Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-06 / 209. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! B4C5-KISKUNJ H5CYEI LAPJA Ä felelősség másik oldala A bűnüldöző és az igazság- szolgáltató szervek munkájával számtalan üggyel kapcsolatban találkozunk az újságok hasábjain. S minden bűncselekménynek — amelyben a rendőri szervek nyomoznak és az elkövetett cselekményt mérlegelve a bíróság ítéletet szab ki — meg van a maga tanulsága. A bűnös bűnhődjék, feleljen tetteiért. Ám, az éremnek ez csak az egyik oldala. Ritkábban elmélkedünk azonban azon, hogyan lehetett volna a bűncselekményt megelőzni, s hogy milyen okok, körülmények vezették a bűnöst tetteinek elkövetésében. Pedig olykor nagyon is hasznos lenne az ilyen, elmefuttatás. Félreértés ne essék, nem a bűnözők védelmére kelünk. De nézzük például csak az eléggé gyakori kerékpárlopást, s kutassuk az okát, miért fordulhat ez elő? Vajon nem terheli-e mulásztás, felelősség azokat, akik a megőrző helyett az utcán, parkban ide-oda támasztva, vagy hosszú órákra az italbolt előtt hagyják lezáratlanul a járművüket, szinte kínálva ezzel az alkalmat a fogyatékos erkölcsű egyéneknek? Viszonylag magas a csalások száma? Gondoljunk csak ezzel kapcsolatban a hiszékeny emberekre, akik látszólagos pillanatnyi előnyért — mert mondjuk, valamilyen hiánycikk kedvezményes beszerzését ígérte a határozott fellépésű, behízelgő modorú csaló — nemegyszer keservesen fizetnek a végéri. Jóllehet, hogy csak egy kicsivel több óvatossággal, előrelátással. az illető igazoltatásával meg lehetne menteni önmagunkat a károsodástól. Még élesebben vetődik fel a felelősség másik oldala, amikor a társadalmi tulajdon kezeléséről, védelméről van szó. Megyeszerte hány helyen, hány építkezés környékén hever, kallódik az építőanyag csak úgy, „csákiszalmája” módjára! Megint csak a kínálkozó alkalom. S bizony, nem egyszer tíz, száz, ezer tégla, nem kis mennyiségű cement, deszka, s egyéb más kellék tűnik el, vándorol egyéni tulajdonba, anélkül hogy bárki is észrevenné. Nézzünk azonban kézzelfoghatóbb példát. Kecskeméten, a leninvárosi építkezésen július 25-én, szombati napon délután lopás történt. Szabad szombat volt, s az építkezés egyik dolgozója a meglehetősen rendetlenül tárolt építőanyagból értékes vascsövekkel rakta meg a kerékpárját. Nem az eső lopás volt ez az építkezésen. S más lapra tartozik, hogy a rendőri szervek tetten érték a társadalmi tulajdont dézsmálót. De! ... A lopás elkövetésének idején már szolgálatot. teljesített az éjjeliőr. Nem vette észre. Talán, mert nagy a telep és mert túlságosan jól ismerte a helyet és a körülményeket a tettes. De az ilyen friss intő példa után azt már aligha lehet megérteni, megmagyarázni, hogy az aznap éjjel portyáját teljesítő rendőrnek a főbejárat melletti be zárt "Mben miért kellett az éjjeli álmából felzörgetnie.. Vagy egy másik példa: Még a múlt télen nagyobb mennyiségű szenet szállítottak a Kecskeméti Reszelőgyárba. Az utolsó kocsi rakománya nem a gyár pincéjébe került, hanem egy magánszemélyhez szállította a fuvaros — saját zsebére. Az ügyben a rendőrség lefolytatta az eljárást. Februárban átiratban fel is hívta a vállalat figyelmét a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos szabályok gondosabb betartására, hogy hasonló eset ne ismétlődhessék meg. Még ugyanabban a hónapban megérkezett a válasz is, melynek lényege ez volt: a gyár