Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-02 / 205. szám

2. oldal 1964. szeptember 2, szerda Mire nem adott választ Erhard ? Walter Ulbricht javaslatai Imperialista egységfront Afrika ellen ERHARD nyugatné­met kancellár hétfőn es­te rádióbeszédet mondott a második világháború kirobbanásának 25. évfordulója alkalmából. Be­szédében kénytelen volt tekintetbe venni a né­pek, köztük a német nép forró béketörekvését. De, hogy mit tesz a bonni kormány e törekvés megvalósítása érdekében, Erhard nem ad ■ vá­laszt erre a kérdésre. Beszélt Németország múlt­ja, vagyis a nácizmus — amely a világot az el­múlt háború szakadékéba taszította — „leküz­déséről”. Maga a nyugatnémet valóság cáfolja meg azonban azt a kijelentését, hogy az NSZK- ban nincs „revansizmus”. Éppen e napokban Nyugat-Németország sok városában gyűléseket, találkozókat tartanak az úgynevezett „tájegysé­gek”, és a hitlerista Wermacht. egykori katonái. E találkozók részvevői azt bizonygatják, hogy joguk van a „keleti területekre” annak a mün­cheni egyezménynek az alapján, amely megnyi­totta Hitler számára az agresszió útját. Bonn hivatalos képviselői nemcsak, hogy nem ítélik el ezeket a revansista igényeket, hanem rokon­szenveznek is velük. Erhard beszédében számos rágalmazó kijelentést intézett a békeszerető Né­met Demokratikus Köztársaság címére. WALTER ULBRICHT, az NDK Államtanácsá­nak elnöke kedden a Népi Kamara ülésén mon­dott beszédet a második világháború kitörésé­nek 25. és az első világháború kezdetének 50. évfordulója alkalmából. Felhívással fordult a Hitler-ellenes koalícióban részt vett államok né­péhez, parlamentjéhez és kormányához, töreked­jenek arra, hogy végre sor kerüljön a német békeszerződés megkötésére, s ezzel biztosítva le­gyen a béke Európa szívében. A német béke- szerződést meg kell kötni, hogy szilárd gátat emeljenek egy harmadik világháború kirobban­tásának útjába — mondotta Ulbricht. S ennek érdekében a következő javaslatot tette: A két német állam önkéntes nyilatkozattal kötelezze magát arra, hogy lemond mindenfajta nukleáris fegyverről; forduljon a potsdami szerződést alá­író négy hatalomhoz azzal a felhívással, tekint­sék a két ország földjét atomfegyvermentes te­rületnek és vonják ki a német területen állo­másozó nukleáris fegyvereket; a két Németor­szág jelentős mértékben csökkentse katonai költ­ségvetését és a felszabaduló eszközöket fordítsa szociális célokra; a vitás kérdések rendezésénél mondjanak le az erőszak alkalmazásáról; a NA­TO és a Varsói Szerződés tagállamai kössenek egymással megnemtámadási szerződést. Hangsú­lyozta: Németország háború utáni fejlődésének csak egy útja van, a német békeszerződés meg­kötése, a háború maradványainak felszámolása, a két német állam kon­föderációjának megte­remtésére, amely előké­szíti az utat Németország újraegyesítésére. Ezzel összefüggésben Ulbricht megismételte azokat a javaslatokat, amelyeket Erhard nyugatnémet kancellárhoz intézett leve­lében kifejtett. A LONDONI Economist című hetilap, amely általában tőkés érdekeltségek politikai elképze­léseinek ad teret, két tervet ismertet legutóbbi számában a kongói válság „megoldására”. Az egyik terv szerint az Egyesült Államok „elnök­letével és pénzügyi támogatásával” kell a nyu­gati hatalmaknak Csőmbe rendszerét konszoli­dálnánk. A látszat kedvéért azonban néhány — erre hajlandó — fekete afrikai országot is be kell vonniok a vállalkozásba, mindenekelőtt a partizánok