Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-04 / 259. szám

19W. november 4, szerda S. oldal Fiatalodik a 300 éves iskola HÉTKÖZI Uf épület »»árny at kapott a halasi gimnázium Az idén ünnepelte fennállá­sának 300 éves jubileumát a ha­lasi gimnázium. Az iskolák éle­tében nem ritka az ilyen jubi­leum, az a töretlen pálya azon­ban, amelyet ez az intézet be­futott, igényt tart arra, hogy nagyobb figyelemmel fordul­junk feléje. Korától teljesen függetlenül is megérdemli, Szilády Áron, az iskola név­adója nemcsak egyik legtekin­télyesebb igazgatója volt az in­tézetnek, hanem a magyar tu­domány nagy egyénisége is. Számos külföldi egyetem dísz­doktora, az Akadémia tagja, és egyik legnagyobb turkológusa az orientálisita tudománynak. Nagy tanárok — nagy tanítványok De nemcsak őt kell felemle­getnünk. Az intézetnek neveze­tes professzorait tartjuk szá­mon. A három demonstratív tu­domány: a fizika, kémia és bio­lógia szertárai is ilyen tanárok­ról vannak elnevezve. A fizikai intézet Friedrich Lajosról, a biológia Földi Jánosról és a ve­gyi intézet Zsoldos Jánosról kapta a nevét. A három szertár felszerelésében méltó a három tudóstanár emlékéhez. Nehéz különbséget tenni közöttük, mert mindegyik kitenne egy ki­sebbfajta tudományos intézetet, vagy múzeumot. Az iskola három szertára az 1892-ben emelt hatalmas épü­letben kapott előkelő helyet. Asztalos Andor igazgatóhelyet­tes nagy büszkeséggel mutogat­ta végig a kincset érő szertára­kat és előadótermeket. Eddig bizony nagyon szűkén voltak a helynek. A gimnázium­ban 18 osztály működik, így a fizikai, biológiai és kémiai elő­adótermeket is osztályteremnek kellett igénybe venni. Még így is volt olyan osztály, amely na­ponta más-más tanteremben kapott helyet aszerint, hogy me­lyik osztály volt politechnikai oktatáson. ötszázhatvannyolc tanulóból 410 a lány. A gimnáziumhoz ugyanis leánykollégium is kap­csolódik. Egyébként a soltvad- kerti és jánoshalmi kihelyezett gimnáziumi osztályok önálló gimnáziummá fejlesztése nagy­ban csökkentette a vidéki gye­rekek beáramlását, az iskola mégis „telt ház”-zal dolgozik. A tisztán, ízlésesen öltözött tanulók példás fegyelmet tarta­nak, ami nemcsak az ő dicsé­retükre szolgál, nyilván nagy része van ebben a 28 tagú ta­nári testületnek is. Városi sportközpont A gimnáziumhoz tartozó há­romholdas park nem hever ki­használatlanul. Itt van a városi sportközpont. A futballt kivéve itt tartanak mindenféle sport- rendezvényt az üzemek és vál­lalatok is. Megvan hozzá a fel­szerelés. Még esti mérkőzések­re is alkalmas a park, mióta felszerelték a világítást. A tor­natermet is használják a vál­lalati sportolók. Az üzemek és az iskola kö­zött nagyon jó a kapcsolat. Az osztályok politechnikai óráikat az arra kijelölt üzemben tart­ják. Az üzemek, vállalatok kész­ségesen segítségére vannak a gimnáziumnak. Előmozdítója en­nek többek között az is, hogy az iskolában folyó felnőttokta­tás keretében a vállalatok és üzemek vezetői közül 1957 óta igen sokan tettek érettségi vizs­gát. Dr. Láng Mátyás tanár, az is­kola könyvtárosa elmondotta, hogy az intézet jelenleg mint­egy 13 ezer kötetes könyvtárral rendelkezik. Régebben 50 ezer kötetes könyvtáruk volt. Ez ma­gában foglalta Szilády Áron vi­lághíres turkológiái könyvtárát is. Ennék a könyvtárnak érde­kes története van. Szilády Kons­tantinápolyban egy egész antik­váriumot megvásárolt. — Az anyagnyelvészeti szempontból igen nagyértékű. Mint tudomá­nyos anyagot, az Akadémiai Könyvtár és az Országos Szé­chenyi Könyvtár vette kezelés­be