Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-17 / 244. szám
2. oldal 1964. október 17, szombat Leonyid Brezsnyev az SZKP KB első titkára Alekszej Koszigin, a Szovjet unió Minisztertanácsának elnöke egyike a legrégibb szovjet államférfiaknak és politikusoknak. Az elmúlt négy év során a kormányfő első helyettesének tisztjét töltötte be. Koszigin a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja. Koszigin életének első 35 éve szorosan összeforrott Lenin- gráddal, ahol apja esztergályos volt. Tizenöt éves korában önkéntesnek jelentkezett a Vörös Hadseregbe. Három évi katonai szolgálat után szövetkezeti iskolába ment, amelyet 1924-ben fejezett be. A felsőfokú képzettséget a , leningrádi textilipari intézetben Koszigin csupán 12 évvel később tudta megszerezni. Három évvel azután, hogy Koszigin az intézet kapuit elhagyta, a 35 éves mérnök már a szovjet kormány tagja lett: a Szovjetunió textilipari népbiztosa. Koszigin akkor már gazdag tapasztalatokra telt szert a gyakorlati munkában. Mintegy 6 esztendeig dolgozott a szibériai fogyasztási szövetkezeti hálózatban. Még mielőtt a főiskolát befejezte volna, egy gyárban mesterként dolgozott. 1935-től 1933-ig nagy utat tett meg: mesterből a tertilgyár igazgatója, majd pedig Leningrád polgármestere lett. Mindössze körülbelül két évig tevékenykedett népbiztosként, azután még magasabb megbízatást kapott: kinevezték a Szovjetunió Népbiztosi Tanácsa elnökének helyettesévé, majd pedig (1953. márciusáig) a szovjet miniszter- tanács elnökhelyettese volt. Ezekben az években csaknem állandóan ő irányította a köny- nyű- és az élelmiszeripar fejlesztését. Kinevezték fő tervező szervek vezetőjévé is. 1560-ban Alekszej Koszigin g Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese lett. Munkásságában fontos szere- repet játszottak a külföldi gazdasági kapcsolatok kérdései. A kremlbeli dolgozószobájában — hosszú, faburkolatú, napfényes irodájában — gyakran fogadta számos ország hivatalos személyiségeit és üzletembereit, kereskedelmi és gazdasági küldöttségeit. Hivatalos látogatást tett sok európai és ázsiai országban. Koszigin különösen népszerű a szovjet ipar dolgozói körében, miután annyi évet szentelt az ipar fejlesztésére. -Jól ismeri az országot, járt a Szovjetunió valamennyi ipari körzetében — a Távol-Kelettől a Balti-tenger mellékéig. Sok üzem és gyár munkásai látták a műhelyekben középtermetű, szikár alakját. Munkatársai következetesen hangsúlyozzák, hogy vezetőjük rendkívül részletesen ismer sok konkrét gazdasági és műszaki problémát, járatos a technológiai folyamatok apró részleteiben is. Ezeket az ismereteit állandóan gazdagítja, amikor üzemeket látogat meg és szakemberekkel beszélget. Koszigin munkatársai kiemelik rendkívüli munkabírását és fáradhatatlanságát. Lehet, hogy a hatvan esztendős Koszigin ezt a munkabírását annak köszönheti, hogy szereti a sportot. Nyáron rendszeresen röplabdázik, télen pedig síel és korcsolyázik. Vasárnaponként több órát is evez, éppúgy, mint sok évvel ezelőtt. Mindehhez hozzá kellene még fűzni azt, hogy Kotzigin ismeri Moszkva csaknem minden színházi újdonságát és figyelemmel követi a mai irodalmat. Idén februárban Alekszej Koszigint kitüntették a Szovjetunió legmagasabb elismerésével, a Szocialista Munka Mő&neinuiirl Tizenhárom év után győzött a Labour, Wilson alakít kormányt Johnson nyilatkozója az atomcsendegyezmény évfordulóján Véget ért de Gaulle latin-amerikai körútja N AGY-B RITANNIÁBAN 13 évi kormányzás után az uralmon levő konzervatív párt alulmaradt a választásokon, és az ország háború utáni