Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-21 / 273. szám

Z. oldal 1364. november 21. szombat Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) gyár Népköztársaság 450 nem­zetközi szervezet tagja. A Magyar Népköztársaság képviselői a nemzetközi szerve­zetekben. a béke és haladás széles frontjával együttműköd­ve, eredményesen képviselik Népköztársaságunkat, szélesítik nemzetközi kapcsolatainkat a békés egymás mellett élés poli­tikájának sikere érdekében. Hazánk nemzetközi kapcsola­tainak fejlődése a külföldi sajtó irántunk megnyilvánuló érdek­lődéséből is látható. 1961-ben mintegy 450 külföldi újságíró járt nálunk, 1962-ben 750, 1963- ban 1100, ez évben mostanáig kb. 1250. Ezeknek a látogatásoknak a sajtóban tükröződő eredményei általában jók. Nem kívánhatjuk, hogy min­den újságíró, aki merőben más környezetből érkezik ide. értsen is bennünket. Mi nem kívánjuk azt, 'hogy mindenhez a mi ma­gyarázatunkat fogadja el. Egy a fő igényünk: a tisztesség. Nem kívánjuk, hogy életünk té­nyeit szépítse, csak azt. hogy híven tükrözze. összegezve elmondhatjuk: Népköztársaságunk nemzetközi helyzete általában sokat javult. A nemzetközi viszonyokban szá­munkra kedvező lehetőségeket általában sikerült gazdasági, kulturális, politikai, államközi kapcsolataink bővítésére fel­használni. A kormányzati és a társadalmi munka jobb és tervszerűbb egybehangolása esetén, az eddiginél még aktí­vabb, árnyaltabb és körültekin­tőbb külpolitikai tevékenység­gel növekvő lehetőségeinket még eredményesebben tudjuk a jövőben felhasználni Népköz- társaságunk, a magyar nép és az általa képviselt ügyek ja­vára. A külügyminiszter beszámoló­jához Barcs Sándor budapesti, majd Lehel Ferenc Vas me­gyei képviselő szólt hozzá, ez­után ebédszünet következett. Ebédszünet után elsőnek Kál­lai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese emelkedett szó­lásra, aki részletesen elemezte a külügymiinszteri expozé egyes vonatkozásait, s méltatta ha­zánk külpolitikai sikereit, a nemzetközi életben elért ered­ményeit. A következőkben Sza­kosíts Árpád Heves megyei, Móricz Virág Pest megyei, Bog­nár József Tolna megyei, Ven­del Zoltánná Zala megyei és dr. Vető Lajos budapesti kép­viselő szólt hozzá a beszámoló­hoz, majd Péter János külügy­miniszter mondott köszönetét a hozzászólásokért. Az ország- gyűlés a Magyar Népköztársa­ság külpolitikájáról szóló be­számolót jóváhagyólag tudo­másul vette. Ezután szünet kö­vetkezett, majd Vass Istvánná elnökletével folytatódott a ta­nácskozás. A napirend negyedik pontja szerint az interpelláci­ókra került sor. Molnár János Heves megyei, Barcs Sándor budapesti, Papp János Baranya megyei és Valaska László Bor­sod megyei képviselők inter­pellációja után Sárosi György Bács-K isikun megyei képviselő interpellációjára került sor. Sárosi György interpellációjá­ban azzal a kérdéssel fordult a földművelésügyi és az élelme­zésügyi miniszterhez, milyen intézkedéseket terveznek a jö­vő évi szőlőtermés veszteség- mentes, az ideinél jobb tárolá­sára és feldolgozására. Az interpellációra a földmű­velésügyi miniszterrel egyetér­tésben Kovács Imre élelmezés- ügyi miniszter válaszolt. Hang­súlyozta: Egyetért a képvise­lőnek azzal a megállapításával, hogy az idei szüret tapasztala­tai felhívták a figyelmet a sző­lő tárolásának, szállításának és feldolgozásának jelenlegi elma­radottságára, s nyilvánvaló, hogy a jövő évben meg kell előzni az ebből adódó termelői és népgazdasági károkat. A ter­vek már elkészültek, s ez nagy gondot fordít Bács