, irány a vízen át., Csak még ezen átjussunk. Ej! — hogy érünk haza?
