Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-05 / 208. szám
c-j£A Világ prolefá^aí, egyesüljétek! Kicserélik a nemzetközi tapasztalatokat A homoktalajok hasznosításának lehetőségeiről tanácskozik az agrometeorológiai konferencia Kecskeméten Kettős műszak Mint már hírt adtunk róla, a Magyar Tudományos Akadémia e hó közepén agrometeorológiai konferenciát rendez Kecskeméten. A nagy jelentőségű tudományos találkozó feladatairól, munkásságáról beszéltünk dr. Kéri Menyhérttel, az Országos Meteorológiai Intézet agro-biometeorológiai osztályának vezetőjével. — Az agrometeorológia viszonylag fiatal, alig százéves tudomány — mondta. — A földfelszín és a talaj, valamint a közvetlenül felette levő, néhány méter vastag légréteg időjárási és éghajlati viszonyait tanulmányozza. Ezeknek a mezőgazdasági termésre sokszor döntő hatásuk van. A kutatásoknak tehát igen nagy a gyakorlati jelentőségük. Intézetünk elméleti és kísérleti megállapításait a mezőgazdaság jól értékesíti. Az ország egyes helyein felmérjük a különböző — a talajviszonyoktól is függő — mik- rometeorológiai (mikroklimato- lógiai) helyzetet, mint például a napfénytartalom alakulását, a csapadék mennyiségét, megállapítjuk, hol esik a legtöbb eső, hó, hol a leggyakoribb a téli, késő tavaszi, kora őszi fagy stb. Ezek ismeretében a hozzánk fordulóknak, ha például új, eddig nem termelt növényt akarDomb — silókukoricából Mintegy 25 ezer mázsa lédús takarmányt tömörítenék egyetlen kazalban a Kiskun- halasi Állami Gazdaság ta- jói üzemrészének központjában, a tehénistállók mellett. Ezenkívül még két kazlat „építenek”. Három traktorral éjjelnappal tapostatják a felszecskázott silókukoricát, amelynek rakományával negyedóránként érkeznek a pótkocsik. Lassan, de biztosan nő a kazal, amíg a kívánt hatméteres magasságot el nem éri. nak meghonosítani, megmondjuk: az ország melyik vidéke a legalkalmasabb rá, hol vannak a legjobb életfeltételek, amelyek megszabják a termelés rentabilitását. — Az Országos Meteorológiai Intézet pestlőrinci obszervatóriumában működő agrometeorológiai osztályon elméleti kutatások folynak, míg a kecskeméti és a martonvásári obszervatóriumokban gyakorlati kísérletek is. Az előbbi a homoki zöldség-, szőlő- és gyümölcstermesztéssel, az utóbbi inkább a gabonafélék és a kukoricatermesztés problémáival foglalkozik. Ilyen irányú kutatásokat végeznek még a gödöllői agrártudományi és a budapesti, debreceni, szegedi egyetemen, valamint néhány mezőgazdasági kutatóintézetben. — A kecskeméti konferencia elsősorban a homoktalajon folyó mezőgazdasági termelés agrometeorológiai kérdéseivel kíván foglalkozni. A probléma hazánkat különösen érinti, mert — főképpen a Duna—Tisza közén, a Nyírségben és Somogybán — jelentős kiterjedésű homoktalajaink vannak. Ezeket a terüA tataházi Petőfi Termelő- szövetkezet gazdái versenyre hívták a bajai járás valameny- nyi tsz-ét, s a megye négyezer holdnál nagyobb szántóterülettel rendelkező közös gazdaságait az őszi munkák idejében, és jó minőségben történő elvégzésére. A verseny feltételeként a többi közt vállalták, hogy a burgonyát és a napraforgót szeptember 10-ig, illetve 20-ig, a cukorrépát október 20-ig, a kukoricát pedig november 20- ig betakarítják. A napraforgó- és a kukoricaszár betakarítáleteket nem használjuk ki eléggé. Csak a burgonya-, a rozs-, valamint a gyümölcs- és a szőlőtermesztés honosodott meg itt. Pedig a