a felszabadulás után. A gimnázium 1868Lban ka­pott érettségi-jogot. Az első esz­tendőben kilenc tanuló tette le az érettségit. Azóta nagyot fej­lődött az iskola, szűk lett az épület, tenni kellett valamit. Az új épületszárny Kettőmillió 600 ezer forintos költséggel hozzáépítettek tehát egy szárnyat, amely korszerű politechnikai termet, négy tan­termet, mosdókat, WC-ket és szertárakat foglal magában. A klasszikus szépségű öreg épület­hez ízlésesen kapcsolódó, mo­dem vonalú kétemeletes szárny- épület nagy terhet vesz le a ne­velőtestület válláról, mert így most már megszűnnek a tan­termi problémák. Öröm nézni, hogy a diákok milyen féltő szeretettel vették birtokba az új épületet. Rend, tisztaság és fegyelem, no, meg jókedv mindenfelé. De a fegyelemmel párosul a jó előmenetel is. Az iskolaátlag eredménye jobb, mint más is­koláké. Folyik a felnőttek gim­náziumi oktatása is esti és le­velező tagozatos. Az esti tago­zatos felnőttek most is többen varinak 250-nél. Valóságos nagyüzem ez az iskola. Mintaszerű nagyüzem! Balogh József Az iskola új épületszárnya. — Tanár úr, kérem, hogy le­het az, hogy Kossuth Lajosról az ' iskolai történelemkönyv olyan szép szavakkal emlékezik meg, ugyanakkor Marx Károly annak idején az egyik 'helyen eléggé lehúzta róla a vizes le­pedőt? Ez bizony elég szemtelen kér­dés volt, hiába ágyazták a tu­dományosság látszatába. Küszöb is észrevette a cselt, de előbb ki akarta puhatolni, honnét fúj a szél. — Kérem, fiúk, kh ... kh ... — köhintett néhányat, öreg rás­polyra emlékeztető hangon. Fiúk megszólítással illette az egész osztályt. Nem tudta meg­szokni, hogy lányok is vannak a teremben, nem tudott változ­tatni a sok évtizedes hangsú­lyon, vgay talán azt gondolta, hogy vegyék a lányok megtisz­teltetésnek ezt a megszólítást. — Kérem, nem tudom, honnét veszik ezt? — Itt van, tanár úr! — állt fel Hézinger Mátyás, a Hézinger ügyvéd fia. — Apám könyvtá­rában találtam ezt a könyvet, ebben vannak ezek a kitételek. Marx azt állítja, hogy Kossuth nem volt valami következetes forradalmár, sőt, az emigráció­jában egészen furcsán viselke­dett, volt rá eset, hogy még a köztársasági érzelmeit is megta­gadta. — És maguk, khm... khm... szóval, már el is olvasták azt a könyvet? — El, hogyne, az egész osz­tály — ugrott be a kérdésnek gyanútlanul Hézinger. — Hát akkor, mit akarnak tőlem? Maguknak jobban kell tudni! Maguk ugye még fiata­lok, hogy úgy mondjam, követ­kezetes marxisták, míg én, ugyebár, maguk szerint; csak egy kókler, egy svindler vagyok, ugye, ezt akarta mondani, Hé­zinger? Legalább is ezt gon­dolta magában. — De tanár úr kérem! — hökkent meg Hézinger a nem várt fordulattól és kétségbe volt esve. Dehogy is akarta ő eny- nyire kiélezni a dolgot, csak azt remélte, amit a többiek, hogy sikerül elbliccelni egy egész órát. Küszöb majd hozzáfog magyarázni, 'hogy is kell értel­mezni Marx kifejezéseit, hogyan illeszkedik be ez a Kossuthról vallott koncepciónkba — ez kedvenc kifejezése volt Karsai tanár úrnak —% s hogy az ' egészet lejlődésében kell nézni és így tovább. Meg aztán, majd talán restelli is egy kicsit, hogy nem elég tájékozott a jelzett munkát illetően — szóval egy kissé leszállítják a magas ta­nári lóról, ahova mindig felka­paszkodik, ha történelemről van szó. Mert tudása, tárgyi tu­dása az van neki, el kell ismer­ni, csak úgy kapásból mondja az évszámokat, neveket, csaták helyeit... No, de most jól né­zünk ki. Még meg lehet, hogy a tanári testület elé viszi a dol­got. A tanári tekintély megsér­tése ... brr ... még gondolni is rossz rá a közelgő vizsgák előtt. Az apja nagyon komolyan veszi az ilyesmit. Mindenáron orvost szeretne faragni a fiából — jó pálya, szabad pálya, tisztes ke­reset! — szokta mondani. Már pedig ehhez legalábbis jeles bi­zonyítvány kell, ez a minimum, s otthon nincs irgalom, ha a bizonyítványról van szó ... Plá­ne egy vacak történelemjeggyel rontani .el... Hézinger sápadozott, de Kü­szöb oda sem figyelt. Csak ült magába mélyedve. az osztály- könyv lapjai fölött mélázva, mintha azon töprengene, érde­mes-e még folytatni a mai órát ez utána az incidens után. — Tanár úr, kérem, nem is az én ötletem volt ez az egész — robbant ki Hézingerből a kétségbeesés. — A könyvet ugyan én hoztam, de Romsics mondta, hogy provokáljam a tanár urat. és ... — Pfúj, gerinctelen — düny- nyögte maga elé Küszöb tanár úr és messze elnézett a mako­gó fiú feje fölött. — Igaz ez, Romsics? — sze­Mándies Mihály csávolyi általános iskolai igazgató tanyai iskolában kezdte a tanítói pá­lyát — a felszabadulás utáni években. Megismerte a pedagó­gus gondjait, akinek nyolc osz­tályt kell tanítania, s a gyere­kek nehéz helyzetét, akik szá­mára az iskolába járás is fárad­ságos munkát jelent sok kilomé­teres távolságokról. Tapasztalta, milyen hátrány­ban vannak a tanyai iskolások a városi gyerekekkel szemben az ismeretek megszerzésében. Egyetlen tanyai tanító, akármi­lyen jól képzett, tapasztalt pe­dagógus, képtelen nyolc osztály­nak olyan alapos oktatást nyúj­tani, nevelést biztosítani, mint a szakosított iskola, hátrányát csak kemény többletmunkával tudta ledolgozni a tanyai gye­rek, ha középiskolába került. A fiatat iskolaigazgatót a határbeli tanulók fejlődéséért érzett nyugtalanság sarkallta kezdeményezésre. Kidolgozta, is­mertette tervét olyan kollégium létesítéséről, melyben a tanyai felsőtagozatos iskolások lakná­nak bent a községben. A tan­testület lelkesen ajánlotta fel segítségét. Kezébe vette az ügyet a községi tanács is. Ami­kor támogatásképpen letette a maga 50 ezer forintját az asz­talra, épületátalakításra, a já­rási tanács 80 ezer, a megyei tanács vb pedig 240 ezer forint­tal csatlakozott. Negyven felsőtagozatos tanuló előtt ezen az őszön tárta ki ka­puit a csávolyi hétközi otthon, azaz: tanyai kollégium. A kis­fiúk, kislányok ellátása állami költségből történik, a szülőkre minimális hozzájárulási költség hárul. Mit kapnak ezért viszon­zásul? , Gyermekeik korszerű taní­tását, nevelését. A tanyai élet a kisgyerek munkás kezét is igénybe veszi, s míg otthon vannak, a házi kisegítés miatt tanulásra nem sok idő jut. A hétközi otthonban annak a kö­telességének él a gyerek, ami ebben a korban ráhárul: tanul. Színes, sokrétű az oktatás, kí­sérletek, szemléltető eszközök sora teszi érthetővé azt a tan­anyagot, amelyet a tanyai isko­lában — eszközök híján — ne­hezen, vagy egyáltalán nem vett át. A kollégiumban délutá­ni felkészülésében nevelők se­gítik a tanulót. Szombatonként pedig berobog a kollégistákért a termelőszö­vetkezet kocsija, hogy hét végi pihenésre hazavigye őket a szü­leikhez, testvéreikhez. A csávolyi kezdeményezés Mándics Mihályt nemcsak mint pedagógust —, mint országgyű­lési képviselőt is dicséri. (t) Ünnepi hangverseny Kecskeméten KECSKEMÉT város felszaba­dulásának 20. évfordulóját nagy­szabású zenekari hangverseny­nyel köszöntötte az- Országos Filharmónia. Ünnepivé tette az estét a művészek személye és a műsor színvonala egyaránt. A koncertet Németh Gyula vezényelte, aki ez alkalommal mutatkozott be városunkban. Németh Gyula 4 évvel