Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-20 / 272. szám
S. oldal 1964. november 20. péntek Dr. Molnár Frigyes felszólalása az országgyűlésen Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlés jogi, igazga tási és igazságügyi, valamin! ipari és mezőgazdasági bizottságai együttes ülésükön tárgyalták a vízügyről beterjesztett törvényjavaslatot. Meghallgatták az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság vezetőjének tájékoztatását a törvényjavaslatról, a végrehajtási rendeletről és a vízgazdálkodás terén az elmúlt időszakban végbement jelentős fejlődésről. A bizottságok a törvényjavaslatot megvitatták, azt időszerűnek, alaposan kidolgozottnak, és iránymutatónak — tehát jónak — tartatták. A törvényjavaslat átfogóan szabályozza a vízgazdálkodás egészét: a vizek kártételei elleni védekezést; a vízhasznosítási teendőket; a felszíni és felszín alatti vízkészletek feltárására, valamint mennyiségi és minőségi védelmére vonatkozó rendelkezéseket; az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság vízszükségletének kielégítésére irányuló intézkedéseket. A jogviszonyok és a vízügyi igazgatós elvi kérdéseinek szabályozásánál figyelembe veszi a korszerű vízgazdálkodás sajátosságait. — Azt, hogy a vízgazdálkodás természeti és népgazdasági összefüggései igen sokrétűek, de ezek mégis egymással szoros összhangban vannak. Valamint azt, hogy a felszíni, s a felszín alatti vízkincs olyan összefüggő egységes rendszert alkot, amellyel egységes terv szerint kell gazdálkodni. A bizottságok beható vita alapján néhány, a törvény alapvető célkitűzéseit nem érintő, módosító javaslatot terjesztenek az országgyűlés elé: A törvényjavaslat a szocialista társadalom elsődleges céljának megfelelően — az emberről való gondoskodásnak szellemében — helyesen szabályozza az ivóvízellátás kérdéseit, amikor a vízigények kielégítésének rendjét úgy állapítja meg, hogy minden más szükségletet megelőző sorrendben az ivó- és háztartási vízigényeket kell kielégíteni. Ismeretes ezen a téren a gyors fejlődés. A lakosság víz- fogyasztása az elmúlt 10 év alatt megkétszereződött, évi 300 millió köbméterről 600 millió köbméterre emelkedett, és az összlakossághoz viszonyítva a közműves vízellátottság aránya 19 százalékról 39 százalékra nőtt. A fejlődés ellenére azonban még nem kielégítő a lakosság vízellátása. Kívánatos, hogy lényegesen meggyorsítsuk városaink és — főleg az e téren elmaradt — falvaink ellátását egészséges ivóvízzel. A fejlődésnek azonban nemcsak a népgazdaság teherbíró- képesséíJa szab határt, hanem egyre nagyobb mértékben a vizek fokozódó szennyeződése, ami az amúgy is szűkös vízkészleteinkkel való gazdálkodást megnehezíti és ugyanakkor súlyos egészségügyi ártalmakat is okoz. A bizottságok ezt a kérdést behatóan megvitatták. Helyeselték a törvénytervezetnek a víztisztaság megőrzésére vonatkozó javaslatait, szükségesnek tartották azonban a vízkincs megóvásához fűződő nagy népgazdasági és lakossági érdekekre tekintettel, még határozottabban kifejezésre juttatni a felelősség- revonás és a gazdasági szankciók fokozottabb érvényesítését. Ezért javasolták: A szennyvízbevezetési díj fogalmának az elhagyását és minden esetben szennyvízbírság kivetését azokkal az üzemekkel szemben, amelydk a vizeket fertőzik, vagy károsan szennyezik. Abban az esetben természetesen, ha a szennyvízbírság fizetésére kötelezett üzemnek tisztítóberendezése nincs, vagy a meglevő berendezése korszerűsítés