Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-20 / 272. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek MAGYAR, SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT 0ACS - KISKUN MEGYEI LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 272. SZÁM Ara 60 fillér 1964. NOV. 20. PÉNTEK rr Összeült az orsza&gyales Csütörtökön délelőtt II órakor megkezdődött az országgyű­lés ülésszaka. Az ülésen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás— paraszt kormány elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülésszakot Vass Istvánná elnök nyitotta meg. Megálla­pította, hogy az országgyűlés tagjai határozatképes számban vannak jelen. Ezután beszámolt arról, hogy a forradalmi munkás—pa­raszt kormány benyújtotta az építésügyről, valamint a vízügy­ről szóló törvényjavaslatokat, amelyeket az országgyűlés illeté­kes állandó bizottságai megtárgyaltak. A törvényjavaslatokat a képviselők között szétosztották. Ugyancsak megkapták az or­szággyűlés tagjai a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az or­szággyűlés legutóbbi ülésszaka óta alkotott törvényerejű rende­letekről szóló jelentését. Az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését jóváhagyólag tudomásul vette. Er. Pesta László, az országgyűlés jegyzője ismertette az interpellációra jelentkezett képviselők névsorát és az inter­pellációk tárgyát, majd Vass Istvánná javaslatára az ország- gyűlés elfogad,ta az ülésszak tárgysorozatát. A napirend a kö­vetkező: 1. Az építésügyről szóló törvényjavaslat; 2. A vízügyről szóló törvényjavaslat, 3. A külügyminiszter beszámolója a Magyar Népköztársa­ság külpolitikájáról, 4. Interpellációk. Ezután napirend szerint megkezdődött az építésügyről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Trautmann Rezső építésügyi miniszter beszéde Trautmann Rezső építésügyi miniszter terjesztette az ország- gyűlés elé az építésügyi tör­vényjavaslatot. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a törvény- javaslat államigazgatásunk épí­tésügyi és népgazdaságunk épí­tőipari ágazata szempontjából egyaránt nagy jelentőségű. Az építésügy körébe tartozó köve­telmények, feladatok egy részét még az 1937-ből származó tör­vény szabályozza. A több mint negyedszázados jogszabály ma már elavult, sok tekintetben nem felel meg a hazánk gazda­sági, társadalmi fejlődése kö­vetkeztében előállt követelmé­nyeknek. sőt, hiányos is, mert az építésügyi igazgatásnak csak egy szűkebb területére terjedt ki. — A mai megnövekedett és sokirányú építési tevékenység — folytatta a miniszter — magá­tól értetődően megköveteli az építésügyi ágazat teljes, egysé­ges értelmezését, ennek kereté­ben a területrendezés és a kü­lönböző építményfajták egysé­ges, összehangolt rendszerének megteremtését. Trautmann Rezső a továb­biakban az építőipar fejlődését jellemezte, adatokkal, tényekkel illusztrálta azt az utat. amelyet építőiparunk az elmúlt három és fél évtizedben megtett, majd így folytatta: — A nyilvánvaló eredmények mellett az építőiparnak sok, lé­nyegében fegyelmezetlenségből, lazaságból fakadó hibája van, s sok külső nehézség is gátolja munkáját. Munkaerőhiánnyal küzd, vontatottan sajátítja el és vezeti be azokat a korszerű ter­melésszervezési módszereket, amelyek a takarékosabb mun­kaerő-felhasználást biztosítják; nem használja ki elég széles körben a nagy termelékenysé­gű szerkezeti és technológiai le­hetőségeket, lassan halad a gé­pesítés útján. Olykor fontos anyagokból elégtelen vagy aka­dozó az ellátás, a szállítási ne­hézségek pedig szinte minden­naposakká váltak. — Mint