homoknak számos jó tulajdonsága van, amelyeket ki lehet használni, s akkor primőröket is lehet rajta termeszteni. A primőröknek elsősorban meleg kell, hogy gyorsan fejlődjenek. Természetesen egyéb igényeiket (mint a táperő, a víz stb.) alkalmas agrotechnika segítségével ki kell elégítenünk. A homoktalajok problémáit — amelyek közül a vízellátás a legjelentősebb —. még sehol sem oldották meg kellőképpen. — A konferencián sok hazai és külföldi tudóson kívül képviselteti magát az ENSZ Meteorológiai Világszervezete is. A tanácskozás jelentősége éppen a nemzetközi tapasztalatok kicserélése lesz, hogy minden ország a maga sajátos körülményei között hasznosíthassa azokat — mondotta befejezésül az agro-biometeorológiai osztály vezetője. H. E. sát is elvégzik a fenti időpontokig. Ami a vetést illeti: az őszi keveréket szeptember 10-ig, az őszi árpát 30-ig, a kenyérgabonát — búzát — október 25-ig földbe juttatják. Vállalásukban szerepel iaz is, hogy az állatállomány bőséges takarmányellátása, s jó átte- leltetése érdekében szeptember 30-ig számosállatonként 10 köbméter silótakarmányt tartósítanak, s október 20-ig téliesítik a szerfás épületeket. A jövő évi terméseredmények biztosítása végett az őszi mélyszántást december 1-ig befejezik. (M. I.) A mostani őszön a kapás- és egyéb növények termésének a betakarítását 300 ezer, a kenyérgabona talajának előkészítését és az idejében történő vetést a tavalyival megegyező területen, 192 ezer, a mélyszántást 207 ezer holdon kell elvégezni szövetkezeti gazdaságainkban. Növeli az őszi munkacsúcsot a szőlő- és gyümölcsszüret, valamint a telepítések alá a talajforgatás, nem is szólva a kiszállításra váró nagy meny- nyiségű istálló- és műtrágyáról. A szántási, forgatási, talaj- előkészítési, vetési és műtrágyaszórási munkákat gyakorlatilag teljes egészében, a szállítási munkáknak pedig igen jelentős hányadát gépekkel kell elvégezni. Az elmúlt év őszéhez hasonló rendkívül jó időjárásra az idén bajosan számíthatunk, a rendelkezésre álló géppark is adott, számottevő növekedésére az ősz folyamán már nincs lehetőség. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az őszi mező- gazdasági munkák nem végezhetők el idejében és jó minőségben. A mezőgazdasági üzemek túlnyomó többségében van olyan tartalék, amellyel ellensúlyozni lehet az időjárás bizonytalanságát. Ez a tartalék nem más, mint a szántótraktorok többségének — és ahol lehetőség van rá, a szállítást végző traktorok egy részének is — két műszakban történő üzemeltetése. Ehhez elsősorban a személyi feltételeket kell biztosítani. S éppen ez okozza a legnagyobb gondot. Bár az elmúlt három évben évenként átlagosan ezerötszá- zan részesültek megyénkben traktoros képzésben, mégis nem egy olyan termelőszövetkezet és gépállomás van, ahol nincs a két műszakhoz elegendő traktoros. Jelenleg ezen a nehézségen csak úgy segíthetünk, ha az üzemek, mindenekelőtt a termelőszövetkezetek vezetői, traktorra ültetik azokat a dolgozókat, akik értenek e gépekhez, traktorokkal már korábban dolgoztak, de jelenleg más munka- területen foglalkoztatják őket. Enyhítheti a traktoroshiányt — főleg a gépállomásokon —, ha az ipari üzemek dolgozói közül gépre ülnek az őszi csúcsmunkáknak az időszakában olyanok, akik korábban traktorosok voltak. Ha ezekkel az intézkedésekkel sem biztosítható a szükséges arányú kettős műszak, akkor járnak el helyesen a termelőszövetkezetek, ha képzett traktorosok felügyelete és ellenőrzése mellett — a szükséges elméleti és baleseti oktatás után — traktorra ültetik azokat is*, akik majd a tél folyamán részesülnek alapfokú traktorosképzésben. A mezőgazdasági üzemek vezetői ez ellen a megoldás ellen gyakran azzal érvelnek, hogy a kevésbé képzett traktorosok munkája keveset ér, mert a legkisebb műszaki hibát sem tudják elhárítani. Emiatt igen gyakran rossz, üzemképtelen állapotban adják át műszakváltáskor a gépet; amit tehát nyertek a vámon, elvesztették a réven — mondják. El kell ismernünk, hogy a nem megfelelő kiválasztás és a szükséges anyagi ösztönzés nélkül valóban reális ez a veszély. Éppen ezért a gépek kétmű- szakos munkájának jó megszervezése igen körültekintő munkát kíván a vezetőktől. A traktorosok kiválasztása akkor a legeredményesebb, ha lehetővé teszik, hogy maguk válasszák meg munkatársukat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az olyan gépek kétműszakos üzemeltetésénél születnek túlnyomórészt jó teljesítmények, ahol két testvér, apa és fiú, két rokon, vagy jó barát dolgozik egy- egy gépen. Igen fontos, hogy az üzemek vezetői — a lehetőségekhez mérten — lakóhelyükhöz közel eső területekre osszák be munkára a traktorosokat. Így megoldható mind a hazulról történő rendszeres étkezés, mind a tisztálkodás, és nincs — a hazajárás miatt — hetenként 2—3 félnapi munkakiesés. Igen fontos az is, hogy a képzetlenebb traktorosokat, különösen éjszakai üzem közben, ne hagyják magukra. A jó teljesítmények eléréséhez feltétlenül szükség van a gépek csoportos munkájának megszervezésére. Dolgoztassák egymás mellett a képzett és a kevésbé képzett traktorosokat, így — szükség esetén — az erősebb segíteni tudja a. gyengét. A csoportos munka- szervezésnek nagy előnye az is, hogy megkönnyíti a gépek üzemanyaggal, alkatrészekkel való ellátását, és a traktorosok munkájának ellenőrzését is. Sokan hivatkoznak arra, hogy a traktorosok jelentős része nem szívesen dolgozik két műszakban, mert így kevesebbet kereshet. Valóban, a két műszakban dolgozó traktoros nem tud napi 14—15 órát a gépen ülni, 10—11 óra alatt pedig nem lehet olyan teljesítményt elérni, mint 14— 15 óra alatt. A gépállomásokon ezen úgy segítettek, hogy a két műszakban dolgozó traktorosok viszonylag magasabb bért, az éjszakai műszakot teljesítők pedig éjszakai pótlékot is kapnak. Ha a képzett gépállomási traktorosnak olyan személy segít, aki önálló munka végzésére még nem képes, tehát állandóan a képzett traktoros felügyelete mellett dolgozik, lehetőség van a két traktoros együttes teljesítményének 100 forintos műszaknorma bérrel való elszámolásra. Ez a kereset előre meghatározott 60—40 vagy 70—30 százalékos arányban oszlik meg a két traktoros között. Azok a termelőszövetkezeti vezetők járnak el helyesen, akik az említett esetben hasonlóan oldják meg a két műszakban dolgozó traktorosok javadalmazását. Igen fontos, hogy az éjjeli műszaknak — a fokozott baleseti veszély miatt — a kedvezőbb fekvésű területeket jelöljék ki a tsz-vezetők. A dombos-hegyes területek megmunkálását inkább a nappali műszakkal végeztessék el. Ahol az ismertetett elvek alapján szervezték meg a két műszakot, ott az a traktorosok egyetértésével találkozik. Így javul a gépek kihasználása, és idejében, jó minőségben végzik el a szántóföldi munkát. Október 25-ig elvetik a kenyérgabonát A tataházi Petőfi Tsz versenyfelhívása
