Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-15 / 242. szám

2. oldal 1964. október 15, csütörtök Nagy kSrút — fél sikerrel A brit választási harc mérlege Fordulat a laoszi kérdésben? DE GAULLE latin- amerikai útja, amely ke­reken egy hónapig tar­tott, és amelynek során tíz országot látogatott meg, sem- politikailag sem fizikailag nem volt kis jelentőségű vállalkozás. Az út pontosan beleillett abba a degaulleista politikai stratégiába, mely a francia elnök el­képzeléseit jellemzi. Ennek az alapvető vonása, hogy Franciaországnak olyan politikai pozíciót akar juttatni a nyugati világban, amely egyéb­ként tényleges katonai és gazdasági potenciálja után nem illetné meg. Ez az ellentmondás szab­ja meg közvetlenül de Gaulle taktikáját: Nem támaszkodhat direkt módon hazája katonai—gaz­dasági erejére, fel kell használnia olyan lélek­tani elemeket is, amelyeket a nyugati világ megosztottsága kínál számára. Ezért választotta eddigi legnagyobb diplomáciai körútja színhe­lyéül Latin-Amerikát, ahol az USA-politikát oly nagy kudarcok érték. De Gaulle lényegében há­rom tényezőre számított. Az első: a Latin-Ame­rikában mindenütt fellelhető amerikaellenesség. A másik: a latin rokonság érzelmi szálai, s a harmadik: a meglátogatott országok hatalmi rendszerében nagy szerepet játszó katonai ve­zetők természetes vonzalma a katonaelnök, az egyszemélyi hatalom képviselője iránt. Minde- nik tényezőt végletekig ki is használta de Gaulle, és nem is eredmény nélkül. A legteljesebb tá­mogatást a most választott Erei, Chile elnöke nyújtotta. Melegen helyeselte Latin-Amerika és Franciaország szövetségét. A végeredmény azon­ban azt mutatja, hogy a haszon Franciaország részére elég rövidlejáratú less. Zavarhatja az amerikai politikát, s ideiglenesen keresztezheti Washington köreit. A tényleges hatalmi politika szempontjából azonban aligha hoz majd lénye­ges változást, mert a célok lényegesen nagyob­bak, mint a megvalósításukhoz rendelkezésre álló hatalmi eszközök és gazdasági erőforrások. Hogy csak egyet mondjunk de Gaulle nehezen fogja teljesíteni azt az ígéretét, miszerint min­den gazdasági segítséget nyújtani tud a meglá­togatott országoknak. Erre Franciaországnak vaj­mi kevés alapja van. JELLEGZETES vonás az angliai választási hadjáratnak, hogy talán minden eddiginél na­gyobb szerepet játszanak benne maguk a párt­vezérek. Home miniszterelnök amint a kommen­tárok mondják, eléggé ködös megfogalmazáso­kat alkalmazott és nagyon kevésszer mondotta ki azt, hogy igen, vagy nem, mindenesetre min­den jót és szépet ígér, ha továbbra is a konzer­vatívok, a toryk maradnak az uralmon. Wilson, a munkáspárt vezére határozott és rendkívül konkrét igyekezett lenni. Adatok és számok egész sorát idézte minden beszédében a mun­káspárti politika sikereinek igazolására. Leg­utóbbi sajtóértekezletén az ellenfél helyzetét jellemezve öt nappal a választások előtt így nyi­latkozott: „Ez lesz a toryk utolsó víkendje.” Hiba lenne túlzott fontosságot tulajdonítani a személyeknek — állapítják meg a kommentá­rok. Az azonban bizonyos, hogy az utóbbi idő­ben jelentős mértékben megnövekedett a mun­káspárti ellenzék hitele. A kampány azt mutat­ta, hogy Home nem képes felvenni a versenyt személy szerint Wilsonnal. Maga a konzervatív balszárny is így vélekedik, ha Home nem arat­na teljes sikert: „legfeljebb más igazgatót állí­tanak annak az export—import részvénytársa­ságnak az élére, amelyet Nagy-Britanniának ne­veznek”. Voltaképpen október 15-én arról sza­vaz a szigetország népe, meg akarja-e kísérelni, hogy jobb-e az angolok számára az, mit az „őfelsége” munkáspártja kínál, vagy p»dig ér­demesebb lesz legközelebb ismét a konzervatí­vokat választani. Valamennyi kérdésre