Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-15 / 242. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! / M Sorsuk különböző, hősleltük azonos A Sz OC;»AL r: TA M«.*NtK^SPART B-NCS-VlSKlíN M'qvn lAWA SIX. ÉVF. 242. SZ. Ara 60 fillér 1364. OKT. 15, CSÜTÖRTÖK / V. Hazánkba látogat Jumzsagijn Cedenbal A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására a mai napon baráti látogatásra családjával hazánkba érkezik Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. (MTI) 102,5 százalékra teljesítette háromnegyed évi tervét a megye tanácsi ipara A megye tanácsi ipara 102,5 százalékra teljesítette az első kilenc hónapra esedékes tervét. Ez örvendetes eredmény annál js inkább, mert a tanácsi ipar Sok esetben eléggé bonyolult körülmények között termel. Amellett, hogy alacsonyabb a technikai színvonal, mint a minisztériumi iparban, az anyagellátás zökkenői itt sűrűbben előfordulnak. Néhány helyen gyártmányprogram-változás, vagy éppen kitöltetlen kapacitás okozott kiesést év közben a termelésből. Külön szektorokra bontva is tervtúlteljesítés mutatkozik. A könnyűipar 101,5, az élelmiszer- ipar 106,3 százalékot ért el, s a megye tanácsi ipara összegészében 25,6 százalékkal termelt többet, mint a tavalyi év első kilenc hónapjában. Mindenek előtt dicséret illeti a Bács-Kiskun megyei Tőzegkitermelő és Talajerőgazdálkodási Vállalat munkásait és vezetőit. A tavalyi év hasonló időszakához mérten 39,5, az idei tervükhöz viszonyítottan 20,8 százalékkal termeltek többet az előirányzottnál. Ez annál is figyelemre méltóbb, mert a megyei pártbizottság határozata arra hívta fel a vállalat dolgozóit, hogy talajjavítási célokra a mezőgazdaság részére fokozza a tőzegkibányászást. Eredményesen termel a Bács- Kiskun megyei Finommechanikai Vállalat is. amely háromnegyed évi tervét 119,8 százalékra teljesítette. 73,2 százalékkal több értékű árucikket állított elő, mint tavaly ugyaneny- nyi idő alatt, ez év végéig pedig előreláthatóan 7 millió forinttal teljesíti túl éves tervét. A vasipari üzemek közül egyedül a Bács-Kiskun megyei Vastömegcikkipari Vállalat maradt le, s mindössze 77,6 százalékos termelési eredményt ért el. Ez részben a gyártmányprogramváltozással kapcsolatos nehézségeknek tulajdonítható, ám jó munkaszervezéssel a lemaradás év végéig még jelentősen csökkenthető. A Bács-Kiskun megyei Cementipari Vállalat sem dicsekedhet a 93,8 százalékos tervteljesítésével. Ez annál is inkább sajnálatos, mert a vállalat a mezőgazdaság részére olyan fontos árucikkeket készít, mint a telepítésekhez szükséges szőlőtuskók, betontámok. A faipar eredménye 109,2 százalék. Míg azonban a Bács-Kiskun megyei Fatömegcikk- és Fagyapotgyártó Vállalat 127,4 százalékra teljesítette tervét, a Bajai és a Kecskeméti Faipari Vállalat már néhány százalékkal elmaradt attól, hogy eleget tegyen termelési előirányzatának. Nagy hullámzás tapasztalható a vegyesipari vállalatok teljesítményei között. Míg a bajai, du- navecsei és kecskeméti vállalatok 109 százalék feletti eredményeket értek el, a kiskunhalasi és a kalocsai vállalatok 75 százalék körüli tervteljesítéssel lerontották az összeredményt. A két utóbbi üzem az építőipari profil csökkentését nem tudta úgy ellensúlyozni, mint a többiek, s ily módon a vegyesipari vállalatok eredménye összesen 98,4 százalék lett. Ezzel szemben igen jó a megye élelmiszeriparának tervteljesítése, amely a tavalyihoz mérten 8,7 százalékkal magasabb termelési értéket képvisel. Elsősorban a Kalocsai Sütőipari Vállalatot illeti dicséret tervének 110.2 százalékos teljesítéséért. Meg kell említeni még a Bács-Kiskun megyei Szeszipari Vállalatot is, hiszen egy év alatt több mint 40 százalékkal növelte termelését. Néhány üzem kivételével tehát elégedettek lehetünk a megye tanácsi iparának háromnegyed évi eredményével. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a vállalatok vezetődnek és dolgozóinak további erőfeszítéseitől függ az éves tervek nemcsak mennyiségi, hanem minőségi teljesítése is. Amellet, hogy van mit tenni a munkaszervezés, a gyártmányfejlesztés, a műszaki fejlesztés területén, már most gondoljanak a jövő évi termelés jó előkészítésére. N. O. M egtörtént tehát a ragyogó hőstett a világűrben a kormányozható űrhajón. Sokan újra és újra felvetik a kérdést: Kik ezek az emberek, akiknek az a megtiszteltetés jutott osztályrészül, hogy az első emberi kollektívát alkossák a világűrben, milyen sors vezette őket az űrhajóra? Régebben nem sokat tudtak egymásról, csak a közelmúltban ismerték meg egymást közelebbről. Korábban pedig múltak az évek, közben Kialakult a jellemük, döntöttek hivatásukról, tanultak és dolgoztak. Hivatásuk különböző. Vlagyimir Komarov — mérnökpilóta, Konsz- tantyin Féoktyisztov — tudós, Borisz Jegorov orvos, tudományos kutató. A sorsuk tehát különböző. Egyikük apja lakatos, a másiké könyvelő, a harmadiké professzor. És mégis van bennük sok közös vonás. Nem egy, hanem sok-sok szellemi kapcsolat fűzi őket egymáshoz, s egyesíti őket úgy, hogy együttesen az egész jövendő emberiség számára nagy és fontos fogalmat testesítenek meg: a kollektíva fogalmát. Ennek a kollektívának minden tagja eredeti és egyéni személyiség. V lagyimir Komarov jellemzője, a koncentrált akaraterő, amelyet olykor-olykor meleg, kedves mosoly enyhít. Konsztantyin F’eok- tyisztov a fegyelmezett elmé- lyültséget testesíti meg, s ezt még külön hangsúlyozza korai őszülése. Borisz Jegorov maga az ifjúság a frissesség külsejében is, amely mögött azonban kutató elme rejlik; fiatal, de eléggé érett arra, hogy elinduljon tudományos pályáján. Jegorov egész fiatalsága a háború A magyar párt- és kormányküldöttség Krakkóban Szerdán reggel a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség a varsói főpályaudvarról különvonaton Krakkóba indult. Lengyel részről a küldöttséggel utazott Wladislaw Gomulka, a LEMP KB első titkára, Zénón Klisz- ko, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, Marian Naszkow- s ki, külügyminiszter-helyettes, Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete, Edward Bartol, a külügyminisztérium protokollosz- tályánaik vezetője. Krakkóig a szalonkocsi friss virággal telt meg, és végig csengett a „Sto lat!” „Száz évig éljen!” népi üdvözlő dal, mely minden állomásnál a zenekar hangjait túlharsogva köszöntötte a magyar párt- és kormányküldöttség, valamint a két baráti ország vezetőit. A magyar párt- és kormányküldöttség különvonata délután 15 óra 10 perckor érkezett a nemzeti színű, és vörös zászlókkal díszített krakkói főpályaudvarra. A vonatból elsőnek kilépő Kádár elvtársat Lucjan Motyka, a krakkói vajdaság pártbizottságának első titkára, Andrzej Kurz, a krakkói városi pártbizottság első titkára, a vajdaság, és a város vezetői üdvözölték. A pályaudvar előtti téren több ezer főnyi tömeg lelkes éljenzéssel fogadta a magyar és lengyel államférfiakat. A magyar és a lengyel himnusz után Kádár János fogadta a lengyel hegyivadászok alakulatának tisztelgését. Miután a város vezetőivel ellépett a díszalakulat előtt, a felállított díszemelvényen Lucjan Motyka, a krakkói vajdasági pártbizottság első titkára mondott üdvözjó beszédet. utáni életben telt el. Rokona Valentyina Tyereskovának és korát tekintve közel áll a többi űrhajóshoz. Komarov és Féoktyisztov már a kevésbé fiatal nemzedékhez tartozik. Ilyen korú férfiak még nem voltak világűrben. Mind a ketten mint 15 éves fiúk búcsúztak el apjuktól, aki a háborúba indult. Konsztantyin Féoktyisztov maga is megper- zselődött a háború lángjától: többször önkéntesen vállalkozott rá, hogy felderítő szolgálatot végez a front vonala mögött. Amikor ez a vonal elérkezett szülővárosa, Voronyezs falaihoz, egy fasiszta golyó megsebesítette. Csupán ez tette lehetővé azóta megboldogult édesanyja számára, hogy gondjai alá vehesse fiát és magával vigye az evakuációba. Vlagyimir Komarov ugyancsak ismeri a háborút, de arra a kérdésre, hogy melyik nap volt a legboldogabb életében az űrhajózás előtti időszakban, ezt válaszolta: 1945. május 9. A győzelem napja. Mind a ketten — Komarov és Féoktyisztov — a 40-es évek végén döntöttek, hogy milyen pályát válasszanak. Az előbbi 1949-ben végezte a bataji katonai repülőiskolót és pilóta lett, a másik is abban az évben szerzett mérnöki oklevelet a moszkvai műszaki főiskolán. Az egyik továbbképezte magát a vadász- repülésben, majd a katonai légierők akadémiáján bővítette ismereteit. A másik tudományos kutatóintézetben dolgozott. Féoktyisztov 1955-ben védte meg kandidátusi disszertációját, Komarov pedig 1959-ben szerezte me£ mérnökpilóta oklevelét. Abban az időben, amikor a Föld körül már nem egy, hanem több műhold keringett, Jegorov még a moszkvai orvostudományi egyetem negyedéves hallgatója volt. A Voszbod személyzetében a tudomány jelentősen képviselve van. Feok- tyisztov kandidátusi disszertációjának megvédése után is folytatta tudományos kutató munkáját. Jegorov egy tudományos kutatóintézet munkatársa. Disszertációjának témájául az űrhajózásnak az emberi szervezetre gyakorolt hatását választotta. A kommunisták és a párton- kívüliek szovjet egysége nagyon szépen kifejeződik az első űrhajós kollektívában is: Komarov tizenkét éve párttag, Jegorov a Komszomol tagja, Feok- íyisztov pártonkívüli. Valamennyien nősök. Mindhármukat izgatottan várta vissza a Földre a felesége: Valentyina Komarova, Galina Feoktyiszto- va, Eleonóra Jegorova. Nem kisebb türelemmel várták visz- sza fiaikat az apák is: Mihail .’''’■nblevics Komarov és Pjotr Favlovics Féoktyisztov, mindketten nyugdíjasak, valamint Borisz Grigorjevics Jegorov, a kiváló idegsebész-professzor. Szomorú, hogy az űrhajós kollektíva egyetlen tagjának az édesanyja sem érte meg már ezt a nagy napot, amikor fiaik hőstette tette fel a koronát az anyák nevelőmunkájára. E zel mintha be is fejezhetnénk a kollektív életrajzot. Ez azonban egyáltalán nem így van. Csupán az a része fejeződik be ennek a kollektív életrajznak, amelyet egy közömbös kérdőívre adott válaszok elmondhatnak. Az igazi kozmikus biográfia hőseink számára még csak most kezdődött. Ebben volt, van és lesz sok olyan, amit soha nem lehet rögzíteni egy kérdőíven sem. B ár a három űrhajósnak különböző az életútja, mindhármuk életében megállapítható az a határvonal, amikor ráébredtek a lehetőségre, hogy részt vehetnek az űrrepülésben. A világra rákö- szöntött az 1960. esztendő. Ebben az időben Konsztantyin Féoktyisztov megtudta, hogy megalakult a jövendő űrhajósok első csoportja. Elment hozzájuk előadást tartani. Valószínű, hogy ekkor támadt fel benne először az a gondolat, hogy egy tudós is csatlakozhat az űrhajósokhoz. Féoktyisztov hallgatói között, Gagarinnal egy osztályban tanult már Vlagyimir Komarov is. Az akadémián töltött ideje alatt is élt benne a fékezhetetlen vágy, hogy repüljön. Ez az akadémia vezetőit szükségképpen arra a gondolatra vezette, hogy az ilyen ember kiválóan alkalmas lehet űrhajósnak. Boriszt, az orvostanhallgatót, aki akkor még az egyetem elvégzése előtt állt, megkapta a gondolat, hogy jövendő orvostudományi kutatásaihoz nagyon érdekés problémát találhat az űrrepülésben. Éppen ezért, már egyetemi hallgató korában ilyen jellegű laboratóriumi munkákat végzett a tudományos kutatóintézetben és más orvostanhallgatókkal együtt jelen volt, amikor az első szovjet űrhajósok visszatértek a Földre. 1964. májusában mindhárman benne voltak abban a csoportban,' amelyet az első kollektív- űrrepülésre szemeltek ki. Konsztantyin Féoktyisztovnak és Borisz Jegorovnak sokat kellett dolgoznia, hogy elsajátítsa az űrhajózáshoz szükséges alapelemeket, de szívesen dolgoztak volna kétszer, háromszor, tízszer többet is, hogy valóra válthassák álmukat. Eredeti hivatásukat már el sem tudták '.-.'nyelni az űrhajózás nélkül. a lmuk valóra vált. Olyan hőstettet hajtottak végre, amely mindörökre bekerült a nagy tudományos hőstettek történetébe. Kénünk a Voszhod űrhajó utasait ábrázolja leszállás után.