illetékesei megtették a szükséges intézkedéseket. És mégis: az idén nyáron megismétlődhetett az eset. Azaz, hogy csak majdnem. A gyár egyik becsületes dolgozója ugyanis véletlenül észrevette, miben sántikál a fuvaros. Nyomon követte az utolsó rakományt, nem a rendeltetési helyére szállító lovaskocsit és leleplezte a tolvajt. Csak ennek a dolgozónak az éberségén, felelősségérzetén múlott, hogy nem károsodott a gyár. Számtalan hasonló példát lehetne sorolni még. S a tanulság szinte ugyanaz: gondosabban ügyelni az értékeinkre, legyen az egyéni, vagy társadalmi tulajdon. Mert a bűnt elkövető mellett vétkesek azok is, akik az ellenőrzés elmulasztásával, gondatlansággal, vagy éppen túlzott hiszékenységgel hozzájárultak ahhoz, alkalmat adtak a bűncselekményre. Igen, van a felelősségnek ilyen oldala is. Amelyről az embernevelés, egymás formálása, a szocialista erkölcs kialakításának cseppet sem köny- nyű munkája közben egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk. Perny Irén Átkelés Szokatlan ez a szó, amikor nem holmi folyón közlekedő járművekről van szó, mégis ez a legtalálóbb kifejezés. A DT 54-es, lánctalpas traktorok ugyanis nem közlekedhetnek a bitumenes főútvonalakon, s úgy kell irányítaniuk útjukat, hogy lehetőleg elkerüljék ezeket. S ha mégsem lehet, mint ez esetben is? Akkor bizony van tanácskozás, találgatás, hogyan oldják meg ezt a feladatot. Mi is így akadtunk rájuk éppen, amint Jánoshalma felé robogtunk, ők pedig — a Debreceni Talajjavító Vállalat szarvasi üzemegységének dolgozói — Balotaszállásról Borotára szerettek volna eljutni. Két hónapja dolgoznak már Ba- lotaszálláson — mondta el érdeklődésünkre Pribelszki István, a fiatal műszakvezető —, s egy hónap alatt mintegy nyolcvanezer hold talajmunkát végeztek el. Még visszamennek két-há- rom napos borotai munka után Balotaszállásra. mert tsz-közi beruházásként több száz holdat forgatnak szőlő és gyümölcsös alá. De egyelőre az „átkelés”... Nos, az is sikerült egy kis leleményességgel, s fotóriporterünk megörökíthette a hosszan vonuló „békehadtestet”, amint vígan poroltak tovább egy kisebb dűlőúton. (Pásztor Zoltán felvétele.) Jól haladnak a talajmunkákkal, megkezdték a vetést közös gazdaságaink Túl a nyári munkák dandárján, közös gazdaságainkban megyeszerte hozzáfogtak az őszi talajmunkákhoz, a kalászosok vetéséhez, s a kapásnövények termésének a betakarítása is általában jó ütemben halad. Folyamatban van a silótakarmány tartósítása is. Ez utóbbi feladatnak a bajai járás közös gazdaságai mintegy a háromnegyed részét végezték már el, annak ellenére, hogy nem áll rendelkezésükre kellő Utazások, kiállítások, nyelvtanfolyamok Az MSZBT az 1964—65. népművelési év előtt A napokban egy kedves, régi ismerősöm keresett fel a szerkesztőségben. „Balatonon nyaraltál?” — kérdeztem, miközben irigykedve szemléltem a naptól bronzszínűre vált bőrét. Elmosolyodott. „Két hétig Szo- csiban üdültem...” Ez a kis epizód jutott eszembe tegnap, amikor Baksa Gyulával, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Bács-Kiskun megyei titkárával az 1964—65. évi MSZBT-programról beszélgettem. Elmondta ugyanis, hogy az idén közel százan — főképp állami és termelőszövetkezeti gazdaságokban dolgozók — töltötték szabadságukat a Szovjetunióban. Ellátogattak Moszkvába, Kijevbe, Harkovba, jártak a Kaspi-tó és a Fekete-tenger partján. Az utazások során egyes csoportok több