Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-09 / 211. szám
Ki a felelős az elhibázott építkezésért avagy: gimnázium a vita-„dzsungelben“ A „dzsungel“, amelyről írunk, itt húzódik a Duna—Tisza közén, Kunszentmiklóson, a község központjában. Ott, ahol az új épületszámnyal bővített Damjanich János Gimnázium impozáns épülettömbje emelkedik. Több mint hárommillió forintba került az iskola bővítése, korszerűsítése, amire már régóta nagy szükség volt. Amikor hozzáfogtak az építkezéshez, senki nem sejtette, hogy érvek, ellenérvek, vélemények bonyolult szövevénye fonja majd körül a falakat, s e szinte kiismerhetetlen vita- dzsungel” célja a műszaki átadáskor észlelt kivitelezési hibák „megmagyarázása” lesz. De menjünk sorjában. Március 31-én, az épület műszaki átadásakor megállapították, hogy a zsibongóban a tető és a fal beázik, a ferdén behelyezett, rosszul szigetelő ablakokon befolyik az eső. A tantermekben a parketták, a folyosókon az ajtók behelyezése nem megfelelő, ami falrepedéseket idézett elő. A női szabóműhelyben ugyancsak süppedt és púpos a parkett, a rosszul záró ablakokon itt is befolyik a víz, a tornaterem folyosója szintén beázik. Nem kívánom az olvasót a több mint kétszáz (!) pontból álló hibajegyzék felsorolásával terhelni, de meg kell még említeni a fűtőberendezés hiányosságait, aminek „eredményeként” az épület egyik szár* nya lényegében nem fűthető. Törteli Ferenc, az ÉM Bács- Kiskun megyei Építőipari Vállalat, Hajni József, a megyei tanács beruházási irodája képviseletében és Nagy Géza, a gimnázium igazgatója írta alá június 30-án azt a jegyzőkönyvet, amelyben a kivitelező vállalat még a tanév kezdés előtt, augusztus 20-ig megígérte a hibák kijavítását. De csak ígérte. Ehelyett azon folyik a vita: ki, miben, miért felelős a hibákért. A kivitelező szerint a tervezők nem készítették el megfelelően a fűtésberendezés dokumentációját. Az Építésügyi Minisztériumból kapott szakvélemény a kivitelezőknek adott igazat, aminek szépséghibája — a tervezők jogos kifogása szerint — az, hogy helyszíni szemle nélkül született. A fűtésberendezési , tervek észrevételezésére, korrigáltatására hamarabb is lett volna idő, hiszen már két és fél évvel ezelőtt megkapta a dokumentációt az ÉM Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat. Felesleges a vita további részleteinek idézése. Inkább vessünk még egy pillantást a gimnáziumra. A tanév szeptember 1-én itt is megkezdődött. Az elmúlt hetek esőzései miatt beáztak a mennyezetek, a folyosókon állt az esővíz. A fűtés pillanatnyilag nem probléma, mert még nincs itt a tél. Az épület külső részén levő hibák kijavítására van lehetőség, de a belső munkák már nehezítenék, megzavarnák a tanítást. A vitapartnerek a felelősök keresgélése helyett inkább azon gondolkozzanak: hogyan, miként segíthetnének a fenti állapotokon. Szavak helyett most már sürgősen cselekedni kell. Vagy a vitázók szerint még mindig nem jött el ennek az ideje? B. Gy. A kecskeméti „Tangón" Jobbára idős nénikék üldögélnek itt egykedvűen. Előttük, a „terítéken” használt dugók, üvegek, kopott kártyapaklik, rozsdás szegek, csavarok, darabka kályhacső, rózsafüzér, műkonty, kocsikenőcs, befőttes üvegben fólkilónyi fehér bab. Amott kétes tisztaságú fehérnemű-gyűjtemény. Férfiing, alsónadrág, dunnahuzat, női blúz — gumitömlő, viselt lábbeli, bilgeri csizma társaságában. Míg a nónikék legtöbbjének akkor csillan fel a szeme, ha a lim-lom sarok képezte „folyosón” sétálók valamelyike érdeklődő pillantást vet a ka- cat-kiállításra, az élelmesebb, fiatalabb társnőik dob és cintányér nélkül is csinnadrattát csapnak portékájuknak. S hogy akad-e kuncsaft? Mustrálgató sok, vásárló