történetében harmadízben a munkáspárt, a Labour alakíthat kormányt. Az eredmények alapján, a munkáspárt győzelme nem „földcsuszamlás”. Erre nem is lehetett számítani. A második világháború óta lezajlott választásokon a két nagy párt -mellett a liberálisok minden esetben megszerezték a szavazatok néhány százalékát. így ezért aztán az 1945 óta tartott hat választáson a győztes párt sohasem kapta meg a szavazatok ötven százalékát, a vesztes nagy párt pedig csak egyetlen esetben (1945-ben) csúszott a negyven százalékos arány alá. Eszerint az angol választók tömegei meglehetősen merev, hagyományok szerint szavaztak. Voltaképpen az adott politika árnyalatai döntik el, hogy egy- egy választáson a toryk vagy a labour kerül-e hatalomra. Figyelembe véve az angol választási rendszer sajátosságait — a munkáspárti győzelem okait nem elvi-világnézeti, inkább gyakorlati politikai hatásokban kell keresni. Az angol választótömegek — elsősorban a választást eldöntő ingadozó középosztálybeli rétegek — eléggé világosan felmérték a tényleges helyzetet. Nem vakította el őket az a körülmény, hogy az utóbbi években emelkedett az angol életszínvonal. Felismerték, hogy a toryk 13 esztendős uralma idején az angol ipari termelés mindössze 2,5 százalékkal emelkedett. Anglia az összes nyugateurópai országok között a leglassabban fokozta nemzeti termelését, nemzeti jövedelmét és életszínvonalát. A válaszók felismerték, továbbá, hogy e 13 év alatt a létfenntartási költségek 50 százalékkal, az élelmiszerárak 60 százalékkal nőttek, a font vásárlóereje pedig egyharmadá- val csökkent. A munkáspárt sikeréhez hozzájárultak külpolitikai tényezők is. A párt úgy lépett a tömegek elé, mint az a párt, amely nem akar atomfegyvert adni a nyugatnémet milita- rizmus kezébe. Végeredményben ezek voltak ama főokok, amelyek a tizenhároméves tory- kormányzást követő politikai fáradtságon, a változás természetes vágyán túlmenően „kitermelték” a labour győzelmét. JOHNSON amerikai elnök a moszkvai atomcsendegyezmény aláírásának első évfordulója alkalmából adott csütörtöki nyilatkozatában méltatta az egyezmény jelentőségét, hangoztatva, hogy a moszkvai megállapodás csökkentette a nemzetközi feszültséget, fokozta az Egyesült Államok biztonságát. „A megállapodás ellen csak alig néhányan emelték fel hangjukat, közöttük az, aki most az Egyesült Államok vezetőjének posztjára kíván lépni” — mondotta nyílt célzással Goldwatemek az atomcsendegyezménnyel szemben megnyilvánuló ellenséges magatartására. Johnson szerint a moszkvai megállapodás feltámasztotta azt a reményt, hogy további lépéseket lehet tenni a béke megszilárdításában. Kijelentette, kész elutazni a világ bármelyik részébe, hogy ezeket a reményeket tartós egyezményre váltsák be. DE GAULLE pénteken befejezte csaknem négyhetes latin-amerikai körútját. A látogatásról kiadott közös közleményben a francia és a brazil elnök a két ország együttműködésének fejlesztése mellett foglal állást, és e célból szükségesnek tartja, hogy a két kormány között minden területre kiterjedő tárgyalásokat szervezzenek. A de Gaulle-látogatás brazíliai „eredményeit” hivatalos körökben elég józanul ítélik meg. Leitao da Cunha külügyminiszter az újságírók erre vonatkozó kérdéseire egy mondattal válaszolt: Brazíliának Franciaországgal és más európai államokkal fennálló barátsága nem ingathatja meg a kontinentális szolidaritást, a geopolitikai helyzet az ország szempontjából továbbra is döntő. Jellemző egyébként, hogy egy órával a de Gaulle-lal folytatott tárgyalása után Branco brazíliai államfő fogadta Lincoln Gordon amerikai nagykövetet, és hosszan tanácskozott vele. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN A magyar párt- és kormányküldöttség Varsóban VARSÖ Hegedűs Dániel, az MTI tudósítója jelenti: Péntek' délelőtt 10.20 órakor folytatódtak a magyar és lengyel párt- és kormányküldöttség tanácskozásai Varsóban. Pénteken kora délután befejeződtek magyar párt- és kormányküldöttség hivatalos tárgyalásai. A küldöttség tagjai a péntek délutánt pihenéssel töltötték. Kádár János, Kállai Gyula és Péter János délután négy órakor a magyar nagykövetségen találkoztak a varsói magyar kolónia tagjaival. Kádár János tájékoztatta a varsói kolónia tagjait a bel- és a külpolitikai helyzet időszerű kérdéseiről, majd szívélyes beszélgetést folytatott a VarsóKínai atombomba-robbantás PEKING (MTI, Üj Kína) 1964. október 16-án pekingi idő szerint 15 órakor (magyar idő szerint 8 óra) Kína az ország nyugati körzetében atombomba-robbantást hajtott végre. Elutazott Budapestről dr. Mustafa Khalil Dr. Mustafa Khalil, az EAK miniszterelnök-helyettese elutazása előtt látogatást tett Kisházi Ödönnél, az Elnöki Tanács helyettes elnökénél. A megbeszélés szívélyes baráti légkörben folyt le. Dr. Mustafa Khalil, az EAK miniszterelnök-helyettese és kísérete néhány napos itt-tartóz- kodás után pénteken elutazott hazánkból ban élő diplomatákkal és más hivatalos kiküldöttekkel. ^ Este Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány minisztertanácsának elnöke, a kormányküldöttség Vezetője, valamint a küldöttség tagjai fogadást adtak a varsói Európa Hotel termeiben a vendéglátók tiszteletére. Tito marsall Nicosiában Tito jugoszláv elnök pénteken délelőtt Ciprus fővárosába érkezett. A jugoszláv vendéget Makariosz elnök fogadta a repülőtéren, majd a két államfő gépkocsin a városba hajtatott. A közel 8 kilométeres útvonalon lelkes tömeg gyűlt össze a jugoszláv elnök üdvözlésére. Tito rövid látogatása, amely részben hivatalos, részben udvariassági látogatás, még a pénteki nap folyamán véget ért. Úgy jó, ha vitatkozhatnak Mikor beléptünk a Tisza- kécskei Permetezőgépgyár Vállalat kapuján, három férfit pillantottunk meg az udvar közepén. Nagy beszédben voltak. Egy szőkésbarna, élénk arcjáté- kú fiatalember „vitte a prímet”. Akihez szavait intézte, aktatáskájáról ítélve valami kiküldött lehetett. Keveset szólt, inkább beleegyezően bólogatott. A mozgékony, sötétkék bár- sonyzakós férfiről azt gondoltam, biztosan sportfelelős. Két percen belül kiderült, hogy ő a párttitkár, Oroszi Imre. — Míg végigjövök az udvaron, öten-hatan mindig megállítanak — magyarázkodik, mikor végre leülhetünk egy kis beszélgetésre. — Sokszor nem is tartozik rám, amiért hozzám fordulnak. Egyszerű volna elintézni azzal, hogy egyből megmondom: „Ezzel az illetékes osztályra menjen az elvtárs...” — De sosem szabad sajnálnia egy kis időt a párttitkárnak, ha emoe- reket meghallgathat. — Mióta titkár Oroszi elvtárs’ Legutoljára mintha ... — Tavaly novemberben választottak meg. Ügy jött, mint derült égből a villámcsapás — mondja nekividultan, s még jobb ízűt mosolyog, mikor megkérdezem. — Miért magára esett a vá- .ias&láa? — Nem tudom — feleli, s hogy még nagyobb legyen a csodálkozni valóm, megtoldja. — Artnyira meglepett, hogy arra sem emlékszem, mivel indokolták, mit „'hoztak fel” mellettem. Még az is később jutott eszembe, hogy a bizalmat is elfelejtettem megköszönni... — Azért csak gondolja, miért lett párttitkár? Töpreng egy kicsit, közben vidáman méreget a szemével: „De furcsákat kérdez ...” — gondolhatja. Természetes hangsúllyal jelenti ki. — Talán