nélkül a szennyvizek tisztítására nem alkalmas, indokolt a csökkentett összegű bírságot megállapítani. A bizottságok kívánatosnak tartják, hogy a kormány a népgazdaság erőforrásaihoz mérten segítse elő a szennyvíztisztító berendezések kiépítésének meggyorsítását, azoknál az üzemeknél, amelyek nem rendelkeznek ezekkel a berendezésekkel. A vízügyi szervek és az ipari üzemek tökélesítsék a szennyvíz- tisztítás technológiáját, tegyenek megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy mielőbb megszűnjön a vizek káros szeny- nyezése. Ismeretes, hogy az ország jelentős területe — közel 7 millió hold — időnként a belvíz- elöntésnek van kitéve. A belvízkárok csökkentésére, a csatornahálózat és a szivattyútelepek nagyarányú fejlesztésével eredményes intézkedések történték, amelyek hatására az átlagos belvizek levezetési ideje a felszabadulás előtti helyzethez viszonyítva csökkent. A belvízelöntések azonban napjainkban is súlyos károkat okoznak. Belvízelöntések idején ezért egységes irányítás mellett, szervezetten kell eljárni. Érthető tehát, hogy a vízügyi szerveknek kell megállapítaniok, milyen ütemben és sorrendben vezethetők le a belvizek. A törvényjavaslat 25. §-a kimondja, hogy ha a folyó, vízfolyás, tó vagy közcélú csatorna vízállása, vagy a belvízvédelmi művek teljesítőképessége a káros vizek fokozatos leeresztését teszi szükségessé, a nagyobb népgazdasági kár elhárítása érdekében mindenki kártalanítás nélkül köteles tűrni a belvizeknek az ingatlanon történő ideiglenes visszatartását. A törvény- javaslat szerint a belvizek ideiglenes visszatartásánál tekintettel kell lenni a mezőgazdasági termelés érdekeire is. A bizottságok a mezőgazdasági termelés érdekeinek mérlegelése mellett szükségesnek tartották annak kimondását, hogy a vízvisszatartás és a vízleeresztés rendjének szabályozása során, helyes sorrendiség megállapításával: a lakosság, továbbá a termelés érdekeit vegyék figyelembe. A bizottságok helyesléssel vették tudomásul a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, hogy az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság — mint országos főhatóság — a Minisztertanács közvetlen felügyelete alatt működve irányítja és szabályozza a vízgazdálkodás, valamint a vízügyi igazgatás feladatait Egyetértettek azzal, hogy olyan zéles hatáskörrel rendelkezzék, amely lehetőséget ad számára a vízgazdálkodás rendjének sza- oályozására a népgazdaság egész területén. Hiányolták azonban a bizottságok, hogy a törvényjavaslat nem, hanem csak a végrehajtási rendelettervezet szabályozza a tanácsi szakigazgatási szervek vízügyi feladatait. Hiányolták továbbá azt, hogy a törvényjavaslat nem tartalmaz rendelkezést a tanácsok, mint az államhatalom helyi szervei vonatkozásában, csupán csak a vízkárelhárítással kapcsolatban. Jóllehet, hogy a helyi tanácsok fontos szerepet töltenek be jelenleg is a vízgazdálkodás szervezésében, az egészséges ivó- vízellátás fejlesztésében, az ön tözéses gazdálkodás szervezésében stb. A gyakorlatban pedig szoros és eredményes az együttműködés az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a vízügyi igazgatóságok és a tanácsok között. A helyi tanácsoknak, valamint szakigazgatási szerveiknek a jövőben is fontos szerepük lesz a vízgazdálkodás további fejlesztésében és szoros együttműködésük a vízügyi szervekkel növeli a vízügyi törvény végrehajtásának társadalmi bázisát és megvalósulásának hatékonyságát, s e téren is tovább erősíti állami