már jóval kevesebb. Hiába, a bizományi áruház — nem is szólva a szezon végi leértékelésekről — egyre erősebb vetélytársnak bizonyul. , De hallgassuk csak az alkut! — ... ha kétszer kimosom, vége... És ez á folt is rajta! Ki sem jön. Ezt mondja maga nyolcvan forintra? Hisz hetvenért mór új inget kapok! — Akkor vegyen újat! Mit turkál itt?! — dörög a sima konytba fésült hajú, telt idomú zsibárus és szerencsére nem érteni, amit még ezután mormol. — Tata, mennyire tartja ezt a létrát? Eladó a robogó. — Kilencvenért adom, kérem ... — így a bácsika. S mivel az érdeklődő nem bizonyult komoly vevőnek, az öreg a létrafokára könyökölve elmélkedik tovább. Ki tudja, merre járnak a gondolatai?... — Tessék, tessék! Itt az izgalmas könyvek! Halló, aranyoskám, jó szerelmesek is vannak,.., — állapítja meg a jöNAPKÖZBEN Nyaralás után ' BIZONYÁRA sokan ismerik azt a képet, amely 1919. nyarán Eudapesten, a Nyugati pályaudvar előtt készült. A Tanácsköztársaság üdülni küldte a vézna, szegényesen öltözött gyerekeket. Ügy állnak ott, mint akik nem hisznek a beteljesülésben. Nem is csoda, hiszen „az utca és a föld” fiai megjárták a legsötétebb nyomort, a József Attila által megénekelt „város peremét”. Innen kerültek ki ezek a gyerekek, akik bő, foltozott ruhákban hunyorognak a fényképen. Akkor csoda volt, ma természetes dolog, hogy a nyár a gyerekeké, a balatoni üdülőhelyeket birtokukba veszik a jókedvű fiúk, lányok, azoknak a gyerekei, akik azon a képen még szótlanul álltak a lencse előtt. Ma már megszokott, hogy ha két szülő találkozik, megkérdik egymástól: Hol üdült a nyáron Gyurika, vagy a kis Jutka. Az idei nyár, ha nem is naptár szerint, de már elmúlt. A gyerekek frissen festett tantermekben, új ruhában ülnek a tanító néni előtt, kerekítik a betűket és tízpercekben elmesélik egymásnak, ki hol töltötte a nyarat. Augusztus 26-án hazaérkeztek az üdülő gyerekek utolsó csoportjai is és ezzel véget ért a Szakszervezetek Országos Tanácsának idei gyermeküdültetése. Ct váltásban hét és tizennégy év közötti korosztályból összesen 20 ezer 315 gyerek — köztük 9 ezer 545 lány és 11 ezer 270 fiú — kapott beutalót a balatoni és egyéb üdülőkbe. A családos nyaralás keretein belül pedig további több mint 10 ezer gyerek töltötte a két hetet szüleivel. Mindezeket össze1oCtáQJtáí CaÉsaM S3 Hol járjunk? — ezt kérdezik a kecskeméti Leninváros lakói ezekben a napokban. A Zománcipari Művek melletti járdát ugyanis, amely eddig az egyetlen gyalogos közlekedésre alkalmas terület volt ezen az útvonalon, hatalmas földkupacokkal szórták be, s ezáltal lehetetlenné vált a közlekedés. A kocsiúton mennek az iskolások, az üzembe siető emberek, s az átrakó állomásról érkező utasok is — a gépjárművek vezetőinek örömére. Szó volt arról, hogy a Halasi útnak ezen a szakaszán — mivel az út átépítésre kerül — a kocsik s autók számára lezárják a közlekedést, ez azonban a mai napig sem következett be. A gyalogút viszont járhatatlan. Vajon ki lesz majd a felelős az esetleg bekövetkező balesetekért? 1 számolva a kis beutaltak száma ezen a nyáron körülbelül 3 ezerrel volt több, mint tavaly, 'országos szinten. Nézzük azonban megyénket. NEM KELL szégyenkeznünk, a számok tükrében vizsgáljuk meg, hogyan telt az itteni gyerekek nyara, hányán üdültek különböző helyeken és az illetékes szervek mennyit költöttek erre forintban. A megyei tanács hozzájárulásával például 516 középiskolás KISZ-fiatal és általános iskolai tanuló töltötte a szünidőt üdülőhelyen, sátortáborban. Ezen túlmenően azonban a Szakszervezeteik Megyei Tanácsa 644 gyerek üdültetéséről gondoskodott. Mindez tehát azt mutatja, hogy nálunk Bács- Kiskun megyében is sokat törődnek a gyerekek