Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-21 / 273. szám

1964. november 21. szombat A hidroponika A HIDROPONIKA, azaz a tápoldatos termesztés, új utat jelent a belterjes kertészetben. Eredményességéről szovjet és japán kísérletek alapján még csupán néhány adat áll rendel­kezésünkre, ezeket azonban ha összehasonlítjuk a szántóföld termesztésével, máris lényeges különbségeket állapíthatunk meg. A hidroponikus termesztés so­rán az előre elkészített folyami tisztított homokos táptalajon a szükséges ásványok vizes olda­tával öntözik a növény gyökere­it. Így szántás és egyéb talaj­művelés nélkül, úgyszólván egész éven át termeszthetők a zöldségfélék. A kavicsos beton­medencében mindennap megha­tározott mennyiségű és összeté­telű tápoldatot öntenek. A ve­tőmag kicsírázik benne, gyöke­ret fejleszt, majd sokkal gyor­sabban hoz termést, mint a leg­jobb földön. Mindez — hangsú­lyozzuk — talajmunka nélkül. A tudomány úi otthona Baján a Sugovica és aj Ferenc-csatorna torkolatával szemben, festői környezetben épül az ország első Felsőfokú Vízgazdálko­dási Technikuma. A 31-es számú Állami Építőipari Vállalat dol­gozói előregyártott elemekből korszerű építészeti eljárással épí­tették a tudomány új otthonát. Néhány hónap múlva itt kap majd helyet az eddig ideiglenes épületben működő Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum és kollégium. A vállalat kőművesei most helyezik el a burkoló téglákat az impozáns épület falán. (Pásztor Zoltán felvétele.) A TÉLI FAGYOKAT nem is­merő Japánban erőteljesen pro­pagálják a parasztok között is a szabadföldi hidroponikus zöld­ségtermesztést. A kész tápsókat boltokban árusítják. Az ilyen módon termesztett paradicsom három tőről négyzetméteren­ként 12—13 kg termést ad. Ez átszámítva holdanként 6—700 mázsás termésnek felel meg. Japánban egyébként a hidro- ponikus termesztést 1946-ban alkalmazták először. Az első kétségek vele szemben gyorsan megszűntek, és 1959. óta egyre szélesebb körben terjed a nép­szerűsége. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a munkaráfor­dítás a felére csökkenthető. Az ŰJ MÓDSZER is csak úgy versenyezhet azonban a hagyo­mányossal, ha kihasználják a helyi természeti és egyéb adott­ságokat. Ezek figyelembe véte­lével hazánkban Somos András professzor öt éven át folytatott ilyen kísérleteket. A kísérletben a palántaneve­lés és hajtatás fűtött üvegház­ban, az árutermelés részben szabadföldön, másrészt mű­anyag fólia alatt történik. A vi­rágföld palántáit, amelyek ha­gyományosan elkészített tápta­lajon élnek, tiszta vízzel, a kí­sérleti palántákat pedig tápol­dattal öntözik. A KÍSÉRLETEK azt bizo­nyítják, hogy — szervestrágya nélkül — a legsilányabb ho­mok is felhasználható hidropo­nikus -zöldségtermesztésre. Rá­adásul e módszerrel a korai zöldségfélék egy héttel előbb hoznak termést, Kudlik Imre Talajvédelem és talajjavítás A múlt évben 155 000, az idén már eddig 160 000 holdnyi gyen­gén termő savanyú, futóhomo­kos, illetve szikestalajt javítot­tak meg az országban a talaj­javító vállalat brigádjai. Az ok­tóber végi nagy esőzések után most ismét teljes erővel mun­kához láttak: kereken 250 SZ— 80-as, és SZ—100-as traktor, 200 talajgyalú, 200 talajegyengető, 800 vontató, illetve tehergépko­csi, 40 rakodógép, dolgozott az év folyamán a javításra szoruló földeken, s nagy részük jelenleg is dolgozik. Előreláthatólag az erősebb fagyok beálltáig teljesí­teni tudják az idei 192 000 hol­das előirányzatot. Űt szavazaton múlott Egyik üzemi párt- alapszervezetünk hét tagú új vezetőséget vá­lasztott. Közülük né­gyen a régi vezetőség­ben is benne voltak. A három „új” elvtárs egyikénél megoszlott a tagság véleménye. Töb­ben úgy vélekedtek, mást szeretnének az ő helyén látni, mert az elvtárs nemegyszer go­rombaságig nyers mo­dorú. — Az csak azért tű­nik úgy, mert nyílt, szókimondó elvtárs .