életünk demokratizmusát. Ezért a bizottságok javasolták, hogy a végrehajtási rendelettervezet 92. §-ának megfelelő rendelkezést ne a rendelet, hanem a törvény tartalmazza, s egyben a törvény emelje ki a tanácsok szerepét a helyi vízügyi feladatok megoldásában. Eszerint a vízügyi igazgatás feladatait az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a felügyelete alá tartozó vízügyi szervek látják el. Jogszabályban külön meghatározott helyi vízügyi feladatokat a tanácsok — az Országos Vízügyi Főigazgatóság szakfelügyelete alá tartozó illetékes tanácsi szakigazgatási szervek útján — látnák el, továbbá vízgazdálkodási közfeladatokat végeznek a vízügyi igazgatóságok felügyelete alatt működő vízgazdálkodási társulatok. A bizottságok megállapították, hogy az erózió jelentős károkat okoz a népgazdaságnak. Évente 50 millió köbméter termőtalaj pusztul el erózió következtében. A bizottságok úgy vélték, hogy az erózió kártételei elleni további védekezés keretében a szükséges egyéb irányú — mezőgazdasági, erdészeti — munkákat és a vízi munkákat egymással összhangban kell elvégezni. Ezért javaslattal fordulnak a kormányhoz, hogy a végrehajtási rendelet kiadásánál a kormány ezt az elvet vegye figyelembe. Tisztelt Ország gyűlés! Az országgyűlés három bizottsága — jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint ipari és mezőgazdasági bizottságai — együttes javaslatainak előterjesztése után, kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a vízügyről szóló törvényjavaslatot — e módosítási indítványok figyelembevételével — általánosságban és részleteiben fogadja el. Dr. Molnár Frigyes után a vízügyi törvényjavaslat vitájában dr. Törő Imre budapesti, Péti János Tolna megyei, dr. Babies Antal budapesti, Gyi- móthi Dénes Veszprém megyei, Németh Imre Borsod megyei, valamint Csabai Mihály Heves megyei képviselő szólalt fel. Csabai Mihály felszólalása után az elnöklő Pólyák János az országgyűlés csütörtöki ülését bezárta. Az országgyűlés pénteken délelőtt 10 órakor folytatja munkáját. A Pravda a munkásosztály karcáról MOSZKVA (TASZSZ) A Pravda csütörtöki számában vezércikket közöl „A munkásosztály ereje harcban izmosodik” címmel. A vezérellek rámutat a tőkés világban szinte állandósuló sztrájkokra, s ennek alapján megállapítja, hogy nincs és nem is lehet osztálybéke a kapitalizmussal, a monopóliumok minél nagyobb profitra törő uraival. A proletár tömegek egyre szervezettebbé válnak, egyre jobban tudatosodik bennük, hogy nagy küldetésük a mai társadalom átalakítása. A tőkésvilág többé nem számi that nyugodt életre. A burzsoázia nem kerülheti el az osztályharc további éleződését, az újabb komoly politikai megrázkódtatásokat. Ennek az az oka, hogy szakadatlanul gyarapodik a kapitalizmus fő ellenfelének, a munkásosztálynak az ereje az egyes országokban és nem • zetközi méretekben egyaránt, állandóan növekszik a szocialista világrendszer hatalma — írja vezércikkében a Pravda. Amerikai üzletemberek Kossiginnál MOSZKVA. (TASZSZ) Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök csütörtök délelőtt fogadta a Szovjetunióban tartózkodó amerikai üzletemberek 92 tagú küldöttségét. A találkozón részt vett Andrej Gro- mikó, továbbá a Szovjetunió külkereskedelmi minisztériumának több vezető tisztviselője. A Kreml Szverdlov termében Alekszej Koszigin az amerikai üzletemberekhez fordulva megjegyezte, hogy első ízben üdvözölhetnek a Szovjetunióban ilyen nagy létszámú amerikai kereskedelmi küldöttséget. A szovjet miniszterelnök reményét fejezte ki, hogy az amerikai üzletemberek moszkvai találkozásai és megbeszélései során mindent tisztázni tudtak, ami érdekelte őket A szovjet miniszterelnöknek az amerikai üzletemberekkel folytatott beszélgetése elején ott voltak a szovjet újságírók, valamint az Egyesült Államok hírügynökségi és laptudósítói. (MTI) Krilov marsall cikke MOSZKVA (TASZSZ) A szovjet rakétafegyvernem és tüzérség napja alkalmából a Pravda csütörtöki számában cikket írt Krilov marsall, a rakétaegységek főparancsnoka. — Megvalósult Leninnek az a jövendölése — írja többek között —, hogy a tudomány és a technika újabb felfedezései alapján a Szovjetunió védelme olyan erőssé válik, hogy lehetetlen ellene bármiféle támadás. Krilov marsall hangsúlyozza, hogy a stratégiai rendeltetésű szovjet rakétaegységek megteremtése egyszer s mindenkorra véget vetett az óceánon túli imperialisták ama reményeinek, hogy országuk elérhetetlen és sebezhetetlen. „Az Egyesült Államok földrajzi helyzete már nem védené meg az agresszorokat, ha háborút robbantanának ki.” A cikkíró kifejti, hogy a szovjet stratégiai rakéták akciórádiusza gyakorlatilag korlátlan, találati pontosságuk bámulatos, hajtóművük példátlan erejű. Ugyanakkor kezelésük és kjj|pvő berendezésük annyira egyszerű, hogy lehetővé teszi a rakéták gyors, hárcbavetését. — A Szovjetunió sikeresen megoldotta az ellenséges rakéták röptűkben való ártalmatlanná tételét, hatékony módszereket talált minden olyan eszköz megsemmisítésére, amellyel az agresszor — kozmikus Jégrétegekből indíthatna támadást — írja Krilov, majd hangsúlyozza, hogy más szovjet fegyvernemekhez hasonlóan a rakétákat is állandóan tökéletesítik. (MTI) U Thant nyilatkozata a finn rádiónak NEW YORK. (MTI) U Thant, az ENSZ főtitkára nyilatkozott a finn rádió munkatársának. Nyilatkozatában a világszervezet szerepével foglalkozott. Az ENSZ-nek az Egyesült Államok által mesterségesen szított pénzügyi válságáról szólva kijelentette, hogy egyelőre nem lát mindegyik fél számára elfogadható megoldást. A főtitkár egy kérdésre válaszolva felsorolta azokat a tényezőket, amelyek véleménye szerint leginkább veszélyeztetik a világbékét. Ezek között említette „a korlátlan fegyverkezési versenyt, az atomfegyverek elterjedését, továbbá a faji ellentéteket”. U Thant annak a véleményének adott hangot, hogy az ENSZ-nek egy másik válsággal is szembe kell néznie — nevezetesen az ENSZ hasznosságába vetett bizalom válságával. Tizenkét európai ország 140 neves személyisége az HLF ellen BERLIN (MTI) Berlinben több napos tanácskozást tartott 12 európai ország — köztük Magyarország — 140 neves katolikus egyházi és világi személyisége. A tanácskozáson elfogadott „Berlini nyilatkozat” hangsúlyozza, hogy a béke nemcsak nagy, ideális perspektíva, hanem konkrét ?él is; s ma már nem elég pusztán állást foglalni a béke mellett, hanem cselekedni is kell érte. A nyilatkozat határozottan tiltakozik az MLF létrehozása ellen. „Az MLF-re irányuló törekvés nemcsak, hogy az összes békeszerető emberek akaratát nem veszi figyelembe, hanem ellentmond egyházunk magasabb személyisége intéseinek és irány- mutatásainak is... Minden nyu- gatnémetországi fivérünket és nővérünket felhívunk, szegüljön szembe minden erejével ezzel a veszedelemmel.” A tanácskozáson a főveferá- tumot dr. Rudolf. Neuhaus professzor, drezdai fő-zeneigazgató tartotta. A vitában többek között felszólalt dr. Száva János kanonok is.