megyének, mint az ország legnagyobb sző­lőtermelő . vidékének ez irányú ^fejlesztésére. Mivel azonban az 1965. évi tervek népgazdasági egyeztetésén és a beruházási le­hetőségék felmérésén most dol­goznak — mondotta Kovács Im­re — a tároló és szőlőfeldolgo­zó kapacitás fejlesztésének mér­tékéről és az egyéb intézkedé­sekről csak a tervek jóváhagyá­sa után lehet felelősséggel nyi­latkozni. A miniszter ezért 'hozzájárulást kért, hogy az in­terpelláló képviselőnek egy hó­napon belül írásban adjon pon­tos tájékoztatást. Az országgyűlés ülésszaka Vass Istvánná zárszavával ért véget. (MTI) Az USA gazdasági problémái napjainkban 45 — 35 — 25 — ? egyáltalán nem valami telefonszám, ezek a számok 1962 eleje óta egészen a választási győzelemig komor kétségekkel gyö­törték az amerikai demokrata párt vezetőit; sok álmatlan éjszakát biz­tosítottak Kennedy elnöknek, s Johnson is bizonyára csak az utol­só hetekben mert fellélegezni. Bár­mennyire az emberiséget foglalkoz­tató nagy kérdés, a háború vagy béke kérdése állt ennek a válasz­tási hadjáratnak a középpontjában, az amerikai gazdasági élet alakulá­sa nem lehetett mellékes a hatal­mon levő pártnak. EJgy mégoly kis válság is súlyosan terhelte volna a demokraták kampányát. S a fenti, csökkenő számsor a háború utáni válságok közötti konjunkturális, fel­lendülési szakaszok hónapszámát jelzi: 45 hónapig tartott a kedvező szakasz 1949 és 1953 között; már csak 35-ig 1954 és 1957 közt. s az 1957—58-as válságból való kilábalás és az 1960-as visszaesés között alig 25 hónap telt el. Némileg a számok bűvöletében, sok amerikai közgaz­dász csupán 15 hónapot adott az 1961-ben kezdődő konjunktúrának. 1962 elején ezért volt szinte pánik- hangulat az Egyesült Államokban, a nevezetes 1962 májusi New York-i tőzsdekrachot legtöbben a kirobba­nó válság szignáljának tartották. Válság nem lett, de azóta szinte csak hónapokra engedtek maguk­nak optimizmust az amerikai üzlet­emberek, a kormány tanácsadói és a magánközgazdászok. A konjunk­túrakutató intézetek 1963-ra már mindenképpen „beígérték” a válsá­got. E jelzésekben az is szerepet játszott, hogy a fellendülést rendre néhány hónapos megtorpanások tarkítják, s olyankor senki sem tudja, hogy ez már a konjunktúra vége, vagy lesz még egy nekiru­gaszkodás. Ekkor. 1963 elején, vá­ratlanul ezért változtatott gazdaság- politikáján néhai Kennedy elnök, s állt elő az adóleszállítás tervével, mint ami elébevághat a bajnak. S hogy legalább a választásokig biz­tosítsa a konjunktúrát, ezért volt legsürgősebb teendője 1964 tavaszán Johnsonnak az adócsökkentési tör­vény elfogadtatása. „Az amerikai gazdászok az adó­csökkentésre való reagálása kiváló volt” — mondotta október végén Dillon pénzügyminiszter. Valóban segített a vállalati és jövedelmi adók leszállítása megtartani a gaz­dasági fejlődést, ha nem is kiváló szinten, nagyjából a tavalyi évhez hasonlóan. Váratlanul hosszú ugyan a konjunkturális szakasz, de 1963- ban már lényegesen lassult a fej­lődési ütem. Az autógyártási „boom”, az autópiac, s néhány más iparág piacának jó alakulása meg­cáfolta az említett pesszimista jós­latokat (a híres csúcsév, 1955 vá­sárlási hulláma kifutott: nagy szám­ban kicserélték az akkor vett ko­csikat, fellendítve az 1963-as ke­resletet). Igaz, továbbra is megma­radtak az amerikai gazdaság króni­kus bajai: a konjunktúra ellenére magas munkanélküliség (a polgári közgazdászok ma ezt tartják „az Egyesült Államok gazdasága No. 1. számú bajának”), a termelési kapa­citások kihasználatlansága, a farme­rek