egészséges fejlődésével és azzal, hogy az iskolai szünetben megtalálják szórakozásukat, ami elengedhetetlenül szükséges nemcsak a testi, de a szellemi gyarapodás szempontjából is. Igen sokat jelent a múlt évben létrehozott fehértói úttörőtábor, ahol a megyeszékhelyi iskolás gyerekek szervezett üdültetése nagyszerűen megoldható. Ezen a nyáron háromszor kéthetes váltásban összesen 1150 úttörő lakott ebben a jól kiépített táborban. Természetesen arra még nincs lehetőség, hogy minden gyerek minden nyáron elmehessen a Balatonra, a Mátrába, vagy Csillebércre, de a fenti „hivatalos” nyaraláson kívül is számosán voltak szüleikkel az ország valamelyik szép vidékén, töltötték a vakációt a nagymamánál, vagy rokonoknál. S a helyi alkalmi táboroknak se szeri, se száma. TELJES KÉPET adni lehetetlen, de nyilvánvaló, hogy a Tanácsköztársaság idején megtett első lépések után jó úton haladunk. A jelszó ólő valósággá, kézzelfogható ténnyé változott: Legfőbb kincsünk a gyermek. Ezt nemcsak a nyaralásról elmondott számok bizonyítják, hanem az életvidám, a tanulást örömmel újrakezdő, kipihent és csokoládé színűre bámult emberkék is, akik az új könyvekből már csak mint történelmet ismerik meg nagyapjuk, édesapjuk — szüleik sivár gyermekikorát. Gál Sándor PETŐFI NKPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgat« Szerkesztőség: Kecskeméti Városi Tanáesház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19) 25-18. Kiadóhivatalt Kecskeméti Szabadság tér 17a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyt postahivataloknál é» kézbesítőknél. Előfizetési díl 1 nőnapra 13 form Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefoni 11-88 lode*: a acs. „Húst, most!“ Harsány címbetűk hirdették az elmúlt években az italból- tok ablakában: „Must, Most!’* — azaz, akinek kedve van rá, most pótolja egész évi elmara- dását, s fogyasszon mustot, tetszés szerinti mennyiségben. Nem tudom, volt-e eredménye ezeknek a felhívásoknak, de gyanítom, hogy talán nem elegendő, mert az idén még sehol sem láttam kitéve ezt a feU írást. Igaz, drága és elég savanyú is az idei szőlő — leg- alábbbis, amit a piacon és a boltokban kaphat az ember — s az igazi szüreti szezon még nem jött el. Éppen ezért talán még idejében szólunk az illetékes vendéglátó „egységek” vezetőinek: Ne feledkezzenek meg az idei évben sem a mustkedvelők szerény, de igen elszánt táboráról. Külföldön, például Moszkvában, lényegesen könnyebb a helyzete a saját szőlővel rendelkező egyéneknek, hiszen palackozva egész éven át fogyaszthatják ezt a nagy cukortartalmú és egészséges italt. De így van ez Franciaországban is, mint hallom. Nálunk — sajnos — csak szesszé érlelt állapotban tudják elképzelni a szőlő levét... S aztán majd folytatjuk a propagandát az alkoholizmus ellen. Nem lenne jobb már most elkezdeni. Ilyenformán: „Must, most!” (T—I.) vő-menőket az ócska ponyvák* szirupos történetek, s köztük indexes könyvek „bizományosa”. S ha valaki történetesen olyat keres, ami éppen hiányzik a gyűjteményből? Sebaj! A vállalkozó kedvű zsibpiaci árus beszerzi, ütvén forintért, százért, kettőszázért... Aszerint, milyen ritkaságról van szó. . . De ni csak! Milyen új színfolt a zsibajon? Osztrák rendszámú robogó. Akad is nézője jócskán. S vajon vevő rá? Nem győztük kivárni. Feltűnően sok itt- az eladó kerékpár. Valóságos börze. De honnan verbuválódott össze ennyi erőteljes fiatalember egy pénteki munkanap délelőttjén? Valameny- nyi délutáni, vagy éjjeli műszakos talán? — Kétes hely az a kecskeméti zsibpiac — jegyezte meg élményeink hallatán egy rendőr ismerősünk. — Nem egy kerékpártolvajt csíptünk már ott nyakon... Perny—Pásztor r „Szirupos”, könyvek...