ismeretes, ezeket a problémákat a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottsága 1964 februári ülésén mélyrehatóan megvizsgálta, s egyúttal meghatározta a felada­tok megoldásához szükséges legfontosabb intézkedéseket és módozatokat. Jelenthetem tisz­telt képviselőtársaimnak, hogy a párthatározat iránymutatásá­nak megfelelően számos intéz­kedés végrehajtása van folya­matban. — Leglényegesebb feladatun­kat az építőipar technikai alap­jainak korszerűsítésében és a jobb munkaszervezéssel elérhető termelékenységnövelésben lát­juk. Az építési feladatok közül — tekintettel nagy tömegére és koncentráltságára — elsősorban a lakásépítés terén kell nagy erőfeszítéseket tennünk a tech­nikai színvonal emeléséért. — Erőfeszítéseket teszünk az ipari és mezőgazdasági építkezé­sek korszerűsítésére is. E téren szintén biztosítani kívánjuk a tömeges gyártás feltételeit. — Felsorolt céljaink megvaló­sítására bővítjük építőiparunk gépparkját, fokozatosan kiépít­jük a vállalatok vertikalitását, megteremtjük a korszerű ter­melésszervezési módszerek al­kalmazásának feltételeit, s min­den lehetséges módszert és esz­közt igénybe veszünk, hogy meg­szilárdítsuk a technológiai és munkafegyelmet, valóra váltsuk az építkezések ütemességét, gyorsítását. — Szeretnék rámutatni, hogy az építésügyről szóló törvényja­vaslat, valamint ennek tervbe vett végrehajtása, a párthatáro­zat célkitűzéseinek sikeres telje­sítését hivatott elősegíteni. Befejezésül Trautmann Rezső a következőket mondta: — Az építésügyről szóló tör­vény elősegíti és alátámasztja valamennyi területrendező, épí­tésvezető, építőipari kivitelező, minden építésügyi dolgozó tö­rekvését, hogy. munkájával mi­nél eredményesebben- szolgál­hassa az ország, a szocializ­must építő társadalom, az egész nép ügyét. A magyar forradal­mi munkás—paraszt kormány nevében kérem a tisztelt or­szággyűlést, hogy a törvényja­vaslatot fogadja el. (Taps.) Ezután az országgyűlés ipari bizottsága nevében Bondor Jó­zsef, a bizottság elnöke emel­kedett szólásra. Bondor József után dr. Harrer Ferenc képviselő az országgyű­lés jogi, igazgatási és igazság­ügyi állandó bizottsága nevében szólalt fel. Ezután az elnöklő Vass Istvánná szünetet rendelt el. Szünet után az országgyű­lés Pólyák János elnökletével folytatta munkáját. Hevér La­jos Heves megyei képviselő volt a következő felszólaló, majd Inotai János Fejér megyei kép­viselő kért szót. Kovács Pál Békés megyei képviselő, majd Reszegi Ferenc a Hajdú megyei képviselőcsoport nevében szólt hozzá. Ezután az elnöklő Pó­lyák János szünetet rendelt el. Ebédszünet után folytatódott a tanácskozás. Elsőnek Gergely Lajos Baranya megyei képviselő emelkedett szólásra, majd Szep­esik Rezső Borsod megyei kép­viselő, Walter Imre Somogy megyei képviselő szólalt fel. A törvényjavaslatot mindhárman elfogadták. A vita végén Traut- mann Rezső építésügyi minisz­A vízügyről szóló törvény- javaslatot Losonczi Pál föld­művelésügyi miniszter terjesz­tette elő, aki többek között a következőket mondotta: — gazdasági életünk fejlő­dése, a lakosság anyagi és kul­turális helyzetének javulása je­lentősen megnövelte és állan­dóan fokozza a vízfogyasztást. Meglevő vízkincsünk és hasz­nosítható vízkészletünk azonban nem növekszik az igények ará­nyában. — Hazánk vízkészlete korlá­tozott, csapadékviszonyaink eléggé szélsőségesek. A folyók- ból és kevés állóvízből szár­mazó vízkészletünk időszaki alakulása nincs összhangban az egyes időpontokban felmerülő igényekkel. — Vízkészletünk korlátozott­sága, az igények növekedése cél­tudatos, tervszerű vízgazdálko­dási