csökkenő jövedelmei, s a má­sik nagy probléma, az ország fize­tési mérlegének deficitje. A kapacitások kihasználatlansága (az amerikai feldolgozóipar csak 87 százalékosan meríti ki termelési le­hetőségeit) támasztott kétségeket az adócsökkentés eredményességét il­letően is. Ügy tűnt, hogy a beru­házásoknak nyújtott adókedvezmé­nyek csekély hatásúak lesznek« ép­Bolíviai jelentés Ssovjet-Usbegisstán jubileutna LA FÁZ (MTI) A bolíviai kormány egy szó­vivője csütörtökön bejelentette, hogy Nagy-Britannia elismerte az új kormányt. Politikai kö­rök La Pazban arra számíta­nak, hogy legkésőbb a jövő hé­ten Washington részéről is megtörténik az elismerés. Mi­után a kormány számít arra, hogy a bányászokkal erőpróbá­ra kerül sor, az amerikai tá­mogatásra Barrientosnak nagy szüksége van. Barrientos Artunso, a katonai junta elnöke csütörtökön este fogadta a népi forradalmi bi­zottság képviselőit, akik tájé­koztatták őt a bolíviai fegyve­res erők elhatározásáról, amely szerint a legközelebbi elnökvá­lasztáson ő lesz az egyetlen je­löltjük. TASKENT. (TASZSZ) Negyvenéves az Üzbég Szov­jet Szocialista Köztársaság és az Üzbég Kommunista Párt. A ju­bileum alkalmából Taskentben, a köztársaság fővárosában pén­teken délelőtt ünnepi ülés kez­dődött, amelyen Leonyid Brezs- nyev, azSZKP Központi Bizott­ságának első titkára, is részt vett. Az ünnepi beszédet Sarai Eta- sidov, az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottságának el­ső titkára mondotta. Beszédet mondott Leonyid Brezsnyev is. Kijelentette: A szovjet külpolitika számára nincs fontosabb feladat, mint az, hogy biztosítsa a békés vi­szonyokat a kommunizmus épí­téséhez. Erőt, fáradságot nem Napirenden, az 1965. évi feladatok II Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának határozatai PRÁGA (MTI) A péntek reggel megjelent csehszlovák lapok részletesen ismertetik a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának november 18-án és 19-én tartott plenáris ülését, elfogadott határozatokat. Ezek a népgazdaság 1964. évi ered­ményeivel és az 1965. évi terv előkészítésével, a mezőgazdaság jelenlegi helyzetével és további feladataival, a politikai tömeg- munka kérdéseivel foglalkoznak. Az 1964. évi eredményekkel összefüggésben a határozat meg­állapítja, hogy idén ismét nö­vekedett a termelés, a beruhá­zási tervet eredményesebben sikerült teljesíteni. Tovább nö­vekedett a lakosság jövedelme, emelkedett a társadalmi fo­gyasztás, javult az élelmiszer- ellátás. Az 1965. évi terv nagyobb hangsúlyt helyez a terv minő­ségi növelésére és megteremti az alapokat az 1966—1970-es távlati terv kidolgozására. A Központi Bizottság egy másik határozatában a politikai tömegmunka kérdését elemzi és kötelezővé teszi minden vezető párt- és állami funkcionárius számára, hogy részt vegyen alapszervezeti taggyűlésen, vagy nyilvános gyűléseken és ezeken beható tájékoztatásit adjon a párt politikájáról és a soron kö­vetkező feladatokról. A határo­zat előírja a párt- és az alap­szervezetek sokkal részletesebb, gyorsabb és sokoldalúbb tájé­koztatását. kímélve, arra törekszünk, hogy a proletár nemzetköziség meg­bízható alapján erősítsük a szo­cialista közösséghez tartozó or­szágok barátságát és egységét. A kapitalista államokkal való kapcsolatainkat illetően követ­kezetesen síkraszállunk a békés együttélés elvéért. — Aki barátságot kíván ve­lünk, az nálunk mindig barát­ságra lel. Aki szívén viseli a nemzetközi feszültség enyhülé­sét, a nemzetközi viszonyok megjavítását, az a Szovjetunió­ban mindig készséges