Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

Az újítók pavilonjában önkéntelenül kínálkozik a hasonlat: mintha egy roppant méretű szövetkezeti gazdaságban járna az ember, ahol min­den a legpéldásabb, minden a maga helyén és mindenből a legnagyszerűbb található ... Öröm a mezőgazdasági kiállítás tágas útjain együtt járni a látnivalókkal betelni alig tudó tízezrekkel, és közben arra gondolni: évről évre mindig több lesz azoknak a nagyüzemi gazdaságoknak a száma, amelyeknek már a hétköznapjai is azt nyújtják majd, amit szépből, jóból, rendkívüliből most még csak erre a pár ünnepi hétre sűrített egybe ez a nagy­méretű seregszemle. És nem csupán mi lelkesedünk. Angol, német, francia szavak fejezik ki lépten-nyomon a mi érzéseinket. A kiállí­tási csarnokokban, az egymást követő bemutatókan gyakori az elismerő, csodálkozó, sőt — mondjuk meg minden öntelt­ség nélkül — irigy felszisszenés: — Marvellous ... Magnifique ... Sehr gut... Ennek a színpompás, tanulságos seregszemlének néhány mozzanatáról, a látnivalók csekély töredékéről, s főként me­gyénk egy-két gazdaságának, ipari vállalatunk szerepléséről számolunk be az alábbiakban. /.ép számban találkozhatunk negyén k képviselőivel. Elsősor- an a Helvéciái Állami Gazda­ság „jeleskedik” e tekintetben. Mindjárt a bejáratnál jókedvre hangolja a látogatókat az im­már országszerte ismert herendi szökőkút puszta látása is: jó­fajta megyénkbeli bor és pálin­ka csobog belőle... De ez csak kuriózum, érde­kes szír.folt. A helvéciaiak ál­tal szerkesztett vagon kirakó gép viszont már jelentős népgazda­sági hasznot bajtó újítás. Segít­ségével egy vagon ömlesztett áru be- és kirakodási kötsége az eddigi 60-ról 17 forintra csök­ken. A pavilon másik folyosóján a már több bemutatón szerepelt pneumatikus metszőolló — á hidas permetező eszközhordó munkagépe — tekinthető meg. Ennek alkalmazásával is jelen­tékeny fizikai erő takarítható meg, a metszés munkájának a termelékenysége pedig megkét­szereződik. És ott látjuk a Kunfehértói Állami Gazdaságban létesített 40 ezer mázsa szőlő feldolgo­zására alkalmas üzem makett­jét is. Ötletes fényjelzés mu­tatja a modellen a feldolgozás menetét, az egymást követő munkafolyamatokat. Néhány tágranyílt szemű kisfiúnak pompás játék ez. A felnőttek azonban a magyarázó szöveget olvassák érdeklődve, amelyből kitűnik, hogy a hagyományos feldolgozási módhoz képest az új üzemben a felénél is keve­sebb munkáskézre van szükség, s az ily módon elérhető meg­takarítás közel jár az évi egy­millió forinthoz. A kiállításnak az újításokkal, találmányokkal foglalkozó része nem nagy. De amint az elmon­dottakból is megállapítható: ami a részvétel arányát illeti, ne­künk, Bács-Kiskun megyeiek­nek, minden okunk meglehet az elégedettségre. A nagydíjas MERI^ÓI A Szalkszentmártoni Juhutód- ellenőrző Állomás — kostelep — juhai a legutóbbi kiállítá­son még versenyen kívül vet­tek részt. Ennek ellenére arany oklevéllel tértek vissza a kis­kunsági puszták legelőire. Most pedig — ahogy várható volt — az állomás jóhímevét nagy­mértékben öregbíti a 65. kiál­lításon való szereplésük. A felvételünkön látható sztáv- ropoli merinói — Szovjetunió­ból importált fajta — a juhá­szati pavilonnak közvetlen a be­járat melletti kutricájában ta­lálható. Fölötte tábla, amelyen messzire látható a felírás: Nagy­díj. Kisiparunk képviselői Az OKISZ-pavilonban —, amelyben kisipari termelőszö- vetkezeternk mutatják be ter­mékeiket — és az azt környező szabadtéri bemutatón is lépten- nyomon a szemünkbe ötlik az árucikkeken, gépeken elhelye­zett táblákról a megyénkben kiállítók neve. Érdeklődő kérdésünkre a pa­vilon vezetője így tájékoztat bennünket: — Bács-Kiskun megye? Elso­rolni is alig győzném, mennyi termékkel és hány kiállító cé­gük szerepel itt! Néhányat azért „mutatóban” megemlít. A babért a Bajai Vas- és Fémipari Ktsz viszi el. Tucat­nyinál is több gyártmánya kö­zül nagy érdeklődésre tart szá­mot a szalagfűrész, a faipari előtoló- és gyalúgép, valamint a praktikus kézi meghajtású zöldborsófejtő gép. A Kiskunhalasi Fa- és Építő­ipari Ktsz két-, illetve négysze­mélyes lakókocsijának elsősor­ban az igen korszerű és kényel­mes berendezését dicsérik a lá­togatók és a szakértők. A Dunapataji Vegyes és Épí­tő Ktsz burgonyaültető munka­gépét állította ki. Sorolhatnék tovább is, hiszen megyénket nem csupán az em­lített ktsz-ek, és