elleni közvetlen katonai akciókba. Ha az afrikai államok — a többség előrelátható vonakodása, sőt tiltakozása esetén — nem len­nének erre kaphatók, akkor európaiakból kell ütőképes idegenlégiót szervezni Csőmbe meg­mentésére — hangzik az Economist másik ja­vaslata. Az elmúlt napok híreiből látható, hogy a londoni lap másik terve tulajdonképpen már megvalósult. Hiszen például Albertville-t már a zsoldosok vezetésével foglalták vissza Csőmbe alakulatai. Köztudottá vált az is, hogy a Dél- afrjkai Köztársaság, valamint Dél-Rhodesia és Kongó között valóságos légihíd épült ki, ame­lyen a két fajvédő államban toborzott zsoldoso­kat szállítják Csőmbe megsegítésére. Az Econo­mist cikkéből az imperialista hatalmak minden eshetőségre felkészült tervszerű és összehangolt eljárására lehet következtetni. Ennek az egysé­ges nyugati vállalkozásnak a méreteiről és jel­legéről két másik londoni lap, a munkáspárt centrumának, illetve balszárnyának véleményét tükröző Tribune és New Statesman azt írja, hogy egy újabb nemzetközi konfliktus elemei halmozódnak fel Kongóban. A munkáspárti fó­rumok szerint az új helyzet legveszélyesebb vo­nása az, hogy a dél-afrikai és a dél-rhodesiai fehér lakosság többsége elérkezettnek látja az időt a fekete afrikai nacionalizmus elleni álta­lános támadásra. Magyarán: katonai szövetséget akarnak összehozni a két említett fasiszta re­zsim, továbbá a portugálok, valamint a saját népét eláruló Csőmbe és esetleg még néhány hozzá hasonló figura részvételével. Az afrikai egységszervezetnek Kongó ügyében a közeljövő­ben összehívott értekezlete nemcsak arra hiva­tott, hogy elszigetelje a kongói békediktátort, hanem arra is, hogy megtegye a szükséges in­tézkedéseiket valamennyi független afrikai or­szág védelmére. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Cabot Lodge „felvilágosító“ turnéjának utolsó állomásán — Londonban LONDON (MTI) Butler brit külügyminiszter kedden délben ebéden látta vendégül Henry Cabot Lod- ge-ot, majd a külügyminiszté­riumban tárgyalt az amerikai elnök különmegbízottjával a vietnami helyzetről. London az utolsó állomása Lodge kéthetes nyugat-európai kőrútjának, amelynek során „megmagya­rázta” az Egyesült Államok NATO-partnereinek az észak- vietnami kikötők ellen intézett amerikai légitámadás „politi­kai hátterét”. A Times megjegyzi: Johnson elnök roppant fontosnak tartja, hogy a Tonkini-öbölben alkal­NEW YORK. (MTI) Az ENSZ közelmúltban ki­adott néprajzi évkönyvének ada­tai szerint a Föld lakosságának lélekszáma 1962 közepén elérte a 3,1 milliárdot. A Föld lakói­nak száma évente 2,1 százalék­kal növekedik. Az adatok tanúsága szerint a Kínai Népköztársaság a földke­rekség legnépesebb országa. La­kóinak száma 670 millió. Utána következik India 449, a Szovjet­unió 221, az Amerikai Egyesült Államok 187, Indonézia 98, Pa­kisztán 97, Japán 95, Brazília 75, Nyugat-Németország 55 és Nagy-Britannla 53 millió lakos­sal. E tíz országban él az em­mazott „megtorlás” indítékai kellő megértésre találjanak európai szövetségeseinél. A te­kintélyes londoni lap nem tit­kolja, hogy Lodge-nak csupán a beidegződött „atlanti szolidari­tás” szokásos szóvirágjait sike­rült összegyűjtenie nyugat­európai felvilágosító turnéja során. — A legtöbb NATO-ország, Franciaország kivételével, nyil­vánosan együttérzéséről bizto­sította ugyan Washingtont, de magánbeszélgetésekben kifejez­ték nyugtalanságokat amiatt, hogy az Egyesült Államok a háború kiterjesztésének gondo­latával foglalkozik. beriség kétharmada. Területüket tekintve a legnagyobb államok: a Szovjetunió, Kanada, a Kínai Népköztársaság, az Egyesült Ál­lamok, Brazília, Ausztrália, In­dia, Argentína, Szudán és Algé­ria. Sorrendben a legnagyobb vá­ros: Tokió 8,6 millió lakossal. A világ második legnagyobb vá­rosa New York, ahol 7,78 mil­lió ember él. Utána sorrendben következik: Sanghaj 6,9, Moszk­va 6,32, Bombay 4,42, Peking 4, Chicago 3,55, Kairó 3,41, Rio de Janeiro 3,22, Tiencsin 3,22, Leningrád 3,18, London 3,17, Sao Paulo 3,16, Osaka 3,15 és Me­xico 3 millió lakossal. Újságíró-delegáció utazott Jugoszláviába Kedden magyar újságíró-de­legáció utazott Jugoszláviába a két újságíró-szövetség közötti egyezmény alapján. A delegá­ció vezetője Várnai Vilmos, a Magyar Rádió ágit. prop. fő­osztályának vezetője. Tagjai: Benkő Károly, a Fejér megyei Hírlap főszerkesztője és Lend- vai Vera, a Népszava munka­társa. (MTI) Polaris-rakéiák a Csendes-óceánon MOSZKVA. (MTI) A japán kormány, figyelmen kívül hagyva a japán nép bé­kevágyát, teljesítette Washing­ton régi óhaját, októberben már amerikai atom-tengeralattjárók jelennek meg japán kikötőkben. Az erre vonatkozó bejelentés­sel egy időben a Csendes-óceá­non megjelentek a Polaris-raké- ták, s éppen az idén ősszel — mint a Pravda tokiói tudósítója írja — kell megalakulnia az úgynevezett 15. tengeralattjáró hajórajnak, amely az Atlanti­óceánon tevékenykedő 14. és 16. hgjórajhoz hasonlóan, hét atom­tengeralattjáróból áll majd. mindegyiken 16 Polaris-rakétá- val. A japán kormány befejezett tények elé állította az ország közvéleményét, de a japán dol­gozók már készülnek arra, hogy erélyes tiltakozó akciókkal el­hárítsák hazájukról ezt az újabb fenyegető veszélyt. 3,1 milliárd ember él a Földön Az ENSZ demográfiai évkönyvének adatai a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe A gyarmati sors évszázadai után, tizenkilenc évvel ezelőtt, 1945. szeptember elsején kiál­totta ki Vietnam népe törté­nelmének első demokratikus államát. A Távol-Kelet egyik legtöbb gyarma'*;, megpróbál­tatást elszenvedett népe in­dult el ezen a napon az új élet felé vezető úton. Vietnam népe — a kom­munisták vezetésével — már a második világháborút meg­előző években szabadsághar­cot vívott a francia gyarma­tosítók ellen, akik egész In- dokínát uralmuk alatt tartot­ták. A szabadságharc fegyve­reit 1940-től a japán hódítók ellen kellett fordítaniok, akik a francia kolonialisták helyé­re akartak lépni. S bár a há­borúban összeomló Franciaor­szág képtelennek bizonyult gyarmati pozíciónak megtar­tására, a japánok soha, egy percre sem tudtak berendez­kedni az országban, mert a vietnami nép, félelmet nem ismerve, minden eszközzel harcolt ellenük. A világháború befejezésé­nek szinte másnapján újból megjelentek a francia gyar­matosítók, hogy Vietnamot, s egész Indökínát visszahajtsák a gyarmati igába. Elkezdődött korunk egyik legkegyetlenebb gyarmati háborúja, amelyet — a világ valamennyi impe- rialistá hatalmának támoga­tásával — a francia imperia­lizmus indított. A független állam megalakulását, s a sza­bad társadalom megteremté­sét jelző vörös lobogókat is­mét a forradalmi hadsereg­nek. s a partizánoknak kel­lett kézbe venniök: Hét és fél évig tartott a küzdelem, míg 1954-ben, Dien Bien Phunál a franciák döntő vereséget szenvedtek, s távozni kény­szerültek Délkelet-Ázsiából. A D;en Bien Phut követő genfi értekezleten az