órákon belül elhangzik majd a válasz. Egyébként régi igazság, hogy egy pártot sem választási ígéreted, hanem a cselekedetei alapján kell megítélni — Nyugaton. MINT ISMERETES, a laoszi helyzettel kap­csolatban felállított tizennégyhatalmi bizottság, illetve annak tanácskozása hosszabb ideje szü­netel. A legutóbbi párizsi találkozójuk alkalmá­ból sem tudták nézeteiket egyeztetni a Laoszban érvényesülő politikai irányzatok vezetői. Éppen emiatt fogadta nagy örömmel a világközvéle­mény azt a Párizsból keltezett hírt mely Sou- vanna Phouma megérkezéséről ad hírt a fran­cia fővárosba. A laoszi miniszterelnök Kairóból utazott ide, s megérkezése után felkérte Szufa- nuvongot, a Neo Lao Hakszat Párt (Laoszi Ha­zafias Front Pártja) vezetőjét és Boun Oumot, a jobboldali irányzat képviselőjét, térjenek visz- sza Párizsba a laoszi fegyverszünetről és a ti­zennégyhatalmi értekezlet összehívásáról tárgya­ló értekezlet folytatására. A hírt még nem kom­mentálták. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Dorticos kubai e!uök Moszkvába érkezett MOSZKVA. (MTI) Szerdán délután Kairóból jö­vet, Moszkvába érkezett Osval- do Dorticos kubai köztársasági elnök, eleget téve a Legfelső Tanács Elnöksége és a szovjet kormány meghívásának. Dorti­cos — mint ismeretes — Ku­bát képviselte az el nem köte­lezett országok állam-, illetve kormányfőinek kairói értekez­letén. A kubai elnök repülőgépét a határtól a szovjet légierő hét lökhajtásos vadászgépe kísérte Moszkváig. A vnukovói repü­lőtéren Anasztasz Mikojan, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke, Nyikolaj Podgornij, Gennagyij Voronov és más szovjet vezetők várták a ma­gas kubai vendéget. A repülő­tér épületének homlokzatát Castro, Dorticos, Hruscsov és Mikojan hatalmas portréi dí­szítették, alattuk a kubai ven­dégeket üdvözlő spanyol és orosz nyelvű felirat. A repülőgépből kiszálló Dor­ticos elnököt és feleségét, va­lamint kíséretük tagjait elő­ször Anasztasz Mikojan üdvö­zölte. A díszegység parancsno­kának jelentéstétele után fel­hangzott a kubai és a szovjet himnusz, majd 21 díszössztűz dördült el a vendég államfő tiszteletére. Ezután Mikojan lépett a mikrofon elé és üdvözölte a kubai vendégeket. Hangsú­lyozta, hogy a szovjet nép nagyra értékeli ezt a látoga­tást, s különösen örül annak, hogy Dorticos elnök a nagysze­rű szovjet kozmikus teljesít­mény idején érkezett Moszkvá­ba. Qsvaldo Dorticos kubai el­nök, a Kubai Szocialista For­radalmi Egységpárt országos vezetőségének titkára válaszá­ban utalt azokra a kolosszális eredményekre, amelyeket a szovjet nép fáradhatatlan mun­kájával az utolsó három évben elért. Dorticos üdvözölte a kozmosz új szovjet hőseit, beszélt ar­ról, hogy a szovjet nép példá­jának követése nagy eredmé­nyeket ígér Kubában. Az üdvözlő beszédek elhang­zása után Dorticos elnök és kísérete a szovjet vezetők tár­saságában a Kremlbe hajtatott, ahol már ,a délután folyamán megkezdődtek a kubai—szov­jet megbeszélések. Mint a TASZSZ jelenti, Dor­ticos elnök megérkezése után a Lenin-mauzóleumban koszo­rút helyezett el. Később Dorticos látogatást tett Mikojannál, a' Szovjetunió I.egfelső Tanácsa Elnökségének elnökénél és megbeszélést foly­tatott vele. Kádár János, a Magyar Nép- köztársaság miniszterelnöke táv­iratban kérte Charles Roberts Swart-ot, a Dél-afrikai Köztár­saság elnökét, hogy élve törvé­nyes jogával, gyakoroljon ke­gyelmet V. Nini, Z. Kaba és W. Khayinga hazafiak ügyé­ben, akiket azért ítéltek halál­ra, mert ellenezték a kormány fajüldöző politikáját és haladó eszméket vallanak. A távirat hangoztatja, hogy ez a lépés Martin Luther Kinknek ítélték oda az 1964. évi Nobel-békedíjat A norvég parlament szerdai ülésén Martin Luther King