ezelőtt tért haza a Szovjetunióból, ahol a Zeneakadémia elvégzése után Jevgenyij Mravinszkijnek, a Leningrádi Filharmónia karna­gyának asszisztenseként műkö­dött. A hazai közönség ^zonnal felfedezte kvalitásait, melyekről hétfőn este mi is meggyőződ­hettünk. Temperamentumos és szuggesztív dirigensnek, dina­mikus karmester-egyéniségnek ismertük meg Németh Gyulát. Pontosan ismeri a zenei effek­tusok jelentőségét és megfelelő „adagolását”. A zenét főleg kontrasztjaiban éli át, innen ered a muzsikálására átfogóan gezte most a kérdést a fülig piruló ifjúsági titkár mellének. — Részben igaz — állt fel a szőke, nyurga fiú illedelmesen, és látszott rajta az elszántság, hogy bevallja azt, ami reá esik ebből a nagy bűnből. — Annyi igaz, tanár úr, hogy tényleg mondtam, no, mondom, a ta­nár úr vajon ismeri-a ezeket az adalékokat. Mert ugye érdekes adalékok? — Kétségtelenül azok, Rom­sics fiam — ismerte el a tanár egy kissé megenyhülve — s ne­künk illik is tanulmányozni minden fellelhető irodalmat. De ugye az orvlövészet csúnya do­log, nemde Romsics fiam? — Igenis tanár úr — hajtott fejet Romsics és ezzel el is volt boronáivá az ügy azon az órán. Nemsokára csöngettek, az osz­tály kitódult a folyosóra és ott vitatta tovább, bpgy kinek is volt igaza. — Ez egy pancser — tromfolt le mindenkit Czakó, az osztály egyik legtekintélyesebb embere. A tekintélyes szó itt a fizikai értelmében értendő elsősorban, mert Czakó saját bevallása sze­rint is tetézte súlyban a 80 kilogrammot. — Pancser, ha mondom! Csak bifláztat ben­nünket és ő maga is azt teszi, de égy önálló gondolata nincsen. (Folytatása következik.) jellemző feszültség. Ezek a tu­lajdonságok legtökéletesebben a két modern műben bontakoztak ki, de a versenymű kíséretében is megbízható, muzikális part­nernek bizonyult. JUGCSZLÁV vendégszólis­tánk: Alexander Pavlovié — jó hegedűs. Az előadott műről (Mo­zart: G-dur hegedűverseny) a kottakép pontos és stílushűség­re törekvő tolmácsolásán kívül nem volt ugyan sok mondani­valója, így a Mozarti-zene köny- nyedén — érzelmes játékossága helyett csupán a formálás tisz­tasága valósult meg nála ma­radéktalanul. Tempóival sem lehetett mindig egyetérteni. Legjobban a II. tétoi kantilé- nája tetszett, nem véletlen, hogy éppen ezt a tételt ismé­telte meg a művész. A BUDAPESTI KÓRUS (kar­igazgató: Forrai Miklós) ismét kiváló produkciót nyújtott Sza­bó Ferenc: Feltámadott a ten­ger c. oratóriumában. Ez a mű a mintegy tíz év előtti ősbemu­tató után nagy tetszést aratott mind a közönség, mind a szak­emberek körében. Forradalmi tárgyának megfelelő robusztus ereje, nagy hangzó tömbjei és helyenként a nemzeti roman­tikát idéző dallamossága ma is az újabb magyar zene egyik sikerdarabjává teszi. A SIKERBEN jelentős része volt Bartha Alfonznak is, aki nek szép hangja és énekkultú­rája különösen a „Tied vagyok, tied hazám” c. lírai tenoráriá­ban bontakozott ki, mely egyébként az egész oratórium talán legszebb tétele. Sárai Tibor vonószenekari Szerenád-ja, rövidségénél fogva sem alkalmas arra, hogy rajta keresztül szerzőjének alkotói arcképét megismerjük. A nyitó­szám ez esetben valóban csak a nyitás funkcióját töltötte be, néhány érdekes hangszín-kom­binációra azonban még így is fel kellett figyelnünk. VÉGÜL örömmel írjuk le, hogy a Budapesti MÁV Szim­fonikusok zenekara — bár ezen a koncerten meglehetősen a kí­séret szerepére szorult — fel­adatát sokkal magasabb szinten oldotta meg, mint legutóbbi kecskeméti szereplése alkalmá­val. Körber Tivadar

Next

/
Thumbnails
Contents