impe­rialista hatalmaknak — bár fogcsikorgatva — de enged- niök kellett; Vietnam északi felében, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságban elkez­dődhetett az újjáépítés, és a szocializmus alapjainak le­rakása. Délen azonban az amerikaiak léptek a franciák örökébe, s életre erőszakolták a nép által soha el nem is­mert, úgynevezett Vietnami Köztársaságot. Katonai hídfő­állássá építették ki ezt az or­szágrészt a térség valamennyi népe és állama, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Laosz és Kambodzsa ellen. Miközben a Vietnami De­mokratikus Köztársaság, az egész szocialista tábor segít­ségével, sikeresen haladt elő­re a szocializmus építésének utján, Dél-Vietnam népe meg­int fegyverfogásra kénysze­rült. Hallatlan áldozatokat követelő küzdelem ez, amely azonban minden amerikai be­avatkozás ellenére a győze­lem felé vezet: megdőlt a Diem-rezsim, megpec '' ’ el te az új diktátor, Khanh Hatal­mát is, s a partizánok ellen­őrzik az ország nagyobbik fe­lét. A féktelen amerikai szol- dateszka néhány héttel ez­előtt már úgy akart kiutat találni reménytelen helyzeté­ből, hogy megtámadta a Viet­nami Demokratikus Köztár­saságot is. A tizenkilenc év alatt nem­csak a demokratikus Vietnam ért el szép sikereket, hanem a világ hatalmi viszonyai is gyökeresen megváltoztak. A szocialista országok határozott kiállása meghátrálásra kény­szerítette az amerikaiakat. Nemzeti ünnepén te'jes szo­lidaritásunkról biztosítjuk Vietnam hős népét, s kíván­juk. hogy példamutató sike­reket érjen el hazája felvi­rágoztatásában, s a harcoló országrész mielőbbi teljes fel­szabadításában. (H. .n Magyar államférfiak üdvöslő távirata HO Fl MINH elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének, a Vietnami Dolgozók Pártja elnökének, PHAM VAN DONG elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének HANOI Kedves Elvtársak! A Vietnami Uemokiatikus Köztársaság megalakításának 19. évfordulója, a vietnami nép e nagy nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, valamint az egész magyar nép es a magunk nevében is köszöntjük önöket és a testvéri vietnami népét. Üdvözöljük vietnami testvéreinkben a harci társakat, akik szilárdan védelmezik hazájuk szabadságát az amerikai imperia­lista agresszióval szemben, s lankadatlanul küzdenek az egész vietnami nép szabadságáért, az 1954. évi genfi egyezmények megvalósít::sáé~t. őszinte Örömmel töltenek el bennünket a szó­dul izmus építésében elért nagyszerű eredményeik. A Magyar Népköztársaság az önök igazi barátja, osztozik gondjaikoan és örömeikben. Nagy mmzeti ünnepükön további sikereket kívánunk önök­nek és a testvéri vietnami népnek országuk építésében, Vietnam egyesítéséért folyó küzdelmükben. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke Péter János külügyminiszter ugyancsak táviratban fejez.<r ki jókívánságait Xuan Thuy-nak, a Vietnami Demokratiku- Köztársaság külügyminiszterének. A KISZ Központi Bizottsága ez évforduló alkalmából táviratban üdvözölte a Vietnami Ifjú­sági Szövetség Központi Bizottságát. Magyar katonai küldöttség érkezett a Német Demokratikus Köztársaságba Borbándi János vezérőrnagy, honvédemi miniszterhelyettes vezetésével hétfőn magyar ka­tonai küldöttség érkezett a Né­met Demokratikus Köztársaság fővárosába. A küldöttség az NDK nemzeti néphadseregének a honvédelemmel kapcsolatos tapasztalatait fogja tanulmá­nyozni. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents