Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-09 / 237. szám
1964. október 9, péntek 3. olflai Szedik a sampinyont Sampinyon gombát termesztenek a kecskeméti Béke Tsz palántanevelő telepének üvegházaiban és hollandi ágyai alatt. Az utóbbiak üvegfelületeit emiatt hasurával fedték le. Már majdnem két hete rendszeresed szedik a gombát, amely a megyeszékhely, sőt a főváros üzleteinek áruválasztékát is növeli. A telepen mintegy száz mázsára számítanak, amiből negyedmillió forint bevételre tesznek szert. Felvételünkön Peregi Teréz és Beke Margit kertésztanulók a hollandi ágyak alatt termesztett sampinyont szedik a ládába. Több mint 50 ezer sertés átvételére számítanak az idén Tanácskozás as állatforgalmi vállalatnál Csütörtökön Kecskeméten a Bács-Kiskun megyed Állatforgalmi Vállalat központjában tartották meg a negyedévenként sorra kerülő termelési tanácskozást, amelyen ez alkalommal részt vett dr. Banke Antal, az Állatforgalmi Tröszt vezérigazgatója, Magony Imre, a megyei tanács vb felvásárlási osztályának vezetője, valamint a vállalat központjának és kirendeltségeinek dolgozói, szám szerint mintegy százhúszan. Bíró Imre, a vállalat igazgatója beszámolójában ismertette az eddigi tervteljesítéssel kapcsolatos adatokat. Tájékoztatójából kitűnt, hogy a sertésfelvásárlási terveket illetően az első hárömnegyedévben jelentős elmaradás mutatkozik. Az előirányzott 74 ezerrel szemben eddig mintegy 10 ezerrel kevesebb sertést vásároltak fel. A megkötött szerződések száma sem éri el a tervezettet. Hasonló a helyzet a vágómarha-felvásárlás tekintetében, ami azzal magyarázható, hogy a gazdaságok nagy részében az állományt tenyésztésben tartják. A negyedik negyedévi felvásárlási időszakban jóval több mint 50 ezer sertés és csaknem hétezer vágómarha átvételét kell lebonyolítani. E feladat zökkenőmentesen csak úgy oldható meg, ha mind a közös gazdaságok, mind a háztáji, illetve az egyéni tenyésztők a kellő súlyhatárt elért állataikat még e hó folyamán átadják a vállalatnak. Az ütemnek ezt a gyorsítását a vágóhídaknak az év utolsó két hónapjában várható túlterhelése indokolja, illetve teszi szükségessé. A jövő évre vonatkozó szerződések kötését már ez év második felében megkezdték. Eddig 28 ezer sertés és nyolcezer vágómarha átadására szerződtek a megye tenyésztői. A hátralevő időszak egyik fontos feladata ezt az arányt a lehetőség szerint tovább növelni. A tanácskozás végén a jelenlevők az állatforgalommal kapcsolatos egyéb tennivalókat beszélték meg. i. T. MUST — MOST Megyeszerte forognak a présgépek, csordul a must. „Nyomtató lónak nem lehet bekötni a száját” — tartja a jó öreg köz- mondás. És tartják a színété- lók is — a csap alá a poharat, ha megszomjaznak. Mert finom ital a must és lesz is belőle az idén elég. A „kóstolók” ellenere megtelnek tehát a kövér hordók. Vagyunk azonban szép számmal olyanok is, akik ritkán, vagy sohasem veszünk részt szüreten. A mustot Viszont nagyon szeretjük. Igaz ugyan, hogy néhányunk számára már csak távoli emlék a csípős zamat, mert éveken keresztül színét sem láttuk a szőlő ízes levének. Most feleleveníthetjük halvány emlékeinket. A Bács-Kiskun megyei Vendéglátóipari Vállalat ugyanis mintegy 55 hektoliter mustot rendelt a Magyar Állami Pincegazdasag alföldi üzeméből. A megye városaiban két-három italboltban mérik majd a nedűt, 10 form- tért literjét. A Pincegazdasag közölt«, hogy a szállítmányokat a hét folyamán útnak indítják. Igazi mustrajongókhoz illő ambícióval megkérdeztük a Bács-Kiskun megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat illete késéit is: hoznak-e forgalomba idén palackozott mustot az élelmiszerboltokban. __ Idén már semmiképpen ka ptuk a választ —, de ha az ipar kidolgoz egy megfelelő tartósító eljárást, akkor szívesen árusítunk mustot is. Vásárlóink bizonyára örömmel fogadnak, ha bővülne a gyümölcslevek választéka. És mit mond az ipar, azaz Végvári István, a Kecskeméti Konzervgyár igazgatója? __A Helvéciái Állami orazdasá g szakembereivel közösen kidolgoztuk a tartósító eljárást. A meglevő berendezéseinkre szűrőket szerelünk fel és a jövő héten próbaképpen mar palackozunk néhány liter mustot. Nagyobb mennyiséget azonban csak a jövő évben gyártunk, hátravan ugyanis meg számos technológiai kérdés megoldása és a palackozott must árának kialakítása. Az igazgató elmondta azt is, hogv néhány külföldi államban — hét lakat alatt őrzött — egyéni szabadalom alapján tartósítanak mustot. Nálunk azonban ez még újdonságszámba megy. örömmel hallgattuk Végvari István tájékoztatóját, hiszen, a szőlő tápláló, vitamindus leve vetekszik a legjobb gyumolcs- levekkel is. örömünkben az üröm az, hogy csak jovo telén élvezhetjük, mert most meg csak kimérve kapható a must. ^ Békés Dezső Rajtuk múlik Kísérletek érző miíkézzel Bakuban Áron Kobrinszkij közlése került a nemrég lezajlott bionikái értekezlet figyelmének középpontjába. A bio- elektromos művégtagok készítésével foglalkozó szovjet tudós adatokat ismertetett az érző műkézről. Az eddig elkészített műkezek az izmokról elektródákkal levett bioáramok segítségével tudták ugyan mozgatni az uj- jakat, de a műkéz viselőjének nézni kellett az ujjakat, mert semmi nem jelezte vissza a mozgás fokát, például a kéz szorításának erősségét. A Szovjetunióban jelenleg 10 rokkant használ olyan új műkezet, amelynek ujjai végén az áramot vezető ujjból vagy vékony drótból nyomásra érzékeny készülék van. Áron Kobrinszkij közölte, hogy a kísérletbe bevont rokkantak három foglalkozás után kifejezetten érezték a műkéz ujjainak végén jelentkező nyomást. Három 1 kilogrammig terjedő erőkifejtésnél jól meg tudtak különböztetni százgrammos megterhelésváltozást. A most kísérleti stádiumban levő szovjet találmány lényege az, hogy a nyomás hatására az érző készülékben létrehozott elektromos frekvencia-változás különleges módszerrel áttehető a még ép érzőidegekre, amelyek megfelelő ingerületet továbbítanak az agyba. Az utóbbi megyei szintű tanácskozásokon jólesően értesültünk arról, hogy a kecskeméti, a kiskunfélegyházi s a kiskunhalasi járásban csökkent a Kevésbé eredményes termelőszövetkezetek száma. Ha a javulás eredőit elemezzük, közöttük ezeket .találjuk: jobb a munkakedv, a hangulat, szervezettebben működik a nagy gazdaságok gépezete, határozottabb a vezetés, hozzáértőbben terveznek s azt igyekeznek is betartani. Nem valami felsőbb beavatkozás, csoda idézte tehát elő a volt gyenge tsz-ek erősödését, hanem az emberek. Vezetők, tagok közös erőfeszítése. Azt mondhatja valaki, (hogy így azért túl leegyszerűsítjük a magyarázatot. Nincs igaza, aki valami bonyolult követhetetlen utat keres a változás indokolására. Olyan régen hangoztatott aranyigazság — minden az embereken, ez esetben tsz-tagokon, vezetőkön múlik — hogy el is felejtjük — néha hosszabb időre. Éppen az igazság egyszerűsége miatt. Ez nem tréfa. Sokszor tapasztaljuk, hogy éppen az egyszerű megoldást a legnehezebb megtalálni. Jöhet egy sok bajjal küzdő termelőszövetkezetbe akár nap nap után járási, megyei vagy országos támogatás, ha a tagok ímmel-ámmal dolgoznak, éppen- csak „felénéznek” a közös gazdaságnak. Bőségszarúból ömölhet az állam pénze olyan he- lyekrej ahol a közgyűlésen elfogadott, az egész közösség által megszavazott termelési tér- vet csak olyan fali dísznek te-1 kintik, mint a báli műsort, de sem a vezetőség, sem a tagság nincs rajta, hogy amit közösen maguk elé tűztek, következetesen végre is hajtsák. Az állandó stagnálásból, mély völgyből kilábolt ' szövetkezetekben éppen az átküszködött esztendők keserves - tapasztalataiból tanultak. Volt akaratuk, erkölcsi erejük, bátorságuk ahhoz, hogy addigi hibáikkal szembenézzenek. Ez pedig abból a belátásból is fakadt, hogy — hibakeresés a felsőbb szerveknél erre, bűnbakok keresése amarra, mégiscsak önmagukban kell a továbblendülés kulcsát megtalálni. Ez Volt a fordulat forrása a gyenge szintről feljebb töreke dett szövetkezetekben. Sajnos azonban, még nem minden erőtlenebb tsz-ben ébredtek erre rá. Nem általában ilyenek a gyenge termelőszövetkezetek, de van egy „fajtájuk”, amely nagy tehertétel nemcsak a többi, gonddal-bajjal becsületesen birkózó szövetkezet, hanem egy-egy járás szempontjából, sőt további szinteken is. Joggal nevezhetjük ál-gyenge termelőszövetkezetnek azokat, melyeknek tagjai, de mint elsősorban felelősök, — a vezetői, szinte „taktikázásból ’ tartják alacsony színvonalon gazdálkodásukat. Töbhé vagy kevésbé tudatosan az a ferde — mondjuk ki nyíltan, nem éppen erkölcsös — nézet vezeti őket, hogy: „Miért erőlködjünk, majd kijár az államtól az idén is az anyagi támogatás ... Hiszen a gyenge tsz-ek megsegítése társadalmi ügy.” Valóban társadalmi ügy a gyengék támogatása. Az egész társadalom kötelességének tekinti, hogy istá- poljuk anyagi, szakmai, erkölcsi „vagyonúnkból” a kezdeti nehézségekkel küzdő, objektív okok — mint munkaerőhiány, rossz talaj, vezetési járatlanság, — miatt rászoruló tsz-eket. Mindannyian előlegezzük a bizalmat, hogy az összefogás eredménye hol hosszabb, hol rövi- debb idő alatt — virágzó közös gazdaság lesz. Várakozásunkban általában nem csalódunk. Ám az említett ál-gyenge tsz-ekben nem sáfárkodnak hűségesen az államtól, tehát mindannyiunktól kapott anyagi segítséggel. Gyengék maradnak az illendőség határán túl is. Gyengék, de főleg a társadalom, a népgazdaság irányába elvárható kötelezettségeikre nézve. Kevés és rossz a termésük éveken át, s abból is alig jut valami a népgazdaságnak. Többségüknél azt is tapasztaljuk, hogy viszont a tagok az igen alacsony munkaegységérték ellenére sem élnek rosz- szul. Miből, ha a tsz olyan rosz- szul gazdálkodik? Változásokat terveznek a felnőttoktatás vizsgarendszerében A művelődésügyi minisztérium illetékes vezetői megtárgyalták a tárca irányítása alatt működő dolgozók iskoláinak jelenlegi beszámoló- és vizsga- rendszerét. Az értekezlet azzal is foglalkozott, hogy a jövőben milyen változások bevezetése szükséges a tanulmányi szíinvo- I nal további emelésére. A tervbevett változások a hallgatók számára bizonyos könnyítéseket jelentenek majd a jelenlegi, nemegyszer problémákat, nehézségeket okozó beszámoló- és vizsgarendszerhez képest. Az új rendszert az 1965—66-os oktatási évtől fokozatosan léptetik életbe a dolgozók iskoláinak különféle típusaiban. (MTI) v Abból, hogy bizonyos fokig a közös rovására gazdálkodnak a háztájin. Semmi szín alatt nem akarjuk leértékelni a háztáji gazdaságok szerepét, csökkenteni szervezeti szabályzat szerinti nagyságukat, lebeszélni annak gondos műveléséről, Kihasználásáról a tsz-gazdákat. De most apelláljunk a józan paraszti észre, ahogy mondani szokták. Helyes állapot-e az egyik tsz-ünkben, hogy a közös tehénállomány éppencsak túl van a nyolcvanon, mikor a háztájikban hatvan családnak 104 tehene van. A kollektív állomány vajon kié, hogy azzal se előre, se hátra nem mozdulnak? Alapszabály állapítja meg, mennyi lehet a háztáji terület nagysága. Egyik legutóbbi megyei tanácskozáson volt szó róla. vannak megyénknek olyan tájai, ahol egy-két járásnyi területen c s a k a gyenge tsz-ek- nél! 1100 holdra rúg az a háztáji terület, melyet szabályzatellenesen használnak. Csoda, ha errefelé az egyik tsz csupán 33 anyakocával szégyenkezik, ugyanott a háztájikon 550-et levetnek? A legeliogultabb szemléletű ember sem tagadhatja, hogy ez azért aránytévesztés. Igen találóan jellemezte valaki az említett ülésen, hogy ilyen termelőszövetkezetekben „a közös gazdaság kiszolgálja a háztájit”. Nagyon igaz. Mert ahol tizenöt hízó és több tehén van odahaza, nem beszélve a kisebb jószágokról, bajosan lenne eltartható csak a háztájin termett takarmányból, vagy csak annyiból, amennyi tisztességes mértékben osztható ki a közösből. És még azt sem mondhatjuk, hogy az állami felvásárlás ilyen arányban javulna ezeken a területeken. Piacozás, üzletelés vonja el a tagok jó részét a közös munkátok Akkor és csak annyit dolgoznak, amikor és amennyit kedvük tartja. Sőt azt is megszabják, mennyiért hajlandók „időt tölteni” a tsz-ben. Ilyen szövetkezetekben aztán csak marad minden a régiben, romlik a föld termőereje, elhanyagoltak a gazdasági épületek — és ha ez gáttalanul így menne tovább, a végén a háztájit sem lehetne miből „kiszolgálni Fontos feladata, — az ilyen tsz-ekben különösen — a párt- szervezeteknek, hogy a tagokkal való rendszeres foglalkozással, a vezetők és egyszerű tagok politikai nevelésével munkálkodjanak a fordulaton. A bajok okainak bátor, következetes feltárásával, szókimondó őszinteséggel ébresszék rá a tagokat az idézett egyszerű, de nem könnyen megvalósítható igazságra: hogy minden iVítuk múlik. Erről a volt gyenge tsz-ek is meggyőzhetik őket.-T ’ ÍEóth István