szovhozt és kolhozt is meglátogattak, ahol tájékoztatást kaptak a szovjet mezőgazdaság eddigi eredményeiről. — Az 1964—65. évben milyen feladatok várnak az MSZBT-re? — Tevékenységünket összehangoltuk a különböző ismeretterjesztő, kulturális és népművelési szervek, intézmények, valamint szervezetek munkaprogramjával. A járási és községi művelődési otthonokkal történt megállapodások alapján az idén például ötven kiállítást nyitunk a megyében, ahol bemutatjuk a Szovjetunió életét, a szovjet nép alkotó munkájának eredményeit. A községek és városok népművelési terveiben fontos helyet kapott az orosz nyelvtan- folyamok szervezése. A múlt esztendőben tartott tanfolyamok tapasztalatainak felhasználásával az idén mintegy húsz községben és városban szerveznek kezdő, haladó és társalgó fokon orosz nyelvtanfolyamokat. — A KISZ-bizottságokra ebben az esztendőben különösen nagy feladat hárul — folytatta Baksa elvtárs. :— Az általános iskolát befejező — iparitanuló- vagy középiskolába nem jelentkezett — fiatalok nyelvismereti továbbképzésének megszervezését és lebonyolítását az ifjúsági szövetség vállalta. De a nőtanács és a Hazafias Népfront is egyre aktívabban, eredményesebben foglalkozik az orosz nyelvtanfolyamok szélesebb körűvé tételével. Kecskeméten például a közeli napokban — felnőttek részére — egyéves alapismereti oktatás kezdődik. Szovjetunióbeli utazások szervezése, kiállítások rendezése, nyelvtanfolyamok indítása csupán törtrészét képezi az MSZBT munkájának. De ha hozzávesszük, hogy az Ismeret- terjesztő Társulat előadóival együttműködve az idén közel száz, a Szovjetunió tájaival, természeti szépségeivel foglalkozó úti élménybeszámoló megtartását, számos magyar—szovjet baráti találkozót, kultúrműsort is rendeznek, akkor megállapítható : a két nép barátságának, testvéri kapcsolatainak elmélyítésére hivatott Magyar—Szovjet Baráti Társaság Bács-Kiskun megyében is színes, változatos programmal indítja az 1964—65 népművelési évet. K. M. mennyiségben silókombájn, sót* néhány tsz a gépek átcsoportosításáig el sem kezdheti a betakarítást. A járásban a burgonya termesztésének az egy- harmad részét szedték fel eddig, 800 holdról. A 3000 holdon már a múlt héten kezdetét vette a cukorrépa szedése és szállítása. összesen 90 ezer holdon kerül sor mély-, illetve vetőszántásra, s a járás közös gazdaságai e munkának már csaknem a felét elvégezték. A dunavecsei járás 34 tsz- ében a szépen űzető silókukorica termésének kétharmadát takarították be. A szabadszállási Mathiász és a József Attila Tsz gazdái jóval a szükségleten felül gondoskodtak e takarmánynövény tartósításáról. A vetőszántás a járásban a tervezett terület háromnegyed részén befejezést nyert. E munkában a Kunszentmiklósi Gépállomás 18 erőgépe kettős műszakban dolgozik. A kalászosok vetésében kiemelkedik a szalk- szentmártoni Petőfi és az apos- tagi Duna Tsz, amelyek gazdái az őszi árpát 400, illetve a rozsot 100 holdon már földbe juttatták. Több szövetkezeti gazdaságban javában folyik az étkezési szőlő szedése, szállítása is. A vetőszántásból eddig csaknem 10 ezer, az őszi mélyszántásból pedig 4 és fél ezer holdat végeztek el a kiskunfélegyházi járás termelőszövetkezetei. A hét végéig 800 holdon a rozsot, 150 holdon az őszi árpát és 120 holdon az őszi takarmánykeveréket is elvetették. A közös gazdaságokban dolgozó 154 erőgépnek az egyharmada dolgozik kettős műszakban. i. &