— védte egyik párttag. — Sokaknak az nem tetszik, hogy szigorúan megköveteli a rendet — csatlakozott másik elvtárs. — Az viszont nem nevelési módszer, hogy — amint a műhelyéből hallottuk — ha valaki­nek a munkahelyén rendetlenséget tapasz­tal, lesöpör mindent a földre: „Mi ez a sok szemét itt?” — De nemcsak meg­követeli, maga is pél­dát mutat a rendszere- tetben, jó munkában. Ne felejtsük el, szocia­lista brigádtag! — Sose húzódozott, ha pártmunkát bíz­tak rá. — Kevés munkás tette volna meg, amit ő, amikor azok a soro­zatos lopások voltait. Éjszakákon át itt ma­radt, figyelt, ki a tol­vaj?— már csak a töb­biek becsületéért is. — Ezért is meg kell gondolni, mást válasz- szunk-e helyette — hangzott egy újabb felvetés. Ha jobban utánanéznénk, kiderül­ne, hogy azok lovagol­ják túl az elvíárs ér­des modorát, akiknek nem tetszik ez a fajta egyenessége... Nem a jelenlevőkre gondolok, hanem a könnyelmű, pazarló elemekre... Olyanok körében van ellene hangulat; ezt ta­pasztaltam. — Ez mind igaz. elv­társak —, szólalt fel valaki a jelöltet étién? zők közül — de ba va­laki rendszerető, szen­vedélyesen védelmezi a társadalmi tulajdont, pártmunkát végez, — nem lehet mindezt a durvasága takargatásá- ra felhasználni. — Párttagnak is, de pártvezetőségi tagnak különösen tudni kell tapintatosan bánni az emberekkel. — Paran­csolgatással, kímélet­lenséggel nem lehet már tartós eredménye­ket elérni. — emelke­dett fel ismét valaki... Javasolnám, hogy je­löljünk másokat is, az­tán szavazzunk. Ha a többség úgy akarja, le­gyen ő. — Rendben van. Ezt a pártdemokrácia is megköveteli — egye­zett bele az elnöklő elvtárs... Azt azonban szintén ne félejtsük ki a vitából, hogy mióta több ízben figyelmez­tettük az elvtársat, szokjon le a nyakas- ságról, hirtelenségről, megsértő türelmetlen­ségéről, — sokat válto­zott. Részben ezzel is érdemelte M*. bog* pártiskolára küldtük. Nem így van? — Ezt is el kell is­merni. — Ez igaz. Mi küld­tük őt. — No ugye... Hát akkor tessék, kit java­solnak helyette, akik mást szeretnének? Öt nevet soroltak az eivtársak, mindegyik felett szavaztak. Vég­eredmény: a tagság 23:17 arányban az „eredetileg” javasolt elvtársat választotta az új vezetőségbe, az el­lenjelölttel szemben. Csak öt szavazaton múlott... Jó útmutató az új vezetőségi tag­nak — s másoknak is —, hogy sok-sok sze­mélyi jó tulajdonság, kiváló képesség mel­lett — a tapintatos, megértő, az emberek önérzetét tisztelő ma­gatartást is igénylik a vezetőktől... A párt­vezetőtől pedig hatvá­nyozottan, hiszen őrá a legnemesebb „anyag”, az ember formálását is bízzák. ”• —th —n A termelőszövetkezetekben az év végén leltárt készítenek, amelyben évről évre mind na­gyobb értéket képviselnek az épületek, mert minden évben építenek újat, vagy a már meg­levőt korszerűsítik. A Központi Sajtószolgálat munkatársa fel­kereste dr. Soós Gábor, földmű­velésügyi miniszterhelyettest —, akinek felügyelete alá tartoznak a tsz-építkezések is —, hogy tájékoztatót kérjen a mezőgaz­dasági építkezések helyzetéről: Az