azért, mert ami járt az embereknek, mindig kiharcoltam. A TMK-ban jól kerestek a munkások ... Vagy azt becsülték bennem az elvtársak, hogy szüntelenül tanulok? Harmadik technikumi osztályba járok. Szolnokon, a gépipariban... — Milyen változásra a legbüszkébb, mióta titkár? — Mikor megválasztottak, egy tagjelöltje volt az alapszervezetnek. Most tizenkettő. Közülük háromnak a jelentkezését éppen ma fogadta el a vezetőség ... Mielőtt folytatnánk, kopogtatnak. Vékony fiatalember nyit be, s az ajtóból kérdezi, elnézésünket kérve. — Tőletek mennyire számíthatok, Imre? / I / Leonyid Brezsnyev, aki mérnöki diplomával rendelkezik, több mint 25 év óta az állam és a párt szolgálatának szenteli magát. 1906-ban született Ka- menszk ukrajnai faluban, amely a szovjet hatalom évei alatt nagy ipari központtá vált, belőle fejlődött ki Dnyeprodzer- zsinszk városa. Munkáscsaládból származott. Tizenöt éves korában kezdett dolgozni. Munkája mellett 1923-ban tanulni kezdett és négy év alatt elvégezte a kurszki mezőgazdasági technikum talajjavító tanszakát. Amikor a Szovjetunióban megkezdődött a népgazdaság iparosítása, sok ezer fiatal kapcsolódott be ebbe a tevékenységbe. A tudásvágy, mindenekelőtt a mérnöki, műszaki ismeretek megszerzésének vágya, sok fiatalt vitt a főiskolákra és egyetemekre. Leonyid Brezsnyev 25 éves korában szülővárosának kohászati főiskolájára iratkozott be és itteni tanulmányait 1935-ben fejezte be. Ugyancsak szülővárosában kezdte meg mérnöki tevékenységét is. 1937 májusában Brezsnyevet, a Dnyeprodzerzsinszki Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának alelnökévé választották. Ekkor kezdődött tevékenysége az állam és a párt szolgálatában. 1938-ban az SZKP dnyep- ropetrovszki területi bizottságának titkára lett. A háború alatt Brezsnyev a hadra kelt seregnél végzett politikai munkát, így például a 4. Ukrán Front politikai hivatalának vezetője volt. 1943-ban vezérőrnagyi, később altábor- nagyi rangot kapott. Az 1946- tól 1950-ig terjedő időszakban különböző felelősségteljes párttisztségekre választották meg Ukrajnában, 1950. júliusában pedig a Moldovai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára lett. Az SZKP XIX. kongresszusán (1952-ben) Brezsnyevet az SZKP Központi Bizottságának tagjává, később pedig a Központi Bizottság plénumán a Központi Bizottság elnökségének póttagjává és a Központi Bizottság titkárává választották. Az SZKP XX. kongresszusán (1956-ban) ismét megválasztották ezekre a tisztségekre. 1954-től Brezsnyev a Kazahsztáni Kommunista Párt vezetője lett. 1957. júniusában az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagjává választották. 1960. májusában Brezsnyev a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke lelt. Sok európai, ázsiai és afrikai országban jószolgálati látogatásokat tett. Az SZKP XXII. kongresszusán (1961-ben) Brezsnyevet a párt központi bizottságának tagjává, a központi bizottság plénumán pedig a központi bizottság elnökségének tagjává választották. 1963 júniusa óta Brezsnyev, a központi bizottság titkára. Az idén az SZKP Központi Bizottságában végzett munkájából fakadó elfoglaltsága miatt Leonyid Brezsnyevet felmentették a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének tisztségétől. ' Az SZKP Központi Bizottságának 1964. október 14-i plénumán Brezsnyevet az SZKP Központi Bizottságának első titkárává választották. Brezsnyev több szovjet és 'külföldi kitüntetés tulajdonosa. 1961-ben a Szocialista Munka Hőse. címmel tüntették ki. Alekszej Koszi gin a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke