Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-10 / 212. szám
A szürke hegyeken túl — Egy utas jegyzetei — ROSSZ VILÁG jár manapság az útirajzírókra! Mi újat mondhat most atollforgató Olaszországról, Ausztriáról, Angliáról, Csehszlovákiáról — vagy akár a tengeren túli országokról is. Honfitársaink ezrei, tízezrei, sőt százezrei járták meg a külföldet. Felfedezni egy idegen országot, útirajzot adni róla, vajmi nagyképű vállalkozás! Jugoszláviával sem más a helyzet. Mit mondjon az ember a magyar olvasóknak arról az országról, ahol az idei nyáron lépten-nyomon magyar szó ütötte meg a fülét. A déli pályaudvarról induló rijekai gyorsra egyre több vagont kapcsolnak. A belgrádi vonatra hetekkel előtte helyjegyet kell váltani. És hol vannak még az autósok?! Nem minden meghatottság nélkül néztem a meredek dalmát szírieken felfelé kapaszkodó, bátor kis H-betűs Trabantokat; egy-egy sátortáboron végigsétálva számtalanszor ütötte meg a fülemet bizalmas tónusú hazai szóváltás. Ezek után, tessék mesélni Jugoszláviáról! VALAMIT mégis megpróbálok, ami bennem legjobban megmaradt. A rijekai gyors, a belgrádi expressz, a kis Trabantok utasai, a campinglakó magyarok a tudhatói, hogy úgy van-e, ahogy mondom. A Zágráb—spliti éjszakai vonat utasa felriad bóbiskolásáAz én jugoszláviai „Reise- führerem” azonban ugyancsak mostohán bánt el a Mestrovics- múzeummal. „Kicsit feljebb — írja — Mestrovics szobrászművész nyári villája, most galéria, amelyet a mester 1952-ben haanyjának mond — édes szőlővel rakott kosarat vitt á fején. Mestrovics-fejek. Dalmát fejek. Idevalók, a nagy szürke begyek közé, ahonnan egyszer elindult egy pásztorfiú, s a kemény dalmát kövekben messziSplit. Kilátás a Marjan hegyről. zájának adományozott. A galéria és a hozzátartozó kert a spliti nyári szabadtéri játékoknak is hajlékot nyújtanak.” Ez bizony nem sok. FORRÓ nyári délután fett le az autóbusz a Mestrovics-ház előtt. Zöld templomba lép az emNépművészeti cikkek a spliti piacon. ból. A vonat fent mászik a meredek hegyek között, a Velebi- tekben. Hajnalodik. Az éjszakai utas meresztgeti a szemét a derengő tájban. — Ilyen magasan volnánk? Szürkés-fehér hó mindenütt. Hó és hó. VILÁGOSODIK. A hó már nem szürkés-fehér, csak szürke. Sőt, már nem is hó. S az utas ekkor eszmél rá, hogy amit eddig hónak nézett, az kő. Kopasz, ónszínű, kietlen sziklasivatagon tör át a vonat órák óta és még ki tudja meddig. Igen, most már tisztán látni a napfényes reggelben: szívet szorító kopár táj, sehol egy ember, sehol egy kert, egy ház — csak kő és kő. Imitt-amott a szik- lákal egybeolvadó színű birkák bánatosan kutatnak egy kis táplálék után. Milyen valószínűtlen, hihetetlen itt ez az emberekkel zsúfolt vonat. Az utas megnézi az óráját. Tizenöt perc múlva Splitben kell lennie. Nem, ez lehetetlen. Split, oh igen Split, amint hallotta és olvasta, virágzó tengerparti város, pálmákkal és fügefákkal, hetvenezer lakóval és vidám strandokkal, hófehér villákkal és zsibongó gyümölcs- piaccal. Nem, ez, lehetetlen ... A VONAT áttör egy alagúton, a hegyek legyezőként szétnyílnak, és ott lent, a tintakék Adria partján egy délszaki város nyújtózik, pálmákkal és fügefákkal, zsongó sétányaival és tarka strandjaival, autóbuszaival és fehér hajóival. Mint a mesében, ha a vándor el akar jutni tündérországba: Csak át kell kelnie a nagy szürke, kopár hegyeken... A prospektusok, az útikönyvek nem éppen szűkszavúak, ha a portékát dicsérik, bér. Eabérfák, pineák eleven fala vezet a fehér gránitpalota oszlopos homlokzatához. A bejáratnál idős hölgy szundikált. Nem volt ott senki. Ezen az augusztusi vasárnapon mélyen alattunk, a tenger végtelenébe nyúló partjai mentén himbálóztak a gumimatracos nyaraló seregek. A termekben nem volt őr. Minek őrizni a hatalmas márvány, bronz, terméskő isteneket, a több mázsás madonnákat. Ki bírna velük? És ki merne hozzájuk nyúlni? De, kik ezek a csodás szenvedő arcú nyúlt ko- ponyájú, hosszú állá máriák, krisztusok? És miért ilyenek? Honnan ismerem őket, hol találkoztam velük? Nézem és már tudom. Délelőtt, amikor a spliti piacon nézelődtem, ez a madonna árulta a zöld fügét, az a krisztus a faragott dobozokat, és ez a nő — akit a katalóguS Mestrovics PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága ás a megyei tanács lapja. Főszerkeszt 5: ár. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkladő Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház Szerkesztőségi tele# nközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 17a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési db i nőnapra tS forln re vitte a köveket ostromló tenger kristályos tisztaságát. * A HAJÓN sok az álmos ember. A hajó Ulcinjából jön, a vad Crna Gora-i hegyek alján fekvő partvidékről és Rijekába, az egykori Fiúméba tart. Mellettem verbászi család utazik. Papa, mama, kisfiú, kisleány. A mama fekvőszékben olvas, a papa meg a gyerekek sörösládákon ülnek. Lentről jönnek, majdnem az albán határtól és a Bácskába mennek. Az ember végigmutat a parti szürke hegyeken: — Nem olyan régen, ezt a vidéket az elnéptelenedés fenyegette. Innen ment a legtöbb Fremdarbeiter Nyugat-Német- országba. Most mindenki marad, és egyre jönnek vissza a külföldre szakadtak is. Dalmácia gabonája: az idegenforgalom. Elvetették a magját és kikelt. Amit a természet az egyik oldalon elvont ettől a néptől, azt a másik oldalon visszaadta. Novobáczky Sándor Egyre több segítőtárs bevonásával A Bajai Városi Tanács V. B. igazgatási osztálya mellett az államigazgatási állandó bizottság tizennyolc tagján kívül több olyan albizottság tevékenykedik, segít a munkában, amelyek nem tanácstagokból, hanem üzemek által delegált dolgozókból állnak. A családi ünnepek albi- zotságában tizenegy társadalmi aktivista működik. Munkájuk eredményeként állandóan nő vekszik az ünnepélyes házasság- kötések száma, s örvendetes, hogy az előző évihez képest az idén csaknem megkétszereződött a névadó ünnepségek száma Ezek szervezésében, előkészítésében sokat segít a városi és a járási KISZ-bizottság, valamint a nőtanács is. Az üzemek, vállalatok, intézmények képviselőiből álló tizenegy tagú lakásügyi albizottság a félfogadásban is részt vesz. Ezenkívül bekapcsolódig a helyszíni kivizsgálásokba és véleményével, állásfoglalásával segíti a lakásáéi előadót az ügyintézésben. A szabálysértési albizottság kisebb létszámú az előbbi kettőnél, de a segítsége nem csekély értékű. Különösen dicséretes az albizottság elnökének a tevékenysége, aki szinte naponként bejár az osztályra és igen sok tárgyaláson vesz részt. Gyakran a helyszínen győződik meg róla, hogy a szabálysértő milyen anyagi és egyéb körülmények között él. Ily módon az előadónak .— akinek idejéből nem futja minden esetben a helyszíni tájékozódásra — a bírság kiszabásánál ni viszonyait egyaránt figyelembe veheti. Közreműködnek a társadalmi aktivisták a birtokvitás ügyekben, ahol a helyszíni szemlének, körültekintésnek nagy a szerepe. Az albizottság tagjain kívül a körzete lakosságát ismerő tanácstagot is meghallgatja az illetékes előadó. E vélenagy segítséget jelent, hogy az illető személyi és vagyoElkésziilt Kiskunhalas monográfiája A mintegy 350 oldalas munka — amely a helyi népfrontbizottság kezdeményezésére született meg — 12 fejezetben ismerteti majd a város történetét. A monográfiát már nyomdába küldték, s kiadásához mintegy 30 ezer forint támogatást biztosít a városi tanács. Mezőgazdasági könyvkiállitás Kiskunfélegyházán A