lelkésznek, az amerikai négerek egyenjogúságáért folytatott harc egyik vezetőjének ítélte az 1964. évi Nobel-békedíjat. A Nobal-békedí.iat az oslói egyetem épületében december 10-én, ünnepélyes keretek kö­zött nyújtják át Martin Luther Kingnek. Lemondott a venezuelai kormány A venezuelai kormány ked­den benyújtotta lemondását, hogy Leoni államfőnek szabad kezet adjon egy új, szélesebb körű koalíciós kormány megala­kításához. A lemondott kormány a de­mokratikus akció párt tagjaiból állott. Ez a párt a múlt évi de­cemberi választásokon mind.iszr sze a szavazatok harmincegy százalékát nyerte el. megfelelne az Egyesült Nemze­tek Szervezete alapokmányá­ban, az emberi jogok deklará­ciójában lefektetett, a fajok egyenjogúságára vonatkozó el­veknek és találkozna a magyar közvélemény egyetértésével. Hasonló tartalmú táviratot intézett a Dél-afrikai Köztársa­ság elnökéhez a SZOT és a Magyar Szolidaritási Bizottság is. (MTI) Kádár János távirata a Dél-afrikai Köztársaság elnökéhez 1944. október 15. A • háború és a német meg­szállás idején, egy napfényes októberi vasárnap délben egy órakor a budapesti rádió meg­szakította adását: „Rendkívüli közleményt adunk.” Horthy be­szélt: „.. .közöltem a Német Bi­rodalom itteni képviselőivel, hogy eddigi ellenfeleinkkel elő­zetes fegyverszünetet kötünk és velük egyetértésben kívánom a nemzet jövő életének folytonos­ságát és békés céljainak meg­valósítását biztosítani...” Az ablakok mintegy varázs­ütésre kitárultak. A hangszóró­kat felerősítették. Az emberek egymás nyakába borultak örö­mükben. Hát lehetséges ez? Véget érnek a kimondhatatlan szenvedések — béke lesz? Csak a Magyar Front harcosai szorították ökölbe "a kezüket — Mi ez? Mi történt? Hiszen nem erről volt szó! A megállapodás szerint keddre volt előkészítve az általános tömegsztrájk és, ennek kirobbanása után került volna csak a sor a fegyverszünet bejelentésére. Sem a proklamá- cióban, sem ^ kiadott hadpa­rancsban egy szó sincs arról, hogy szembe kell fordulni a né­metekkel. Elképzelhető józan ésszel, hogy az itt állomásozó német fasiszta haderő szó nél­kül eltűri a háborúból való ki­ugrást?! Csak az általános nép­felkelés, a magyar katonaság egyértelmű átállása és a szov­jet csapatok gyors előrenyomu­lásának együttes ereje kénysze­rítheti ki a német megszállás alóli gyors felszabadulást! Vajon megadják-e az ellenál­lás harcosainak az ígért fegy­vert? Csak a fegyvert kapjuk kézbe — és akkor talán nincs minden veszve"! Vagy Horthy újabb árulása mindez? Vajon mi történt a színfalak mögött? Mi is történt valójában? Augusztus 23-át követően, a romániai fordulat után a ma­gyar uralkodó körök is rádöb­bentek, hogy a németek a há­borút elvesztették. Ügy látták: uralmuk fenntartásának egye­düli módja, ha ügyesen manő­verezve megszervezik a „kiug­rást” a háborúból. Ismét fel akarták újítani a Kállai-féle hintapolitikát. A nyíltan né­metbérenc Sztójai-kormány he­lyett kevésbé kompromittált új kormányt hoztak létre, diplomá­ciai úton ismét felajánlották az angolszász hatalmaknak, hogy megszálló csapataik előtt ellen­állás nélkül leteszik a fegyvert. Közben — hogy határozottsá­gukat megmutassák — ultimá­tumszerűén nagy fegyveres erők bevetését kérték a németektől a határok védelmében. (Követ­kezetlenségük bizonyítéka, hogy a kormánylistát előzőleg a né­meteknek mutatták be, akik ra­gaszkodtak hozzá, hogy néhány emberük a kormányban marad­jon.) Az angolok a felajánlkozást visszautasították és megüzenték, hogy a fegyverszüneti kérelem­mel a szovjet csapatok főpa­rancsnokságához, illetve a szov­jet kormányhoz kell fordulniok. A német fasiszták viszont meg­adták a kért csapaterősítést. Így Horthyék tovább folytatták — Hitler utolsó csatlósaként — a