munkát követel. — A mezőgazdaságban a víz- gazdálkodás — a belvízrende­zés, az árvízvédelem és az ön­tözés — régi hagyományokra tekint vissza. Szocialista mező- gazdaságunkban a víz kérdése fokozottan és újszerűén vetődik fel: mint a termelés fejleszté­sének nélkülözhetetlen eszköze. — A mezőgazdaságot érintő másik fontos vízgazdálkodási tevékenység a belvízrendezés és árvízvédelem. A mezőgazda­ságnak elsőrendű érdeke, hogy minél több hasznosítható vi­zet tartson vissza a talajban. Erre lehetőséget nyújt a kor­szerűbb gazdálkodás, a gépi ta­lajművelés, a víztárolók felü­letének növelése, emellett azon­ban fontos feladat a káros, fe­lesleges vizek elvezetése is. — Ugrásszerűen nőtt a szó­a Kisz megyei kíiütt­értekezlete ★ Tudósítás a 3. és a 4. oldalon tér válaszolt a felszólalásokra. Az országgyűlés az építésügy­ről szóló törvényjavaslatot a Kovács Pál képviselő által in­dítványozott módosítással egy­hangúlag elfogdta. Ezután szü­net következett, melynek befe­jeztével Losonczi Pál földmű­velésügyi miniszter emelkedett szólásra. cialista ipar vízhasználata is: az utóbbi tíz évben íélmilliárd köbméterről másfél milliárd köbméterre. Az ipari vízhasz­nálat ilyen mértékű növekedé­se új feladatokat jelent az ipa­ri üzemek munkájában, s fo­kozza a vízgazdálkodás ügyei­vel foglalkozó irányító, ellen­őrző szervek munkáját is. — A beterjesztett törvényja­vaslat a vízgazdálkodás állami irányító szervezetét és annak szerepét változatlanul hagyja és a törvény szintjén rögzíti a jelenleg hatályos jogállapotot. A vízügyért felelős állami szer­vek munkája azonban csak ak­kor lehet eredményes, ha a víz­gazdálkodási feladatok sikeres megoldása az egész társadalom ügyévé válik. Ezért — különö­sen a helyi jelentőségű vízgaz­dálkodási feladatok megoldásá­ban — a törvényjavaslat, illet­ve elfogadása esetén, a törvény következetes érvényesítésének alapja: a lakosság, a mezőgaz­dasági és ipari üzemek össze­fogása, az érdekek egyeztetése, a saját erőforrások feltárása. A törvényjavaslat elfogadásá­val lehetővé válik igen sok kü­lönféle jogszabály — köztük az 1885. évi 23. törvény egyes, még hatályban levő rendelkezéseinek — hatálytalanítása és fontossá­gának megfelelően a vízügy törvényerejű szabályozása. A törvényjavaslat a korszerű tudományos elveken, széles kö­rű tapasztalatokon felépülő víz- gazdálkodás gyakorlati megva­lósításához ad jogi keretet, irányt mutató módon támasztja alá a szociálista viszonyok kö­zött a vízgazdálkodás további eredményes fejlődését. — A városokban fokozott fi­gyelmet kell fordítanunk a la­kosság és az ipar vízellátásá­nak egyeztetésére. Elsősorban az ipari üzemek helyi vízkész­letük fokozottabb felhasználásá­val mentesítsék a közműveket, hogy ezzel is javuljon a lakos­ság vízellátása. Természetesen ez utóbbit a vízvezeték- és szennyvízcsatorna-hálózat to­vábbi bővítésével és korszerű­sítésével is elő kell segíteni. — A törvényjavaslatban fon­tos helyet foglal el vízkincsünk minőségének védelme. Sajnos, ennek jelentőségét és elhanya­golásának veszélyét egyes üze­mi vezetők még mindig nem is­merték fel. A törvényjavaslat intézkedé­seinek következetes végrehajtá­sával azonban megállíthatjuk a vízszennyeződés káros folyama­tát, sőt a jelenlegi helyzetet ja­víthatjuk is. Ezután dr. Molnár Frigyes, Bács-Kiskun megyei képviselő, a törvényjavaslat előadója szó­lalt fel. (Folytatás a 3. oldalon.) A* ülés megnyitása előtt Kádár János Biszku Bélával és Gáspár Sándorral beszélget. Losonczy Pál földművelésügyi miniszter beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents