Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-15 / 242. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! / M Sorsuk különböző, hősleltük azonos A Sz OC;»AL r: TA M«.*NtK^SPART B-NCS-VlSKlíN M'qvn lAWA SIX. ÉVF. 242. SZ. Ara 60 fillér 1364. OKT. 15, CSÜTÖRTÖK / V. Hazánkba látogat Jumzsagijn Cedenbal A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására a mai napon baráti látogatásra családjával hazánk­ba érkezik Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. (MTI) 102,5 százalékra teljesítette háromnegyed évi tervét a megye tanácsi ipara A megye tanácsi ipara 102,5 százalékra teljesítette az első kilenc hónapra esedékes tervét. Ez örvendetes eredmény annál js inkább, mert a tanácsi ipar Sok esetben eléggé bonyolult kö­rülmények között termel. Amel­lett, hogy alacsonyabb a tech­nikai színvonal, mint a minisz­tériumi iparban, az anyagellátás zökkenői itt sűrűbben előfor­dulnak. Néhány helyen gyárt­mányprogram-változás, vagy éppen kitöltetlen kapacitás oko­zott kiesést év közben a ter­melésből. Külön szektorokra bontva is tervtúlteljesítés mutatkozik. A könnyűipar 101,5, az élelmiszer- ipar 106,3 százalékot ért el, s a megye tanácsi ipara összegészében 25,6 százalék­kal termelt többet, mint a tavalyi év első kilenc hó­napjában. Mindenek előtt dicséret illeti a Bács-Kiskun megyei Tőzeg­kitermelő és Talajerőgazdálko­dási Vállalat munkásait és ve­zetőit. A tavalyi év hasonló időszakához mérten 39,5, az idei tervükhöz viszonyítottan 20,8 százalékkal termeltek többet az előirányzottnál. Ez annál is fi­gyelemre méltóbb, mert a me­gyei pártbizottság határozata arra hívta fel a vállalat dolgo­zóit, hogy talajjavítási célokra a mezőgazdaság részére fokozza a tőzegkibányászást. Eredményesen termel a Bács- Kiskun megyei Finommechani­kai Vállalat is. amely három­negyed évi tervét 119,8 száza­lékra teljesítette. 73,2 százalék­kal több értékű árucikket állí­tott elő, mint tavaly ugyaneny- nyi idő alatt, ez év végéig pe­dig előreláthatóan 7 millió fo­rinttal teljesíti túl éves tervét. A vasipari üzemek közül egyedül a Bács-Kiskun me­gyei Vastömegcikkipari Vál­lalat maradt le, s mindössze 77,6 százalékos ter­melési eredményt ért el. Ez részben a gyártmányprogram­változással kapcsolatos nehézsé­geknek tulajdonítható, ám jó munkaszervezéssel a lemaradás év végéig még jelentősen csök­kenthető. A Bács-Kiskun megyei Ce­mentipari Vállalat sem dicse­kedhet a 93,8 százalékos terv­teljesítésével. Ez annál is in­kább sajnálatos, mert a válla­lat a mezőgazdaság részére olyan fontos árucikkeket készít, mint a telepítésekhez szüksé­ges szőlőtuskók, betontámok. A faipar eredménye 109,2 száza­lék. Míg azonban a Bács-Kis­kun megyei Fatömegcikk- és Fagyapotgyártó Vállalat 127,4 százalékra teljesítette tervét, a Bajai és a Kecskeméti Faipari Vállalat már néhány százalék­kal elmaradt attól, hogy eleget tegyen termelési előirányzatá­nak. Nagy hullámzás tapasztalható a vegyesipari vállalatok teljesít­ményei között. Míg a bajai, du- navecsei és kecskeméti vállala­tok 109 százalék feletti ered­ményeket értek el, a kiskunha­lasi és a kalocsai vállalatok 75 százalék körüli tervteljesítéssel lerontották az összeredményt. A két utóbbi üzem az építőipari profil csökkentését nem tudta úgy ellensúlyozni, mint a töb­biek, s ily módon a vegyesipa­ri vállalatok eredménye össze­sen 98,4 százalék lett. Ezzel szemben igen jó a me­gye élelmiszeriparának tervtel­jesítése, amely a tavalyihoz mérten 8,7 százalékkal maga­sabb termelési értéket képvisel. Elsősorban a Kalocsai Sütőipari Vállalatot illeti dicséret tervé­nek 110.2 százalékos teljesíté­séért. Meg kell említeni még a Bács-Kiskun megyei Szeszipari Vállalatot is, hiszen egy év alatt több mint 40 százalékkal növelte terme­lését. Néhány üzem kivételével te­hát elégedettek lehetünk a me­gye tanácsi iparának háromne­gyed évi eredményével. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a vállalatok vezetődnek és dolgo­zóinak további erőfeszítéseitől függ az éves tervek nemcsak mennyiségi, hanem minőségi teljesítése is. Amellet, hogy van mit tenni a munkaszervezés, a gyártmányfejlesztés, a műszaki fejlesztés területén, már most gondoljanak a jövő évi termelés jó előkészítésére. N. O. M egtörtént tehát a ragyogó hőstett a világűrben a kormányozható űrhajón. Sokan újra és újra felvetik a kérdést: Kik ezek az emberek, akiknek az a megtiszteltetés ju­tott osztályrészül, hogy az első emberi kollektívát alkossák a világűrben, milyen sors vezette őket az űrhajóra? Régebben nem sokat tudtak egymásról, csak a közelmúltban ismerték meg egymást köze­lebbről. Korábban pedig múltak az évek, közben Kialakult a jel­lemük, döntöttek hivatásukról, tanultak és dolgoztak. Hivatá­suk különböző. Vlagyimir Ko­marov — mérnökpilóta, Konsz- tantyin Féoktyisztov — tudós, Borisz Jegorov orvos, tudomá­nyos kutató. A sorsuk tehát különböző. Egyikük apja laka­tos, a másiké könyvelő, a har­madiké professzor. És mégis van bennük sok közös vonás. Nem egy, hanem sok-sok szel­lemi kapcsolat fűzi őket egy­máshoz, s egyesíti őket úgy, hogy együttesen az egész jöven­dő emberiség számára nagy és fontos fogalmat testesítenek meg: a kollektíva fogalmát. En­nek a kollektívának minden tagja eredeti és egyéni szemé­lyiség. V lagyimir Komarov jel­lemzője, a koncentrált akaraterő, amelyet oly­kor-olykor meleg, kedves mo­soly enyhít. Konsztantyin F’eok- tyisztov a fegyelmezett elmé- lyültséget testesíti meg, s ezt még külön hangsúlyozza korai őszülése. Borisz Jegorov maga az ifjúság a frissesség külsejé­ben is, amely mögött azonban kutató elme rejlik; fiatal, de eléggé érett arra, hogy elindul­jon tudományos pályáján. Je­gorov egész fiatalsága a háború A magyar párt- és kormányküldöttség Krakkóban Szerdán reggel a Kádár Já­nos vezette magyar párt- és kormányküldöttség a varsói főpályaudvarról különvonaton Krakkóba indult. Lengyel rész­ről a küldöttséggel utazott Wladislaw Gomulka, a LEMP KB első titkára, Zénón Klisz- ko, a LEMP Politikai Bizottsá­gának tagja, Marian Naszkow- s ki, külügyminiszter-helyettes, Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagy­követe, Edward Bartol, a kül­ügyminisztérium protokollosz- tályánaik vezetője. Krakkóig a szalonkocsi friss virággal telt meg, és végig csengett a „Sto lat!” „Száz évig éljen!” népi üdvözlő dal, mely minden állomásnál a zenekar hangjait túlharsogva köszön­tötte a magyar párt- és kor­mányküldöttség, valamint a két baráti ország vezetőit. A magyar párt- és kormány­küldöttség különvonata délután 15 óra 10 perckor érkezett a nemzeti színű, és vörös zász­lókkal díszített krakkói főpá­lyaudvarra. A vonatból első­nek kilépő Kádár elvtársat Lucjan Motyka, a krakkói vaj­daság pártbizottságának első titkára, Andrzej Kurz, a krak­kói városi pártbizottság első titkára, a vajdaság, és a város vezetői üdvözölték. A pályaudvar előtti téren több ezer főnyi tömeg lelkes él­jenzéssel fogadta a magyar és lengyel államférfiakat. A ma­gyar és a lengyel himnusz után Kádár János fogadta a lengyel hegyivadászok alakula­tának tisztelgését. Miután a város vezetőivel ellépett a dísz­alakulat előtt, a felállított dísz­emelvényen Lucjan Motyka, a krakkói vajdasági pártbizottság első titkára mondott üdvözjó beszédet. utáni életben telt el. Rokona Valentyina Tyereskovának és korát tekintve közel áll a többi űrhajóshoz. Komarov és Féoktyisztov már a kevésbé fiatal nemzedékhez tartozik. Ilyen korú férfiak még nem voltak világűrben. Mind a ketten mint 15 éves fiúk bú­csúztak el apjuktól, aki a há­borúba indult. Konsztantyin Féoktyisztov maga is megper- zselődött a háború lángjától: többször önkéntesen vállalko­zott rá, hogy felderítő szolgála­tot végez a front vonala mö­gött. Amikor ez a vonal elérke­zett szülővárosa, Voronyezs fa­laihoz, egy fasiszta golyó meg­sebesítette. Csupán ez tette le­hetővé azóta megboldogult édes­anyja számára, hogy gondjai alá vehesse fiát és magával vi­gye az evakuációba. Vlagyimir Komarov ugyancsak ismeri a háborút, de arra a kérdésre, hogy melyik nap volt a legbol­dogabb életében az űrhajózás előtti időszakban, ezt válaszol­ta: 1945. május 9. A győzelem napja. Mind a ketten — Komarov és Féoktyisztov — a 40-es évek vé­gén döntöttek, hogy milyen pá­lyát válasszanak. Az előbbi 1949-ben végezte a bataji kato­nai repülőiskolót és pilóta lett, a másik is abban az évben szer­zett mérnöki oklevelet a moszk­vai műszaki főiskolán. Az egyik továbbképezte magát a vadász- repülésben, majd a katonai lé­gierők akadémiáján bővítette is­mereteit. A másik tudományos kutatóintézetben dolgozott. Féoktyisztov 1955-ben védte meg kandidátusi disszertációját, Ko­marov pedig 1959-ben szerezte me£ mérnökpilóta oklevelét. Abban az időben, amikor a Föld körül már nem egy, hanem több műhold keringett, Jegorov még a moszkvai orvostudományi egyetem negyedéves hallgatója volt. A Voszbod személyzetében a tudomány jelentősen képviselve van. Feok- tyisztov kandidátusi disszertá­ciójának megvédése után is folytatta tudományos kutató munkáját. Jegorov egy tudo­mányos kutatóintézet munka­társa. Disszertációjának témá­jául az űrhajózásnak az emberi szervezetre gyakorolt hatását választotta. A kommunisták és a párton- kívüliek szovjet egysége nagyon szépen kifejeződik az első űr­hajós kollektívában is: Koma­rov tizenkét éve párttag, Je­gorov a Komszomol tagja, Feok- íyisztov pártonkívüli. Vala­mennyien nősök. Mindhármu­kat izgatottan várta vissza a Földre a felesége: Valentyina Komarova, Galina Feoktyiszto- va, Eleonóra Jegorova. Nem kisebb türelemmel várták visz- sza fiaikat az apák is: Mihail .’''’■nblevics Komarov és Pjotr Favlovics Féoktyisztov, mind­ketten nyugdíjasak, valamint Borisz Grigorjevics Jegorov, a kiváló idegsebész-professzor. Szomorú, hogy az űrhajós kol­lektíva egyetlen tagjának az édesanyja sem érte meg már ezt a nagy napot, amikor fiaik hőstette tette fel a koronát az anyák nevelőmunkájára. E zel mintha be is fejezhet­nénk a kollektív életrajzot. Ez azonban egyáltalán nem így van. Csupán az a része fejező­dik be ennek a kollektív élet­rajznak, amelyet egy közömbös kérdőívre adott válaszok el­mondhatnak. Az igazi kozmi­kus biográfia hőseink számára még csak most kezdődött. Eb­ben volt, van és lesz sok olyan, amit soha nem lehet rögzíteni egy kérdőíven sem. B ár a három űrhajósnak különböző az életútja, mindhármuk életében megállapítható az a határvonal, amikor ráébredtek a lehető­ségre, hogy részt vehetnek az űrrepülésben. A világra rákö- szöntött az 1960. esztendő. Eb­ben az időben Konsztantyin Féoktyisztov megtudta, hogy megalakult a jövendő űrhajó­sok első csoportja. Elment hoz­zájuk előadást tartani. Való­színű, hogy ekkor támadt fel benne először az a gondolat, hogy egy tudós is csatlakozhat az űrhajósokhoz. Féoktyisztov hallgatói között, Gagarinnal egy osztályban tanult már Vla­gyimir Komarov is. Az aka­démián töltött ideje alatt is élt benne a fékezhetetlen vágy, hogy repüljön. Ez az akadé­mia vezetőit szükségképpen arra a gondolatra vezette, hogy az ilyen ember kiválóan alkal­mas lehet űrhajósnak. Boriszt, az orvostanhallgatót, aki akkor még az egyetem elvégzése előtt állt, megkapta a gondolat, hogy jövendő orvostudományi kuta­tásaihoz nagyon érdekés prob­lémát találhat az űrrepülésben. Éppen ezért, már egyetemi hall­gató korában ilyen jellegű la­boratóriumi munkákat végzett a tudományos kutatóintézetben és más orvostanhallgatókkal együtt jelen volt, amikor az első szovjet űrhajósok vissza­tértek a Földre. 1964. májusában mindhárman benne voltak abban a csoport­ban,' amelyet az első kollektív- űrrepülésre szemeltek ki. Konsztantyin Féoktyisztovnak és Borisz Jegorovnak sokat kel­lett dolgoznia, hogy elsajátítsa az űrhajózáshoz szükséges alap­elemeket, de szívesen dolgoztak volna kétszer, háromszor, tíz­szer többet is, hogy valóra válthassák álmukat. Eredeti hi­vatásukat már el sem tudták '.-.'nyelni az űrhajózás nélkül. a lmuk valóra vált. Olyan hőstettet hajtottak végre, amely mindörökre beke­rült a nagy tudományos hős­tettek történetébe. Kénünk a Voszhod űrhajó utasait ábrázolja leszállás után.

Next

/
Thumbnails
Contents