reménytelen háborút. Csak ak­kor határozták el a fegyverszü­neti bizottság kiküldését, ami­kor a szovjet hadsereg egységei már átlépték a magyar határt. Bár, a tárgyalásokat Horthy és legbizalmasabb környezete "tit­kolta — a németek mégis tu­domást szereztek róla. Jó előre kidolgozták a „Panzerfaust”- tervet — a nyilashatalom át­vételének tervét. Az eddig hó­bortosnak tartott Szálasit b: :- ták meg, hogy egyesítse a há­rom nyilas, illetve nemzetiszo- calista pártot, szervezzen ro­hamosztagokat a hatalom átvé­telére. Ezzel egy időben Wes- senmayer tudomása nélkül Pest­re küldték a hírhedt Otto Skor- zonyt, hogy adott pillanatban ejtőernyőseivel foglalja el a Vá­rat. Horthy és környezete távolról sem vették komolyan saját dön­tésüket. Kényszerből felvették ugyan a kapcsolatot a Magyar Fronttal, de amikor megtudták, hogy abban kommunisták is részt vesznek, nem voltak haj­landók érdemleges együttműkö­dési tervet kidolgozni. Horthy öntelten azt gondolta: a kato­naság és a nép egyöntetűen mellé áll. Ezért nem fogadta meg azt az alapvető jó tanácsot sem, hogy a németbarát kato­nai vezetőket a kulcspozíciók­ból le kell váltani. Elhangzott hát a nagy prok­lamáció, de mi történt utána? A minisztertanács tagjai meg­lepetéssel tudomásul vették és szétszéledtek. Az 1. és 2. had­seregnek küldött jelmondatot a hosszú szolgálati út ösvényére bocsátották. A harmadik lánc­szemnél, egy nyilas őrnagynál elakadt — és helyébe Vörös Já­nos vezérezredes nevében olyan értelmű utasítást olvastak a rá­dióba, hogy a proklamáció csak előkészítő tárgyalásokról szólt, folytatni kell a harcot a szov­jet csapatok ellen. Közben a németek beindítot­ták a „Panzerfaust”-tervet. El­lenállás nélkül elfoglalták a hi­dakat, a rádiót, felfegyverezték a nyilas csőcseléket, letartóztat­ták a kiugrást támogató kato­nai vezetőket. A Várban pedig tétlenül nézték az eseményeket, illetőleg a németekkel folytat­tak időhúzó tárgyalásokat. Este 9 órakor a hatalom már a nyilasok kezébe ment át, és Szálasi beolvasta a rádióba elő­re elkészített napiparancsát. — Horthy és környezete már csak egyet akart: a bőrét menteni. Az SS-csapatoktól megszállt Várban, a fürdőszobában írta alá a „legfőbb hadúr” a lemon­dást, a proklamáció visszavoná­sát és Szálasi kinevezését. Meg­kezdődött a nyilas rémuralom. Fordulópont, új korszak volt-e e szégyenteljes néhány hónap az ország történetében? Nem. Szerves folytatása, „méltó” be­fejezése mindannak, amit a Horthy-korszak 25 éve véghez vitt. Bebizonyosodott, hogy a gyökeresen népellenes, gyáva és megalázkodó rendszer, szükség­képpen katasztrófába dönti az országot. Az, hogy a gaztettek és árulások sorozatát mégsem a halál követte — a haladó erők, s mindenekelőtt a Szov­jetunió érdeme. Sz. V. Fellőtték a Kozmo^z-48-at MCSZKVA. (TASZSZ) Szerdán a Szovjetunióban fel­bocsátották a soron következő műholdat — a Kozmosz—48-at. A műholdban elhelyezett tudo­mányos készülékek azt a célt szolgálják, hogy a TASZSZ 1962. március 16-i közleményében be­jelentett programnak megfele­lően folytassák a világűr kuta­tását. A műhold pályájának adatai: keringési idő 89,4 perc; a Földtől való legnagyobb tá­volság (apogeum) 295 km; a Földtől való legkisebb tá­volság (perigeum) 203 km; a pályasík és az egyenlítő sík- jának hajlásszöge 65 fok 4 perc. A műhold a tudományos ké­szülékeken kívül rádióadót visz magával, amely 19,996 megaherz frekvencián dolgozik, továbbá rádióberendezést a pályaelemek pontos mérésére. A műszerek és a tudományos készülékek működésének adatait rádiótelemetrikus rendszer to­vábbítja a Földre. A műholdban elhelyezett ké­szülékek normálisan működnek. A számító-koordináló központ feldolgozza a beérkező adatokat.

Next

/
Thumbnails
Contents