és meg­bízható partnerra talál. Mind­azoknak, akik elő kívánják moz­dítani a nemzetközi helyzet nor­malizálásának ügyét, azt java­soljuk, hogy egyesítsék erőfeszí­téseiket velünk a népeket fog­lalkoztató alapvető problémák megoldásának keresésében. Brezsnyev hangsúlyozta, hogy az SZKP politikájának fő célja az állandó gondoskodás a nép jólétéről, s miután Üzbegisztán fejlődését méltatta, megállapí­totta, hogy a közép-ázsiai szov­jet köztársaságok megalakulásá­val először jelent meg a béke­bástyája egy olyan nagy kiter­jedésű térségben, ahol évszáza­dokon át háborúk dúltak. Az EFTA hosszú éjszakája GENF (MTI) Hajnalig tartott Genfben az EFTA, az Angliát és a Közös Piacon kívül álló hat másik nyugat-európai országot magá­ban foglaló európai szabad ke­reskedelmi társulás miniszteri tanácsiának ülése. Gordon Walker külügyminisz­ter és Douglas Jay kereskedel­mi miniszter este nyolckor ült össze munkavacsorára r Genfi­tó partján fekvő Bergues-szál- lodában minisztertársaival. A kiszivárgott hírek szerint az EFTA tagjai azt követelték a brit miniszterektől, hogy Ang­lia 15 százalékról 10 százalékra csökkentse a behozatali cikkek­re kivetett plusz-vámot. A kés­hegyre menő vita a hajnali órákig tartott. Gordon Walker több ízben is telefonált Wilson miniszterlenöknek, aki Lon­donban várta az EFTA létét fenyegető megbeszélések kime­netelét. Az álmos miniszterek csupán hajnali negyed ötkor találtak kompromisszumos meg­oldást. Ember a ládában Kedden délután a római Fiu- mici no-repülőtéren az EAK nagykövetségének két diploma­tája egy diplomáciai futárcso­magot készült feladni a Kairó­ba induló repülőgépre, amikor az utazóládából nyögések szű rúdtek ki. A vámőrök hallották, pen a meglevő, de kihasználatlan kapacitások következtében. Kide­rült azonban, hogy volt tere egy modernizálási hullámnak is (a mo­dernizálási versenyen alapult első­sorban a nyugat-európai „gazdasági csoda”), mert az amerikai ipar be­rendezéseinek egyötöde még mindig elavultnak számít. Az idén voltak ugyan jelek arra, hogy a beruhá­zásokon belül fokozatosan csök­ken a technikai fejlesztésre fordí­tott összegek aránya, de nő viszont az új árucikkek tömegtermelésére szánt beruházások értéke. 1962-ben az amerikai feldolgozóipar gyártot­ta cikkek 25 százalékát 10 éve még nem termelték. I9ö6-ra 13 száza­léknyi új cikket irányoztak elő, il­letve várnak a jelenlegi kutatások alapján. A kormány adópolitikája tehát jó injekciónak bizonyult, egyelőre se­gítette érvényesülni az előbbi gaz­dasági ösztönzőket, s valamelyest bővítette a jövedelmi adók csökken­tésével a tartós fogyasztási cikkek piacát is. A tőkés államnak, mint a válság elhalasztójának, a fellendü­lés vagy legalább a stagnálás meg­hosszabbítójának szerepe egyre fo­kozódik. S keveredik benne az ál­lami kiadások, elsősorban az állam katonai fogyasztásának növekvő tendenciája, amit Kennedy a költ­ségvetés nagyarányú növelésével magáévá tett. az adópolitikai injek­ciókkal, valamint a hitelpolitika kü­lönböző eszközeivel. Persze, a tő­kések körében jócskán akad ellen­zéke is az állami beavatkozásnak, Goldwater például a szocializmus növekedését látta a szövetségi ál­lam szükségszerűen, s épp a tőkés rend érdekében való. növekvő be­avatkozásában a gazdaság ügyeibe. Ezért jellemezte egyébként Johnson választás előtti gazdaságpolitikai programját jóval több ellentmondás, mint a demokrata vezetés előző cselekvési szakaszait. A Bussines Week úgy jellemezte ezt, hogy „va­lamiféle keveréke... az eisenho- weri fukarságnak, Kennedy új ha­tárok politikája pénzügyi felfogásá­nak. és McNamara takarékoskodá­sának”. Holott csak arról volt szó. hogy Johnson a választási évben »»igyekezett mindenkinek valamit adni: az üzletembereknek és fo­gyasztóknak — adócsökkentést; a konzervatívoknak — az állami ki­adások kurtítását; a liberálisoknak — a szegénység elleni hadjáratot” — állapította meg a New York Times Jellemző egyébként, hogy legutóbb Johnson már kilátásba helyezte, hogy jövőre kevésbé fog ügyelni a költségvetés kiegyensúlyozottságá­ra. . . Az állami kiadások növekedése te­hát folytatódni fog, s párosulva az adóintézkedések továbbfejlesztésé­vel. megpróbálja „megúszni” a visszaesést. A National Association of Business Economists, a legna­gyobb amerikai vállalatok közgaz­dászainak szervezete, pár hete tar­tott ülésén, amelyen részt vett a bankok és trösztök 700 vezető szak­értője, ezúttal az optimizmus ural­kodott, ha mérsékelten is. A szer­vezet tagjainak többsége a jelenlegi fejlődésnél némileg lassúbbat vár, de bízik a fejlődésben — legalább 1965 első felére vonatkozólag. A többbség viszont nem hiszi, hogy az olyan csúcsokat, mint az idei autó­eladási, jövőre meg lehetne ismé­telni. A résztvevők kétharmada sze­rint nem nő, de nem is csökken a munkanélküliség, a krónikus bajok maradnak, s közülük, szemben az ideivel, különösen kiéleződik a ti- zetési mérleg problémája. A kép tehát ezúttal kedvezőnek látszik. Csak hát, ismerve a tőkés gazda­ság váratlanságait, kétséges, hogy éppen most jól jósoltak-e a hiva­tásos konjunktúrajósok. Arról nem is beszélve, hogy a fentiek sze­rint a jövő év végére már senki sem vár többet, mint maximálisan az egy helyben topogás megmaradá­sát. Pedig a polgári politikusokat és gazdasági szakembereket hosszú idő óta, pontosabban az első szputnyik óta, gyötri a gondolat, hogyan e- hetne gyorsítani a tőkés, s rr - denekelőtt az amerikai gazd fl J fejlődési ütemét. A. J. amint valaki elhaló hangon se­gítségért kiált. A rendőrség le­tartóztatta a két diplomatát és a diplomáciai csomaggal együtt az ostiai rendőrállomásra vitte őket. Itt a ládát felbontották és festett hajú szőke, 30 éves félig ájult férfit találtak benne. Ki­tűnt, hogy a ládát kifejezetten emberszállításra rendezték be: volt benne ülés, rögzítőberen­dezés és megoldották a szellő­zést is. A férfit Mordeháj Ben Masszud Luknak hívják és ko­rábban Izraelben élt. A rendőrség megállapította, hogy Luk, aki tíz nyelven be­szél, január 1-én érkezett Olasz­országba és Nápolyban dolgo­zott tolmácsként és idegenveze­tőként. A nyomozásba bekap­csolódott az Interpol is. Az iz­raeli rendőrség közölte, hogy a marokkói születésű Luk egy Tel A vív közelében levő kis­városban élt, és meglehetősen terjedelmes priusz tulajdonosa. Az izraeli bíróság r.égyízben ítélte el különböző bűncselek­mények miatt. A ládában talált ember 1961-ben illegálisan szö­kött ki az országból. Az olasz külügyminisztérium szerdán kiutasította az EaK nagykövetségének két diploma­táját, akik a repülőtérre kísér­ték a csomagot, ugyanakkor pe­dig tiltakozójegyzéket intézett a kairói kormányhoz. Az esetről csütörtökön nagy terjedelemben számoltak be a kairói lapok. HangsúlyozzáK, hogy izraeli ügynökök összees­küvéséről van szó. Az A1 Ah- ram azt írja, hogy az összees­küvőknek sikerült kicserélniük a diplomáciai küldeményt esy másik ládával, és ebben volt Luk. Céljuk az volt — írja a *aP —> hogy kárt okozzanak az EAK-nak és római nagykövet­ségének. A lap közli Luk és az utazóláda fényképét.

Next

/
Thumbnails
Contents