ezek termékei­ből sem egyedül a felsorolt cik­kek képviselik. Egy bizonyos: akik velünk együtt már látták, nagy érdek­lődéssel járták végig a kisipar testeié. A szarvasmarhatenyésztés pa­vilonjában sok csodálója akad az élőhöz a megtévesztésig ha­sonló kitömött tehénnek, amely­nek „szervezetében” és a tő- gyére kapcsolt fejőgép tartályá­ban állandóan cirkulál a tej. A korábbi kiállításon látott im­pozáns üvegtehénhez képest ez újabb lépés a természetesség illúziójának minél tökéletesebb keltéséhez. No, azért az élő példányok­nak sincs mit szégyenkezniük! Köztük a megyénkbeliefcnek sem. Igaz, a mostani kiállítá­son nem szerepel a kalocsai lsakra Termelőszövetkezet eu­rópai hírű rekordere, a „csa­ládi örömök” miatt odahaza maradt Nusi, de a szövetkezeti és állami gazdaságok legki­válóbb tenyészegyedeit itt ta­láljuk. Mégpedig olyan szép számmal, hogy szinte zavarban vagyunk: melyiküket mutassuk be. Végül is a tataházi Petőfi Tsz Citrom nevű kétéves üsző­jére esik választásunk, A fiatal jószág „mamájának” 300 na­pos tejhozama 7300 liter, amely­nek zsírtartalma meghaladja a oégY azázatekét, Nusi helyett Citrom Tegnap riportban számoltunk be a ja'kabszállási gazdák részvételéről a kiállításon. Most már kép is „dokumentálja” amint a községi tanács vezetői: Galló István vb-elmök, Nagy Béla elnökhelyettes és Pólyák Mihály, valamint Wolford Mi­hály tszcs-elnökök érdeklődve veszik szemügyre a gépbemu­tató egyik szereplőjét, a Rapidtox II. permetező-porozó gépet. Qjüizke lefut ■— a „QiiLizke” A kiállítás külön örömet je­lent a lovas- és ügetőversenyek kedvelőinek. A nemes állatok látványa azonban nemcsak gyö­nyörködtető, de hasznos is, mi­vel lépten-nyomon ébrentartja azt a gondolatot, hogy a ló je­lenleg, a mezőgazdasági „gép- korszakban” sem szorulhat még csak a versenypályákra, hanem helye van a termelő munkában is. Megmutatkozott ez a szem­lélet a díjak elosztásában is. Megyénk egyetlen — lóval sze­replő — közös gazdaságának, a jánoshalmi Jókai Tsz-netk a Büszke nevű noniusza is arany­érmet kapott. A Büszke gondozójával, Mis- kolczi Vincével sikerült néhány percre beszédbe elegyednünk. Mindkét kezében vödörrel, ép­pen itatni indult. — Korábban szerepeltek-e már kiállításon? — Még nem, válaszolja sze­rényen mosolyogva. — Most is sokáig tanakodtunk, érdemes-e jelentkeznünk, s éppen lóval, amiből amúgy is elég erős a me­zőny. De nem bántuk meg, mert a jelentkezésünket elfogadták, sőt, mint látta, díjat is nyer­tünk. — Örül a díjnak? — Természetesen. A Büszke szép ló és jó munkabíró. Elmondja, hogy a most ötö­dik évét taposó állatot szüle­tésétől kezdve ő gondozza. Ak­kor még a sajátja volt. Köz­ben megalakult a tsz, belépett ő is, és vitte magával a pom­pás csikót. Nyilvánvalóan to­vábbra is ő maradt a gondozó­ja, s éppen úgy ápolta, mintha a sajátja lett volna. Vagy ta­lán még jobban, mivel erre a közösben inkább megvan a le­hetősége. Miskolczi Vince egyéb­ként gyermekkora óta rajong a lovakért, de csak most jutott el addig, hogy országos elisme­rést kapjon az általa gondozott állat. A Büszke pedig — mint fel­vételünkön is látható — szeré­nyen áll a jászol mellett, a fal felé fordulva. Pedig egy kicsit — ő is büszke lehet. „Motorobot“ és társai Az igazi „sztárok” mégiscsak — a gépek. Talán a leginkább ebben teljesedik ki a mostani kiállítás jelentősége. Nincsenek ugyan megkülönböztető piedesz- tálra emelt konstrukciók — mint volt legutóbb a D—4K traktor —, de annál inkább le­nyűgöző a gépek sokfélesége, ami már-már szédítő látvány­ként hat. ka elvégzésére alkalmas a gyü­mölcsösökben, erdőkben, fais­kolákban. A hatlóerős kis gép súlya csupán 350 kiló. A többi közül az SZ—E szólőművelő eke egyaránt alkalmas a tőkék fedésére és nyitására, valamint a sorközök gyomtalanítására. A magyar gyártmányú öntöző- gépek között a korábbinál több a nagy teljesítményű konstruk­Piy.onyára nem tűnik lokál­patriotizmusnak, ha főképp a megyénkben szükséges, a kerté­szet, valamint a szőlő- és gyü­mölcstermesztés gépeinek szen­teltük elsősorban a fő figyel­met. Nagy tetszést vált ki a „Motorobot” nevű kerti trak­tor ajmejjc msy. tmaUtfi mua­ció. Említést érdemel még az újrendszerű rendfelrakó gép, amely nagymértékben megköny- nyíti majd gazdaságainkban a szénabetakarítást. Felvételünkön a géppark egyik részlete látható. tH^vaxü^Jóbíi—P4^ítqri

Next

/
Thumbnails
Contents