Mezőgazdasági Kiadó, a Földművelésügyi Minisztérium és a Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatósága irányításával — árusítással egybekötött — mezőgazdasági könyvkiállítást rendeznek Kiskunfélegyházán, november 10— 13-a között. Az előkészületek már megkezdődtek, a kiállítást az Országos Mezőgazdasági Kiállítás magyar anyagából állatják össze. Az érdekesnek ígérkező rendezvényt — amelyre személyesen is érkeznek országosan elismert szakírók — előreláthatóan' a földművelésügyi miniszter helyettese nyitja meg. mények birtokában természetesen nemcsak könnyebb, de megalapozottabb is a döntés. A tartás- és életjáradéki szerződések nyilvántartása és ellenőrzése szintén olyan feladat* melyben rendkívül sokat segíthetnek a társadalmi munkások. A városi Vöröskereszt szervezet például aktivistákat küldött a vb apparátusa segítségére, akik megbízólevéllel ellátva látogatják az olyan eltartottakat, akik szerződést kStöttek gondviselőikkel. A többszöri helyszíni ellenőrzéssel, beszélgetéssel meggyőződhetnek arról, milyen bánásmódban van részük a rászorulóknak, az eltartók hogyan tartják be a szerződésben vállalt kötelezettségeiket. Széles körűek tehát az államigazgatási munka társadalmasításának lehetőségei. k Mi igyekszünk is ezzel élni. Akiket felkérünk segítségnyújtásra. szívesen vállalkoznak rá. S ez a biztosíték arra, hogy fokozatosan, egyre eredményesebben haladjunk a népi önigazgatás felé. Göndör József igazgatási osztályvezető 36 dolog vasakkal bánni-ff Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét - Telefoni u-8* Tizennégy-tizenöt éves fiúk. Lehetnek vagy harmincán, itt a Kecskeméti Szakmunkásképző Intézet egyik tantermében. Egy hét óta járnak iskolába, a munkahellyel már hetekkel előbb megismerkedtek. Legtöbben a Zománcipari Művekben és a Konzervgyárban dolgoznak. Csengetés. Éppen óra vége van. Végignézek a padsorokon. — Nem haragudtok, ha beszélgetünk egy kicsit? Kórusban felelnek: — Nem! Rámutatok egy kefe hajúra: , — Milyen szakmát tanulsz? — Lakatos leszek. Géplakatos. A többiek is mind. — Miért választottátok ezt a szakmát?. — Mert ehhez volt huzalmunk. Ezt egy másik gyerek mondja, Fekete Misi. Pontosan így mondja: huzalmunk. És azt mondja még: Szeretek a vasakkal foglalkozni... — Én a vasat jobban szeretem, mint a fát — szól közbe egy másik fiú. Rámutatok a mögötte ülőre: — És te? Hallgat. Behúzza a fejét a válla közé, szeplős arca elpirul. Nem szól. Látszik rajta, hogy szeretne a föld alá bújni inkább, minthogy beszéljen. Újra kérdezem és végigsimítom a fejet: — Hogy kerültél ide? Hogy történt? Megembereli magát. Halkan ezt mondja: — Édesapám is az. Lakatos. Elvitt egyszer. Elvitt magával, és nekem megtetszett, ahogy nagy kulcsokkal járkált. A többieket kérdezem. Ilyenek a válaszok: — Jól lehet keresni! — Mindenütt gépesítenek, szükség lesz vasasokra. — Én politechnikán tanultam! — Nekem a bátyám is ez... — Jó dolog vasakkal bánni. Égy másik fiú, Föld- házi Miska igy mondja: — Az anyagok tulajdonságát, a gépek szerkezetét szeretném ismerni. Nagyon jó dolog lehet az, ha ismeri az ember a gépeket. Ha tudja kezelni őket. Tar Sanyi egy endé* két meséli el: Egyszer elromlott egy talajjavító gép, s ő végignézte, amíg megjavították. Izgalmas látvány volt. Fodor Jóska így kezdi: — Tavaly nyáron a gépállomáson permeteztem és mindennap bejártam a műhelybe. Nézem ezeket a gyerekeket. Tizennégy- tizenöt évesek. Első éves szakmunkástanulók, géplakatosok lesznek. Most ismerkednek a hidraulikus gépekkel, s itt bent az iskolában tíz-tizenkét fajta könyvvel, amit az első napon kézbe kaptak. Ma még csak ismerkednek velük, de holnap, három év múlva már ők is szakmunkások lesznek, akikre számítani lehet a termelőmunkában. SL M.