alábbiakban közöljük a kér­déseket és a miniszterhelyettes válaszait. — Hol tart jelenleg a ter­melőszövetkezetekben a nagyüzemi gazdálkodás fel­tételeit megteremtő építke­zés? — A legutóbbi 3—4 évben, vagyis a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése óta, sok új gazdasági épületet emeltek a termelőszövetkezetekben. Az új épületeket — a korszerűsítése­ket és a felújításokat is szám­ba véve — 1961—62 és 1963-ban az egész mezőgazdaságban 374 ezer szarvasmarha-férőhellyel, 1 425 000 sertés- és 560 000 juhférőhellyel gyarapodott a nagyüzemi épületállomány. — Ezenkívül felépült 30 000 vagon különféle termény befogadásá­ra alkalmas magtár és mintegy 60 000 vagonnyi kukoricatároló­hely. Ezeknek az építési beru­házásoknak az értéke megha­ladja a 10 milliárd forintot. Ez is bizonyítja: Népgazdaságunk nagy erőfeszítéssel törekszik a nagyüzemi gazdasági épületek gyarapítására, hiszen az előbb említett összeg a termelőszövet­kezetek és az állami gazdasá­gok összes beruházásainak mint­egy 40%-át képezi. Természete­sen, az egyes gazdaságok épít­kezéseihez még hozzá kell szá­mítanunk az öntözőtelepekre, utakra, kutakra, víztornyok, gépszínek és javítóműhelyek építkezésére fordított összeget is. Ezenkívül a mezőgazdasági építkezésekhez kell sorolni a gazdaságokon kívül létesült ál­lami magtárakat, tisztítótelepe­ket, takarmánykeverő gyárakat, hibrid-kukoricavetőmag üzeme­ket, a mezőgazdasági kutatás és szakoktatás céljait szolgáló épü­leteket is. A tények tehát, azt mutatják, hogy a mezőgazdasá­gi beruházások sok problémája és még meglevő hiányossága ellenére is az eredmények szá­mottevőek. — Hogyan valósultak meg az idei építkezési tervek? — A termelőszövetkezetek idei beruházásának csaknem a fele — két és fél milliárd fo­rint — építkezés. A tervbe vett építkezések reálisak és szüksé­gesek. Reálisak, mert a tervek készítésekor figyelembe vettük mind az állami, mind a tanácsi építőipar, valamint a házi épí­tőbrigádok teljesítőképességét. És égetően szükségesek is, mert a nagyüzemi épületek nélkül elképzelhetetlen az egyes ter­melőszövetkezeték további fej­lődése. Ezért ebben az évben a mezőgazdasági építkezéseket már az is jellemezte, hogy az átmeneti megoldásit jelentő szer- fásépítkezések helyett, a korsze­rűbb technológiát lehetővé te­vő, tartós épületeket terveztünk és fokozottabb figyelmet fordí­tottunk a járulékos beruházások fokozatos pótlására is. — A mezőgazdasági építkezé­sek idei helyzetéről a szeptem­ber 30-i adatok állnak rendel­kezésünkre. A helyzet nem mondható megnyugtatónak. A termelőszövetkezetekben eddig az időpontig országosan az építkezési terv 66,2 százalékra teljesült, amely 2,5 százalékos lemaradást jelent a tavalyi azo­nos időszakhoz mérten. A me­gyék eredményei között is na­gyok a különbségek. A hasonló épület-összetételű megyéket fi- gyelembevéve — ugyancsak szeptember 30-ig — Győr me­gyében 85,2, Fejérben 75,7, Vas­ban 74,7; viszont Somogybán 59,5, Csongrádiban 58,4 és Bor­sod megyében csak 58 százalék­ra teljesítették a termelőszövet­kezeti építkezési tervet. Ez a jelenség arra figyelmeztet ben­nünket, hogy ez utóbbi megyék­ben sürgős segítségre van szük­ség, mert különben később még nagyobb erőfeszítésekbe kerül az építkezések meggyorsítása és befejezése. — Már az év elején sok gon­dot okozott a tavalyról áthúzó­dó építkezés. Akkor abban re­ménykedtünk: Az idén ezt a lemaradást sikerül csökkenteni úgy, hogy az idei kezdésre és befejezésre tervezett épületek is elkészülnek. Sajnos, nem így történt. Év köziben az Építés­ügyi Minisztérium vállalatai az év elején elvállalt tsz-építkezé­sek keretét kereken 80 millió forinttal csökkentették. A ta­nácsi építőipari vállalatok ugyancsak év közben 26 millió forintos építkezés szerződést visszamondták. Ügy igyekeztünk segíteni, hogy a termelőszövet­kezetek eredetileg 876 milliósra tervezett országos házi építési keretet egymilliárd forint fölé növeltük. De ezzel a megnöve­kedett feladattal a tsz-ek házi Építőbrigádjai előreláthatóan — elsősorban a gyakori anyagellá­tási problémák miatt — sajnos, nem tudnak megbirkózni. Vég­eredményben tehát, bár sok új épülettel gazdagodnak termelő- szövetkezeteink, mégis több lesz a jövő évre áthúzódó építkezési beruházás, mint tavaly volt. — Milyen tervek, elgondo­lások vannak a nehézségek leküzdésére? — A párt Központi Bizottsá­ga ez év februárjában megtár­gyalta az építőipar helyzetét és megfelelő határozatot hozott. A határozat a többi között meg­állapította, hogy a mezőgazda­sági építményék tervei nem megfelelőek. Mindenekelőtt te­hát, a tervezési alapelveket kell tisztáznunk és a tervezés szín­vonalát javítani. Bizonyos sike­reket értünk el az idén abban, hogy a mezőgazdasági építkezé­sek számára megfelelő típuster­veket alakítsunk korszerű, köny- lyű, tipizálható épületszerkeze- ,ek gyártásával és alkalmazásá­val. Ez alapja annak, hogy a nagyüzemi gazdálkodás érdekeit : egjobban szolgáló épületeket a Lehető leggazdaságosabban emel­hessenek a tsz-ek. A továbbiak során a tervek felesleges vál­toztatása helyett a legjobb ter­vek korszerűsítésére, gazdaságo­sabbá tételére fordítjuk a fő figyelmet. A korszerű és gazdaságosabb épülettervek mellett az is kí­vánatos, hogy előrelátóbbak, az üzemek termelésének fejleszté­sével összehangoltabbak legye­nek a termelőszövetkezetek épít­kezései. Ezért azt tervezzük és javasoljuk a termelőszövetkeze­teknek: készítsenek alaposan megfontolt távlati fejlesztési tervet; és ezt vegyék is komo­lyan, eszerint építkezzenek. Az építési beruházások tervszerűsé­gét azzal is növelni kívánjuk, hogy a jövő évtől kezdve ráté­rünk az építési beruházások kétéves tervezésére. Elgondolá­sunk szerint így egészségesebb összhangot lehet teremteni, job­ban lehet gazdálkodni az építő­anyaggal, az építőipari gépek és kézi munkaerő kapacitásával egyaránt. Természetesen szük­séges, hogy az építőanyagiparis lépést tartson a megnövekedett feladatokkal és a jövőben ki­elégíthesse a mezőgazdasági építkezések anyagigényét. Az építési beruházások sikeresebb megváfósítása. érdekében növel­ni kell a felelősséget és felké­szültséget a tervezésben és a kivitelezésben. Az állami építő­ipartól és építőanyag-ipartól azt várjuk, hogy végezze el a na­gyobb mezőgazdasági építési be­ruházásokat, javítsa a tanácsi, i szövetkezeti és a saját erőből történő építkezések anyag- és épületelem ellátását; adjon se­gítséget az épületelemek szere­léséhez. — A mezőgazdaságban jól építkezni semmivel sem köny- lyebb feladat, mint megfelelő pari épületeket vagy lakóháza- iat létesíteni A népgazdaság több ágának erőfeszítése, jó isszehangoltsága szükséges eh- íez — fejezite be a nyilatkozá­st Dr. Soós Gábor földműve- ésügyi miniszterhelyettes. H. E,. A nagyüzemi termelés kulcskérdése Beszélgetés dr. Soós Gábor földművelésügyi miniszterhelyettessel a mezőgazdasági építkezésekről

Next

/
Thumbnails
Contents